Somogyi Hírlap, 1993. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-10 / 159. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. július 10., szombat A TISZTA VIZŰ TÓ LEHETŐSÉGEKET KÍNÁL Aranyat érő kavicsbánya A turistákra még várni kell Gyékényesen — Az ingatlanárak a csillagos égig szöktek Az elmúlt években gombamód szaporodtak a hétvégi pihenőházak (Fotó: Lang Róbert) A gyékényesi bányató kincsei messzeföldön híressé teszik a kicsiny somogyi települést. Nemhiába, hiszen a ten- gerszemnyi tisztaságú víztükör a könnyűbúvárok paradicsoma, turisták kedvelt üdülőhelye. A tó mélyéről kitermelt kavics pedig a környék építkezéseinek egyik fontos alapanyaga. A „ védőbácsi ” Nágocsra készül Feneketlen tó a gyékényesi, már ami a víz adta lehetőségeket illeti. Igyekeznek is kihasználni a nem mindennapi adottságokat, az amúgy szür- kécske dráva-menti községben. A kavicsbánya termelése még a pénzszűke idők ellenére is folyamatos, a tó túlsó partján pedig az elmúlt pár évben gombamód nőttek ki a földből a hétvégi pihenőházak. Az sématerv szerint épült nyaralókhoz parányi kert tarA hevenyészett minitérképen Japán, Kína és Thaiföld „szomszédságában” lassan kezd kirajzolódni a Fülöp-szi- getek körvonala. Furcsa érzés lehet ennek a két, barátságos filippinónak éppen itt, Közép-Kelet Európa egyik eldugott csücskében távoli, egzotikumban és nyomorban egyaránt bővelkedő hazájukról nyilatkozni. De mint afféle bölcs enberek, akik a másság tolerálását maláj őseiktől örökölték, semmin sem csodálkoznak. Mi annál inkább, hogy tanult fog- technikus létükre építőipari segédmunkásként dolgoznak. O A klasszikus angolra beszélgetésünk színhelyén, Nagyszakácsi egyik faluvégi udvarházában aligha lehet ráismerni; a magyar akcentust csak a filippi múlja felül... Ám a térképrajzoló Ludovico F. Andrade Jr. és barátja, Francisco M. Diaz — mindketten a fővárosból, Manilából valók — láthatóan örülnek a hívatlan vendégnek; a „boss” /főnök/, odaát Venezuelában tárgyalván, talán megbocsát néhány perc pihenőt.- We were in Macedónia in 1991 — mondják a fiúk, amikor Európába kerülésük történetétozik. Ez vezet le a tó tiszta kék vizéhez, ahol napozóstégeken ki-ki nyugodt pihenéssel, vagy éppen pecázással töltheti szabadidejét. — Ha jó idő van — vágja rá az egyik pesszimista nyaralótulajdonos. — Sok falusinak van itt hétvégi telke. Naná, hogy ők nem jönnek ki hétvégére, inkább megpróbálják kiadni a házat. A turistát napsütésben várja a strand és a tó kellemesen hűvös vize. De ha ről faggatjuk őket. — Hát igen Macedónia, Skopje, nagy laboratóriuma volt ott a mindenható dr. Jfc. Basilide van Doorne- veld-nek... A holland száram- zású üzletember és segítői a szerb-horvát háború kitörésekor hagyták el a volt Jugoszláviát. A fogtechnikai eszközöket gyártó üzemet becsukták, s visszamentek Dél-Kelet Ázsiába. — Magyarországra tavaszai érkeztünk, azóta itt a faluban, ennek a négy régi háznak az újjáépítésén dolgozunk. Nem, dehogyis derogál — nevetnek, amikor finoman célozgatunk a protézis és a tetőszetkezet készítése közti, árnyalatnyi különbségre...— Persze, nehéz, very difficult...de , tudjátok, egy Fülöp-szigetek mindegy, hogy mi, csak munka legyen. Nálunk az asszonyok is dolgoznak; igen, a mi feleségeink is — bólogatnak — hiába vannak gyerekek... © — Ludovico nyolchónapos, Francisco hároméves kisfiát emlegeti büszkén. — Haw? Hogyan? Ja, milyenek a magyarok? Kedvesek, csak a „kollégák”, akik néha besegítenek az építkezésen, nehezen veszik tudomásul, hogy más is rossz idő van, akkor hová menjen a kiránduló? Kanizsára vagy Kaposvárra, mert másutt nemigen találni semmit. Bögrecsárda van a legtöbb. Étterembe az idegen inkább ne menjen be, ABC-áru- házba meg ha akarna se tudna, mert azt csak nagyon elvétve találni a környéken. Mondják: ahogy épült a tó két partja, úgy „szállingózott” errefelé egyre több külföldi is. Akinek tetszett a környék, aki nyugodt nyaralásra vágyott és nem a Balaton-parti ricsajra, az gyorsan továbbadta Gyékényes hírét a ismerőseinek. Magyar és német családok közt nemritkán baráti szálak szövődtek. Gyékényesek érti a mesterséget....Főleg, ha idegen az illető... — Barátok, friends? — folytatjuk, olykor-olykor már magyarul, elsősorban akkor, amikor a helybéliek segítőkészségéről és a magyar konyha remekeiről van szó. — Palacsinta, paprikás chikken, yes, gulas, igen, igen, szuper... Az átmeneti otthonukul szolgáló, faluszéli fogadóban — amely szintén a holland séf tulajdona — azért inkább a hazai ízek járják. Sok az ismerős, a szomszéd idős néni, a polgár- mester, a nevelőotthoni nebulók, a falubéli srácok, akik könnyen és előítéletektől mentesen barátkoznak. Hogy értenek szót? Hát, magyarul, szótárral, kézzel-lábbal. Legtöbbször egy mosoly is elég.. © A távoli földrész lakói, amikor éppen nem kőműves- és ácsmesterségben jeleskednek, a United Honkong Dental laboratóriumában dolgoznak Manilában, a több mint kétszáz szakembert foglalkoztató cég fogpótló eszközöket gyártó osztályán. A kétmilliós metropolis világvárosi forgataga és a nagyszakácsi kertekalja között azért lehet néminemű különbség... meghívásra már többen is jártak külhonban, gyakori a levelezés, a vendégek pedig évről évre visszatérnek, hogy szabadidejüket a kicsiny somogyi tó partján töltsék. Nyár közepén még üresek a gyékényesi nyaralók. A strand füvére is csak imitt-amott terí- tetettek napozószivacsot; gyerekek élvezik a víz partján a napsugarakat, a környékbeli diákok próbálják minden percét kihasználni a nyári szünidőnek. A szezon — ha lehet egyáltalán ilyenről beszélni — a bányató partján is kevesebb mint egy hónapra zsugorodott. — Nézzék azt a házat. Nincs harminc négyzetméter és 1,3 millió forint az árai Nincs üzlet, nincs miért nyaralót tartani sem. Hirdetik a házakat az újságban is, mindennap érkezik vevőjelölt. Aztán amikor meghallják az árakat, úgy mennek el, hogy vissza se néznek többet. A kavicsbányával szembeni eldugott félsziget a napimádók paradicsoma. Fedetlen keb- bellel napozni itt nem megszokott dolog, ha idegen közelit szemérmesen rejtik el testüket a lánykák. Igaz, idegen nemigen jár errefelé. A bánya futószalagja morog csak egykedvűen: tizennyolc, húsz méterrel meríti a markoló a kavicsot. A kavicsbányát mintegy két éve privatizálták. A dolgozók mondják: kevesebb építkezés ide vagy oda, munka mindig akad. Á kitermelt kavicsért rendszeresen jönnek a billencsek, a legtöbb megrendelés Pécsről és Nagykanizsáról érkezik, a gyékényesi tó kincse keresett a Dunántúl déli felén. — Jó itt, de végleg csak nektek — nevetnek ránk ezer foggal, olajbarna bőrrel és hatalmas szemmel a filippínók. — Szeptemberre készen lesznek a házak; akkor jön a főnök és hoz magával a szigetekről tanárokat. Olyanokat, akik megtanítják nektek, magyaroknak a legkorszerűbb technikai eljárásokat. — A mi protkónk talán nem korszerű? — nyilai belénk a gyanú, több tucat honfitársunk fogsorát védendő, de nyilván másról van szó. Arról, hogy a Fülöp-szigeteken, Honkongban, Venezuelában, Amerikában és még ki tudja hol, komoly és kiterjedt üzleti érdekeltséggel rendelkező holland vállalkozó ide, Nagyszakácsiba tervezi közép-európai laboratóriumát. Magyar földön, magyar munkaerővel, a falu és persze a saját maga hasznára. © Thank you, bye-bye, koszi, viszlát — rázzuk a fiúk kezét, s megígérjük, hogy még találkozunk. — It will be very good - nagyon jó lesz — erősítgetik — akkor már többet láthatunk. Megjön a berendezés, s a most még csupasz falak megtelnek színekkel, formákkal. Oké...phillippines, see yuo againl Csíky K. Erika — Hogyan szólították? — Védőbácsinak — mondja őszinte természetességgel a friss diplomás Kárpáti Csaba. Kezében szorongatja oklevelét s közben tekintetével folyamatosan az egyetem ajtaját fürkészi. Volt csoporttársát és egyben menyasszonyát, Hernádi Gyöngyit várja. — A jövő héten lesz az esküvőnk — újságolja örömmel. Társaitól tudom, hogy már az első nap megpillantotta szíve választottját és a „meg- látni-megszeretni” szép története végigkísérte a négy év tanulmányi időt. A POTE egészségügyi főiskolájának védőnő tagozatán a 21 védőnőjelölt nagylány között Csaba volt az egyetlen fiú. Hogy mit jelentett ez? — Kérlelgettek: csináljam meg ezt meg azt, csavarjam be a villanykörtét, szereljem meg a csapot, szaladjak ide-oda, és persze dédelgettek is. Én voltam a Benjamin. Csaba a katonaságtól jelentkezett az orvosegyetemre, de nem vették föl és vígaszúi választotta ezt a szép hivatást. Valójában nem is tudta, hogy létezik ilyen : védőbácsi. Ma pedig már úgy érzi, hogy nem is szeretne mást csinálni. Úgy döntött Nágocsra megy, s az iskolai „védőnői” feladatokat látja el. Szerinte ugyanis még élnek az előítéletek ezzel a hivatással kapcsolatban és vannak olyan területek, mint például a terhes- gondozás, ahol ugyancsak furán néznek a kismamák, amikor az állapotuk felől érdeklődik. — Jártam úgy, hogy a gyakorlaton ki kellett tölteni a terhesgondozáshoz szükséges lapokat és becsöngettem egy várandós anyukához. Amikor meglátott, szégyenlősen kikapta a kezemből a lapot, mert kiderült, azt hitte, hogy a postás vagyok. Azért persze előbb-utóbb megbarátkoznak a gondolattal az emberek, mint ahogy azt a 7 hetes egerági gyakorlaton is tapasztalhatta a kedves mosoly ú védőbácsi. Sőt. Olyan kelendő a friss diplomás fiatalember, hogy őutána érdeklődtek a legtöbben és tucatnyi állásajánlatot kapott már a választás után is. Ő azonban a nágocsi szakmunkásképző mellett döntött. Azt gondolja: a kamasz fiúk testi és lelki gondjai közelebb állnak hozzá, mint a kismamáké. Persze az sem közömbös, hogy a menyasszonya is ott kapott állást. Csak az nem dőlt még el, hogy ki fogja pelen- kázni az utódokat. A védőnéni avagy a védőbácsi... Várnai Ágnes SOMOGYI HÍRLAP cs* Ezt a lapot nem osztják-hanem VESZIK! SOMOGYI HÍRLAP ijviriy aijJMf 5 Barna Zsolt A tulaj holland, a melós filippfnó Fogtechnikai csúcsüzem lesz Nagyszakácsiban A védőbácsinak még meg kell küzdeni az előítéletekkel (Fotó: Kovács Tibor)
