Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-21 / 142. szám

1993. június 21., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 11 ORSZÁGOS DIÁKOLIMPIÁI RÖPLABDADÖNTŐ Bronzérmes a Táncsics Nyíregyházi és budapesti első hely A bronzérem sorsát eldöntő Táncsics (Kaposvár)-lrinyi (Debrecen) mérkőzés (Fotó: Csobod Péter) Arany magyar pofonok a Matróz diszkóban ÖCSI BÁCSI ELÉGEDETT LEHET Korbán Richárd (háttal) magabiztosan verte a döntőben tö­rök ellenfelét (Fotó: Török László) Nyolc lány- és nyolc fiúcsa­pat részvételével rendezték meg a hét végén a IV. korcso­portos országos diákolimpiái döntőt. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban lebo­nyolított rendezvényt Szaba­dos Péter, Kaposvár polgár- mestere nyitotta meg, ezt kö­vetően kezdődtek el a cso­portmérkőzések, egyszerre három pályán. A lányok „A” csoportjában mérte össze tu­dását három ellenfelével az egyetlen somogyi résztvevő, a Táncsics gimnázium. Türgyei Jánosné tanítványai első mér­kőzésükön 3-0 arányban ver­ték a gödöllőieket, ezután azonban 3-0-ás vereséget szenvedtek a nyíregyházi Vasvári gimnáziumtól. Szom­bat reggeli harmadik találkozó­jukon a továbbjutáshoz csak a győzelem volt elfogadható eredmény a fővárosiak ellen. A feladatot végrehajtották a somogyiak, hiszen három játszmában diadalmaskodtak. A Táncsicson kívül két debre­ceni gárda, a Csokonai gim­názium és az Irinyi szakközép- iskola, valamint a Nyíregy­háza jutott be a négy közé. A kaposváriak előbb ötjátszmás mérkőzésen, hatalmas csa­tában veszítettek a Csokonai ellen, majd vasárnap délelőtt 3-2-re legyőzték az Irinyit, s ezzel a harmadik helyet sze­rezték meg. A somogyiak tu­lajdonképpen túlteljesítették a tervet, hiszen a négy közé ju­tás volt a cél. A csapat tudá­sához méltóan játszott, és egy kis szerencsével a második helyet is megszerezhette volna. A lelkes szurkolótábor buzdítása többször átsegítette a lányokat a holtponton az iz­galmas, látványos labdame­netekkel tarkított mérkőzése­ken. Az első helyért vívott összecsapáson a nyíregyházi Vasvári simán, három játsz­mában győzte le a tavalyi baj­nok debreceni Csokonait. A fiúk küzdelmében a cím­védő kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnázium csapata, a szolnokiak, a nyíregyháziak és a fővárosiak jutottak to­vább, a döntőben pedig a kör­beveréseknek köszönhetően a budapesti Pogányi Ferenc Szakközépiskola lett az első, megelőzve a Szolnokot és a kecskemétieket. Érdekesség, hogy a szolnokiak legyőzték ugyan a későbbi győztes fővá­rosiakat, de szettarányuk eggyel rosszabb lett, így má­sodikak lettek. A három nap alatt negyven mérkőzést ját­szottak az országos döntőn, ebből harminc végződött 3- 0-ra. Ennek ellenére minden összecsapáson nagy volt a küzdelem, egyik csapat sem adta meg magát könnyen. Az országos döntő vég­eredménye. Lányok: 1. Vasvári Pál Gimnázium, Nyíregyháza, 2. Csokonai Vitéz Mihály Gim­názium, Debrecen, 3. Tán­csics Mihály Gimnázium, Ka­posvár (a csapat tagjai: Geiger Marianna, Gelle Petra, Vajda Györgyi, Udvari Anita, Kiss Anikó, Pap Nelli, Boruzs Bar­bara, Költő Orsolya, Gyánó Gabriella, edző: Türgyei Já­nosné), 4. Irinyi János Szak- középiskola, Debrecen. Fiúk: 1. Pogányi Frigyes Szakközépiskola, Budapest, 2. Baross Gábor Szakközép- iskola, Szolnok, 3. Katona Jó­zsef Gimnázium, Kecskemét, 4. Vásárhelyi Pál Szakközép- iskola, Nyíregyháza. Különdíjak. A legjobb me­zőnyjátékos: Fehéregyházi Tímea (Gödöllő), Pénzes Zol­tán (Szolnok). A legjobb feladó játékos: Pap Nelli (Kaposvár), Nagy András (Kecskemét). A legjobb ütőjátékos: Kurucz Szilvia (Nyíregyháza), Kodá- csi Péter (Kecskemét). Orosz Ferenc — Öcsi bácsié az érdem — mondta a szorítóból lefelé jö­vet Korbán Richárd, a magyar junior-válogatott egyik re­ményteljes öklözője, miután két perc alatt úgy helyben­hagyta török ellenfelét, hogy az talán meg is bánta, hogy ezt a sportágat választotta. Öcsi bácsi, azaz Szántó Imre szövetségi kapitány elé­gedett lehetett, mert jól szere­peltek versenyzői a nemzet­közi ökölvívó Balaton-bajnok- ság siófoki döntői során: négy súlycsoportban minden induló meghajolt a magyarok na­gyobb tudása előtt. Az 54 kilós Pintér Zsolt hatalmas csatát vívott ellenfelével szombaton este, s bár a lengyel fiú meg­izzasztotta egyik EB-remény- ségünket (Görögországban rendezik idén a juniorok konti­nens-találkozóját), nem tudta kétségessé tenni győzelmét. Egy kategóriával feljebb a ju­nior VB-n bronzot, EB-n pedig ezüstöt nyert Oláh Tamás va­lósággal játszadozott a német Benhardttal. Még a kezét is többször leengedte, de így sem lehetett megütni (25-6 arányú fölényes győzelmet aratott). — Nagyon jól kilazítottam a szorítóba lépés előtt — mondta Oláh a meccs után. — Laza voltam, de egyébként is ilyen a stílusom. Ha érzem a távot és az ellenfelet, akkor nem félek felkínálni magam. Ami pedig az EB-t illeti: az idén már mindenképpen aranyérmet szeretnék! E három arany mellett Szabó Egon elsősége (ő honfi­társát győzte le a 60 kg-ban) simította a redőket a szövet­ségi kapitány homlokán. Szántó Imre a jó eredmények ellenére igyekezett értékén kezelni a látottakat, hiszen így nyilatkozott a verseny végén: — Siófokon azt mértük fel, hogy jelen pillanatban hol tar­tunk. Erre kitűnő alkalom volt ez a Balaton-bajnokság, de látni kell azt is, hogy Európa „krémje” otthon maradt, tehát az EB egy kicsit más lesz. Ez a mostani négy elsőség erőt kell, hogy adjon a fiúknak, és ösztökélheti őket a még több munkára a sikeres EB-szerep- lés érdekében. A mieinken kí­vül még 12 ország tesztelte juniorjait a Magyar Ököl­vívó-szövetség és a Somogy Megyei Testnevelési és Sporthivatal által rendezett versenyen. A románok és a németek lehettek még elége­dettek öklözőikkel, a sajátos hangulattal, környezettel vi­szont valószínűleg mindeni. Hiszen ilyen egy évben csak egyszer van: ökölvívó döntők a balatoni éjszakában. Az idén a siófoki Matróz diszkóban csattantak a pofonok. A győztesek 48 kg-tól fel­felé: Bornei (román), Thomas (francia), Pintér Zsolt, Oláh Tamás, Szabó Egon, Cso- csiev (orosz), Delemarion (ro­mán), Nielsen (dán), Hausier (német), Sebastian (német), Korbán Richárd, Minasiewicz (lengyel). Fónai Imre JÓTÉKONYSÁGI GOKARTVERSENY Prost Senna ellen Akik régebben kísérik figye­lemmel a Forma-1 esemé­nyeit, ismerik Philippe Streift nevét. A szimpatikus pilóta 54 futamon vett részt; ötször vitte VB-pontot érő helyre verseny­autóját, mígnem az 1989. évi idénynyitó edzésen Brazíliá­ban, Jacarepaguában a Nel­son Piquet pályán súlyos bal­esetet szenvedett. Azóta csak nézőként van jelen egykori sporttársainak versenyein. A mindig szívesen látott Streiff most egy jótékonysági gokartversenyt szervez. Lé­vén francia, Párizs lenne a színhely, a Palais Omnisports, és máris 28 (!) Grand Prix pi­lóta ígérte meg, hogy részt- vesz a viadalon. Csemegének számít Prost és Senna össze­csapása. Ők a két legnagyobb név a leendő rajtlistán és nem kétséges, presztizscsatának fogják tekinteni a versenyt. Korábban mindketten gokar- toztak, méghozzá remekül! A pálya vonalvezetését az egy­kori kitűnő Forma-1-es pilóta, Jean-Pierre Beltoise fogja kije­lölni, s az időpontról csak any- nyit lehet tudni, hogy valami­kor decemberben lesz a nem mindennapi verseny. — Roóz — (Ferenczy Europress) Bár felvételünkön Jakabfy, a Honvéd játékosa készül zsá­kolni, az újonc siófokiak a bajnokságban mindkétszer le­győzték a kaposvári csapatot (Csobod Péter felvétele) tartunk, Godena és a két orosz mellé sorolom Csar- nait is. Laczházi jól beillesz­kedett, tőle további fejlődést várok. A kiegészítő embere­ink is megfeleltek, csupán Hajnics okozott csalódást, mert tőle képességei alapján többet vártam. — A szemlélőnek úgy tet­szett, hogy a rájátszásban előjöttek a hiányosságok. A sorsdöntő mérkőzéseken megremegett a játékosok keze. — Közel állunk az A cso­porthoz. Még úgy is, hogy az alapbajnokságban fő riváli­saink, a Dombóvár és a Debrecen ellen nem tudtuk azt nyújtani, amit kellett volna. Ezért eleve hátrány­ból kezdtük a rájátszást, ám így is csak négy-öt pont hi­ányzott egy-egy bravúrhoz. Kishitű volt a csapat főként az A csoportos ellenfelekkel szemben. Elsősorban tehát rutinta­lanságunk következtében maradt el a „nagy ugrás”. Ez azonban nem keserített el senkit, a szakosztályvezetés és a szponzorok teljesen elégedettek voltak idei telje­sítményünkkel. — Úgy értesültünk, hogy a következő bajnokságban magasabbra emelik a lécet... — Az előbbre jutáshoz még néhány meghatározó kosarasra lenne szüksé­günk. A kiszemeltek meg­vannak, a szakosztályveze­tés tárgyal az erősítés ügyé­ben. Minél több tehetséges fiatalt is igyekszünk beépí­teni a felnőtt keretbe. Sze­rencsére szép számmal vannak ilyenek. Fónai Imre Közel volt az „Alcsoporthoz az Azulev KKE Évről évre előrébb lépett a siófoki kosárlabdacsapat. A megfontolt igazolások eredményeként megjelentek a „módosabb” szponzorok is, és a múlt ősszel elérke­zett az Azulev KKE első idé­nye az NB l-ben. Kersák István vezető edző: — Csak hosszas győzkö- dés után vállaltam el a csa­pat munkájának az irányítá­sát. Nemcsak az NB I. volt új, hanem az is, hogy felnőtt csapatot irányíthatok, több­ségében azokat, akikkel ko­rábban magam is együtt ját­szottam. Nagyon jó érzés volt együtt dolgozni a fiúkkal, akik szinte mindenben part­nereim voltak. A rutinosab­bak, élükön a csapatkapi­tány Csarnaival, sok nehéz­ségen segítettek át. — A rajt utáni lendület olyan sokáig tartott, hogy több héten át vezette a B csoport mezőnyét a csapata. — Igen. Engem is váratla­nul ért, hogy milyen nagyot lépett előre a sportág nép­szerűsége a városban. Többnyire csaknem telt ház előtt játszottuk a hazai mérkőzéseinket és az el­ső szakaszban arattunk néhány olyan győzelmet, amely mindenkit meglepett. Bebizonyosodott, hogy túl­zottan óvatosak voltunk, amikor az 5-8. helyek egyi­két tűztük ki célul a csapat elé. Menet közben leültünk a vezetőkkel és a játékosokkal és elhatároztuk, hogy meg­próbáljuk a legtöbbet kihozni a gárdából, nem hagyjuk ki az A csoportba jutás lehető­ségét sem. — Mennyiben változott a csapat szerkezete? — Annyiban, hogy a volt NB II-es csapatunkba beé­pült a két orosz vendégmun­kás, Dodeusz és Szafranov, ők meghatározó egyénisé­geink lettek. Ők tudásuk alapján valószínűleg még az A csoportos mezőnyből is kiemelkednének. Rutinos, válogatottat is megjárt játé­kosaink, Csarnai és Sza­bolcs is hozta magát, a fejlő­dőképes fiatalok , Godena, Blaumann, Laczházi pedig többször fel tudtak nőni hoz­zájuk. Dodeuszék beillesz­kedése zökkenőmentes volt, ez is egyik kulcsa lett jó eredményeinknek. Egyszó­val az NB I látható fejlődést hozott néhány játékosunk­nak, elsősorban a siófoki nevelésű Godena.Godena érett be az idén. De ha már az egyéni teljesítményeknél

Next

/
Thumbnails
Contents