Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. június 19., szombat ÁRKUS CSAPATA így lett Úritok a Ludas Matyiből Kenyerük a kerámia Az ország legnagypbb virágcserépgyártója a kaposvári Háziipari Szövetkezet. Évente egymillió darab kerül ki a gázkemencékből. A simonfai alapanyagról átálltak egy jobbra, mu- tatósabbra. Hogy honnan szerzik be a vörös agyagot, azt nem árulja el Szabó György a szövetkezet elnöke. Szeretnék visszaszerezni a régi piacot: az Amfora telepeket és központokat, ahol a kaposvári fazekastermékek várnák a vásárlókat. A közelmúltban számítógépre „tették” a raktár- készletet, így könnyebb, egyszerűbb a nyilvántartás. Korábban másfélszázan is dolgoztak ezen a telephelyen, ahol 1972 óta gyártják a cserepeket és a kerámiákat. Most száz embert foglalkoztat a szövetkezet, és szerencsére mindenkinek megmarad a kenyere. A vezetők az egyre inkább szűkülő piac ellenére megpróbálnak minél több munkát — s ezzel együtt több bért is — adni a dolgozóknak. Folyamatos az utánpótlás is: a jövő tanévtől hat tehetséges érettségizett fiatal vesz majd részt iparművészeti szakközépiskolában folyó két éves képzésben. Az idén heten végeztek. A kaposvári Háziipari Szövetkezet a város, a megye egyik színfoltja. Gyakran láto(Fotó: Török Anett) gatnak a Mező utcai telephelyre külföldiek, hogy megnézzék hogy készülnek a habán dísztárgyak. Míves vázák, köcsögök, tálak, tányérok, teás- és kávéskészletek kerülnek ki a díszítők keze alól. Erről a helybéliek és a határon túlról érkezők is meggyőződhetnek, hiszen — ha az idő engedi —, a tetszetős kerámiákat az út mellett, a szabad ég alatt árusítják. Az itt dolgozók nemcsak értik, szeretik is szakmájukat. Kedvvel munkálják az agyagot — virágcseréphez 50, kerámiához 35-40 mázsa alapanyag fogy naponta —, mázaznak, festik a szép virágmotívumokat, s pakolják a portékát a kemencékbe. Jóllehet, ők is tisztában vannak azzal, hogy a belföldi kereslet nagyon visszaesett. Az emberek kenyérre, tejre költenek inkább, s nem kerámiára... Ló'rincz Sándor Vicces, ha egy szatirikus újság gazdag környezetben készül, elvégre a szatíra elemző hajlamú szegények műfaja. Márpedig az Úritok című vicclap Budán szerkesztődig egy kacsalábon forgó villában; a kiáltás pazar, a körülmények szinte főúriak. A humoristák mentségére szóljon, hogy a szerkesztőség nem egyszerűen egy német-magyar vegyesvállalat fényűzően berendezett székhelyén található, hanem a biliárdteremből nyíló cselédszobában. Itt dolgozik Ba- lázs-Piri Balázs főszerkesztő, akit mi, olvasók eddig inkább karikaturistaként ismertünk, és helyettese, Münz András, a szöveges humor művelője. S mert a bejárat mellett az alapító, Árkus József színes karikatúrája látható, óhatatlanul adódik mindkettőjük számára a kérdés: hogyan lett a Ludas Matyiből Úritok? — A Ludasból Új Ludas lett. Aztán megbuktunk. Miért buktak meg? — Amikor megújultunk, nem gondoltuk, hogy a régi Ludas megmarad. A piac megosztódott, ezt nem bírtuk ki. — Ez 1990-ben volt, a rendszerváltozás idején. Lehet úgy fogalmazni, hogy az Új Ludas a régi rendszerrel együtt bukott meg? — Lehet, de nem érdemes. Ebből csak annyi igaz, hogy a rendszerváltás megmozgatta a legtöbb közösséget, némelyiket polarizálta is. — A Ludas Matyiét is? — Mi egyemberként álltunk fel, az adminisztratív munkatársak együtt jöttek velünk. Ügyetlenül léptünk ki a kiadóból, pontosabban szólva: Horti úr, az újdonsült vezér- igazgató ügyesebben ugrott ki a háborúból. Ügyetlenségünk, persze azzal is magyarázható, hogy éppen azokban a sorsdöntő hónapokban Árkus József nagyon beteg volt. — Nem is folyt bele az új vicclap szervezésébe? — Ő adta a címet. Hosszú idő után az egyik reggel beállított, s azt mondta, hogy megvan a cím: Úritok. — Rögtön elfogadták? — Nem rögtön. Közszájon forgott a Bumeráng, a Lucifer, a Vitriol. Meg a Zabszem Jankó. — Ez utóbbi utalás a múlt századi vicclapra? — Igen, a Borsszem Jankóra. Es a mai ember helyez- tére. — Végül is miért kötöttek ki az Ürítők mellett? — Az Árkus József iránti tiszteltből. — Ma is felvállalják az elhunyt alapító-főszerkesztő örökségét? Ezt csak azért kérdem, mert akadnak olyanok, akik szerint Árkus József a letűnt rendszer embere volt. Azt ugyan nem írják a rovására, hogy évekig uralta a televízió képernyőjét, mert ők is szerettek nevetni. Azt viszont már felróják neki, hogy a Népszabadság szerkesztőségéből indult, s talán nem egészen véletlenül lett a humorszelepként is felfogható Ludas Matyi főszerkesztője. — Mi ismertük Árkus Jóskát. Vállaltuk és vállaljuk. Egyébként is gusztustalan, hogy rendszerváltás címén most elítélik azokat, akik szerették és színvonalasan művelték a szakmájukat. Eközben, persze, alkalmazkodtak. Ezen az alapon Illyés Gyula is kiszolgálta a Kádár-rendszert. Jóska nagyon várta az Uritököt. Halála előtt állandóan azt kérdezte, hogy van-e még öt hete, hogy megérje az indulást? — Es volt? — Szeptember 28-án halt meg, az első szám pedig karácsonykor jelent meg. — Azóta fél esztendő telt el. Vajon Árkus most elégedett volna Árkus csapatával? — Sokszor elmondta, hogy harapós vicclapot szeretne. — Az Ürítők kétségkívül vicclap, de nem túl harapós. — Kell-e mindenáron művelni a politikai humort? — Kell? — A magyar sajtó két sikersztorija, a Kiskegyedé meg a Pesti Riporté arról árulkodik, hogy nem baj, ha az újság távolabb van a politikától. — S az baj, ha a politikából hiányzik a humor? — Veszedelmesek azok az emberek, akiknek nincs humorérzékük. — Ezek szerint a humoristák veszedelmesek? — Miért kérdi? — Azért, mert a Szuhay Balázs szerkesztette Ludas Matyiban azt mondta Zacsek Gyula MDF-es képviselő: „A politikából nagyon hiányzik a humor, de a humorból még jobban hiányzik.” — Úgy látszik, a piacügyekben különösen járatos képviselő úr nem olvassa az Uritököt. — Miért olvasná? A kormánynak van saját vicclapja, a Ludas Matyi. Apropó, milyen viszonyban vannak egymással? — Zacsek úrral vagy a lu- dasmatyis kollégákkal? — Nem is kérdeztem semmit, ha kollégáknak nevezik őket. — Nincs harag, kicsi ez a szakma. — Az Árkus-féle Ludasban elsősorban a karikatúrákat szerették az olvasók. Most karikaturista az Ürítők főszerkesztője, mégis mintha megváltoztak volna az arányok. A szöveg javára. — De még mindig a karikatúra van előnyben. A régi Ludasban hetven-harminc százalék lehetett az arány, az Ürítőkben hatvan-negyven körül van. — Ez a beszélgetés nem a fővárosi sajtóban jelenik meg. Milyenek az Ürítők vidéki esélyei? — Jobbak, mint a pestiek. A terjesztési adatok legalábbis kedvezőbbek. — Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett pesti humor háttérbe szorul? — Egy kisvárosban jobban ráérnek az emberek. Hálá- sabb olvasók. — Idén karácsonykor lesz egy esztendős az új vicclap. A két szerkesztő mire számít az elkövetkezendő fél évben? — Arra, hogy az Úritok megizmosodik. Zöldi László 10%-os árengedménnyel Olasz csempék, járólapok, gránitok, színes fürdőszoba berendezések, zuhanytálcák, zuhanykabinok, fürdőszobabútorok, gázkészülékek (konvektorok, kazánok, gáztűzhely, gázcsövek, radiátorok), vízvezetékcsövek (nyomó és lefolyó vezetékek, KPE nyomócső), csaptelepek széles választékban. A nálunk vásárolt áru házhozszállítása biztosított. Kaposvár, Szigetvári u. 11. Tel.: 82/315-442 Nyitva tartás: 7.30—1 7 óráig szombaton: 7.30—12.00 óráig (10537) — Bianco Áruház nyári ajánlata építkezők, beruházók, kivitelezők részére! Divattrikó (Lehoczki István karikatúrája)
