Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
24 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK GYEREKNAP 1993. május 29., szombat Nagyszakácsiban nem most lesz gyermeknap Családos intézet Három kívánság Gyerekálmok a felnőttvilágban • Ági újra bölcsődés akar lenni • Gabi visszaállítaná a lóvasutat • Laci gólkirályságra vágyik Hogyan szeretnétek élni felnőtt korotokban? — kérdeztem az egyik lakótelepi iskola udvarán a körém sereglő gyerekektől. — Otthon lennék, főznék, sütnék a családomnak, játszanék a gyerekeimmel — mondja Bernadett. — Sok pénzem lenne, szép házam, kocsim és egy nagy kutyám. Péter felnőtt korában vadállatok szelídítésével szeretne foglalkozni. Szabadidejében pecázgatna és mérgező anyagok elleni szereket kísérletezne ki, hogy a természet hadd legyen újra szép. Megtiltaná, hogy az emberek vadásszanak. — Én sokat fogok sétálni az erdőben, segítek a beteg állatokon, ennivalót viszek nekik — sorolja Gábor. — Mi sokat járunk kirándulni, utoljára a Gombás-erdőben voltunk, telehordták az emberek mind- eféle kacattal. Egy nagy szeméttelepet csináltak belőle. Én nem szeretnék ilyen felnőtt lenni. — Ha én nagy leszek, nálunk mindig rend és tisztaság lesz a konyhában, a szobában, mindenütt. Lenne munkahelyem és este otthon lennék a gyerekeimmel — álmodozik Marika. — Mit kívánnátok, ha jönne egy jó tündér és megígérné, hogy teljesíti három kívánságotokat? — Azt szeretném, hogy az apukám ne adja el a házunkat, mert nem szeretnék a városban, panelben lakni — hadarja rögtön Ági. — Másodszor azt kívánom, hadd legyek újra bölcsődés, mert akkor még azt csináltam, amit akartam. Egy kiscicát is szeretnék. A gyerekeknek csak egy része azonosította a kívánságot valamilyen tárggyal, és kért magának BMX kerékpárt, Barbi babát vagy legót. Zoli nagy állatbarát. Nyolcéves korára felnőtteket is megszégyenítően sokat tud a különböző állatfajtákról. Ő azt kívánta a tündértől, hogy újra létezzenek a kihalt állatok. Az emberiségből viszont „haljanak ki” a természetrongálók meg az állatkínzók. Ne legyenek környezetszennyező gépek és gyárak. — Azt kérem a tündértől, hogy természetesen éljünk; úgy, mint régen az indiánok — mondja Gabi. — Az autók helyett inkább lovakkal kellene közlekedni. Harmadszor pedig azt szeretném, hogy ne legyenek atomerőművek, sugárszennyezés meg ózonlyuk. Egy huncut barna szemű kisfiú leghőbb kívánsága, hogy ne veszekedjenek a testvérével. Szerinte a tündér elintézhetné: ne legyen annyi rossz ember, aki szétveri a játékokat a játszótereken. És jó lenne, ha az anyukája vehetne egy autót. Kristóf azt szeretné, ha sose betegednének meg a szülei. Nyerjenek a lottón és legyen egy családi házuk, ahol kutyát, macskát és lovat Is szabad tartani. — Most emeletes házban lakunk, és nincsen semmilyen állatunk — teszi hozzá bánatosan. — Én is kertes házban szeretnék lakni, mert a mi házunkban sosincs csönd — mondja Zsuzsi. — A szomszédok mindig zörögnek, fúrnak, kalapálnak. Legszívesebbe a hegyekben laknék, mert ott nem jár sok autó. A Mecsekben lenne jó, ahol az apukám él. Marika egy zsák pénzt szeretne kapni a tündértől. Abból megvehetne mindent, ami kell: ruhát, játékokat magának és a testvéreinek, anyunak nyakláncot, poharakat, szép bútort. Mikor a többiek elmentek, a hórihorgas Laci is elárulta, mi lenne a három kívánsága: — Ne csúfoljanak ki, mert mindig azt mondják rám, hogy paraszt. Másodszor: sok gólt tudjak lőni a meccseken. Harmadszor azt kívánom, hogy jó legyek angolból. Nagyon nehéz az angol nyelv, elkelne hozzá egy kis tündéri segítség. (S. Pap) A nagyszakácsi nevelőotthonban május utolsó vasárnapján nem lesz gyermeknap. No, nem az intézet neveltjeinek büntetése ez, ellenkezőleg! Az itteni gyermekek ugyanis tartják a hagyományt: vagy együtt, vagy. sehogy. Ez azt jelenti, hogy tudomásul veszik: a felügyelőknek, a nevelőknek, tanároknak van egy másik családja is, ahol gyermeknapot tartanak — az itteni nagy család viszont ugyancsak ragaszkodik a közös ünnephez. így aztán június első vasárnapja lesz a gyereknap, s nem is akármilyen. Sátrassá, búcsússá díszítik, öltöztetik az udvart. Az egész nap csupa móka meg játék és vásár, a maguk készítette portékát kínálják egymásnak — batkáért... Es felnőttek is érkeznek ilyenkor — olyan felnőttek, akik itt voltak gyerekek. Eljön például Pestről egy fiatal katonatiszt, akinek ez az intézet jelenti az otthont. Mégpedig az édes otthont, bármilyen érzelmesen hangzik is. O A nagyszakácsi intézet (több hasonló gyermekintézménnyel együtt) néhány éve „kiszellőztette” falai közül a kaszárnya- szagú kollégiumi levegőt: a nagy közös hálókkal, tantermekkel, étkezdével konformizált világot. Átalakulták, csinosod- tak, takarékoskodtak — és ahogy mondani szokás: vitték valamire. A fenntartó megyei önkormányzat nem csökken tette és nem is növelte az ide jutó pénzt — miközben az árak jócskán emelkedtek. így aztán a korábbi beszerzéseket szemfülesebb, „piacérzékenyebb” vásárlások követték. Szüntelenül figyelik a különböző pályázati lehetőségeket, eredményekkel kecsegtető koncepciókkal érvelnek alapítványoknál — úgyhogy az élet kényelemmel „bővített újratermelése” mégiscsak mindennapos. © A nyolcvan különböző életkorú gyermek számára a tetszetős és valóban otthonos körülményeknél is fontosabb az, hogy öt nagy családba szerveződtek. Olyan családokba, ahol valódi és fogadott vagy később befogadott testvérek; kicsik és nagyok intézik együtt a kapott pénzből a bevásárlást, a ruházkodást, a főzést, a takarítást, a játékot és a tanulást. Minden család mögött a háttérből figyelő-segítő nevelők és felügyelők állnak. Összeszokott, fiatalos lendületű gárda, ahogy Endrődi Jánosné igazgatónő mondja: a képzettségük mellett legalább olyan fontos az itt kamatozó-gyümölcsöző szülői tapasztalat is. Ennek a családba szerveződött életnek immár alig van hagyományos intézeti jellege, sokkal inkább ragaszkodás, a figyelem, a szeretet az összetartó erő. Olyan figyelem és nyitottság a másik iránt — nyilván a természetes gyermekkori súrlódásokCsillagkezű C sillagkezű, kicsiny kezével kezembe kapaszkodva, lassan sétál velem az oviba, s nekem e pillanatban fogalmam sincs arról, hogy ez a hároméves kicsi lányka, az én kormosz- szemű, kerékképű Titanillám, bizony, most már valaki — egészen más... Immárom Csillagkezű, hogy nem mondjam: Csillagvarázs. — Apa — kezdi mondókáját —, ugye tudod, hogy amikor én kicsi voltam, féltem este lefeküdni, mert este mindig sötét van? Válaszolnék, hogy nem kell félni, de ő nem vár feleletre, csak mondja tovább a magáét, s nekem ezen a reggelen megadatik ím a csoda: bepillantani egy kicsiny élet tiszta, belső titkaiba. — Tudod, apa — s aprót szökken, hogy mondókáját újrakezdi —, holnap, mikor kicsi voltam... vagy hogy is kell ezt mondani... Hogy este volt és fekete... Nem, nem holnap, hanem tegnap; igen, és akkor én olyan nagyon, nagyon féltem. Tudod, sötét volt a szobámban, és azt hittem, hogy egy farkas jön be... És akkor már sírni sem mertem, sími sem, csak, csak félve, lassan megfordultam a faltól az ablak felé, és kinéztem a fekete égre, és láttam a kifliholdat és a sok-sok csillagokat, azt a nagyon rengeteget, ahogy ott, a messzeségben, meseszépen világítanak és fénylenek... Figyelsz, apa? Akkor egy kicsit én már nem is olyan nagyon féltem, csak suttogva, halkan-halkan, a csillagokat kértem szépen, hogy jöjjön egy a szobámba, szépen, az ágyamhoz egészen, és ott világítson nekem... Hallod, apa?! — és alig mondtam, már szaladt is. Láttam, hogy szalad a magas égen, és behunytam a szememet és kinyitottam a kezemet, hogy abban a kis csillagnak, mindjárt-mindjárt... hogy ott neki — helyet adjak. És bebújt a tenyerembe, és ott világított nekem, és azt mondta, hogy ne féljek, itt marad reggelig velem. Tilla — hogy idáig ért — átugrott a járdán egy réges-régi repedést, majd mintha mi sem történt volna, folytatta a tündérmesét. — Aztán jött egy másik csillag. Az is arany, az is fényes. Ide, a másik kezembe, ez a jobb... vagy a bal, ugye? — szóval, ebbe, látod, ebbe a kis tenyerembe, és azt kérdezte, mit szeretnék, hogy ő mit tehetne értem. És akkor én azt gondoltam, azt, hogy nekem már van csillagom, és csillag lett kis kezecském is, s ha este lesz majd újra, megint, akkor én már nem is félek. De... Dávidka biztosan fél, tudod, az oviban az a kisgyerek, akivel lecsúszkáltam már a csúszdán, és ő is fél, ha egyszer majd náluk is este lesz. Akkor azt mondtam a csillagnak, tudod, annak a másik fénynek, hogy szálljon át Dá- vidkához, bújjon be a tenyerébe, hogy ő se féljen, hogy világítson neki szépen. Dávid- kának, ugye érted, a szobájában, a sötétben. Csillagkezű, kicsi lányom! Hazafelé, egész úton egyre csak simogatta a lelkem, s amint beléptem az ajtón, menten elmesélte kis nejemnek ezt az egész történetet. Hál most mondd meg! — lelkesedtem —, kis vakarcs, csak hároméves, és már kitalál magának ilyen gyönyörű meséket. Igen, igen — súgta „anykó’ —, s gondjainktól sötét szeme, most mint csillag, úgy ragyogott, újra fénylett. — Tudod, az történt, hogy az éjjel felsírt szegény, rettenetesen rémülten... Te fáradt voltál, nem riadtál fel, s akkor én mellébújtam, a kis kezét simogattam, s mesét mondtam, kitaláltam kis Tinánknak a csillagsűrüs éjszakában... Kun Géza Tibor Évi a Sziporka családnak terít (Fotó: Kovács Tibor) kai együtt —, amely a szép környezetet otthonná teszi. Ahelyett a másik otthon helyett, amelyik annak idején intézetbe kényszerítette őket. Nos, ez a titka annak, hogy Nagyszakácsiban egy héttel később lesz gyermeknap... © Hogy ne feledjem: a családoknak nevük is van. Én Szipor- káékhoz kopogtattam be. A borzas Gyula bújt elő, a lábát fájlalta, ezért nem ment iskolába, s ha sántítva is ott lábatlankodott Évi mellett, aki már az ebédre terített, hiszen nemsokára megérkezik a Sziporka família jó tucatnyi tagja. Az elegáns ovális asztalon kifogástalan étkészlet: dupla tányérok, csillogó evőeszközök... Egy csöppnyi valóság a törpeváró Hófehérke meséjéből azoknak, akikre pár éve még a családból kitaszító ridegségével köszönt rá a világ. Tröszt Tibor Rajzmesék A nagyatádi 2. számú általános iskola rajztagozatos diákjai mutatkoznak be ezekben a napokban a városi művelődési házban. Az iskolában két éve választották a rajztagozatot. Polák Judit, a rajztagozatos osztályok vezetője: — A gyerekek kiválasztása már megkezdődik az óvodákban. A szülők és a gyerekek közösen döntenek, hogy melyik tagozatos iskolába kérik a felvételt. A mi diákjaink átlagos képességű gyerekek, csupán az érdeklődésük a meghatározó. Korlátot a lehetőségeknek az iskola költség- vetése szab, hiszen a rajzSzabó Fruzsina: Menyasz- szony, vőlegény technikák alkalmazása sokba kerül. A gyerekeket óvatosan irányítom; örülök annak, ha szívesen rajzolnak, festenek. A képességeik alapján kapnak útbaigazítást ahhoz, hogy egyéniségüket megőrizhessék, tudásukat fejleszthessék. A kiállítás a rajzoktatás magas színvonaláról, a gyerekek gazdag képzeletvilágáról is hű képet ad. A felnőtteknek is tanulságos, hiszen életük egészéről alkotott meglátásaikat tárják elénk. Polák Judit: — Sok, szabad fantáziára építő, saját gyermeki világukat is kifejező, a képi megjelenítés sokoldalú eszköztárát felvonultató feladatokat kapnak. Mindezt játékos, oldott légkörben. (Horányi) LÉGIPARÁDÉ KAPOSÚJLAKON * * Egi-földi gyermeknap A kaposújlaki repülőtér egén műrepülők cikáznak, helikopterek lebegnek, repü- lőmodellek zümmögnek és vitorlázógépek suhannak majd. Nem is akárkik szolgáltatják a holnapi légiparádét. A gyermeknapi rendezvényre ugyanis több magyar bajnok és válogatott kerettag pilóta fogadta el a szervezők meghívását. A gyermeknap, amelyet a Somogy Megyei Közgyűlés és Kaposvár önkormányzatának támogatásával az újlaki Császár Károly Sportrepülő Egyesület szervez, vasárnap 10 órakor kezdődik. A műrepülő-show-t Veres Zoltán és Szász Alajos — mindkettő magyar bajnok — szolgáltatja, de hogy nem csak motoros géppel lehet „trükközni” a levegőben, azt Dózsa Sándor, a vitorlázóválogatott tagja szeretné bebizonyítani az érdeklődőknek. A szervezők állítják: aki tavaly kilátogatott a reptérre, csak egy „gyenge ízelítőt” láthatott az ejtőernyősök bemutatójából. Az idén viszont seregnyi ejtőernyős tölti be majd a légteret, hiszen AN-2-es szállítógépek fedélzetéről szinte egyszerre ugranak majd ki. A gépeket pedig nemcsak csodálni, de kipróbálni is lehet. Aki pedig nem szívesen szakad el a földtől, annak duatlon versenyeket — lesz családi szám is — , játékos vetélkedőket szerveznek. Lesz tűzoltóbemutató és Skoda-mustra, tombola és kutya-show. A különjáratos buszok kilenc órától félóránként indulnak a reptérre. A belépő gyermekeknek ingyenes.
