Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-17 / 139. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. június 17., csütörtök Új főigazgatóság, új vezető Mint arról már tájékoztattuk olvasóinkat, a múlt héten szombaton — a kormány dön­tése értelmében — megszűnt az Országos Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság, s létre­jött az Országos Nyugdíjbizto­sítási Főigazgatóság, illetve az Országos Egészségbiztosí­tási Pénztár. A két intézmény vezetőinek kinevezési joga — az önkormányzatok első köz­gyűléséig — a kormányt illeti meg. Botos Józsefet, a meg­szűnt OTF vezetőjét érdemei elismerése mellett fölmentet­ték; a kormány Barát Gábort az Országos Nyugdíjbiztosí­tási Főigazgatóság főigazga­tójává, Fejes Lászlót az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójává, Beré- nyi Sándornét (mindhárman az OTF vezetőhelyettesei vol­tak) az Országos Egészség- biztosítási Pénztár főigaz­gató-helyettesévé kinevezte. 88 ezer ellátott Nyugdíjat és járadékot ősz-, szesen 88 282-en élveztek márciusban Somogybán. Raj­tuk kívül csaknem 13 ezren részesültek egyéb ellátásban. Legtöbben saját jogon kaptak öregségi, illetve baleseti nyugdíjat — számuk együtt­véve meghaíadta a 76 ezret —; majdnem 2800 ellátottnak mezőgazdasági szövetkezeti járadékot folyósítottak. Ami a nyugdíjak nagyságát illeti, Somogybán márciusban az át­lagosnál jóval nagyobb — havi 20 ezer forintnál magasabb összegű — ellátmányt 1180 öregségi és rokkantsági nyugdíjas kapott. Nemzetközi fesztivál Az idősek nemzetközi fesz­tiváljának gálaműsorát június 29-én 11 és 17 órakor tartják. Az előadásra jegyek a klub­szövetség központjában (Bu­dapest XII. Szoboszlay út 2.szám alatt) kaphatók kész­pénzért, levélben, telefonon, il­letve személyesen történt megrendelés alapján, a jegyi­rodái szolgálati napokon: hét­főn, szerdán, pénteken 11 és 14 óra között. Jegyrendelés­sel kapcsolatos tanácsok a 155-5333-as budapesti tele­fonszám 38-as mellékén kér­hetők. A gálaműsor szereplői között olasz, svájci, görög, német, osztrák, lengyel, belga, és a Vajdaságból, Er­délyből, a Felvidékről és a Kárpátaljáról érkezett cso­portokat is láthatunk. Nőtt a tb-hiány Több mint 80 milliárd fo­rintra nőtt a múlt év végére a be nem fizetett társadalombiz­tosítási járulék összege. A tb tavalyi költségvetése szerint a tb-alapok bevétele 514,6 milli­árd forint volt, a kiadás pedig több mint 546 milliárd — ezzel szemben a bevétel és a kia­dás tervezett összege egy­aránt 527,5 miliiárd forint volt. A hiányt — a kormány elé ter­jesztendő törvényjavaslat sze­rint — a költségvetés fedezi. Kórházat választ­hatunk Egylőre csak készül, de hamarosan megszületik az a rendelet, amely a júliustól ér­vényes szabad kórházválasz­tással összefüggő tenni- és tudnivalókat szabályozza. A jövőben a háziorvos a beteg­gel egyetértésben dönt a kór­házba utalásról; megmarad a kórházak területi ellátási köte­lezettsége, ám ha a beteg be­utaló nélkül érkezi, hiába mu­tatja fel a betegkártyáját, fizet­nie kell. A pénz igazságosabb elosztását igénylik Beszélgetés a nyugdíjaskamara elnökével ŐSZINTE „KÖSZÖNÖM” Az élet mellett bábáskodott Törülközőt, babakelengyét vitt a házhoz A társadalombiztosítási vá­lasztások eredményei alapján a 60 tagú nyugdíjbiztosítási önkormányzat tagja lesz a nyugdíjaskamara elnöke, Knoll István is. Arról kérdez­tük: megítélése szerint melyek a testület előtt álló legsürge­tőbb feladatok. — Nagyon fontos, hogy mie­lőbb hozzákezdhessünk az érdemi munkához. A költség- vetési hiány csökkentésére készülő csomagterv a nyugdí­jasok újabb százezreit taszít­hatja létminimum alatti életkö­rülmények közé. A gyógy­szerek és az alapvető élelmi­szerek, köztük a tej és a ke­nyér általános forgalmi adójá­nak bevezetését, illetve eme­lését a pénzügyminiszter úr ígérete ellenére sem lehet tel­jes körben kompenzálni. Vilá­gos: adni csak akkor lehet, ha van miből, márpedig a telepü­lések képviselő-testületeinek hiába írja elő a szociális tör­vény ezt a kötelezettséget, pénz hiányában már most is alig tud segíteni a rászoruló­kon. Az önkormányzatok is le­hetetlen helyzetbe kénysze­rülnek: el kell dönteniük, hogy mondjuk a kisgyermekes munkanélküli anyának vagy a magára hagyott nyugdíjasok­nak adjanak-e lakhatási, fűtési segélyt. — Ön szerint milyen hosz- szabb távra szóló célok eléré­séért kell síkra szállnia a nyugdíjbiztosítási önkormány­zatnak? — Lényeges előrelépést je­lentene, ha a nyugdíj állami garanciával, biztosítási alapon járna. A nemzeti alapnyugdíj­ból és a befizetett járulék alap­ján kiszámított kiegészítő já­radék együtteséből álló jutta­tás gondolata jó elképzelés. Mielőbb érvényesítendő elv, hogy — a szolidaritást nem tagadva — a nyugdíjalapba befolyó járulékot csak azok között szabad szétosztani, akik arra munkájukkal, befize­téseikkel jogot szereztek. Pél­dául a gyest és a gyedet ki kell költöztetni a társadalombizto­sítás „házából”, ne a befizeté­sekből befolyó pénzből fedez­zék az állampolgári jogon járó ellátásokat, hanem az állami költségvetésből! Ha ezektől a profil-idegen kiadásoktól megszabadulna a nyugdíjbiz­tosítási alap, ha legalább a kinnlevőségeknek egy részét behajtanák és ha valóban lenne végre a tb-nek vagyona — jelentősen enyhíthetőek lennének a feszültségek. — Milyen változtatásokat tartanak időszerűnek a nyug­díjakat illetően? — A leendő nyugdíjasok esetében például azt, hogy a kereset nyugdíjjárulékkal ter­helt teljes összegét vegyék fi­gyelembe a járadék kiszámí­tásakor. Jelenleg, ha valaki például 40 ezer forint után fi­zet nyugdíjjárulékot, járadéka kiszámításakor a 30 ezer fö­lötti résznek csak 5 százalékát veszik figyelembe. Felül kell vizsgálni a nők nyugdíjkorha­tárát is — az európai átlagnál jóval több terhet magukra vál­laló asszonyaink esetében túl magas a 60 esztendő. A mos­tani elképzelések ellentmon­danak a foglalkoztatáspolitikai törekvéseknek is. A nyugdíjbiztosítási önkor­mányzat létrejöttével persze nem lesz több a pénz, de ami van, azt igazságosabban lehet és kell elosztani! Hosszú tá­von ne legyen felső határa a mindenkori nyugdíjemelés­nek, mert egy dolog a járadék- fizetéssel szerzett jog és más dolog a kisnyugdíjasok való­ban sanyarú helyzete — mondta a nyugdíjaskamara elnöke. Szabó Margit Arcán mély barázdák, ke­zén az erőltetés jelei. Ül az ágy szélén — átmenetileg szobába parancsolta a be­tegség — és az életéről me­sél. A hetvenkét esztendős Farkas Imréné, lányánál, Mernyén él. Évtizedekig Somodor bábaasszonya volt. — Somodorban születtem, s egészen tizennyolc éves ko­romig otthon éltem — mondja. — Szegény család volt a mi­énk, napszámba jártam, hogy meglegyen a betevő falat. 1939-be kerültem be Kapos­várra a megyei kórházba konyhai dolgozónak, de min­denképpen szerettem volna valamit kitanulni. Jelentkez­tem a bábaképzőbe Pécsre, az egyetemre. Egy évig kellett volna ott lennem, de a kórház kikért egy idő után, így a gya­korlatot már Kaposváron vé­geztem. 1944 februárjától Szekszárdon bábáskodott, de amikor az oroszok bejöttek, dr. Wetter Ambrus főorvos, a kaposvári szülészet vezetője visszahívta. — Mindig bíztam abban, hogy simán megy majd a szü­lés, és az anyát is nyugtatgat­tam. Ám nemcsak öröm, szomo­rúság is kísérte ténykedését; néhány kisgyerek halva szüle­tett, kétszer pedig — orvos hi­ányában — nem tudta fel­éleszteni az újszülöttet. — Találkoztam fehér álha­lállal is. Ilyenkor a gyerek tel­jesen elhagyja magát, de szívműködése van. Volt, ami­kor két órán át élesztgettem a kis testet; hidegből meleg vízbe tettem, és sikerült életet lehelni belé. Dr. Rámpay Ernő tanács­olta: menjen Hedrehelyre. Két és fél évet töltött ott. Életének talán legnehezebb időszaka Az első puszit mindig ő adta az újszülötteknek (Fotó: Lang Róbert) volt ez. Óriási sártenger, nagy távolságok. Megesett, hogy a traktor sárhányóján kupo­rogva érkezett meg. Az évti­zedek alatt talán több mint ezer szülést vezetett le, volt olyan év, amelyben Hedrehe- lyen 58 kisgyermek látta meg segítségével a napvilágot. — Visszahívtak a szülőfa­lumba, Somodorba. Bőven volt munkám, nagyon szeret­tem a gyerekeket. Négyszer születtek kettes ikrek, s bizony akadt far- vagy keresztfekvé- ses gyerek is. Ilyenkor kór­házba szállítottuk az anyát. Erős vérzéseket sikerült csil­lapítanom. Az is megesett, hogy két asszonyra egy idő­ben jöttek rá a fájások. Egyik házból ki, a másik házba be, míg fel nem sírt a csöppség. Az egyik apa nem bízott meg benne és orvosért üzent. Mire a doktor odaért, már pó- lyázva várta a gyerek, és nem értette, miért mozgósították. A „tarifa” egy százas volt — bár soha sem kért pénzt —, de sokan tejjel, hússal, liszttel fizettek. Volt, aki egy őszinte köszönömmel fejezte ki a há­láját. Ez mindennél többet ért, hiszen szegény népek lakták Somodort; gyakran még tiszta lepedőt, törülközőt és babake­lengyét is a bábaasszony vitt a házhoz. Táskája ma — naplójával együtt — a szekszárdi mú­zeum tulajdona. A bába­asszony három lánynak és egy fiúnak adott életet. 1975-ben 1100 forinttal ment nyugdíjba. Most tízezernél va­lamivel kap csak többet. Nyolc unokája van. Ha mesél nekik tevékeny életéről, mindig meg­jegyzi: az első puszit ő adta az újszülötteknek. Lőrincz Sándor AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Segélyt az önkormányzat adhat ERRŐL SZÓL A TÖRVÉNY A hozzátartozói baleseti nyugellátások A közelmúltban olvasói le­velet közöltünk, írója a rend­szeres szociális segély mérté­két kifogásolta. Ezzel kapcso­latban válaszolt Jónás József, a Somogy Megyei Önkor­mányzati Hivatal illetékes fő­osztályvezetője. A levélből kitűnik, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvény a rendszeres szociális segélyt nem érinti. A hatásköri törvény a települési önkor­mányzat feladatává teszi a rá­szorulók rendszeres segélye­zését; a települési önkor­mányzat képviselő-testületé­nek kizárólagos joga, hogy meghatározza, kik és mek­Ismerősömnek szőlőskertje van Kaposvár közelében, s a tőkék között cseresznyefa kí­nálta az idén is bőséges, ro­pogós termését. Ette a család a finom gyümölcsöt, amíg itt-ott piroslottak csak a terhűk­től roskadozó ágak, aztán, amikor sötétvörösbe értek mind a szemek, nem győzték a fogyasztást még rokoni, szpmszédi segédlettel sem. így történt, hogy Józsi bará­tom engedett felesége unszo­lásának: kiautózott a hegybe, három vékát teleszedett cse­resznyével, a rakományt ha­kora összegben, milyen idő­tartamra és milyen folyósítási feltételek mellett jogosultak rendszeres segélyre. A képvi­selő-testület ezt a jogát rende­letben átruházhatja az illeté­kes bizottságra vagy a pol­gármesterre. A teljes összegű rendszeres szociális segély mértéke álta­lában azonos az özvegyi nyugdíj legkisebb összegével; az önkormányzatok a segélyt az évenként emelkedő özve­gyi nyugdíjhoz „szokták” emelni, ez azonban nem köte­lező. Ami a segélyekhez nyúj­tott állami támogatást illeti: a szociális segélyek alapja az ál­landó lakosok után járó, szo­zahozta a Donnerba, hogy az­tán a boltokban, gyümölcske­reskedőknél túladjon rajta. Azt hitte a barátom, hogy a kereskedők kapva kapnak az őstermelői friss, ropogós por­tékán, de csalódnia kellett. Hi­ába mondta, hogy a városi nyugdíjas szívesen venné magának vagy az unokájának az olcsó cseresznyét — mert ő nem kérne sokat érte, adná, ha már tíz forintot kapna kiló­jáért, s talán a viszonteladó se akar rajta túl sokat keresni —, nem kellett a gyümölcse a ke­reskedőnek. Vajon miért nem ciális célú normatív állami tá­mogatás, amely az idén sze­mélyenként átlagosan 2580 forint. Ebből kell fedezni a te­lepülési önkormányzat képvi- selő-testülete által folyósított pénzbeli és természetben nyújtott ellátásokat, a helyi önkormányzatok által fenntar­tott, a személyes gondosko­dás keretébe tartozó ellátási formák működését. Ez a pénz azonban a legtöbb önkor­mányzatnál csak részben fe­dezi az igényeket, a kiadások finanszízásához egyéb bevé­teleikből is hozzá kell járulniuk — olvasható a megyei önkor­mányzati hivatalból érkezett levélben. hagyta egyik sem, hogy kiü­rítse nála a vékákat? Egyikük „megsúgta”: azért nem, mert ha olcsóbban adná az olcsón vett cseresznyét, mint a kollé­gák, „kigolyóznák” maguk kö­zül, azt pedig, ugye, Józsi ba­rátom se kívánhatja... Nem, ezt már Józsi sem kí­vánhatta. így aztán nem ke­rülhetett a pultra a szőlőhegyi ropogós cseresznye. Kár, mert a kispénzű nyugdíjasok szívesen vették s ették volna. Ezúttal sem a termelőt okol­hatják, amiért hoppon marad­tak. - hf ­A hozzátartozók részére baleseti nyugellátás akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt. A baleseti rokkantsági nyugdíjas hozzátartozóit megilleti a bal­eseti nyugellátás akkor is, ha a nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg. (Ha a sérült a baleseti táppénz folyósításának a tar­tama alatt nem az üzemi bal­eset következtében halt ugyan meg, de vélelmezhető, hogy életben maradása esetén bal­eseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.) A baleseti sé­rült hozzátartozói ideiglenes és állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra a hozzátar­tozók nyugellátására vonat­kozó rendelkezések szerint azzal az eltéréssel jogosultak, hogy a hozzátartozót a bal­eseti nyugellátás szolgálati időre való tekintet nélkül meg­illeti, továbbá az üzemi bal­eset miatt bekövetkezett halál esetén az özvegyen maradt házastársnak — életkorára, egészségi állapotára, valamint az árvaellátásra jogosult gyermekek számára'való te­kintet nélkül — állandó özve­gyi nyugdíj jár. A baleseti özvegyi nyugdíj összege annak a nyugdíjnak a fele, ami a sérültet, illetve a baleseti rokkantsági nyugdí­jast a halál időpontjában a II. rokkantsági csoportban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megil­lette volna. Ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi bal­eset következtében halt meg, az özvegyi nyugdíj összege annak a nyugdíjnak a fele, ami a nyugdíjast a halál időpontjá­ban a III. rokkantsági csoport­ban járó baleseti rokkantsági nyugdíj címén megillette vagy megillette volna. A baleseti özvegyi nyugdíj­nak a legkisebb összegére, a jogosultak közötti megosz­tásra, a végkielégítésre, az árvaellátás és a szülői nyugdíj mértékére, a szülői nyugdíj­nak a jogosultak közötti meg­osztására, valamint a hozzá­tartozók baleseti nyugellátá­sának az együttes összegére a hozzátartozók nyugellátá­sára vonatkozó rendelkezé­seket kell megfelelően alkal­mazni. (Következik: Az igény érvé­nyesítése, az ellátás folyósí­tása.) Cseresznyekaland

Next

/
Thumbnails
Contents