Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-16 / 164. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG 1993. július 16., péntek George Bush könyvet ír George Bush, az Egyesült Ál­lamok volt elnöke könyvet ír egykori nemzetbiztonsági főta­nácsadójával, Brent Scowc- roft-tal együtt a külpolitikáról. Az Alfred A. Knopf Kiadóval kötött szerződés részletei nem ismere­tesek. A Wall Street Journal becslése szerint azonban Bush 2,5 millió dollárt kapott kézhez előlegként a könyvre. Vallási tüntetés Ungváron A görögkatolikus egyház joga­inak védelmére alakult bizottság tüntetést szervezett Ungváron. A demonstrációval azt akarják kicsikarni, hogy végérvényesen kapják vissza mind a 212 temp­lomukat és a munkácsi kolos­tort, továbbá vonják felelős­ségre azokat a hivatalos szemé­lyeket, akik nem biztosítják a templomok közös használatáról hozott határozat végrehajtását. A tüntetők tíznapos határidőt szabtak követeléseik teljesíté­sére. Ha ez idő alatt erre nem kerül sor, ülősztrájkokkal fogják megbénítani a vasúti forgalmat a megye területén. Támadás ENSZ-katonák ellen Szomáliái fegyveresek meg­támadtak egy olasz ellenőrző pontot Mogadishu északi ré­szén. Az olasz ENSZ-katonák viszonozták a tüzet. Szomáliái orvlövészek tüzet nyitottak a fő­hadiszállást őrző tunéziai egy­ségekre, lőtték a repülőteret is. Amerikai áradások Bili Clinton amerikai elnök tegnap, szabadságát lerövidítve felkereste az árvíz sújtotta terü­leteket és megígérte, hogy a ká­rok enyhítésére már a követ­kező hónapokban 2,5 milliárd dollárt folyósítanak. A teljes se­gély várhatóan ennek az ösz- szegnek legalább a kétszerese lesz, hiszen a milliárdos károk folyamatosan nőnek: a Missis­sippi és mellékfolyóinak ára­dása az állandó esőzés miatt nem csillapodik, s az előrejelzé­sek további esőket ígérnek. Gerald Ford 80 éves Most ünnepelte 80. születés­napját Gerald Ford, az Egyesült Államok volt elnöke. Ford az egyetlen olyan amerikai politi­kus, aki alelnök és elnök is volt anélkül, hogy e két tisztség kö­zül bármelyikre is megválasztot­ták volna. 1974-ben lett elnök, amikor a Watergate botrány mi­att Nixon lemondani kénysze­rült. Ford írta alá az Egyesült Ál­lamok nevében 1975-ben Hel­sinkiben az EBEÉ záróokmá­nyát. Belpolitikai döntései: meg­kegyelmezett Nixonnak és am­nesztiát hirdetett a vietnámi há­ború amerikai dezertőrjeinek. Tízezer utas az Ibusz-nál Tízezer utas részére, mintegy 480 millió forint értékben kínál szervezett és egyéni utazáso­kat, üdüléseket az Ibusz Rt. A téli sportok kedvelőinek az idén először külön programfüzetet adnak ki. A tegnapi sajtótájékoz­tatón az is elhangzott, hogy a vi­lágméretű recesszió, a térsé­günkben elhúzódó válság, a magyar gazdaság gondjai új koncepció kidolgozására kész­tették a társaságot. A vezetés egy stratégiai holdingban gon­dolkodik, amely összefogja majd az öt önálló leányvállalattá bomló céget. SPEKULÁCIÓ FÉLIDŐBEN AZ EBRD ELNÖKI UTÓDLÁSRÓL Németh Miklós „labdába rúghat” ha a kormány is úgy akarja A londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) elnöki tisztéért folyó nemzetközi versenyben Jacques de Larosiere, a Francia Bank kormányzója, az IMF volt vezér- igazgatója áll az élen, de a levegőben lévő nevek között van továbbra is Németh Miklósé, az utolsó magyar kommunista miniszterelnöké is — írta a The Times című brit lap. Mindenesetre idézte Anne Wibble svéd pénzügyminisz­tert, az EBRD kormányzóta­nácsának elnökét is, aki sze­rint egyelőre nincs hivatalos jelöltlista és minden találgatás csak az újságok spekulációja. Németh Miklósnak, az EBRD jelenlegi személyzeti és adminisztrációs alelnöké- nek még biztosítania kell kor­mánya támogatását — olvas­ható a The Timesban. Az EBRD-ben részvényes kor­mányoknak jövő szerdáig kell előterjeszteniük jelöltjüket, akik közül a kormányzótanács választ majd. Németh Miklós esetleges je­löltségét először másfél hete említette a The Daily Teleg­raph című brit lap. A The Ti­mes szombaton azonban még úgy vélte, hogy éppen ellen­kezőleg, ő is azok között lehet, akiknek Jacques Attali, az alapító bankelnök távozása után alkalmasint felül kell vizsgálniuk pozíciójukat a pénzintézetnél. A szerdai The Times szerint Larosiere-n kívül még Hen­ning Christophersen, az EK brüsszeli bizottságának dán tagja olyan, akiről tudni, hogy kormánya támogatja jelöltsé­gét. Egyéb spekulációkban je­löltként szerepel még Kari Ott Pöhl, a német Bundesbank volt elnöke — bár ő maga cá­folta, hogy szorítóba lépne —, Lord Lawson volt brit pénz­ügyminiszter és az olasz Ma­rio Sarcinelli, az EBRD egy másik, a fejlesztési részlegért felelős alelnöke. A The Times megemlítette: az EBRD alapításakor az volt a megállapodás, hogy a szék­hely London, az elnök pedig francia lesz. Nagy-Britannia esetleg megkérdőjelezi ezt az elrendezést, de hivatalos dön­tés még nincs Lord Lawson brit kormánytámogatásáról. Másfelől Mario Sarcinelli neve ugyan makulátlan, de az olasz korrupciós botrányok háttere előtt mégsem valószínű, hogy olasz elnököt választanának az EBRD élére, amelynek ép­penséggel tisztességes hírét és nevét kellene most helyre­állítania — írta a The Times. Kérdőjelek Zöldség terepjáróról? Ahogy előre sejteni lehetett: áll a bál a nyugtaadási kötele­zettség körül. A piacok, csarnokok árushada háborog és ön­maga „kényszerszabadságolásával" (értsd: sztrájk) fenyege­tőzik. Á kormányzati illetékesek válasza: ha ilyen irányt vesz­nek a dolgok, a termékek piacra szállítását, a lakosság ellátá­sát akár a fegyveres testületek közreműködésével is megold­ják. Megtörténhet hát, hogy neadj isten nem standróí, hanem mondjuk katonai terepjáró platójáról vásároljuk majd a krump­lit, hagymát, karalábét... Elhibázott törvény? Nem vitás, hogy a jogalkotók közérdekű, a társadalom döntő többségének törekvéseivel egybevágó követelményeket foglaltak törvényi keretbe. Hiszen a nyugta­adás kötelezővé tétele a „nagyüzemi adócsalásnak", a vevő­ket is károsító zugüzletelésnek kíván gátat vetni; mindannak, ami naponta milliókat irritál. Közvélemény a feketekereskedelem mellett? A törvény ha­tályba léptetését mégis szinte országos felzúdulás fogadta, s a háborgás azóta sem csöndesül. Mintha a társadalom nagyobb hányada a hatóság és a feketepiaci maffiák harcában ez utóbbiak pártjára állt volna. Mi az elutasítás tényleges oka? Ezt a szándékában jó tör­vényt rosszul próbálják végrehajtani azok, akik „elfelejtkeztek" az előzetes és széleskörű egyeztetésről, az üzleti élet külön­böző szektoraiban felmerülő problémák mérlegeléséről. Mármost az a kérdés, hogy mi célszerűbb: utólag mindezt belátni és a mulasztást valamilyen módon pótolni vagy kény­szermegoldásokkal helyettesíteni a kényszerszabadságra menő árusokat, kereskedőket? Bajnok Zsolt Vita a Duna vizéért Martonyi János sajtótájékoztatója Kormányfők előtt az Alpok-Adria A Duna vizének megosztá­sáról a szlovák álláspont egy jottányit sem változott, a szomszédos ország delegá­ciója az öreg Dunába át­adandó víz mennyiségére még javaslatot sem volt haj­landó tenni. A tárgyalások során az a helyzet állt elő, hogy míg a ma­gyar fél fokozatosan enged az eredeti igényekből, addig a szlovákok még a korábbiaknál is kevesebbet ajánlanak. Ilyen kö­rülmények között nehéz, sőt nem is lehet megállapodni — mondta Martonyi János külügyi államtitkár azon a tegnapi sajtó- tájékoztatón, ahol a brüsszeli magyar-szlovák-EK vízmegosz­tási tárgyalásokról tájékoztatta az újságírókat. Az államtitkár elmondta: elvi megállapodás született arról, hogy egy függet­len tényfeltáró bizottság vizs­gálja meg a valós állapotokat, ugyanis ma még abban sincs egyetértés, hogy mekkora a je­lenlegi vízmegosztási arány. A bizottság emellett ökológiai elemzéseket készít, majd javas­latot terjeszt elő. Martonyi János hangsúlyozta, hogy Magyaror­szág számára fontos, hogy az EK különböző intézményei to­vábbra is részt vegyenek az ügy rendezésében. Kérdésre vála­szolva elhangzott: a vízi erőmű kérdése a ma kezdődő An- tall-Meciar tárgyalásokon is minden bizonnyal szóba kerül. (Folytatás az 1. oldalról) Az angol és magyarnyelvű előterjesztést Somogy megye címere díszíti. Az Alpok-Adria Munkaközösség elnökének összesen 3-4 perce lesz arra —, mégpedig a szombati ta­nácskozáson — hogy szóban is indokolja vagy kiegészítse előterjesztését. — Miről kíván beszélni? — kérdeztük dr. Gyenesei Ist­vánt, az Alpok-Adria Munka- közösség elnökét. — A környezetvédelemről és a foglalkoztatásról — fe­lelte. — Két olyan területe ez az életnek, amely megítélé­sem szerint mind a KeK, mind az Alpok-Adria számára fon­tos. Azt fogom javasolni, hogy a Közép-európai Kezdemé­nyezés és az Alpok-Adria Munkaközösség közösen hozzon létre egy környezet- védelmi és egy foglalkozta­tási-átképzési alapot. Megíté­lésem szerint a foglalkoztatás is, a természet- és környezet- védelem is olyan területe az életnek, amelynek gondjai nem rekednek meg az or­szághatárok előtt, hanem át­lépik azt, s hatnak a másik ál­lam területén is. Éppen ezért a megoldásokat is közösen kell megtervezni, szervezni és végrehajtani. A KeK Kö­zép-Európa országait fogja össze, Nyugat-Európa viszont kiesik belőle. Nyugat-Európa és Közép-Európa kapcsoló­dási pontjaihoz mindenkép­pen hozzátartozik a környe­zetvédelem és a foglalkozta­tás. Megítélésem szerint érdeke Nyugat-Európának is az, hogy ezek a gondok ne gyűrűzze­nek tovább, ne jussanak el hozzájuk, hanem megoldód­janak ott ahol keletkeztek, ha van feladat, amelynek megol­dásához kapcsolódni tudnak a Nyugat-Európai országok, ak­kor ez a téma mindenképpen azok közé tartozik. PÉLDA AZ ALPOK-ADRIA így lett az ötből kilenc KEK-kormányfők Budapesten — Autópálya Trieszttől Kijevig (Folytatás az 1. oldalról) Ami az együttműködés előtör­ténetét illeti, Ausztria, Jugoszlá­via, Magyarország, az NSZK és Olaszország 1978. november 20-án Velencében hívta életre „a Keleti-Alpokhoz tartozó tar­tományok, régiók és köztársa­ságok munkaközösségét” e ré­giók gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködésének előmozdítására. Az Alpok-Adria együttműködési rendszer pél­dája nyomán jelentkezett az igény tíz év múlva a Duna-Adria földrajzi vonal mentén fekvő or­szágok közösségének megte­remtésére. Sokak szerint az öt­let Gianni de Michelis olasz poli­tikustól származik, aki 1988 ok­tóberében, budapesti látogatása előtt fejtette ki elképzelését a Duna és az Adria térségében kibontakoztatható együttműkö­désről. Az új regionális szerve­zet alapjait egy évvel később, már gyökeresen megváltozott körülmények között, Budapes­ten fektették le. 1989. november 11-12-én Ausztria, Jugoszlávia, Olaszország és Magyarország külügyminiszterei és miniszter­elnök-helyettesei megállapodtak a négyoldalú együttműködés alapelveiben. Országaik jó­szomszédi kapcsolatainak erő­sítésével, a nemzeti kisebbsé­gek híd-szerepére támasz­kodva, a kulturális és történelmi hagyományokat szem előtt tartva fejlesztik az együttműkö­dést a társadalmi-gazdasági élet különböző területein. Közös fellépés Az 1990. május 28-án Bécsben kezdett és Pozsony­ban zárult külügyminiszteri ta­lálkozón csatlakozott a közös­séghez Csehszlovákia. Ekkor született meg a regionális együttműködés első gyakorlati eredménye a környezetvéde­lem területén. Az ötök első közös külpoliti­kai fellépésére 1990. június 6-án került sor, húszpontos tervezetet nyújtottak be a ki­sebbségek védelméről. A tagállamok első csúcsta­lálkozóját 1990. július 31-én és augusztus 1-jén tartották Velencében. Itt és ekkor ho­nosodott meg a görög-latin eredetű pentagonalis (ötszög- letű) olasz megfelelője, a Pen- tagonale használata. Ez olyan laza felépítésű nemzetközi re­gionális együttműködési szer­vezetet takart, amely nem he­lyettesíti az általános európai integrációt, de része annak. A tagság feltételévé tették, hogy a csatlakozó országban sza­badon választott parlament gyakorolja a törvényhozó ha­talmat, biztosítsák az emberi jogokat, és ismerjék el a nem­zeti kisebbségek jogait is. A velencei csúcs két fontos dokumentumot fogadott el. Az első az „ötök” együttműködé­sének alapelveit tartalmazta, kimondva, hogy a tömörülés földrajzilag zárt, de a más or­szágokkal folytatandó együtt­működést tekintve rugalmas szervezet. A második doku­mentum a kormányfőknek a helsinki folyamat országaihoz intézett, a nemzeti kisebbsé­gekről szóló üzenete volt, jel­képesen épp a Helsinki Záró­okmány aláírásának 15. év­fordulóján. Hexagonale 1991. július 26-27-én a vál­ságtérséggé vált Jugoszláviá­ban, Dubrovnikban rendezték meg a második csúcsértekez­letet. Itt Lengyelország hato­dik, teljes jogú tagként csatla­kozott a szervezethez, s így a Pentagonaléból Hexagonale lett. A dubrovniki politikai nyi­latkozat a konzultációk to­vábbi intézményesítését, az összeurópai folyamatokba való közös bekapcsolódás elmélyítését irányozta elő. Ha­tározatot fogadtak el a gazda­sági együttműködés bővítésé­ről és tárgyaltak a már elfoga­dott több mint száz közös terv finanszírozásáról is. A találko­zón Olaszországtól Jugoszlá­via vette át egy évre az együttműködési csoportosulás elnöki tisztét. 1991. november 30-án Velencében rendkívüli külügyminiszteri találkozón a polgárháború miatt gyakorlati­lag szétesett Jugoszláviától ezt a tisztséget 1992. január 1 -jétől átmenetileg Ausztria vette át. A résztvevők ezenkí­vül megvitatták a jugoszláv belső válság következtében kialakult helyzetet is. Az azóta eltelt időszakban a regionális tömörülés történe­tének talán legnagyobb válto­zásain ment keresztül. A változások korszaka A délszláv polgárháború és az ország felbomlása miatt a közösség felfüggesztette Ju­goszlávia jelenlétét, viszont az 1992. július 18-i Bécsben tar­tott harmadik csúcstalálkozón teljes jogú tagként felvette Horvátországot, Szlovéniát és Bosznia-Hercegovinát. A lét­számmal párhuzamosan megváltozott a tömörülés el­nevezése is. A kifejező sok­szög-meghatározásokat ezen­túl a tevékenység térségét behatároló és a résztvevők számának módosulására ke­vésbé érzékeny Közép-euró­pai Kezdeményezés elneve­zés váltotta fel. A délszláv válság súlyosbo­dása nyomán a csúcstalálko­zók történetében először poli­tikai kérdések megvitatása ke­rült a tanácskozás középpont­jába, vagyis nemcsak a részt­vevők száma változott, de bi­zonyos mértékben az együtt­működés profilja is. Ugyanak­kor a kezdeményezés elindult egy nyíltabb, pragmatikus gazdasági együttműködés irányába. Jelenleg 13 munka- csoport tevékenykedik a KeK-ben, és több mint száz munkaprogramot tartanak nyilván a telekommunikációtól kezdve a turizmuson át a kis- és középvállalkozásokig, il­letve a környezetvédelemig. Szó esett a Trieszt-Buda- pest-Záhony-Kiev vasút és autóút megépítéséről. Ez Uk­rajna számára tenné lehetővé a közösséggel való szorosabb együttműködést, amely iránt rajta kívül Románia, Bulgária és Fehéroroszország is érdek­lődik. A kilenc tagállam 1993. március 23-i, budapesti kül­ügyminiszteri tanácskozásáról kiadott nyilatkozat megerősí­tette az önálló Csehország és Szlovákia KeK-tagságát, ál­lást foglalt a regionális koope­ráció fejlesztése mellett, ag­godalommal szólt a délszláv válság megoldatlanságáról, s egyben támogatásáról biztosí­totta Jelcin elnököt az orosz hatalmi vitában. Konkrét eredményeket Magyarország szeretné, ha elnöksége alatt a gazdasági együttműködés minél konkré­tabb eredményeket hozna, to­vábbá rendszeressé kívánja tenni a politikai konzultációkat is. A mostani kormányfői talál­kozó után magyar kezdemé­nyezésre idén ősszel egy, a nemzeti kisebbségek helyze­tével foglalkozó konferencia is lesz Budapesten. November­ben pedig a KeK-tagállamok külügyminiszterei vonják majd meg az év mérlegét. B. Rosta Éva

Next

/
Thumbnails
Contents