Somogyi Hírlap, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-20 / 116. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. május 20., csütörtök Változás a szövetségben Szervezeti, illetve személyi változásokra voltak a Nyug­díjasszervezetek Országos Szövetségében és a Nyugdí­jasok Országos Kamarájában. Az országos szövetség májusi küldöttgyűlésén elfogadták az új alapszabályt, közös állás- foglalást adtak ki és megvá­lasztották az elnökséget, va­lamint az intéző, az ellenőrző és az etikai bizottságot. A szövetség elnöke Bleyer Jenő, a Pécsi Nyugdíjasegye­sület elnöke lett. A továbbiak­ban négy elnökhelyettese lesz a szövetségnek. Az országos elnökség tagjai között somo­gyiak is vannak, miután auto­matikusan bekerültek a testü­letbe a megyei szövetségek, il­letve a megyei jogú városok egyesületeinek elnökei is. A Nyugdíjasok Országos Kama­rájának elnökévé Knoll István filmrendezőt, a Nyugdíjasklu­bok és Idősek „Életet az évek­nek” Országos Szövetségé­nek az elnökét választották. Drága fürdőbelépők A Nemzeti Üdültetési és Vagyonkezelő Rt szervezésé­ben működő nyolc gyógyüdülő közül csak a debreceni, a haj- dúszoboszlói, az egri, a hé­vízi és a szegedi üdülőnek a gyógymedencéje vehető igénybe térítés nélkül, mert ezeknél a belépő árát már a részvételi jegy díjának megál­lapításakor figyelembe vették. A nyugdíjasok egyhetes, a gyulai Várfürdőbe szóló bér­lete 350 forint, de a beutaltak ezt ingyen megkaphatják, ha 7 fürdőjegyet a lakóhelyükről magukkal visznek. Bükön 100 forint a belépő ára, ha azon­ban orvos által előre felírt für­dőutalvánnyal érkezik a ven­dég, „csak” 40 forintot kell fi­zetnie egy-egy alkalommal. A zalakarosi Gránit gyógyfürdő­ben ez az összeg 150, illetve 90 forint. Harkányban viszont a beutaltaknak semmit sem kell fizetniük — igaz, ott a für­dőt a Baranya Megyei Fürdő- vállalat üzemelteti... Klubvezetők tanácskozása Több mint félezer klubveze­tőnek és a megyei klubtaná­csok vezetőinek hívott össze országos tanácskozást hétfőn a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége. A találkozó napi­rendjén számos érdekes, idő­szerű téma szerepelt. Ilyen volt egyebek mellett a szövet­ség és az idősek más szerve­zetei között létrejött kapcsola­tok összegezése, a tapaszta­latok megvitatása, továbbá az idei kiemelkedő feladatok — mint amilyen például az idő­sek tanácsainak megalakítása a településeken, a generációk közötti kapcsolatok és a nem­zetközi együttműködés erősí­tése és bővítése — eddigi tel­jesítésének értékelése. A ren­dezvény programja szerint foglalkoztak a szövetség ér­dekvédelmi tevékenységével és az országban működő,más érdekvédelmi szervezetekkel való együttműködéssel is. Debreceni kezdeményezés A minap olvashattuk, hogy laptársunk, a Hajdú-Bihari Napló havonta egy alkalom­mal egy oldalt szentel a me­gye nyugdíjasainak. Most ar­ról kaptunk hírt, hogy a Deb­receni Rádió — a Danubius Rádió helyén, a 103,5-ös ult­rarövid hullámon — minden második hét péntekén 8 és 9 óra között a nyugdíjasoknak sugároz műsort minden má­sodik pénteken. A KAPOSVÁRI IDŐSEK VÉLEMÉNYE Romló életkörülmények, kimerülő tartalékok Nem telik gyógyszerre — Lemondják az újságot Kapcsolat pártokkal, önkormányzatokkal Közösen szervezik az idősek világnapját Féléves tevékenységéről adott számot a választmánynak a múlt hét péntekén Kaposváron a Szakszervezetek Szék­házában a Nyugdíjasszervezetek Somogy Megyei Szövet­ségének elnöksége. A résztvevők előtt Kovács Lajos elnök szólt a múlt év novembere óta végzett munkáról. Kaposvár lakosságának 29 százaléka (1990-ben még csak 20-22 százaléka) — a város 21 751 polgára — ré­szesült valamilyen nyugellá­tásban az idén március végén. Ez a szám megközelíti a so­mogyi arányt, ami jóval meg­haladja az országosat. Vajon hogyan élnek, hogyan boldo­gulnak a megyeszékhely köz- igazgatási térségében ezek az emberek?— erre volt kiváncsi a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete, s hogy választ kapjon kérdésére, kérdőíveket juttatott el jó néhányuknak. A felmérés tapasztalatairól kér­tünk tájékoztatást Szentes Jó­zseftől, a nyugdíjasegyesület gazdasági elnökhelyettesétől. — Az idős emberek szociá­lis problémáival, életük elvi­selhetővé tételével az erejük teljében levők csak akkor fog­lalkozhatnak a siker reményé­ben, ha időről időre mérlegelik helyzetüket, figyelemmel kísé­rik sorsuk alakulását. Ezt tet­tük mi is, amikor a felmérésről döntöttünk. A kapott vála­szokból, az adatokból élet­helyzetekről alkothatunk ké­pet, s láthatjuk, milyen irány­ban kell sürgősen lépnünk. — Kiktől kapták vissza a legtöbb kitöltött kérdőívet? — A kisnyugdíjasoktól. Ta­lán annak reményében, hogy válaszaik alapjául szolgálhat­nak majd valamilyen szociális támogatásnak. Adataikból ki­tűnik, hogy tovább tart az el­szegényedési folyamat. Ros­kadozó pultok, gazdag kiraka­tok, teli üzletek kínálják árui­kat, s vannak, akik meg is tud­ják venni azokat, de a vevők nem kisnyugdíjasok... A na­gyobb összegű — 25 ezer fo­rintnál több — nyugdíjat élve­zők közül nem is küldte vissza senki a kitöltött kérdőívet. — Milyen főbb következte­tésre jutottak a felmérés so­rán; mi foglalkoztatja a legtöbb nyugdíjast? — Égyértelműen megálla­pítható, hogy az emelkedő fo­gyasztói árak mellett beszű­külnek a kereseti lehetőségek, elapadnak a fő-, a mellék- és a másodállásokból származó jövedelemforrások, s a romló anyagi helyzetből követke­zően a kelleténél kevesebb vagy semmi sem jut újságra, könyvre, tisztálkodó szerekre, gyógyszerekre. Kimerülőben vannak a családok és az egyedülállók tartalékai. Mivel lehetne javítani ezen a szo­morú állapoton? Takarékos­sággal? Hogy csökkenjen a kiadás, csak akciós vásáro­A megyei szövetség elnö­kének összegezése szerint igencsak mozgalmas idő­szakot hagytak maguk mö­gött, hiszen a múlt félévre esett például a nyugdíjeme­lésről szóló parlamenti dön­tés. Az emelés mértékét és kezdési időpontját még ma is sokan és sok helyütt vitat­ják. Ekkor zajlottak a megye nagyobb településein a sok hasznos tapasztalatot kínáló nyugdíjasfórumok, s újabb tagokkal gyarapodtak a me­gyei szövetség tagszerveze­tei: az ezekben tömörült so­mogyi nyugdíjasok száma ma már megközelíti a 21 800-at. A múlt félév munkája szervesen kapcsolódott a korábban elhatározott prog­ramhoz, így például folytató­dott a kapcsolatteremtés az országos szövetséggel és a megyei tagszervezetekkel, részt vesznek a megyei és települési önkormányzatok munkájában. Amiben vi­szont tovább kell lépni: a po­litikai pártokkal, a szakszer­vezeti tömörülésekkel, az országgyűlés somogyi kép­viselőivel, más nyugdíjas­szervezetekkel való gyümöl­csözőbb együttműködés. Megkülönböztetett feladat az idén az idősek világnap­jának megszervezése: ezt a rendezvényt most először — az erre vonatkozó ENSZ-ha- tározatnak megfelelően — a megyei nyugdíjasszövetség és a megyei önkormányzat közösen szervezi. A választmány tagjai meghallgatták az országos szövetség küldöttértekezle­téről szóló tájékoztatót. Ko­vács Lajos elnök az elnök­ség nevében megköszönte a somogyi nyugdíjasszerveze­tek, egyesületek, klubok ve­zetőinek és munkatársainak az önzetlen segítséget, me­lyet a megyei szövetségnek nyújtottak a feladatok teljesí­téséhez. Főként az áprilisi nyugdíjasfórumok megszer­vezésében és lebonyolítá­sában kapott hatékony tá­mogatást a helyi nyugdíja­soktól a megyei szövetség. NE „ÍRJUK LE” ÖNMAGUNKAT! Egyre nehezebb takarékoskodni, mert nincs miből... (Fotó: Király J. Béla) Sáfárkodjunk jól a múló évekkel kon, olcsó piacokon szerez­zék be a szükséges cikkeket? Egyre nehezebb takarékos­kodni, mert nincs miből... A válaszadók a jövedelmük 53 százalékát élelmiszerre költik. Sokan lemondták az új­ságot, mert nem telik előfize­tési díjra. A válaszok zömét 60-70 év közöttiektől kaptuk. Legtöbben 1971 és 1990 kö­zött menték nyugdíjba; a vála­szolók többsége tulajdonos­ként vagy főbérlőként másfél szobás lakásban él. A felmé­résben résztvevők átlagnyug­díja — főként az egyedülál­lóké — 1992-ben alaposan elmaradt az országos átlagtól és a létminimumtól, a két nyugdíjból élő házaspároknál valamivel jobb a helyzet. A megkérdezettek csupán tíz százalékának van a lakásán kívül más tulajdona is. — Kérnek-e segítséget a megkérdezettek, s ha igen, a támogatás milyen formájára tartanak igényt? — A megkérdezettek 71 százaléka véli úgy, hogy szüksége lenne valamilyen segítségre, s szinte vala­mennyien anyagi támogatásra gondolnak. De akadnak olya­nok is, akik beérnék gondo­zással, ápolással, sőt azzal is, ha időnként meglátogatnák őket... Az „egyéb közölniva­lók” között olvastuk: a lakbér- emelés terhét ne az életük utolsó éveit élő nyugdíjasokra rakják, s számukra egyáltalán nem megnyugtató, ha azt hall­ják, hogy tíz-húsz év múlva majd jobb lesz. Panaszolják, hogy a nyugdíjasok sorsáról olyanok döntenek, akik havi 200-300 ezer forintból „ten­gődnek”, s akik könnyen kivár­ják azt a tíz-húsz évet. Ugyanakkor a kisnyugdíjasok közül sokan már alig tudják ki­váltani az orvos által felírt gyógyszereket... — Mi lesz a sorsa a nyugdí­jasoktól kapott válaszoknak? — Már a fölmérésről hozott döntéskor elhatároztuk, hogy a kérdőíveken közölteket a polgármesteri hivatal népjóléti igazgatóságának tudomására hozzuk, azzal a kéréssel, hogy a leírtakat vegyék figye­lembe, ha a szociális segélye­ket elosztják a rászorulók kö­zött. Sok hasznos információ­hoz jutott egyesületünk is, s ezeket érdekvédelmi és -kép­viseleti munkánk során hasz­nosítjuk majd — tájékoztatott Szentes József, a Nyugdíja­sok Kaposvári Egyesületének elnökhelyettese. Hernesz Ferenc A kutatók szerint a kőkor­szak embere mindössze 19, a XVI. század szülötte 27 életévre számíthatott. A XX. század elején már 40, a má­sodik világháború után 57,7 év volt az átlagos életkor. Most, az új évezred küszö­bén 70-80 évre tehető a fej­lettebb országokban a vár­ható életút hossza. Hogyan lehetséges, hogy az embernél nem egészen száz esztendő alatt megkét­szereződött az élethossz? Ebben elsősorban az életkö­rülmények megváltozása, az életnívó, a társadalmi feltéte­lek javulása játszik szerepet. Ma már leküzdhetők a jár­ványok, visszavonulnak a népbetegségek, csökken a gyermekhalandóság. Ám a tudósok állítják, hogy a sejt­jeink DNS-ében rejlő geneti­kai programtól akár a 120- 130 évet is megérhetnénk! Közismert, hogy az öre­gedés tempója rendkívül el­térő — elsősorban az örök­lődés, az alkat, az életmód, az életvitel, a társadalmi és környezeti hatások különbö­zősége miatt. Sok a naptári­lag öreg ember, aki korát meghazudtoló fiatalossággal alkot, dolgozik. De sok a „vén fiatal”, az idő előtt kié­gett, tehetetlen, enervált ifjú is. Az öregedés fékezésének lehetőségeivel a biológiától a gerontopszichológiáig egész sor tudományág fog­lalkozik. Tapasztalataik egy­behangzóak abban, hogy a testi-lelki frissesség megőr­zéséért legtöbbet önmagunk tehetünk. Aki már fiatalon vagy középkorúan mintegy lemond önmagáról, ne cso­dálkozzék, ha idős korára mások is lemondanak róla. Sajnos, a terjedő munkanél­küliség még inkább fokozza a feleslegesség öregítő ér­zetét... Pedig a jó értelmű fontos­ságtudat, a hasznos elfog­laltság sokáig eltorlaszolja a biológiai öregedés útját. Dr. Takács Ilona Ne felejtsük otthon az orvosságot! HA ÚTRA KELÜNK, Bizonyára akadnak olvasó­ink között, akik átélték már azt a döbbenetes érzést: az üdülőbe érve vagy az or­szághatárt átlépve kiderült, hogy a nagy készülődés kö­zepette kimaradt az útipogy- gyászból a gyógyszer! Az, amit orvosi előírás alapján rendszeresen kell szedni, és az is, amit „biztos, ami biztos; jól jöhet, ha kéznél van” el­gondolás szerint a patikában beszereztünk. Ilyenkor el­kezdődik az idegeskedés, a tortúra. Ez az idén csak to­vább fokozódhat, ha feledé- kenységből a betegkártyát is az otthoni fiókban hagyjuk*...* Mindenekelőtt: az erre a célra előkészített dobozba — ezt jól látható, szembeötlő helyen tartjuk a pakolásnál — az otthon is rendszeresen használt gyógyszerek kerül­jenek, mégpedig mindegyik­ből annyi, amennyi futja a tá­voliét idejére, sőt, nem árt, ha a biztonság okáért a kimért adagokat ezúttal „rátartással” tesszük el, mert előfordulhat, hogy a tervezettnél hosszabb ideig tart a program. Ezután következhetnek azok az orvosságok, illetve gyógyászati eszközök, ame­lyekre távollétünk alatt bár­mikor szükségünk lehet. Itt vannak például a fájdalom- és lázcsillapítók és — repü­lőgépen, autóbuszon, autó­ban való utazásnál néme­lyeknél erre igencsak szük­ség lehet — a hányinger megelőzésére a Daedalon, aztán görcsoldásra a No- spa, székrekedés esetére a Tisasen A+B, hasmenésre a Sulfaguanidin, bélfertőtlení­tésre a Carbo Activatus tab­letta. Ne hiányozzon az útipogy- gyász gyógyszeres dobozá­ból a steril kötszer, a ragta­pasz — és ennek vízálló vál­tozata — , a hőmérő, a jód sem. Ha szerencsénk van és nem lesz rájuk szükség az üdülésnél, a kirándulásnál, akkor sem vesznek kárba: bekerülhetnek otthon a házi­patikába. Ha külföldre megyünk és a gondos felkészülés ellenére elfogy odakint a hazulról ho­zott orvosságunk, a hiányos idegennyelv-ismeretünk okozta problémán is átsegít­hetnek a megüresedés után is megőrzött gyógyszeres dobozok: ezeket a patikák­ban, drogériákban megmu­tatva a hazai medicina időle­ges pótlására kiszolgálnak bennünket (persze, meglehe­tősen borsos áron) olyan vagy hasonló hatású és ren­deltetésű, recept nélkül is ki­adható gyógyszerekkel, ami­lyeneket addig szedtünk. Tóparti pihenésre készülve ne csak a napozásra és az ahhoz szükséges kozmeti­kumokra gondoljunk, hanem arra is, hogy ott valószínűleg lesz majd szúnyog is... Már­pedig a szúnyog csíp, s a szúnyogcsípés meglehető­sen kellemetlen, ronthatja az üdülés amúgy kellemes han­gulatát. Ezért feltétlenül vi­gyünk magunkkal a szúnyo­gokat és más rovarokat ri­asztó szereket; a csípés okozta égés, viszkedés eny­hítésére pedig nagyon alkal­mas például a jobbára „cink­rázó” néven ismert, a pati­kákban beszerezhető, hófe­hér folyadék.

Next

/
Thumbnails
Contents