Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-14 / 162. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. július 14., szerda — Anyu! Képzeld el életemben először önállóan telefoná­lok! De jó hallani a hangodat! SZÓJÁTÉK A macska szeme többet lát A macska három legfonto­sabb érzékelő szerve a szem, a fül és a bajusz. A macska­szem még az olyan sötétsé­gen is könnyedén áthatol, amelyben már az emberi szem semmit sem lát. Ám a tökéle­tes sötétségben már a macska szeme sem képes az érzéke­lésre. A macska ellipszis for­májú pupillája a másodpercek törtrésze alatt reagál a fényvi­szonyok változására. Nappali, erős fényben keskeny csíkká húzódik össze, míg sötétben a fényképezőgép blendéjéhez hasonlóan kinyílik. A macska hallása is sokkal jobb, mint az emberé. Bármi­lyen hihetetlen, de a denevé­rekhez hasonlóan még az ult­rahang-magasságú éles sivi- tást is regisztrálja, megkülön­bözteti. Viszont az olyan apró, halk neszek észlelésére is ké­pes, amelyeket az emberi fül, de talán még a kutya sem hall meg. Gyakran láthatunk játék­kal vagy táplálkozással elfog­lalt macskát, miközben füleit egymástól teljesen független irányban ide-oda mozgatja. Ez arra szolgál, hogy az állan­dóan érkező hanghullámokból kiszűrje a számára fontos in­formációkat. A fülek mozgása egyébként az állat hangulatát is kifejezi: a kiváncsi vagy a figyelő cica fü­lei egyenesen állnak, a véde­kező, félő, visszautasító macskáé oldalirányban, míg a támadó, verekedő hangulat­ban levő állat füle szorosan a fejhez simul. A macska bajsza a sötétben hajszálpontos mérőeszköz­ként szolgál. Tökéletes tájéko­zódik környezete méreteiről, így nem ütközik semmibe. A macskabarátoknak tudni kell, hogy az egészséges cica szemei fényesek, fülei tiszták, bundája ragyogó, az orra eny­hén nedves, a farka, kivált a végbélnyílás felett tiszta, szá­raz. A betegségre utaló első tünet, ha a macska étvágyta­lan, vagy kihányja az elfo­gyasztott táplálékot. Minden sérülés, vagy betegségre utaló tünet esetén vigyük a cicát ál­latorvoshoz. A közmondással ellentétben ugyanis a macs­káknak sincs hét élete! Egy három betűből álló, önállóan is értelmes szó hi­ányzik az alább felsorolt szó­töredékekből. Titaláljátok ki mi az a három betűs szó! ku...gat ka... ti... cso...t ex...t ...cika ...onty ...tugál csu... zá... T ompa-idézet 8 L 6 • * A T • A • T • I :d1 ül £ • I m Lk V 1 1 QT A|M M E A • L • Ia r • j pf R A NY H 6 • T E T * Ö~LY s * | I TI • Jj 11G I L ÉJ 11A Tompa Mihály egyik szép versének sorait úgy olvashatjátok el az ábra bal felső négyzetéből kiindulva, ha az itt látható tíz téglát eredeti helyére visszateszitek. A fekete pontok a szókö­zöket jelölik. Könnyítésül a hálózatban minden téglából egy-egy betűt, il­letve fekete pontot az eredeti helyére bejelöltük. A kis tolvaj A baj azzal kezdődött, hogy anyuka ész­revette: valaki garázdálkodik az éléskam­rában. Eleinte még azt hitte, hogy képze­lődik, de mindjobban megbizonyosodott a valóságról. Hol a süteményből hiányzott néhány darab, hol a kockacukor készlet fogyott el idő előtt, de még a fűszert is megdézsmálta a titokzatos kéz. Anyuka panaszkodott is nagylányának, Juditkának, aki buzgón a számtanfüzetére hajolva csak annyit válaszolt, hogy ő bi­zony nem vett észre semmit. Anyuka, hig­gadt, okos asszony lévén, megcsóválta a fejét, várt és figyelt. Aligtelt el héhány nap, nagy folytonossági hiányt febezett fel a csokoládé kuglófon, amit az élőző napon' Juditka nevenapjára sütöttek, és bizony a porcukor is határozottan kevesebb lett. Nem szólt, de nagyon bosszankodott. Épp aznap délután történt, hogy levelet akart írni egy kedves barátnőjének, de a szokott helyen nem találta a tollát. Juditka szobájába sietett, kinyitotta a kis fehér szekrényt, ahol a kislánya a könyveit, tan­szereit tartotta. Ahogy kinyitotta a szekré­nyajtót, legurult az egyik polcról egy papír- zsák, s ahogy a -földre puffant kiszóródott tartalma: szép, fehér porcukor! Anyuka hirtelen megértett mindent. Te­hát a kislánya dézsmálja az éléskamrát, ő a kis tolvaj! De vájjon, mi oka lehet erre?! Sietett a másik szobába, ahol Juditka szorgalmasan írta iskolai feladatát. — Kislányom — mondta leülve mellé — meg kellene beszélnünk egyet s mást. A múltkor már említettem neked, hogy valaki dézsmálja a kamrát. Mariska, aki idejár nekünk segíteni, nem lehet a tettes! De ha mégis ő lenne, többet nem jöhet «tetanus'! — Mariskát nem szabad gyanúsítani! — kapta fel a fejét Juditka, aztán gyorsan hadarni kezdett: — Én csentem el a kugló­fot, a cukrot, mindent, ami hiányzik! Ma­riska nem bűnhődhet az én vétkemért. — De miért tetted ezt? Hiszen, ha szólsz, mindent megkapsz! — Anya! — szipogva, nehezen jöttek a szavak — mellettem ül az iskolában egy új kislány. Jó tanuló, okos, kedves, de na­gyon szegény. A mamája varrónő, az édesapja régen meghalt, mindig csak csupasz kenyeret hoz tízóraira. Nekem elmondta, hogy sokszor nem is ebédel­nek. így aztán az éléskamrából elcsentem mindig azt, amit tudtam, délután elvittem nekik. Először nem akarták elfogadni, de aztán azt mondtam, hogy az édesanyám küldte. — Kislányom! — mondta kis szünet után az anyuka — Hibáztál! Titkolóztál! És loptál is! Ugyanakkor segítő-, jószándék­ból tetted! Tudod mit? Gyere velem! Együtt bementek az éléskamrába. Anyuka egy nagy kosárba sok mindent pakolt. — Ezt vidd el nekik! És mondd meg üd­vözlöm őket! Juditkának semmilyen megfelelő szó nem jutott az eszébe. Csak átölelte meg­csókolta anyukáját. Azóta sok év telt el, de Juditkának a leg­jobb, a legbizalmasabb barátnője azóta is az anyukája. Szarka Zoltán Madárlesen Fatörzsön él a fakusz Az ötödikesek madárbarát szakköre a szünidőben is gyakran szervez kiránduláso­kat a közeli erdőkbe. Béla bá­csival, a tanárukkal együtt ba­rangolják be a festői szépségű tölgyeseket, bükkösöket. — Béla bácsi, hogy van az — kérdezte Jóska egy napsu­garas délelőtt egy repülő sár­garigó után pillantva —, hogy az egyik madár mindig fent bujkál a lombkoronában, a má­sik a földön szaladgál, a har­madikat pedig a patak mellett látni? — A madarak valóban fel­osztják maguk között az erdőt és ehhez idomulnak a szoká­saik a testfelépítésük. A mezei poszáta például a bokrosokban él, a cigánycsuk és a tövisz- szúró gébics a galagonyával és vadrózsával borított, napsü­tötte domboldalon tanyázik, a fecskék a magasban kergetik a legyeket, a szúnyogokat. — Hát azt ki tudná meg­mondani, melyik madár tiszto­gatja a fatörzsek finom repe­déseit? — Talán a csuszka. — vála­szolt bizonytalanéi Jóska. — Csak részben. Mert van egy apró madárka, a fakusz, amelynek hajlított, vékony csőre éppen arra szolgál, hogy a legkeskenyebb repedésből is kiszedegethesse a petéket és a parányi rovarokat. Mindig a törzsön mászkál, alul kezdi a tisztogatást, és csavarvonal­ban kúszik felfelé. — Soha nem láttam még ilyen madarat — mondta Jóska. — Gyertek velem — intett Béla bácsi a fiuk felé — van a közelben egy öreg tölgyes, ott mindig tanyázik néhány fakusz is. Figyeljük meg együtt, ho­gyan tisztogatják a fa kérgét. ÓVODÁSSAROK A mandulaműtét Ancsa és Bea a két kis testvér sokat kínlódott a mandulájával. Hol az egyiké gyulladt be, hol a másik szenvedett a szövődmények­től. Végül megszületett a csa­ládi döntés orvosi javaslatra: ki kell venni ezeket a mandu­lákat! Igen ám, de a kislá­nyok hallani sem akartak a kórházról. Hiába bátorították őket a szülők, azzal érveltek, hogy próbálnák ki előbb ők ezt a műtétet. így történt, hogy az apuka, ugyancsak orvosi javaslatra, „feláldozta” magát; kislányaival együtt vonult be a kózházba man­dula műtétre. Most már csak egyedül az anyuka aggódott, aki hallott már róla, hogy míg a gyerek szinte fel sem veszi ezt a be­avatkozást, a felnőttet bizony nagyon megviseli. így is történt. Amíg a kislá­nyok a műtét után hamaro­san virgonckodtak, az apuka viszont nagyon elesettnek, betegnek látszott. Látoga­táskor az anyuka ott találta a két kislányt apuka ágya mel­lett, az egyik a homlokát tö- rölgette, a másik a kezét szo­rongatta. A két kislány egy­mással szinte versenyben ápolta az apukát. Eszükbe sem jutott, hogy ők is ha­sonló „ügyön” estek túl. így ért véget a családi mandula műtét,amelyet még most is emlegetnek, amikor már nem is olyan kislányok. Báli Györgyné Hangulatos faliképek szárított növényből Kellemes időtöltést, hasz­nos foglalatosságot jelent a fali képek készítésé. Díszíthe­titek vele szobátokat, de ad­hatjátok szeretteiteknek aján­dékba is. A munka azzal kezdődik, hogy különböző virágokat, növényeket gyűjtőtök és azo­kat lepréselitek. Néhány napot kell szánni préselésre, s ha a növények megszáradtak, óvatosan ra­gasszátok fel őket egy karton- lapra. Egy másik színes kartonból — a minta szerint — készítse­tek keretet és ragasszátok a képre. A hátlapra, akár ragasztó- szalaggal, egy kis akasztó zsinórt helyezzetek — és máris kész a falikép. 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents