Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-28 / 148. szám
1993. június 28., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 A marcali tévé mai műsora 18.45 Képújság. 19 óra Hétfő esti hírmagazin. Benne: Ülésezett az önkormányzat képvi- selő-testülete - Táboroznak a kisiskolások - Nagy tervek a Balaton Airportnál - Küldöttség járt Künczelsauban - 20 órától Házibuli II., francia filmvígjáték. Malájok Nagyszakácsiban Egy holland származású üzletember, akinek kiterjedt vállalkozói érdekeltsége van Európától Amerikán át egészen Dél-Afrikáig, régi, korszerűsítésre szoruló családi házak felújításába kezdett Nagyszakácsiban. A munkálatokat helybeli szakemberek és maláj munkások közösen végzik. A holland, fogtechnikai eszközöket gyártana majd a somogyi kis közégben. Támogatás a fiatalok lakásépítéséhez Tavaly mintegy 600 ezer forintot, az idén pedig egymilliót fordítottak a somogyzsitvai fiatalok lakástámogatására a község elöljárói. A kamatmentes — építésre és felújításra egyaránt igénybe vehető — kölcsönnek köszönhetően 30 család jutott önálló otthonhoz. Energiatakarékos lámpatestek Szőcsénypusztán teljes közvilágításcserét hajtottak végre; a régi, csak minden második oszlopra elhelyezett lámpatesteket most korszerűek váltották fel. Minden egyes oszlopon ott világítanak az energiatakarékos, nagy teljesítményű égők. Régi-új igazgató Niklán Meghosszabbították a niklai általános iskola igazgatójának, Dómján Nándornak a szerződését. A polgármesteri teendőket tiszteletdíjasként ellátó pedagógusnak a képviselő-testület további öt évre szavazott bizalmat. Kirándultak a táskaiak Első alkalommal szervezett a táskái önkormányzat egész napos kirándulást a helybeli nyugdíjasoknak. Úticélja Pécs és környéke volt, a résztvevők megtekintették a nevezetességeket. A 40 tagú csoport vasárnap reggel indult a polgár- mesteri hivatal elől, majd a pécsi tv-toronyhoz, a siklósi várhoz és a harkányi fürdőhöz vitte a busz a nyugdíjasokat. Néma a telefon Most már lassan két hónapja, hogy felszerelték a marcali rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjénél a 311-225-ös számon hívható telefont. A telefon azonban eddig néma maradt, még nem használta senki. Vajon ennyire közömbösek lennének a marcaliak? Mindenkit tájékoztat a polgármester Segély a kéthelyi rászorulóknak Tétre, lóra, befutóra A szociális támogatások helyi rendszeréről alkotott rendeletet nemrégiben a képviselő-testület Kéthelyen. Döntésük értelmében ennek egyik formája a lakásfenntartási támogatások bevezetése. A jövőben ebben részesülhetnek mindazok, akiknél a család jövedelmének 35 százalékát meghaladják a kiadások. Németh Lajos polgármester elmondta, hogy szociális támogatásra 6 millió forintot különítettek el. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat gondol a községben élő, önmaga ellátására képtelen hat lakosra, ápolásukra havi 7 ezer forintos illetményért alkalmaznak egy személyt. Akadnak néhányan ebben a Balaton közeli településen, akik átmeneti segélyre szorulnak, akik betegség, elemi kár, vagy más „objektív” okok miatt nem tudnak gondoskodni önmagukról, családjukról. A legutóbbi önkormányzati ülésen megszavazott összegből erre a célra havonta legföljebb tízezer forintot fordíthatnak. Közgyógyellátásra a községben mintegy 30 személy van rászorulva, elsősorban az idősek közül. Számukat tekintve 10-15-en lehetnek azok a kéthelyiek, akik — mivel saját jövedelemmel nincs — egészségügyi ellátásra jogosultak. A beszámoló elején említett hatmillióból kívánják megoldani a gyermekek és öregek ellátását, annak reményében, hogy az átmeneti nehézségek után egyre kevesebben lesznek a rászorulók. Akiket személy szerint is érint a kéthelyiek közül a szociális támogatásról hozott helyi önkormányzati rendelet, azok közvetlenül a polgármestertől értesülhettek a részletekről. Működik ugyanis a helyi kábeltévé, amely a település házainak 70 százalékát kitevő, ötszáz épületbe van eddig bekötve. E hírközlési lehetőséggel élve, ha úgy tetszik, immár ki-ki „négyszemközt” szerezhet tudomást arról, milyen lehetőségek nyílnak gondjaik megoldására. (kgt) Régi parasztház Balatonbe- rényben, a Szabadság út végén — örökség a nagymamától. Ott rendezte be lovasiskoláját ifj. Kiss János. Érkezésünkkor az udvar egyik lombos fája alatt az asztalnál hű- sölt szülei társaságában. Nem látszottak meglepettnek, arról érdeklődtünk, hogy megy ma egy ilyen vállalkozás. — Ismerek olyanokat, itt a Balaton környékén — kezdte a választ a rokonszenves fiatalember —, akiknek egészen jól megy. Sajnos, saját magamról nem mondhatom el ugyanezt. Hogy miért nem, azt hárman is magyarázták. Kiderült, hogy nem herényi „bennszülöttek”, csupán keszthelyiek. Az alapvető gondot ez okozza. Bár sok erre a rendes ember, akad köztük olyan is, aki nem szívesen nézi az idegent. Eddig két csikójuk bánja ezt, beszélni sem jó róla. Kiss János gyermekkorától szinte szerelmes a szép és jó lovakba. Tízévesen kezdte és másfél évtizeden át versenyzett, díjugratásban több területi bajnokságot nyert, mígnem 1989 tavaszán belevágott ebbe a vállalkozásba. — Hogy kezdődött? — Bankhitellel. A nélkül nem tudtam volna lovat venni, bár a szüleim ideadták a nyugdíjukból megtakarított utolsó forintjaikat is. A hely — az örökség révén — adva volt. Most aztán itt vagyunk nyolc lóval és három csikóval, de sajnos, nagyon gyér látogatottsággal. Még szerencse, hogy néhány német és osztrák vendég vissza-visszatér, úgyszintén a bajai iskolás gyerekek. Ugyanakkor a helybelieket „leállították”, pedig ingyen is szívesen foglalkoznék velük. — Mit tud kínálni a lovasiskola? Könnyebb a gát fölött — Tereplovaglást, hintózást és az egészen kezdőknek futószáras lovaglást. — Sok a kezdő? — „Csak” 90 százalék. Én azonban mindenkivel szívesen foglalkozom, csak az a fontos, hogy a lovat szeresse. — Úgy mint Kiss János? — Ennyire magasra nem tehetjük a lécet, hiszen ilyen „bolond” nem sok akad. Nálam az is elég, ha csak szereti a lovakat. Kun G. Tibor Balatonszentgyörgy nem akar elúszni Verik a vasat a víz ügyében Az agrármérnök Jáger Ferenc, amikor is még eredeti foglalkozását űzte, gyakran szállt fel a balatoni vonatra. Sok emberrel ismerkedett, beszélgetett. Egyszer, egy ilyen alkalmi ismerőse, afféle ugratásként megkérdezte: — Ugyan, mondja már, Balatonszentgyörgy valóban olyan nagy hely lenne, hogy ott ez a vonat is megáll? KONZUM-KANNÁK EXPORTRA Nyugat után keletre nyit a marcali gyár — Meg hát — felelte a kérdezett, aki ma a község polgármestere —, de megállnak ám az autók is a főutak találkozásánál, és még ez is semmi, hanem, akár elhiszi, akár nem, Balatonszentgyör- gyön még a repülő is leszáll. Már persze, ha muszáj... Milyen hely ez a mintegy 1700 lakosú település? — Hát... kicsit bonyolult — gondolja meg a választ a polgármester. — Olyan balatoni is, meg nem is. Mert ami a nevünket illeti ugye, eszerint minden egyértelműnek látszik. Ha viszont azt veszem, hogy talán négy-ötszáz méternyi partszakaszunk lehet, és az is csupa iszap, csupa nád, akkor már kicsit módosulhat a rólunk alkotott kép. Tény, hogy — az egyébÉvtizedekig meghatározó tényező volt a falúban a Horizont. Amikor jól mentek a dolgok, százaknak adott biztos megélhetést. Ahogy változtak az idők, s fogytak a megrendelők, úgy áldozott le a cég valaha fényes napja is. Márciusban aztán kénytelen-kelletlen bezárta a boltot a fővárosi cég Balatonújlakon. A bőrdíszművesek és műanyaghegesztők — lévén, hogy a Horizont a portás és a gondok kivételével fölmondott mindenkinek — egy szálig munka nélkül maradtak volna. És itt jött a fordulat! — Két évig voltam a Horizont újlaki üzemének a vezetője, előtte pedig hosszú ideig a marcali Maryllánál dolgoztam — mondta Mészáros Gyuláné vállalkozó. — Ápriként nagyon tisztelt ősök — nem éppen a legjobb helyet választották ki, amikor hozzáláttak a berendezkedéshez itt, a Balaton délnyugati csücskénél. Vigyázatlanul egyféle völgybe szorítván a települést, kitették annak önmagukat, hogy nagyobb esőzések idején a környező dombságról rájuk zúdul a csapadékvíz. S ha ehhez számítjuk a talajszint alatt 50-60 centiméterre már felbukkanó belvizet, már helyben is vagyunk: megértjük, hogy itt ezek okozzák a legnagyobb gondot, vízelvezető árkok, csatornák kellenek. El is készítették a tervet, megvalósulása esetén — potom 21 millió forintért — minden gondjuk megoldódna: övárok venné körbe a községet, s fedett rendszerben a lis 13-tól bériem a Horizonttól az épület egy részét. Az elbocsátott asszonyok kevés kivétellel hozzánk jöttek visz- sza dolgozni — vagy Két- helyre, az ott frissen létrejött, szintén magánvállalkozásban működő egységhez szerződtek. Velük rendszeres a munkakapcsolat, hiszen kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. Vegyünk például egy étlapot! A bőrborító Kéthelyen, a műanyag betét nálunk készül. Azújlakiüzletasszonyegyen- lőre nem tervez nagyobb beruházást. Örül, ha a bér-rezsi és egyéb kiadások után felszínen tartja magát. Nem is a gyors meggazdagodás vezette, sokkal inkább a maga és családja számára akart biztos munkahelyet. No meg az állás nélkül maradt helybévizet elvezetné, s lenne zsilip is, minden, ami kell. Szinte hihetetlen, de talán nem is igazán kilátástalan a helyzet: az önkormányzat négymillió forintot már tartalékolt erre a célra, a vízügyi alaptól is kapnak 1,2 milliót, így már „csak” 16 millióra kellett beadni a pályázatot. A közeli balatonberényiek- kel már meg is beszélték, hogy a herényiek szennyvíz- telepének bővítése, korszerűsítése esetén a szentgyör- gyiek ide csatlakozhatnának. Kérdés marad persze, hogy a megtisztított vizet beenge- dik-e majd a Balatonba, vagy a Jancsi-tó közvetítésével a Kis-Balaton feltöltésére lehetne használni. Bármi legyen is a válasz, a balatonszentgyörgyiek most verik a vasat a víz ügyében. Közben pedig sűrűn fohászkodnak a mennybéliekhez, hogy csak felhőszakadást ne kapjanak, mert akkor bizony tervestül, mindenestül, köny- nyen elúszhatnak... (kun) lieken is segíteni kívánt. Szakértelemmel, piacbővítéssel igyekszik kicsiny birodalmát megóvni a megsemmisüléstől. — Nálunk fix fizetés van. A Piértnek, az OTP-nek, az egyre-másra elszaporodó magán írószerboltoknak gyártunk műanyag cikkeket. A megyében és azon kívül is akadnak megrendelőink — Győrtől Balassagyarmatig terjed a vevőkör. A havi termelési érték 6-700 ezer forint körül mozog; ez épp hogy a költségek fedezésére elég. Az iskolaszerekre, bőrből készült mappákra és átlátszó irattartókra szakosodott bala- tonújlaki kisüzem remélhetően minél előbb túljut a Horizont okozta sokkon, s újra megtalálja számítását. Csíky A legfrissebb hír a Konzum Kereskedelmi és Ipari Rt Marcali Fémipari Gyárának háza tájáról, hogy a kül- és belföldre egyaránt gyártott benzinkaná- ikkal sikerült betörniük a svéd, a svájci és az osztrák piacra. A cég, amely fémtömegcikk termékeinek 30 százalékát itthon, 70 százalékát pedig a határokon túl értékesíti tisztában van azzal, hogy az árat a piac határozza meg, s hogy a növekvő konkurenciaharc közepette csak az tud eredményeket felmutatni. Aki messzemenően alkamazkodik a kereslet-kínálat diktátumához. A magyar-német és osztrák érdekeltségű, pécsi székhelyű Konzum Rt marcali gyárából évente mintegy 15 ezer darab konyhai légelszívó kerül belkereskedelmi forgalmazásra. Honyec Imre igazgató a továbbfejlődés egyik lépcsőfokaként értékelte, hogy a negyedik negyedévtől egy új, korszerűbb és formatervezet- tebb szagelszívó sorozatgyártását kezdhetik meg. A benzinkanna és a légelszívó persze csak egy része a marcaliak termékeinek. — Szezon jellegű a radiátorra szerelhető „porcsapdás”, mini és maxi változatban megjelenő párologtató berendezésünk elsősorban itthon talál gazdára. Az exportunk fő iránya Nénetország; de említhetném Franciaországot is, ahol csak most kezdik megismerni a dekoratív formájú szerszámos -és hobbidobozainkat. Az 1968 óta működő marcali gyár három évvel ezelőtt cserélt gazdát. A korábbi tulajdonos, a fővárosi Mechanikai Művek volt, amely a kondenzátorgyártás itteni megszüntetése után adta el a fémtömegcikk-gyártó üzemét a Konzumnak. A bel- és külföldön egyaránt intenzíven szervezkedő rt — saját, jól felfogott üzleti érdekétől vezéreltetve — kényesen ügyel a minőségre és a szállítási ütem megtartására. Az rt évi 350360 millió forintos forgalmi értéket produkáló marcali egységének fejlesztése, a meglévő pénzeszközök célirányos beruházása és a gépipari technológia fokozatos modernizálása külön-külön és együtt is a haladás zálogai. — Külföldön a cseh és lengyel konkurenciával, idehaza pedig a belkereskedelmi átrendeződésekből fakadó — a korábbi mamutegységek megszűnése, illetve káeftékre szakadása — nehézségekkel kell megküzdenünk — mondja az értékesítéssel kapcsolatban a gyár igazgatója. — A gazdálkodásunk legfőbb gondja, hogy a beszállítóink rövid határidejű pénzügyi szerződések alapján kérik a teljesítést, míg a vevők — főként a nyugatiak — 1-2 hónapos átfutással dolgoznak. Ebből az ellentmondásból már komoly finanszírozási gondjaink származtak —, ám úgy tetszik, hogy a piac is rendezettebbé kezd válni, s ennek köszönhetően megnyugtató partnerkapcsolatokat tudunk a jövőben kialakítani. A marcali gyár jelszava, miszerint a kis vevőből lesz a nagy, a meglevő szerződéses üzletekben is nyomon követhető. A pótkerékbe szerelhető benzinkannáik vagy a népszerű és igen praktikus va- ria-polcrendszerük már a híres és szakmai körökben méltán jegyzett kölni vásáron is tetszést aratott márciusban. Ott voltak a budapesti Skála-napon az év elején, s ott lesznek — konyhakiállítási bemutatójukkal — a szeptemberi BNV-n is. A Konzum Rt Marcali Fémipari Gyára külhoni érdekeltségeit rövidesen a keleti régiókra kívánja kiterjeszteni. Tárgyalásokat folytatnak például ukrán felvásárlókkal, akik egyelőre kis tételre potenciális vevők. Magyarországon pedig az ügynöki hálózat kiépítésétől és a viszonteladóktól várják a piac további élénkítését. Csíky K. Erika Az újlaki vállalkozó bizakodó A Horizont ment, a termelés maradt
