Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-22 / 118. szám
1993. május 22., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Útépítés 160 millióért Siófokon A Strabag Hungária Építő Kft augusztusban versenytárgyaláson nyerte el a 160 millió forintos munkát. Megépítik Siófokon a 70/A főút nyugati kivezető szakaszát. A feladathoz kapcsolódott a városközpontba telepített Aral-benzin- kút elkészítése is. Június 30-án adják majd át a létesítményeket, amelyek az útalap és Siófok önkormányzatának pénzéből épülnek meg. A tervek 85 százalékát már megvalósították — tegnapelőtt óta már üzem el a benzinkút. A járdaépítés és a szalagkorlátok elhelyezése ad munkát a visszamaradó időben. Átlagosan 7-8 munkagép, illetve 50 ember dolgozik naponta, hogy tartani tudják a határidőt. Alapítványi ülés a magyar tengerért A Balaton Alapítvány kuratóriuma tegnap Andrew C. Tímár elnökletével Szántód- pusztán tartotta ülését. A szakemberek Rosta Sándornak, az alapítvány titkárának irányításával a tó turisztikai fejlődését szolgáló koncepcióról tárgyaltak. Szükségesnek tartják, hogy Balaton értékeit feltáró és bemutató új üzletpolitikai elvek alapján döntsenek a tó értékesítéséről. Heródek Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi limno- lógiai intézetének igazgatója és dr. Lengyel Márton tartott előadást. Ebből a jelenlevők új információkat meríthetnek döntéseikhez. Leilei diákok a tó tisztaságáért A balatonlellei általános iskola 7/b. és 7/c. osztályos tanulói — saját elhatározásukból — osztályfőnökük irányításával és a helyi fürdőegyesület elnökének, Katus Lajosnak közreműködésével megtisztították a Bala- ton-part jó részét a hullámok által kisodort nádtömegtől és szeméttől. Borverseny és májusfa-kitáncolás A balatonlellei hegyközségi egyesület borversennyel egybekötött májusfatáncolást rendezett szombaton a leilei kishegyen. Az érdeklődőket sétabusz szállította Boglárról az esemény színhelyére. A májusfa hagyományos kitáncolása és a jóféle nedűk igazi majálishangulatot teremtettek. Tanulmány Tompa Mihályról és a Balatonról Tompa Mihály emlékiratait a költő születésének 175. évfordulójára múzeumbarátok jelentették meg. E kötetben többek között Matyikó Sebestyén József siófoki múzeumigazgató is írt egy tanulmányt Tompa Mihály és a Balaton címmel. Irodalomtörténeti érdekessége, hogy a költő balatoni lírája az utókor számára szinte teljesen ismeretlen. Bogláron még nem fújtak „ózonriadót” Kerékpárút épül Fonyódig Balatonboglár fürdőidényre készülő polgárait láthatóan nem izgatja a szomszédos Ausztriában a közelmúltban elrendelt ózonriadó. Ha komolyan venné a tömegkommunikáció legújabb „rémslágerét”, az ózonlyuk elvékonyodását — ez leegyszerűsítve egyet jelent a napozás egészségkárosító voltával —, akkor több száz Balaton-parti településsel együtt Boglár is beadhatná a kulcsot. Közösségi ház és tornacsarnok épül Kőröshegyen. A szép épületet a tervek szerint szeptember elején adják át. Dobbal verebet, lasszóval vállalkozót — Az ózonriadó errefelé nemigen veszi el a nép kedvét — mondta dr. Németh Miklós polgármester, aki bizakodón néz az idei nyár elé. — A városkép a rengeteg üdülő- és nyaralóingatlah miatt rendkívül vegyes; a lélekszám a főidényben 25-30 ezerre duzzad. A nyaralók ellátása külön téma, a napi bevásárlások zsúfoltságát megoldani szinte lehetetlen. Enyhít valamit a helyzeten a Balaton Füszért Dóra raktáráruháza és a Boglár határában található Fortuna bevásárlóközpont. A tavalyi idegenforgalom alatta maradt a várakozásnak, ám az idei, a 90/91-es évhez hasonlóan, már jónak ígérkezik. Az előrejelzések legalább is erre utalnak. A közigazgatási szempontból Szőlőskislakkal egybetartozó Balatonboglár ki- sebb-nagyobb beruházásokkal pótolja a 12 éves, Ledével kötött kényszerházasságból fakadt hiányokat, torzulásokat. — Soha nem sikerült közös formát adni e két, egymástól eltérő fejlődésű településnek — mondja a bogiári polgár- mester. — Olyan lehetetlen állapotok uralkodtak itt, amelyek megnehezítették a mindennapi munkát: ott volt a pártbizottság, itt a tanács, ott a házasságkötő terem, itt az anyakönyvi hivatal... A kezdeti nehézségeken már túl vagyunk, jelenleg a városközpont üzleti negyedének a megformálása van napirenden. Ez módfelett értékes terület, amely az M7-es úttal párhuzamosan fekszik, s amelyet évtizedeken át igencsak elhanyagoltak. A tervdokumentációk már elkészültek; a helyi vállalkozók bevonásával szeretnénk itt egy mozgalmas központot kialakítani. 1993-as nagyberuházás a szennyvízcsatorna építése a város déli részén és az M7-es úttal párhuzamos területen. Ez az idei fejlesztési program egyik fontos tényezője. A Mathiasz János Mezőgazda- sági Szakközépiskola kollégiuma várhatóan a szeptemberi iskolakedzésre már lakható lesz. A mintegy 180 személyes diákotthont az időközben részvénytársasággá alakult mezőgazdasági kombináttól vásárolt épületben alakították ki. A kollégiumhoz a későbbiekben aula és tornaterem is csatlakozik, az építési költség meghaladja a 60 millió forintot. — A köztudottan zsúfolt balatoni főút forgalma a nyári hónapokban szinte elviselhetetlen — panaszolja a polgár- mester. — Gyakran Siófoktól Fonyódig áll a sor, olyan dugó alakul ki, amely megbénítja a közúti közlekedést. Minket főleg a kamjonforgalom terhel — egyelőre kilátás sincs semmiféle megoldásra. Jövőre ellenben tervezünk két kerékpárutat is: az egyik a Fo- nyód-Boglár-Lelle vonalon csatlakozna a déli oldal kerékpárútjaihoz. Szőlőskislak felé is nyitni szeretnénk, most mérjük fel az igényeket és a pénzeszközöket. Némi központi céltámogatásra természetesen szükségünk lesz. A városi Platán és a három szabadstrand addig is készül a nyárra. Mozgolódnak a vízi élet szerelmesei is — csónakok, biciklik, szörfök kezdik benépesíteni a hosszú partszakaszt. (csíky) Néhány évvel ezelőtt még egészen más volt a helyzet — emlékeztetett Varga Jánosáé, a Balatonboglári Ipartestület titkára. Az 1990-ben hozott vállalkozói törvény ugyanis kimondta: nem kötelező a tagság. Korábban — a kereskedők kivételével — hozzánk tartozott az egész vállalkozói csapat: kézművesek, személy- és áruszállítók, vagy 70-80 szakma... Akkor 792 tagunk volt, jelen pillanatban 504 van, és igen nagy a fluktuáció, jönnek-mennek az emberek. Igaz, számunkra ez nem szokatlan, hiszen, amikor még kötelező volt a tagság, akkor sem számított ritkaságnak, hogy száz új jött és száz régi elment. De most? Ha lehetetlenné (munkanélkülivé) válik valaki, próbál valamihez kezdeni. Ha bejön, jó, ha nem, semmit sem tehet, abbahagyja, amit elkezdett és esetleg valamit megint újrakezd. Jogsegély már nincs, óriási a jövés-menés. Balatonboglár térségében mintegy háromszázan váltottak ki vállalkozói igazolványt, de jó, ha tíz százalékuk belép a testületbe. Kivált azok nem veszik a fáradtságot ehhez, akik „távolabbi” községekben élnek. Őket visszatartja az utazási költség, az időveszteség. Pedig, aligha kérdéses, hogy megérné nekik, ha gyakrabban felkeresnék az ipartestületet. Az új vállalkozásba kezdők többségének úgyszólván fogalmuk, sincs például a tb- és az adóügyek intézéséről, vagy arról, hogy válás vagy bevonulás esetén mit tegyen mint vállalkozó, milyen jogok illetik meg. Sajnos, zűrzavar, bizonytalanság uralkodik ebben. Dobbal verebet, lasszóval vállalkozót fogni viszont nem lehet. De a sorsukat már az iparosok is maguk alakítják, s ez még rendben lenne, viszont az érem másik oldalán ott a lakosság, már mondani is csak halkan merjük: jó, szakszerű szolgáltatásra lenne szükségük, de semmi biztosíték nincs arra senkinek, hogy a drága pénzen élvégeztetett, ám netán kontármunkának bizonyult csempézésért kárpótlást, elégtételt hol, kinél igényelhetnének. S nem jobb a szülők helyzete sem, akiknek gyerekei az általános iskola vagy a gimnázium befejezése után szakmát tanulni kisiparoshoz mennének, ők szintén teljesen tanácstalanok és tájékozatlanok. Kihez, hova adhatják a gyereket. Kinél, hogy remélhetik, hogy tisztességgel, jól kitanulja a mesterséget? Hiszen a „főnök” bármikor tönkremehet, csődöt jelenthet vagy nem jelenthet, befejezheti, munkanélkülivé lesz, vagy máshoz kezdhet... Zűrzavar, kapkodás, bizonytalanság mindenütt. Az ipartestület igyekszik meggyőzni a vállalkozókat, hogy érdemes náluk jelentkezni, érdemes a — csekély — tagsági díjat befizetni, s ennek jogán legalább biztos információkhoz jutni, eligazodni az adózási útvesztőkben, a tb-ügyekben stb. Tény azonban, hogy az új vállalkozók az ipartestületet valahogy mindig a végén keresik fel. A késő bánat pedig — mind tudjuk — ebgondoHÁRMAN HA MEGKÖSZÖNTÉK... Nehéz vízi mentés 130 kilométeres szélben Besörözve, beborozva ne ugorj a Balatonba Az állam csak feji, de nem eteti a tehenet Négy „vízi zsaru" küszködik a parton. Egyik hajójukat igyekeznek kicsőrlőzni a kikötő vizéből. Nagy keservek árán végre sikerül, sínen van, kikötik. Jöhetnek a kollégák, javítgatni, szerelni, a várható megpróbáltatásokra felkészíteni. A tekintélyes bajszú Jani József zászlós végre elengedheti a csörlő karját, majd némi kéztö- rölgetés után beinvitál a fonyódi vízi rendészet „fedélzetére”. — Hányán fulladtak bele tavaly a vízbe ebben a körzetben? ^ — Tízen. A siófoki, a földvári és a fonyódi vízi rendészet megközelítően egyharmad-egyharmad arányban felel a 601 négyzetkilométer vízterületű Balaton rendjéért, biztonságáért. Mi is (lenne) ez a rend, ez a biztonság? A válasz egyszerű: beúszni a déli parton egy kilométer, az északi parton ötszáz méter távolságra lehet. Viharjelzés esetén ez a távolság száz méterre csökken. A csónakoknak, szörföknek, vitorlásoknak ilyen körülmények között a lehető leggyorsabban partra kell menniük. Sokan, sok esetben azonban mit sem törődnek ezzel, és ilyenkor kezdődhetnek a félelmek és a fohászok, hogy „én uram, isten, csak most az egyszer segíts ki innen!” Ahhoz pedig, hogy az „Úr" segíteni tudjon, a jól képzett vízi rendőröknek van olyan mentőhajójuk, amelyről akár 130 kilométeres szélben, viharban is képesek menteni. — A pácból kihúzottak biztosan nem győznek hálálkodni. Mosoly jelenik meg Jani József hatalmas bajsza alatt: — Nekem 13 év alatt talán hárman, ha megköszönték. Hálásak nagyon az emberek a életükért... De hát nem is várnak hálát, köszönetét a vízi rendőrök, örülnek, ha segíteni tudnak. «Természetes, hogy a — többnyire a saját felelőtlenségük miatt — bajba került emberek számára korántsem olyan riasztó a megjelenésük, mint a közlekedésiek feltűnése például az eszeveszetten száguldozó autósok számára. Ráadásul a büntetés is elmarad, hiszen viharos időben, amikor sok embert ki kell húzni a pácból, nem a behajtással törődnek, hanem a rászorultak kimentésével. Hihetetlennek tetszik, de esküsznek rá, hogy igaz: az esetek túlnyomó többségében nem is a viharos idő szedi az áldozatokat, hanem a látszólag kockázatmentes, kábítóan meleg napok, amikor besörözve, beborozva, felhevült testtel ugranak sokan a csónakból a hűs habokba, mit sem törődve a könnyen tragikus következményekkel. Tavaly tíz könnyelmű (vagy vétlen, véletlen) áldozatot követelt a fonyódi vízi rendőrök gondjaira bízott, összesen 232 négyzetkilométernyi Bala- ton-felület. Ugyanazt gondolják erről, mint mi, valamennyien: egy is nagyon sok. Minden ember pótolhatatlan. Kun Géza Tibor A szakma közérzete 1993-ban, néhány héttel a balatoni szezonkezdet előtt: „a turizmust fejőstehénnek tekinti mindenki, de nem táplálja senki.” — Az idegenforgalom legalább félmillió embernek ad munkát és megélhetést — szögezte le még beszélgetésünk elején Kovács Miklós, a Siótour elnök-vezérigazgatója. — Még sincs turizmus-politikánk, nincsenek fejlesztési terveink, zavarosak a tulajdonviszonyok, hiányoznak a turisztikai törvények, kedvezőtlenek a pénzügyi és adófeltételek, hatástalanok az ösztönzők, a meglévő intézményrendszer pedig nem alkalmas arra, hogy a szakma érdekeit képviselje és megvédje. — Szóval hiányoznak az alapvető működési feltételek. Vajon az ágazat szereplői fel tudnak .készülni a szezonra? — Én azt hiszem, mindenki igyekszik jól tenni a saját dolgát — annyira, amennyire a körülmények megengedik — már csak saját túlélése miatt is. — Pedig a turizmus az egyik legsikeresebb üzletág szerte a világon. — Igen. Állami és magánjövedelmeket teremt, devizát produkál, munkahelyeket hoz létre, s többet, mint más ágazat. Még a világméretű recessziónak is ellenáll, s bevételei évről évről nőnek. Magyarországon, s főképp a Balaton-parton a várt fellendülés egyik hajtóereje lehet, ha sikerül jelentőségét elismertetni az állammal. A szakmának el kell érnie, hogy a politikai hatalom is komoly tényezőként számoljon vele, felelősséget vállaljon a fejlesztésében és a működési feltételek kialakításában. — Megfogalmazták már a közös célokat? — Igen. Illúzió volna azt várni, hogy a politikai pártok egyszercsak hirtelen maguktól rádöbbennek a turizmus jelentőségére, és attól fogva azonnal szakmánk érdekei szerint cselekednek. Persze erre törekedni kell, mégpedig akképp, hogy közös célt fogalmazunk meg, közösen lépünk fel elérésére. — Szervezett keretek között? — Megalakult egy csoport, amely kezdeményezi a Magyar Turisztikai Egyesület létrejöttét. A turizmusban persze részérdekek is jelentkeznek annak összetettsége miatt, de közös érdek a normális működési föltételek megteremtése. Nem szabad továbbra is fölülről várni a megoldást — aktív fellépésre van szükség, hogy az ágazat működőképes maradjon. Czene Attila
