Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 1993. június 19., szombat BALATONI BAROMÉTER Visszatér a nyár A hétvégén visszatér a nyár. A szél délire, délnyugatira fordul, napközben pedig kissé megélénkül. Szombaton sok lesz a napsütés a megyében, a Balatonnál szintén visszatér a nyár. A léghőmérséklet szombat délután elérheti a 26-28 fokot, a víz azonban még hűvösebb lesz, legfeljebb a part menti sekély részen lehet csak 20-21 fokos a délutáni órákra. Vasárnap tovább melegszik az idő. A napsütést csak a délutáni órákban zavarja meg kisebb felhősö- dés, de csapadék nem várható. A szél északnyugatira fordul, időnként megélénkül. Jó szelet kapnak a vitorlázók, szörfözők. A hőmérséklet délután eléri a 30 fokot. A jövő hét elején is folytatódik az igazi nyári idő. A hét közepén növekszik meg a felhőzet, s napközben kialakulhat záporeső, a hét második felében viszont a megye egész területén és a Balaton térségében is többfelé lehet záporeső, zivatar. A nappali felmelegedés 24-26 fok között alakul. A jövő hét utolsó napjaiban változékonyra fordul az idő. Frissítő nyári záporok lehetnek, a hőmérséklet nappal 20-25 fok között lesz. Amint a fenti prognózisból kitűnik, a strandolok, szörfözők elég jó időt kapnak a jövő héten. Mivel a szélirány nem lesz gyarkan déli, ezért a kezdő szörfözők is bátran kimerészkedhetnek a vízre, mert nem sodródnak a tó belsejébe a széllel, sőt az észak- nyugati szél segítségükre lehet a somogyi partokat ismét elérni. És épségben visszatérni. (Dr. Maller) Nyitva tartó kempingek A Siótour kempingjei közül nyitva van a siófok-sóstói Ifjúság, a siófoki Aranypart, a zamárdi Autós I. és Autós II., a szántódi Rév, a balatonföldvári Magyar tenger, a balatonszárszói Túra, a bala- tonszemesi Hullám, Lidó és Vadvirág, a balatonlellei Aranyhíd, a fonyód-bélatelepi Napsugár, a balatonberényi Kócsag, a lengyeltóti Kék tó, az igali Hőforrás és a kaposvár-toponári Deseda. Fogathajtó verseny A lovassport szerelmesei és a Siófok környékén élő lótartók újraélesztik azokat a hagyományokat, amelyek éppen 100 éve kezdődő lóversenyzés alapjául szolgáltak a városban, s meghosszabbíthatják a szezont. A siófoki benzinkút mögött elhelyezkedő pályán a magyar kettesfogat-hajtó válogatott keret tagjai és amatőrök részére rendeztek versenyt. A 600 néző a hat akadállyal nehezített, jó vonalvezetésű 6 km hosszú pályán végig figyelemmel kísérhette a versenyzőket. A győzelmet Nagy Sándor, a magyar kettesfogat-hajtó válogatott tagja, az Interholding Kft versenyzője sárga, magyar félvér lovaival szerezte meg. Az olimpiai bajnok A KFT-KRE SZAKADT IGAZGATÓSÁG Márián is tombol a vízisízni szeret Farkas Péter olimpiai bajnok birkózónknak nincs nyári szabadsága: kezdődik az alapozás a szeptemberi világbajnokságra. Még néhány nap lazítás, aztán irány a két hónapos edzőtábor. A népszerű sportoló, aki az aranyérmét harapdálta Barcelonában a dobogó legfelső fokán állva, hogy valódi-e, azóta is sűrűn harap- dált mindenféle földi jóból, így most nyolc kiló felesleget hordoz. — Hogyan fogyasztja le fölösleges testsúlyát ? — kérdeztük tőle. — A legegyszerűbb, ha keveset eszik az ember. Vigyázni kell, hogy a kondícióm ugyanakkor ne romoljon le. Nálam a testkontroll jól bevált. Sok salátát fogyasztok, bizonyos ételeket pedig nem eszem együtt. — Nem tervezi, hogy megnősül? — Ááá... — Szereti a Balatont? — Nagyon. Régebben, úgy 4-5 évvel ezelőtt minden nyáron egy hónapot csavarogtunk a barátaimmal a Balaton körül. Az úszáson kívül vitorlázni, szörfözni és vízisízni szeretek. — Hol lehet vízisízni? Hiszen a motorcsónakok ki vannak tiltva a a Balatonról. — Füreden. Csináltak ott Nincs kedvezmény Siófok legnagyobb fizetőstrandján Kitárta kapuit Siófok legnagyobb fizetőstrandja a Petőfi sétányon. A növekvő forgalom reményében nyitnak az itt levő büfék, éttermek, butikok, bazárok. — A gazdálkodásában független társaság igyekezett szebbé és kihasználtabbá tenni a strand területét. A funkció nélküli építményeket vállalkozóknak adtuk bérbe. A műszaki épületeket, műhelyeket pedig az ipartelepre költöztettük. — mondta Csavajda Richard, a siófoki önkormányzat által tavaly alapított Bala- ton-parti kft ügyvezető igazgatója, s hozzátette: — Nincs kedvezmény helybelieknek sem, de a 16 óra után érkezők féláron léphetnek be és akik 18 óra elmúltával jönnek, már ingyen — az igazgató szerint ugyanis az itt lakók többsége ez idő tájt, munka után látogatja a fürdőt. — Sok embernek feltűnt, hogy néhány — tavaly még a főstrandon kívül árusító — üzletet bekerítve a strand területéhez csatoltak. — A Rózsapark illegálisan kialakult szabadstrandjával már évek óta nem tudott mit kezdeni a város. A park keleti felén lévő üzletek bekerítésével az önkormányzat ezen a gondján kívánt enyhíteni. Csavajda Richard elmondta, hogy egy harmadik pénztárkapu megnyitásával az üzlettulajdonosok esetleges veszteségeit kívánják mérsékelni. Czer Klára félprivatizáció Park Szálló néven a déli Balaton-part első szállodájaként épült 1912-ben. Az államosítások a balatonmária- fürdői hotelt sem kerülték el; 1949-től SZOT Gyermeküdülőként fogadta a — nyaranta az ország minden részéből ideáramló — kiskorú vendégeket. A festői környezet, a közel 30 ezer négyzetméteres park és persze a hosszan elnyúló „saját” strand mind a mai napig igazi gyerekparadicsom a fővárosi és a vidéki nagyvárosok panelszürkeségéből kiszabadult lurkóknak. Korábban az Észak-dunántúli Szanatóriumi Igazgatóság fennhatósága alá tartozó máriai üdülő-komplexum idén január elsejétől a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány kezelésében van. A Hévizek és Balaton Gyógyszállók Idegenforgalmi kft-lánc egyik tagjaként állami támogatás híján önerőből próbál talpon maradni. Hogy milyen erőfeszítések árán és milyen sikerrel, erről az üdülő vezetőjét, Ecker Vilmát kérdeztük. — Korábban két hét itt tartózkodásért 1600 forintot kellett fizetni, ma ott tartunk, hogy 10 nap szállásért és háromszori étkezésért 7 ezret kell felszámítanunk. Csoda-e ezek után, hogy megcsappant a létszámunk és a teljes kapacitásunk sincs kihasználva? Tavaly, az átmenet évében nullszaldósak voltunk, s ezen a nyáron is örülünk, ha a bevétel-kiadás pénzügyi egyensúlyát úgy-ahogy tartani tudjuk. A jelenleg üzemelő négy pavilon és a különálló turista- szálló elvileg akár 20 ezer gyerek és felnőtt befogadására is alkalmas lenne, egy-egy szezon alatt. Ám ennek csak töredéke a tényleges vendégéjszaka. — Magas az önköltség — naponta, fejenkét 700 forint útiköltség és költőpénz nélkül. Sajnos manapság ezt nem sok szülő engedheti meg — a gyerekének. Mi már februárban elkezdjük árulni magunkat — szó szerint; utazási börzéket és kiállításokat látogatunk, ahol felvonultatjuk a nyári kínálatot. Árakkal, szolgáltatásokkal, kirándulásokkal és egyéb, szervezett programokkal egyetemben. Évközben az ország különböző iskoláival, önkormányzataival levelezünk és ajánljuk a balatonmáriafür- dői üdülőt szíves figyelmükbe. — Erre a nyárra betelt-e már Ecker Vilma előjegyzési naptára? — Ha a szervezett lekötésekre gondol, akkor azt kell mondjam nem rosszak a kilátások. Várunk csoportot Debrecenből, Győr-Moson-Sopron megyéből, Szlovákiából, Lengyel országból, na és természetesen Budapestről. A főváros sok iskolája, a minisztériumok és egyéb közintézmények dolgozóinak gyerekei évrről évre visszajárnak ide, Máriára. A meglévő pavilonjaink közül jelenleg négy működőképes — a többit nem tudtuk kinyitni, mivel az állaguk erősen megromlott az eltelt évek gyerekrohamai során. A társalgóval, vizes blokkal ellátott pavilonokba a gyermek- csoportokat helyezzük el, míg a turistaszálló a betérő, átutazó, vagy spontán szállást kereső vendégeké. Utóbbinak kicsit borsosabb az ára — egy kétágyas szoba egy éjszakára ezer forintba kerül. — Az, hogy a szabad férőhelyeket forgalmi áron kell értékesíteni — magyarán jóval drágábban, mint hajdanán — jelent -e egyben színvonalemelkedést is? — Nézze, itt jószerivel rajtam kívül mindenki — az övenkettőből nolc főre lefaragott személyzet — munkanélküli, idénymunkában foglakoz- tatott. Ez azzal jár, hogy a szakács kénytelen-kelletlen konyhalány is, hogy a karbantartó nyírja a füvet és az üdülővezető raktáros és nyersanyagbeszerző is egyszemélyién. Ha talpon akarunk maradni, s netalán egy kis nyereséget is produkálni — nem lehetünk szívbajosak. Keményen, sokat dolgozva próbáljuk tartani a megszokott nívót. Csíky K. Erika Hajnali horgász Föstöget, amikor nincs kapás — Széchenyi fölébresztette a halakat Tárnok László minden hajnalban kipróbálja a horgászszerencsét, aztán fest Hajnal négykor értünk a szántódi révbe. A komp még pihent, csak néhány hattyú keresett korai reggelit magának a nád szélében. A horgok, rajtuk ficánkoló gilisztákkal, a vízbe kerültek még pirkadat előtt. (Hogy milyen nehéz ezeket a kis csalikat megtalálni ebben a nagy vízben a halaknak, az csak később derült ki.) — Áz ötvenes évek végén tehettem meg utoljára, hogy ha vendégek érkeztek, leültettem őket egy üveg bor mellé, és biztos lehettem abban, hogy amire megisszák, hazaérek egy teli szák hallal — emlékezett Tárnok László. — Akkor még több volt a hal, mint a víz. Ma meg? Évek óta nem fogtam nemes halat, csak kárászt meg keszeget. Ilyenkor meg, amikor felmelegszik a víz, már a szeméthal sem kap. Azért kezdtem el festegetni is. — Festegetni? — Hát persze. Előbb akva- relleket, most meg már olajjal mázolgatok. Nemrég bontották le a kiállításomat Szolnokon. Nagy sikerűnek mondták. — Szóval azért kezdett el festegetni, mert nem akart kapni a hal? — Igen. A feleségemmel jártunk együtt — éveken át ahogy felébredtünk, siettünk a partra — ilyentájt, hajnalban. De most már ő is elmúlt hetvenéves, átesett két infarktuson is. Áz elsőt azért kapta, mert fogott egy pontyot. — Nem értem az összefüggést. — Nagyon meleg volt, és azt sohasem bírta a szervezete. Mondtam neki, hogy menjünk haza, de akkor fogott egy méretes pontyot, s azt mondta, hogy maradjunk. Nemsokára megakasztott még egyet, aztán végre sikerült elcsalogatnom a tűző napról. Este rosszul lett, ki kellett hívni a mentőket. Most már jobban van, de nem mozdul ki hazulról. Nekem meg inkább egészséget csinál a pecázás. — A jó levegő miatt persze. — Nemcsak azért. Leszoktam a cigarettázásról, mert mindig akkor volt kapásom, amikor rágyújtottam, s a csalival együtt megszökött a hal. — És miket fest leginkább? — Hát, először szinte csak a Balatonról föstöttem. Mára már tele van a lakásom mindenfajta berámázott képpel, meg is kéne szabadulni tőlük, mert nem tudunk mozogni közöttük. Lila meg sárga vagy egészen lehetetlen színű nálam sokszor a víz vagy fölötte az ég, de hát látja — mutat körbe —, hogy minden pillanatban másképp főst ez a csoda. Igaza van. Gyönyörűen nyújtózkodik a tó a júniusi hajnalban. Kapás semmi. Aztán hat órakor fölhúzzák a Mahart zászlóját a rúdra, s odaát, Tihanyban földübörög egy hajómotor. Nemsokára megérkezik a Széchenyi. Mérges vagyok, hogy a zaj még inkább elriasztja a halakat, de Laci bácsi mosolyog. — Most legalább fölébrednek — mondja csöndesen. Kilenc órára jár, amikor összepakolunk. A szákban hét apró keszeg. Volt egy még apróbb küsz is, de azt útjára engedtük, visszadobtuk a vízbe. Még csak meg sem kérdezte, hogy mi volna a három kívánságunk... Czene Attila egy drótkötélpályát, annak segítségével lehet gyakorolni ezt a csodálatos vízisportot. O. L.
