Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-25 / 146. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1993. június 25., péntek Zempléni művészeti napok Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs, Karcsa, Füzérrad- vány és Hollóháza ad otthont az idei zempléni művészeti napoknak. Második alkalommal rendezik meg augusztusban abban a reményben, hogy a zenei események mellett a képző-, a színház- és filmművészet találkozója is lesz ez a hét. Az eseményt életre hívó Liszt Ferenc Kamarazenekar, Sárospatak önkormányzata és az Antenna Hungária Rt vezetői az Óbudai Társaskörben ismertették a művészeti napok programját. Vasarely - miniszteri nyilatkozat Külön nyilatkozatban biztosította tiszteletéről a Francia- országban élő idős magyar festőművészt, Victor Vasa- relyt, vagyis Vásárhelyi Győzőt Jacques Toubon francia kulturális miniszter. A nyilatkozatra az adott okot, hogy a művész a miniszterhez fordult a Vasarely-alapítvány körüli pereskedés újabb, szerinte tűrhetetlen fejleménye miatt. Az Aix-Marseille egyetem ugyanis, amely elvben az alapítvány kezelője, „Fehér Könyvben" támadta meg a művész családját azt követően, hogy egy bírósági ítélet az egyetem megbízottja helyett kirendelt gondnokra bízta annak irányítását. A „Fehér könyv” azzal vádolja a Vasarely családot, hogy nyereség- vágyból visszaél a művész betegségével, előrehaladott korával, s ezért akarja kivenni az alapítvány irányítását az egyetem megbízottjának kezéből. A perben viszont a család azért kérte a megbízott, Charles Debbasch felfüggesztését, mert őt vádolják képek jogosulatlan értékesítésével, sőt a vételár eltulajdonításával. Liszt Ferenc nemzetközi hanglemeznagydíj A Liszt Ferenc Társaság immár 19. alkalommal ítélte oda a Liszt Ferenc nemzetközi hanglemeznagydíjakat — tájékoztatott a Liszt Ferenc Társaság. A kilenctagú zsűri hat hanglemezgyártó cégtől beérkezett tíz — 1992-ben megjelent — kiadvány közül választott. A zsűri elnöke Kroó György, a Zeneművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára volt. A három díjazott: az angol Appián Publications cég, amely Egon Petri 1929-ben készült Liszt-felvételeinek rekonstrukciójáért nyerte el a nagydíjat. A Hyperion Leslie Howard Vándorévek című Liszt-felvételével érdemelte ki az elismerést, valamint a magyar Hungaroton, amely Hegedűs Endre Liszt Bellini-fantáziáinak lemezfelvételével szerezte meg a Liszt Ferenc Társaság nagydíját. Az ünnepélyes díjátadás októberben lesz. Izraeli filmhét Kortárs izraeli filmhetet rendeznek július 23-29 között Budapesten az Örökmozgó filmszínházban. A műsoron két, nemzetközi fesztiválokon díjjal jutalmazott alkotás az Eli Cohen rendezte „Avia nyara” és a „Be az éjszakába” című Eitan Orsan mű is szerepel. Az érzelmek, az emóciók játszanak szerepet az „Ezeregy feleség” a „Laura Adler utolsó szerelme” és a „Fütyülök rá” című filmekben, míg az „Érdekházasság” című alkotás az Izraelben élő zsidók és arabok együttélésének politikai szatírája. Vikár-siker Erdélyben Októberben érkeznek a marosvásárhelyiek Az igazgyöngy és az írói örök igazság GYURKOVICS TIBOR: CSODÁRA VÁRTUNK Sümegi Vera bogiári kiállításának megnyitóján találkoztunk Gyurkovics Tibor íróval. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság tagjaként gyakran megfordul a társaság rendezvényein, mondhatni — közéleti író. — Sok helyen megfordultam már külföldön, de ilyen jó érzésekkel még sehonnan sem tértem vissza. Bármerre jártunk, otthon éreztem magam — mondta Zákányi Zsolt, Liszt-díjas karnagy erdélyi út- jukról hazatérve. A háromnapos vendégszereplésre a marosvásárhelyi Vártemplom kórusa hívta meg a világhírű kaposvári vegyes kart. A Vikár két katolikus és egy református templomban három hangversenyt adott. Első koncertjükön még az utcán is álltak, hogy hallják a Schubert-misét és más műveket a gazdag repertoárból. A nyárádremetei katolikus templomban egy esküvőn énekelLehet-e, szabad-e a könyvhét után diadalmi jelentéseket készíteni arról, hogy megjelent ennyi és ennyi mű, ezek elfogytak ennyi és ennyi példányban, x millió forint értékben? Hozzátéve azt is, amit egy idős hölgytől hallottam az egyik könyvespult előtt: Azért szerencsére könyvet még most is vásárolnak az emberek. A Vörösmarty téren legalábbis — tehetném hozzá szkeptikusan. Két-három éve mind nagyobb válságban van a magyar könyvszakma. Hol vagyunk már azoktól a régi szép nyolcvanas évektől, amikor annyiban állt csupán a válság, hogy általában éveket kellett várni a nyomdák lassú átfutási ideje miatt egy-egy mű megjelenésére. Ez a gond ma már nem létezik, helyette viszont mind bizonytalanabb a könyvkiadás anyagi háttere, s ez összefügg szorosan a terjesztés összeomlásával. A nyomdák ügyében a piaci helyzet azonnal rendet teremtett, a kereskedelemben viszont egy viszonylagos rendet váltott fel a káosz. Elég régóta követem figyelemmel a könyvhetek kiadványait és rendezvényeit, s az idei az első eset, hogy határozott tényként állíthatom: ez a könyvhét áttekinthetetlen volt; a bőség zavarából a zavar lett a meghatározó. Talán nem mindenki tudja, hogy a sok évtizedes gyakorlat szerint az egyes kiadók jelentkeznek egy listával: mit terveznek a könyvhétre kiadni, s aztán a szervező intézmény kijelöli, hogy a tervek közül melyik lesz könyvheti könyv. Komoly rangja volt a kiválasztás puszta tényének is, s a szokásosnál jóval nagyobb reklám a kiadóknak, s a szerzőknek is hasznára vált. A szerzőknek, hiszen az eredeti s máig megőrzött fő cél a kortárs magyar irodalom népszerűsítése volt. Az idén az ünnepi könyvheti prospektusban 159 mű szerepelt. Imponálóan nagy szám ez, azonban legfeljebb egyetlen dolog indokolhatja: a kiadók elháríthatatlan nyomása. S hiába szidnánk ezért a kiadókat; ők csak alkalmazkodnak ahhoz az egészségtelen, s két-három év alatt máris rögzült helyzethez, amely a könyvkiadást egész évi munka helyett két kampányidőszakra szűkítette le: a könyvhetire és a karácsonyi vásárra, azzal a munkamegosztással, hogy az igazán drága könyveket télre érdemes tartalékolni, azokra akkor nyílnak csak meg a pénztárcák. Viszont, kérdem én, ki képes ennyi mű között azon frissiben tájékozódni? S az az igazság, tek, s a marosvásárhelyi református templomban — állítólag ez Erdély legnagyobb befogadóképességű temploma — a „Minden földek Istent dicsérjétek” kezdetű, 97. zsoltárt a Vártemplom kórusával együtt, közösen adták elő Halmos feldolgozásában. Ugyancsak közösen csendült fel Kodály-Berzsenyi műve, a Magyarokhoz című kánon. A Vikár kórus erdélyi útja során megismerkedett a marosvásárhelyi kultúrpalotával, a Teleki Tékával, és többek közt megfordultak Szovátán is. A kaposvári vegyeskar október első felében látja vendégül az erdélyi kórust. (Lőrincz) hogy nem is ennyi műről van szó. Gyanítom, senki sem tudná pontosan megmondani, hogy a könyvhétre mennyi újdonság is jelent meg. Láttam olyan kiadói tájékoztatót, amely 13 könyvheti kötetet sorolt fel, ezek meg is jelentek, de közülük csupán hét volt rajta a központi listán. Mintegy kétszázötven szép- irodalmi, társadalomtudományi, művészeti könyvet egyidő- ben szinte még akkor is képtelenség áttekinteni, ha megfelelő a tájékoztatás. Két-három soros bemutató szövegek alapján még a szakember sem tájékozódhat, pedig számára többnyire adott a legfontosabb ismérv, a szerző addigi életművének az ismerete. De új szerzőknél, ismert szerzők új műfajú köteteinél ő is vaktában tapogatódzik, hiszen abból nem indulhat ki, hogy ami méltó a megjelenésére, az mind jó is, illetve hogy ami jó, az mind szükséges az ő számára is. S az egyéni vásárló esetében ez a gond talán még nem tragikus, de mit tegyenek a könyvtárak? 250 új kiadványt csak a legnagyobbak tudnak megvásárolni, de ők is milyen példányszámban vegyék? S a kisebbek milyen alapon szelektáljanak, ha terjesztői érdekből az idén még az Új Könyvek könyvheti műveket bemutató száma sem készülhetett el?! Manapság általában hézagos és silány a tájékoztatás, következésképpen a tájékozódás lehetősége is az új könyvek világában. S ha egy mű megjelenésének tényéről tudomást szerez is egy olvasó, gyakorta kezdheti a nyomozást: hol juthat vajon hozzá a műhöz? Mert nemcsak a tájékoztató kiadványokba, bibliográfiákba nem jut el minden, hanem a könyvesboltokba sem, amelyeknek a száma is, a választéka is rohamosan csökkent. Az a 250 kiadvány a Vörösmarty téren és tájékán talán beszerezhető volt, igaz, ott sem egykönnyen. De mi volt a helyzet egy megyeszékhelyen? Egy kisvárosban? Mert a fővárosban is, a könyvhét után egyetlen nappal is, hol szerezhető be már a központi sátorsor gazdag kínálata? A kampányjelleg nemcsak a megjelenés dömpingjére vonatkozik, hanem a hozzáférhetőségre is. A mai könyvárak is a könyvheti áradat ellen szólnak. Az átlagkönyv átlagára négyszáz forint. Hány kötetet képes egy átlagos jövedelmű értelmiségi ezekből megvásárolni? Ez is a kiadókra s végső soron a magyar kultúrára üt vissza. Vasy Géza — Gyakran nyit meg kiállításokat? — A festőket nagyon szeretem. Nemrégiben jelent meg a Táj nővel című verseskötetem, amely csupa-csupa festőről szól. Manet, Michelangelo, Klee, Leonardo szerepel benne. A képek nagyon közel állnak hozzám. — A felhők esőt hoztak. Borult az ég. Nem szánom hasonlatnak, de hadd kérdezKaposváriak és kalocsaiak együtt fújják Katonazenekari találkozóra készülnek — „Debrecenbe kéne menni” A kaposvári Füredi laktanya udvara a helyi katonazenekar dallamaitól hangos ezekben a napokban. A kaposvári honvédzenekar Szabó László karnagy vezetésével a katonazenészek debreceni nemzetközi találkozójára készül. A rendezvényt a száz éve szüleit Erkel Ferenc emlékére hirdette meg a város. A kilenc hazai együttes mellett holland, szlovák és román fúvósokat is várnak a találkozóra. Szabó László, a kaposvári honvédzenekar tamburma- jorja elmondta: a kalocsai együttessel szerepelnek együtt, részt vesznek a gyepshow-n és térzenét is adnak. Műsorukat szórakoztató zenéből állították össze, ebben hagyományos magyar fúvószenei átiratok szerepelnek. A Magyar Televízió a szombati fellépésükről a 2-es csatornán 17.50-től élő adásban számol be. Gyurkovics Tibor zem meg, milyen a költő közérzete napjainkban? — Azt hiszem, mindenki elég rosszul érzi magát ebben az átmeneti időszakban. Nem erre számítottunk. Óriási csodára vártunk. Úgy látszik, késik. — Csodavárók vagyunk? — Valami elmúlt. Az is a történelem része. És letagadhaAz MSZOSZ a tehetségekért alapítvány a nehéz anyagi körülmények között élőknek segít a tanulásban, ösztöndíjjal. Most újabb területtel bővült a támogatottak köre. Egy levél érkezett nemrégiben a szakszervezet címére, amelyben egy fuvolán tanuló fiatal kérte segítségüket. Török Ágnes Veszprémben járt zeneiskolába. Területi versenyeken vett részt, s dijakat is nyert. A zeneművészeti szakközépiskola után a református hittudományi egyetemre jelentkezett — három évet el is végzett —, ez évre azonban halasztást kért. Most a kaposvári református lelkészi hivatalban dolgozik, tanulmányait ősszel akarja folytatni. — Szeretnék jelentkezni egy olaszországi nemzetközi, profiszintű fuvolaversenyre. Az I. Syrinx fuvolaversenyt Riva del Gardában rendezik meg október 27-31. között. Ez egy kisebb nemzetközi verseny, azonban az igazán nagy versenyeken csak úgy vehet részt az ember, ha a kisebbeken tatlan, az volt az életünk. Amennyire az elmúlt negyven évet megszenvedtük, annyira hősies is volt. Elmúlt, és most állunk a színpadon. Minden be van rendezve. Elhangzott, kezdődhet az előadás. Ami tragikomikus: az előadás viszont várat magára. Csodavárók vagyunk mi írók is. Arra születtünk, hogy Messiások legyünk. Ady ezt nagyon jól fölismerte, de Kölcsey, Vörösmarty, Berzsenyi, Csokonai, Arany, Reviczky, Vajda, József Attila, Szabó Lőrinc is szerette volna megteremteni a csodát. És ez a csoda most is késik. Az írói csoda isteni ajándék. A lélekgyötrő elmúlt évtizedekben is születtek remekművek. — És ma? — Nem tudom mennyire napra készek az írók. Azt mondták a rómaiak: a háborúban hallgatnak a múzsák. A mát ilyen háborús időszaknak kell felfognunk. Mindenesetre olyan művek fognak fönnmaradni, amelyek az örökkévalóságnak szólnak. Az 1950-es évekbena, amikor Mándy Iván egy rádiójátékot írt, mert novellát nem közöltek tőle, Nemes Nagy Ágnes gyerekverseket írt, magam se tehettem mást. De közben „kibírtuk”. Nemcsak csodára várakoztunk, hanem túléltük a gyötrelmeket és közben alkottunk. — Ahogy a kagyló megszüli az igazgyöngyöt? — Tökéletes a hasonlata. Már-már szinte minden erejéből vérzik, mégis kihordja magában a gyöngyöt, amiért él. Ez rendkívüli feladatot ró az íróra. Egyet biztosan tudok, az írónak nem szabad oly módon „napi politizálni”, hogy a saját értékrendjét leszállítsa, felborítsa. Nem lelkesedem azért, ha egy írót pártban látok. A pártpolitika azt kívánja, hogy a színpadon egy könnyű vígjátékot játszanak. Az író igazságot akar. Ez az igazság fájdalmas és sohasem párt- szerű. Ez örök igazság. Horányi Barna már elért valamit, s legalább a középdöntőbe eljutott. Az első jelentkezésemre nem válaszoltak, de egyik tanárom segítségével sikerült bekerülnöm a 80-100 résztvevő közé. Az ott-tartózkodás költségét nem tudná megfizetni Ágnes, s bár a zongorakísérő nem kér tiszteletdíjat, az ő költségeit is neki kell fizetnie. A Soros-alapítványt is megkereste, azonban ők a zenei tanulmányt nem támogatják. Ezért is próbált szponzorokat találni; hallott az MSZOSZ alapítványáról is. Ez az alapítvány eddig nem támogatott zenei szakterületet, most azonban úgy döntöttek, legelőször is kifizetik Ágnes nevezési díját... — A szüleim nem tudnak támogatni, a fizetésemből sem jutna egy ekkora vállalkozásra. A pályán végül is azért maradtam meg, mert Elek István — egyetemi tanárom — bátorított, ingyen vállalta a tanításomat, törődik a pályafutásommal. Én is érzem, többet tudnék kihozni magamból. Célom az, hogy a versenyen a középdöntőbe jussak. T. K. Könyvhét után ALAPÍTVÁNYI SEGÍTSÉG A TANULÁSHOZ Tehetségek tehetős szülők nélkül A kaposvári fuvolás lány nemzetközi versenyre készül
