Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-15 / 163. szám

1993. július 15., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 9 SPORTMAGAZIN Sorsoltak Genfiben Tegnap Genfben elkészítet­ték a szeptemberben kezdődő három nagy európai labdarú­gótorna sorsolását. Az UEFA Kupában érdekelt két magyar csapat könnyűnek tűnő ellen­felet kapott: az MTK az izlandi FC Reykjavikkal, a Vác FC-Samsung pedig a ciprusi Apollon Limassollal találkozik (az első mérkőzések szep­tember 15-én lesznek a Reyk­javik és a Vác otthonában, a visszavágókat pedig 29-én játsszák). A KEK-ben a Fe­rencváros idegenben kezd az FC Innsbruck ellen, míg a BEK-ben nagy meglepetés lenne, ha a Kispest-Honvéd FC „túlélné” az első fordulót: a bajnok fővárosi együttes ugyanis az egyik legpatiná­sabb és legerősebb csapatot, az angol Manchester Unitedet fogta ki (az első mérkőzés Budapesten lesz szeptember 15-én, két hét múlva pedig a visszavágó Manchesterben). Csak az „öregek” Régi hagyománya, van a ha­tár-közeli Szülök és a horvát­országi Cabuna sporttalálko­zóinak. Az idén immár a hu­szonötödik összejövetelüket ünnepelhették. Ez a jubileum adott különös hangsúlyt a hét­végi kettős labdarúgómérkő­zésnek, amelyeket Szulokon vívtak. Az öregfiúk voltak a si­keresebbek; ők 5-2-re legyőz­ték a cabunaiakat. A megyei bajnokságban sikerrel zárt első csapat viszont 200 néző előtt az egykori FIFA bíró, Szilvási József „dirigálása” mellett 4-1-re kikapott. Tóth Krisztián aranyérmes Már beszámoltunk a Zalae­gerszegen rendezett II. Herak- lith-Villas Hungária Kupa te­niszverseny eredményeiről. Ezen ott volt Tóth Krisztián, a Kaposvári TC teniszezője is, aki a somogyiak közül a leg­jobb eredményt érte el: a 14 évesek között első lett. Nincs békülés, per lesz Emlékezetes, hogy ez év februárjában milyen botrány robant ki Győrben egy ETO mérkőzés után az akkori edző, Tornyi Barnabás és egy újság­író, Vajda György között. Az állítólag tettlegességgel zárult incidens után a két fél kölcsö­nösen feljelentette egymást. A békéltető tárgyalás sem ho­zott eredményt, a két „ellenfél” nem volt hajlandó békejobbot nyújtani egymásnak. A per így szeptemberben folytatódik. Tisztelt sportbarátaink! Örömmel értesítjük mindannyiukat, hogy Siófok, Bacsányi u. 5., BRUMM CLUB-ban lóverseny­fogadásokat köthetnek Szombaton és vasárnap 13 órától várjuk vendégeinket. Próbálja ki szerencséjét! Magyar Lóversenyfogadást szervező Vállalat (11324) II. Lábtenisz EB, Bukarest Farkas János megvédte Európa-bajnoki címét! A napokban rendezték meg Bukarestben a II. (egyéni, páros és hármas) lábtenisz Európa-bajnoksá- got. Az egyéni küzdelmek­ben a magyar színeket az a Farkas János képviselte, aki két évvel ezelőtt megnyerte a Kaposváron rendezett EB-t, s így címvédőként lé­pett pályára Romániában. Nos, Farkas most sem oko­zott csalódást híveinek: mind a kilenc ellenfelét ma­gabiztosan legyőzve, még játszmát sem engedélyezve nekik lett ismét a kontinens legjobbja! A négy napig tartó Eu- rópa-bajnokságon 10 ország — Magyarország, Oroszor­szág, Csehország, Szlovákia, Svájc, Németország, Ausztria, Svédország, Görögország és a házigazda Románia — leg­jobb lábteniszezői vettek részt. Az első három napon a selejtezőket bonyolították le (mindenki játszott mindenki­vel), s az EB zárónapján ren­dezték a döntőket, amelyet a román televízió egyenes adásban közvetített. Az egyéni versenyben ér­dekelt Farkas János úgy sze­repelt, ahogy vártuk: mind a ki­lenc ellenfelét alaposan el­verte. (Valamennyi mérkőzést salakos pályán rendeztek, s egy-egy találkozó két nyert szettig, 11-ig tartott.) A döntő­ben — amelyet az llise Nas- tase-stadionban rendeztek telt ház, mintegy hatezer néző előtt — Farkas a kaposvári EB bronzérmesével, a szlovák Ja- roslav Zigalával találkozott. Itt sem született meglepetés: a kaposvári Pannon Agrártu­dományi Egyetem verseny­zője fölényesen, 11:4, 11:5 arányban nyert, s ezzel má­sodszor is megnyerte az Eu- rópa-bajnokságot. A harmadik a svéd Adrian Garisson lett. A hazaiak kedvence, a két évvel ezelőtti EB ezüstérmese, Ca- liann Gheorghe meglepetésre csak a negyedik helyre volt jó. Hogy egyébként végig mekkora fölényben játszott Farkas, azt jól bizonyítja Zi­gala nyilatkozata, amelyet a tévének adott: — Úgy érez­tem, mintha végig egy gép el­len játszottam volna... A párosoknál (Dárdai Ervin, Tatár Péter, tartalék: Vadász Tamás) és a hármasoknál (Márkus László, Márkus Zsolt, Jablonszky László) is bíztunk a sikerben, ez azonban sajnos elmaradt. A magyar duónak az aranyérmes Csehország és az ezütérmes Szlovákia mögött be kellett érnie a har­madik hellyel, míg a hármas még a dobogóra sem került. Itt Szlovákia szerezte meg az Európa-bajnoki címet, máso­dik Csehország, harmadik Románia, és csak negyedik Magyarország. Érdekesség, hogy az egyéniben — Farkas Jánosnak köszönhetően — végig egyértelmű volt a „kép­let”, miszerint ki nyeri az EB-t, míg a párosoknál és a hárma­soknál nagyon szoros mérkő­A kétszeres Európa-bajnok Farkas János „munka” köz­ben (Fotó: Kovács Tibor) zések voltak; sokszor csak egy-egy pont döntötte el a ta­lálkozók sorsát. Ahogy az — immár kétsze­res — Európa-bajnok mondta: köszönet illeti a városi pol­gármesteri hivatalt, a megyei közgyűlést, a városi sporthiva­talt, a Pannon Agrártudományi Egyetemet és a Diadóra kizá­rólagos magyarországj for- galmazóját, a Tritexet. Ők tet­ték ugyanis lehetővé anyagi támogatásukkal, hogy ott le­gyen — s megvédje elsőségét — az EB-n. Jövőre Szlovákiában ren­dezik meg a sportág első vi­lágbajnokságát. Mi tagadás, a vitrinben a két Európa-bajnoki aranyérem mellett nagyon jól mutatna a VB-arany is... Fenyő Gábor FELSŐ HATAR A CSILLAGOS EG Labdarúgók értékük fölött Kétszer is elolvastam a hírt, mert nem akartam hinni a saját szememnek. Pecha, a Vasas labdarúgója nem írta alá új szerződését, mert kevesellte a neki szánt juttatást. Hogy mennyi az a „kevés”? Nos, azt is elárulta. Ő potom havi nyolcva­nezerért és az ehhez járó meccsprémiumért bizony nem fogja hétről hétre fölszántani a gyepet. Ez aztán a tiszta be­széd. De hát ki is ez a Pecha? Sokszoros válogatott? Csapata karmestere, a közönség ked­vence, akiért sorban állnak a hazai és külföldi kérők? Nos, egyik sem. A közelébe sem ke­rült még a mi gyenge válogatot­tunknak sem. Az országos sportláp szavazatai alapján mindössze huszonegyedik a középpályások és negyven­nyolcadik az abszolút rangso­rában. Úgy „kapkodnak” utána, hogy máig sincs csapata. Vagy ott van Aczél Zoltán esete, aki annak idején Zare mellett szóba sem került Siófokon, aztán Ko­reában sem remekelt. Most az UTE is túl adott volna rajta „po­tom” tizenkét millióért. A kutyá­nak sem kellett, így hát gyorsan leértékelték ötven százalékkal, az itthon harmincnyolcadik helyre sorolt labdarúgót. Még sem kelt el. Két példát ragadtam ki, de nehogy bárki azt higgye, hogy egyedi esetekről van szó. A lab­dának néha bemutatkozásra kényszerülő játékosok ára las­san, lassan már az egekbe szö­kik, miközben az egyesületek fuldokolnak a nincstelenségben. Klubvezetők nyilatkoztak arról, hogy lesz-e pénzük az átigazo­lásra? Ha összesíteném a vála­szokat, akkor egy szóval adhat­nám meg a választ: nem. „Egy fillérünk sincs”...„Csak, ha el­adunk valakit”...„Még nem tud­juk”... íme néhány ezek közül. Dr. Brávácz Ottó a tőkeerősnek tartott Videoton-Waltham so­mogyi származású elnöke egy­szerűen lehetetlen állapotnak tartja, hogy egyes játékosok árát nem hazai mércével mérik. Dr. Tüske Csaba a pécsiek techni­kai vezetője úgy fogalmazott, hogy néha olyan érzése támad, mintha nem is magyar földön élne, mert egyes labdarúgók a nyugati profik igényével lépnek föl. Ki hát a felelős, ki verte föl az árakat? Néhány éve a labdaru­gók NB l-es ligája megpróbálta kordában tartani az árakat, s bár ezzel a klubok is egyetértettek, mégis ők voltak azok, akik meg­szegték. A piaci törvények fu­ramód érvényesülnek, mert ke­vés a használható játékos, így aztán értékükön felül is kelen­dők. Többen kiszámították, hogy ha az egyesületek évente egy-egy játékosra szánt össze­get az utánpótlásra fordítanák, az rövid időn belül busásan megtérülne. Igen ám, de a csa­patnak az adott évben kell baj­nokságot nyernie, vagy kijutni a nemzetközi porondra, netán ép­pen bent maradnia, így aztán hiába a szép elv. Ördögi kör ! Mint teknősbéka a páncélját, úgy hurcolják hátukon év- ről-évre növekvő adósságukat az egyesületek, de továbbra is belekényszerülnek a költeke­zésbe. Mi lesz ennek a vége? A mesebeli hercegre várnak, vagy netán az APEH és a társada­lombiztosítás jóindulatára? Va­lamennyien tudják, hogy fizetni kell. Gazdasági helyzetünkből adódóan még nem alakultak ki azok a tőkeerős cégek, nincse­nek nyugati mércével mért milli­omosok, akik az egykori „állam­bácsi” helyébe lépnének. Éppen ezért, dőreség várni a sült halra, inkább több mindent újra kell gondolni, átértékelni. A kluboknak mind nagyobb fi­gyelmet illene fordítani a saját bevételeikre. Igenám, de ehhez többek között át kellene rajzolni a hazai futballtérképet. Európá­ban egyedülálló, hogy az élvo­nalnak csaknem a fele — hét együttes — fővárosi. Szeged­nek, Diósgyőrnek, Nyíregyhá­zának húszezres szurkolótá­bora nélkülöz élvonalbeli csapa­tot, miközben Csepelen, a Fáy utcában vagy a Szőnyi úton már két-háromezer nézőnél is dör­zsölik tenyerüket a pénztárosok. Ez utóbbi esetében külön is ki­rívó. Vajon milyen érdeke fűző­dik a MÁV-nak ahhoz, hogy egyetlen agyonpénzelt NB l-es csapatát a fővárosban üzemel­tesse. A nagy vasutasközpon­tok, a sok évtizedes múlttal ren­delkező vidéki klubjaik — Deb­recen, Nyíregyháza, Szombat­hely, Szeged, Miskolc — nagy nézőszámuk ellenére miért ke­rült ki a MÁV látóteréből? Bizo­nyára azért, mert működnek a lobbik és néhány tucat döntés­sel bíró személy érdeke ezt kí­vánja. És sajnos, ma még ők az erősebbek. Vajon meddig? Jutási Róbert Kis csoport — kis pénz A legtöbb magyar faluban leginkább a foci jelenti a sporto­lási lehetőséget az ott élő fiata­lok számára. Nem kivétel ez alól Lakócsa sem. A Dráva-parti település labdarú­gócsapata a megyei másod osztályban rúgta a bőrgolyót. Azért csak múlt időben, mert megszerezték a bajnoki címet, így egy osztállyal feljebb kel­lene indulni. Csakhogy anyagi nehézségekkel küszködnek. Megkérdeztük Matyók József, polgármestert, mennyire tekinti szívügyének a focit. — A hónap végén sportgyű­lést tartunk — tájékoztatott — szeretnénk, ha ott úgy dönteté- nek a játékosok és vezetők, hogy indulnak a megyei első osztályban. Bár tudjuk, hogy ez óriási költségnövelő tényezőt, de áldozatok nélkül nem lehet eljutni a „paradicsomba”. A lakócsai foci legszebb éveit a 80-as években érte el, akkor a feljutás után mindjárt kipoty- tyantak. Most reménykednek, hogy ismét megkapják a lehe­tőséget a bizonyításra. A fiata­lok körében igen népszerű a labdarúgás, de az ificsapat sze­replése nem ezt bizonyítja, mert mindössze a 10. helyre fu­totta erejükből. A felnőtt keretet idősek fiatalok vegyesen alkot­ják. A sportért rajongók azt is jól tudják, hogy ilyen játékosál­lománnyal nem sok babér te­rem ott fenn. Anyagiak hiányában sorra szűnnek meg falusi kiscsapa­tok. Lakócsán mindig akad né­hány megszállott, aki a csapat mellé állt ki a nehéz napokban. Egyedül csak az önkormányzat támogatását élvezik és ez bi­zony kevés, pedig jó lenne, ha az illetékesek nem felednék, igazi tehetségek elsősorban a falvakban teremnek. A kérdés tehát még nyitott: vajon melyik osztályban kezdi meg az 1993-1994-es szezont a lakócsai focicsapat. A játéko­sokon múlik legkevésbé. Gamos Uszonyos és búvárúszó Dunaferr Kupa, Dunaújváros Kilenc kaposvári érem Dunaújvárosban rendez­ték meg az uszonyos és bú­várúszó Dunaferr Kupát, amely egyben válogatóver­seny volt a közelgő' felnőtt Európa-bajnokságra és az ifjúsági világbajnokságra. A dunaújvárosi versenyen több mint 10 egyesület leg­jobbjai versengtek egymással, no és persze a kiküldetést je­lentő helyekért. A Kaposvári Húsos SC-t ezúttal öt ver­senyző — Petőfalvi Lilla, Patő- falvi Tímea, Kovács László, Katona Roland és Totth Bene­dek— képviselte. A kis somo­gyi „különítmény” sikerrel járt, hiszen Kovács László edző tanítványai kilenc éremmel — hat arannyal, egy ezüsttel és két bronzzal — térhettek haza. Kovács László a 100 m bú­várúszásban és a 400 m uszonyos úszásban, Katona Roland a 400 m és a 800 m búvárúszásban, Petőfalvi Tí­mea pedig szintén a 400 m és a 800 m búvárúszásban bizo­nyult a legjobbnak. Petőfalvi ezenkívül még begyűjtött egy bronzérmet is 400 m uszo­nyos úszásban. Totth Bene­dek 800 m uszonyos úszás­ban második, míg 400 m uszonyos úszásban harmadik lett. Ezzel végleg eldőlt, hogy a kaposvári búvárúszók közül négyen kerültek be a magyar válogatottba. Már korábban beszámoltunk arról, hogy Pe­tőfalvi Lilla és Kovács László ott lesz a szeptember 2-án és 6-án rendezendő lyoni ifjúsági világbajnokságon, míg Pető­falvi Tímea Katona Rolanddal együtt Moszkvába utazhat az augusztus 16-a és 22-e között esedékes felnőtt Európa-baj­nokságra. A gond csak az, Ka­tona — egyedüli emberként — nem az országos szövetség, hanem saját, illetve az egye­sületének költségén vehet részt az EB-n. Éppen ezért szponzor(oka)t keresnek, olyan támogatókat, akik tud­nának segíteni a tehetséges kaposvári búvárúszónak. (Fenyő) Katona Roland

Next

/
Thumbnails
Contents