Somogyi Hírlap, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-11 / 134. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — ÜZLET 1993. június 11péntek Uzletház lett a zöldségboltból Üdülés a Fekete-tenger partján Jaltában, június 26 - július 10-ig, 14 éjszaka. Elhelyezés: Hotel Jaltában 2 ágyas, pótágyazható erkélyes, zuhanyzós/WC szobák­ban. Teljes ellátás. Utazás: autóbusszal és repülővel. Részvé­teli díj: 34.730 Ft/fő. Non-Stop London. 6 nap autóbusszal július 19- 23. Részvételi díj: 28.280 Ft/fő. Üdülés a Dél-török Riviérán Alanyában június- tól-szeptember közepéig. Ellátás: 7 félpanzió 22.210 Ft/fő- től. Utazás: charter repülőjárattal, a repülőjegy ára: 19.460 Ft/fő (oda-vissza).-á’éás-' Ciprusi Vakáció - Pillantás a Szentföldre 9 nap: repülőgéppel, hajóval és autóbusszal július 19-27. Részvéte­li díj: 86.060 Ft/fő. FMágoiilás és jelentkezés indáinkban és minden, IBUSZ utakat árusító utazási irodában JÖJJÖN VISSZA EGY MOSOLLYAL Jó minőségű áru a vékonyabb pénztárcájú vásárlóknak Hónapokig fejtörést okozott a kaposvári sétálóutcán járók­nak, vajon mi lesz a Fő utca 22., a régi zöldségbolt helyén, mert a munkálatok látványo­san folytak. Most már bizo­nyos: elegáns, légkondicio­nált, a belvároshoz méltó üz­letház, amely igyekszik a kül­sejével, választékával — és nem az áraival — alkalmaz­kodni a helyhez. Az üzlet ma délelőtt nyit, nagyszabású di­vatbemutatóval, ahol feltehe­tően rengeteg érdeklődő lesz, ezért ezt megelőzően kértük az üzletvezetőt, mutassa be a boltot. — A volt raktár és az eladó­tér egybenyitásával egy 130 négyzetméter alapterületű üz­letházat alakítottunk ki — mondta Kaiser Klára. — Há­(Fotó: Király J. Béla) romprofilú lesz a választék: gyermekruha, női és férfi fe­hérnemű, valamint illatszer­részleg működik. A választé­kot igyekeztünk úgy kialakí­tani, hogy a vékonyabb pénz­tárcájú vásárlók is találjanak nálunk árut, mégpedig jó mi­nőségűt. Persze lesz exkluzív minőség is, ami drágább, de nem ez a meghatározó. Az üzletházon látszik: nem az volt a beruházó célja, hogy befektetett pénze pár hónap alatt megtérüljön, hanem egy kicsit igyekezett emelni a sétá­lóutca és ezzel a város minő­ségi üzleteinek számát. A Fáma üzletház ma három di­vatbemutatóval nyílik meg a vásárlók előtt. V. O. NÉHÁNY UTUNK, AMIRE SZÍVESEN LÁTJUK VEVŐNEK ÁLCÁZZA MAGÁT A KIADÓ Kisvállalkozókat keres a lapterjesztő Kázmér Judit: Megbízható információkra kell építeni — Maradvány nélkül nincs lapterjesztés Néhány esztendővel ezelőtt még ritkasságnak számított az újságosbódék kirakatában egy-egy nyugati napilap, ma­gazin látványa. Azóta nagyot fordult a világ kereke: Nyugat- Európa legfontosabb napilap­jait legrangosabb képes maga­zinjait már a megjelenés nap­ján kínálják idehaza is az olva­sóknak. Az importőr és a ter­jesztő a Hungaropress Kft, a magyar posta mellett legran­gosabbá „nőtt” magánkézben lévő lapterjesztő vállalkozása. Idei terveikről Kázmér Judit ügyvezető igazgatót és Kele­men Zsuzsát, a cég értékesí­tési csoportvezetőjét kérdeztük. — Számunkra mindig a nyár jelenti a nagy „kihívást” — mondja Kázmér Judit. — Jó­részt a mi feladatunk, hogy a hozzánk látogató külföldiek — elsősorban a német, az oszt­rák, a svájci, a holland és az olasz turisták, üzletemberek frissiben hozzájuthassanak kedvenc napilapjaikhoz. Eu­rópa legnagyobb kiadóitól alig egy fél éjszaka alatt kell elhoz­nunk a magyarországi elosztó­központokba a lapokat, hogy azok legkésőbb a reggeli mun­kakezdésre a nálunk élő, dol­gozó üzletemberekhez eljus­sanak, ott legyenek az idegen- forgalmi központokban, a vi­déki hotelekben, kempingek­ben vagy éppen a strandok mozgóárusainál. — A tavalyi év volt a Hun­garopress nagy próbája. Az első „teljes esztendő", akkor vizsgáztak a cég újdonsült terjesztői. Milyen eredmény­nyel? , — Jó évet zártunk és sok ta­pasztalattal gazdagodtunk. Azt gondoltuk, ha a vállalkozók ke­zére bízzuk a külföldi lapok ter­jesztését, akkor minden simán és zökkenőmentesen zajlik majd. Ebben sajnos tévedtünk. Különösen fontos üzleti terüle­tünk a Balaton partja, ahol a legtöbb külföldi fordul meg. Elég sok olyan „vállalkozót” ismertünk meg, akik többnyire csak meggazdagodni szerettek volna, de az elszámolás a tisz­tességes üzletmenet már nem tartozott a profiljukba. Akadtak, akik csak februárban fizették ki a tartozásukat, mások minden­féle kifogással megpróbáltak saját zsebre dolgozni. — Ez azt jelenti, hogy az idén más módszert, más vál­lalkozókat keresnek? — Az idén korábban kezdtük a szezont. Május közepétől Sopron-Harkányban, Keszthe­lyen, Füreden és Budapesten — a négy nagy elosztóközpon­tunkban — munkába lép a leg­korszerűbb számítógépes ex­pediáló rendszer, amely nap­rakészen, név szerint tudni fogja az árusok valamennyi adatát. A gép a remittendaada­tok alapján heti elszámolásra készteti majd az árusokat, nem engedi „görgetni” az adóssá­got. Aki nem fizet, azt törli a lis­táról. Ez lesz az egyik szűrő. A másik, minden árussal új szer­ződést kötünk, amelyik sokkal szigorúbb feltételeket állít elé­jük, mint mondjuk egy évvel korábban. Szigorú szankciókat tudunk alkalmazni azokkal szemben, akik például árat drágítanak, vagy megpróbál­nak kibújni az ellenőrzés alól. A Bild Zeitungtól tavaly egy-egy elosztónk 9-10 millió forintos forgalmat bonyolított le. A Balatonon több mint 160 millió forint értékű újságot ad­tunk el. Az idén 20 százalékkal többet tervezünk. — Több vendégre számí­tanak? — Tavaly kicsit elszámítot­tuk magunkat: egy téves infor­máció miatt két héttel korábban időzítettük a szezon kezdetét. Az információ arról szólt, hogy a Baden-Würtemberg tarto­mányban előbb kezdődik a szabadságolás. A két hét alatt kifizettük a tanulópénzt: meg­bízhatóbb információkra kell építeni a munkánkat. Tavaly az idegenforgalmi cégekre, a szál­lodákra alapoztunk, az idén magunk jártunk utána minden országban a pontos adatok­nak. A vállalkozókat is más szempontok szerint választjuk ki. Megtartjuk az együttműkö­dést a legjobbakkal, akik tavaly már vizsgáztak megbízható­ságból, munkaszeretetből, de most csak azokkal szerződünk, akiknek telepített árushelyük, helyfoglalási engedélyük van, akik a heti bevételüknek lega­lább az ötven százalékát kau­cióként hajlandók befizetni. Ezt a pénzt természetesen a sze­zon végén visszaadjuk, de ez­zel is szeretnénk az elszámo­lási fegyelmet megszigorítani. — Az előző szezonban nagykereskedőkkel szerződ­tek, ha jól értem, az idén kis­vállalkozók lesznek az üzlet­feleik? — Az is a múlt év egyik ke­serű tapasztalata — veszi át a szót Kelemen Zsuzsa —, hogy minél tekintélyesebb valame­lyik ügyfelünk, annál lazább a fizetési fegyelme, annál ke­vésbé érdekelt a terjesztésben. Nincsenek naprakész adatai, nem tudja megmondani, ho­gyan alakul egy-egy áruda for­galma. Emiatt nem tudtunk elég gazdaságosan rendelni, pontosan tervezni a példány­számokat. Most szeretnénk ezen fordítani. Tudni fogjuk, hogy melyik árusnál miből, hány példány fogyott, esett az eső, vagy sem, miért fogy job­ban az egyik lap, miért gyen­gébben a másik forgalma, megérkezett-e egy nagyobb csoport, vagy éppen elutazott. Ez a közvetlen kapcsolat ne­künk is, az árusnak is rendkívül fontos lehet, azért is, mert a mi reklámtábláink vonzzák az idegenek szemét, segítségük­kel könnyebb eladni a nap­szemüveget, a napolajat, de még a népművészeti holmikat is. Biztosak leszünk abban, hogy az ilyen árusok nem fog­nak az újság rányomtatott árá­nál kétszer többet kérni a vevő­től. Szeretnénk a helyi adófi­zető lakosokra építeni a háló­zatot, ezért az idei szerződé­sekben mindenkinek pontosan körülírjuk a működési területét is. Nem azért, hogy ezzel megkössük a kezüket. Éppen ellenkezőleg: garantálni sze­retnénk, hogy a közvetlen kör­nyezetükben más ne lépjen fel konkurensként. — Nem jutnak ezzel egye­sek indokolatlan előnyhöz, mások nem szorulnak ki a versenyből? — Senkit sem fogunk indo­kolatlanul kizárni a terjesztés­ből, de valami követelményt igazán illik meghatározni, 200- 300 napilapot, hetilapot, ma­gazint nem lehet a szabad ég alatt tárolni, esőnek, napsütés­nek kitenni, mert egyszerűen eladhatatlanná válik. Valami­lyen raktárnak lenni kell ahhoz, hogy vállalkozóként lapterjesz­tésbe foghasson. A hétvégére leruccanó diákokkal nem szer­ződhetünk le. — Akinek háza, üzlete van, netán olyan helyen dolgozik, ahol védettek a la­pok, nyugodtan jelentkezhet, szívesen fogadjuk. Mi az idén is naponta házhoz szállítjuk a friss lapokat, elvisszük a remit­tendát. Minél többen foglalkoz­nak lapterjesztéssel, annál jobb a kínálat. Tavaly a Bala­tonon 470 listázott árushelyünk volt, még a bokorban is, a fű alatt is (sokszor szó szerint) Bildet árultak. Igaz, elég lenne 250 árus is, de azok megfelelő körülmények között dolgozza­nak! — Ki fizeti a reklámot, a felszerelést? — A reklámot — a táblákat, a trikókat, a sapkákat — álta­lában a nyugati kiadók vállalják magukra. Mi segítünk abban, hogy az árusoknak megfelelő álványaik legyenek, amelyek egyben kínálják, de meg is vé­dik a lapokat a rongálódástól. A piackutatás is az ő zsebükre megy, mert jól tudják, hogy a hazai piacokon sem érhetnek el eredményt marketingmunka nélkül. Ezt a pénzt csak a ha­zai kiadók sajnálják a terjesz­tőktől — meg is látszik az eredményeiken. — Mi a remittenda sorsa? A nagy maradvány példány­szám nem ijeszti el a külföldi kiadókat a magyar piactól? — Remittenda nélkül sehol a világon nincs lapterjesztés. A legnagyobb példányszámú magazinok, napilapok milliós remittendával számolnak, mert azt akarják, hogy a lapjuk a vi­lág minden újságárusánál ott legyen. Ne hogy egyetlen ve­vőnek is azt kelljen mondani: sajnos, elfogyott! A magyar ki­adók alig számolnak a remit­tendával, vagy ha igen tíz szá­zalékot terveznek a terjesztő­vel. Egyes hazai lapok még a tíz-tizenöt százalékot is sokall­ják. Nyugaton vannak akik ra­gaszkodnak a 40-50 százalék­hoz. Valahol félúton kellene megállapodni a magyar kia­dókkal. — Tavaly a Balatonra rátet­ték a kezüket a maffiák. Az újságterjesztés ebből kima­radt? — Csak közvetett hatásukat éreztük. Nekünk inkább az volt a gondunk, hogy voltak árdrágí­tók és olyan árusszervezetek, amelyek megpróbáltak máso­kat kiszorítani a piacról — mondja az ügyvezető igazgató. — Egy hétvégén a szántódi révnél én magam láttam, hogy nyolc-tíz újságárus tolongott és ugyanazokat a lapokat próbálta eladni a turistáknak, gyakran más-más áron. Ezek között a „hiénák” emberei is ott voltak. Az idén megpróbáljuk távol tar­tani őket a lapterjesztéstől. Eb­ben segítenek a külföldi kiadók külszolgálatai is, akik vevőnek „álcázzák” magukat, és próba- vásárlással igyekeznek lelep­lezni a csalókat, akik a lapjuk jó hírét rontják. De az ön által em­lített „maffiák” elleni harc első­sorban a helybéli kereskedők érdeke volna, hiszen a balatoni szabadrablás, a bűnözés rontja a tó nemzetközi hírét, elijeszti a vendégeket. Hosszú távon nem tartható a tavalyi állapot. — Mennyire jó üzlet a lap- terjesztő vállalkozás? — Tisztes megélhetést biz­tosít. A lapok ára után 16 szá­zalék terjesztési díjat fizetünk és adjuk a reklámtáblákat, az állványokat, a trikókat a matri­cákat, naponta házhoz szállít­juk az árut. A világon minde­nütt keresett lapok odavonzzák a pavilonhoz a turistát — és mint mondtam —,ez az áru- kapcsolás is valahol üzlet. A jelzálog gordiuszi csomója Zsámboki Sándortól, a Föld­művelésügyi Minisztérium fő­osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy a földhivatalok április vé­géig 2883 településen 13,5 mil­lió aranykorona értékben, több mint 700 ezer hektár kárpótlásra kijelölt termőföldet készítettek elő árverésre. Az eddig lezajlott 4221 árverésen 73 ezren jutot­tak összesen 7 millió arnyko- rona értékű földhöz. — A privatizáció lezajlása után milyen lesz a nagybirtok és a kisbirtok aránya hazánkban? — Egyelőre még csak ten­denciák látszanak, de máris ta­pasztalható, hogy erőteljesen növekszik a kisbirtokok száma... Eddigi felméréseink szerint a kárpótlás címén visszakapott te­rületeknek több mint a fele megmarad magántulajdonban, a többit az új tulajdonosok nem maguk akarják művelni, hanem felkínálják bérletre eddigi hasz­nálójának, a szövetkezetnek. A részarány-tulajdonosoknál fordí­tott a helyzet. Azok, akik kihoz­zák a szövetkezetekből a rész­aránytulajdont, általában maguk akarják megművelni is a földet, esetleg többen összeállnak, kö­zösen gazdálkodnak. Többsé­gük tőkével rendelkezik, nem félnek attól, hogy problémát okozhat a művelés. — A földtulajdonok rendezet­lensége a jelek szerint késlelteti a mezőgazdasági munkákat... — A privatizálástól függetle­nül művelni kell a földet, hiszen az hasznot terem. Érthető az új gazdák türelmetlensége: az ár­verés útján szerzett bevetett föl­det nem vehetik azonnal a tulaj­donukba, hanem majd csak ak­kor, amikor a régi tulajdonos már learatott. — A szövetkezeti földek jelen­tős része jelzáloggal terhelt... — Valóban. A részarány-tu­lajdonosok, akik ki akarják vinni a szövetkezetből a földtulajdo­nukat, nem fogadják el a jelzá­logot, hiszen nem is tudtak róla, hogy a tsz vezetősége milyen kölcsönöket vett fel és azt a tsz területén milyen táblára terhel­ték. A minisztérium most méri fel, hogy mennyi jelzálog van ezeken a földeken. Elképesztő összegekkel találkozunk! Hajdú-Bihar megyében 5 milli­árd forint van ráterhelve a rész­aránytulajdonokra. Még rágon­dolni is rossz, milyen eredményt kapunk, ha valamennyi megyét megvizsgáljuk. De a felmérés nélkül aligha találhatunk megol­dást a jelzálog gordiuszi csomó­jának feloldására. (Újvári)

Next

/
Thumbnails
Contents