Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. április 7., szerda Húsvéti készülődés Még néhány nap, és itt a húsvét. Itt az ideje a hímes-to- jás készítésének. Ehhez adunk néhány ötletet. Rajzoljatok meleg viasszal (olvasztott gyertya) a megfőzött tojásra, ezután tegyétek a to­jást festékoldatba. A festék a viaszos rajzot nem fogja meg. Ha a festékből kivesszük, vá­szondarabbal dörzsöljük le a viaszt, majd zsíros ruhával fé­nyesítsük át. Úgy is díszíthettek tojást, hogy előbb megfestitek, utána karcoltok rá különböző mintákat hegyes tűvel. Nagyon szép az is, ha kerestek csipkés szélű levelet, ezt a tojásra ra­gasztjátok, vékony, tüllszerű gézbe csavarjátok és így festi­tek meg. Persze mindenki kedve és tehetsége szerint raj­zolhat, festhet a tojásra vízfes­tékkel, tussal, batikfestékkel. így írunk mi A természet remekei A legtöbb madárfészek rendkívük sok gonddal, fá­radtsággal készül. A fész­kekbe aztán különböző színű és mintázatú tojások kerülnek, remekei a természetnek. Valójában kár, hogy nem azonos minden tojás. Talán akkor nem jutott volna az em­berek eszébe, hogy ezekből a tojásokból gyűjteményt csinál­janak. A tojások forma- és színgazdagsága felkeltette az emberek érdeklődését, és megjelentek hazánkban a to­jáskereskedők. Ez a féktelen gyüjtőszenvedély okozta pél­dául, hogy a tavi cankó, mint fészkelőmadár, hazánk teljes területéről kipusztult. De lega­lább ekkora kárt okoztak azok is, akik a fiókákat rabolták ki a fészekből. Főleg a sólymok vannak veszélyben — a fé­szekrablók általában az éj leple alatt másznak a fész­kekhez és rabolják a riadt fió­kákat. A mesterségesen felnevelt madarak egy része aztán rej­tett utakon külföldre kerül, amelyek itthon maradnak, pincében, padláson élik le szomorú életüket. Különösen kerecsenállo­mányunkat veszélyezteti a fé­szekrablás. Ez a gyönyörű ra­gadozó nagyon megfogyatko­zott. Ha valaki egyszer meg­számolná, hány kitömött vér­cse, bagoly porosodik az elő­szobák vagy a teraszok falán, megdöbbentő számok szület­nének. Hazánkban a védett ál­latok preparálása tilos, mégis akadnak, akik a törvényt meg­kerülve, vállalkoznak erre. Énekesmadaraink legtöbb­ször a légpuskának esnek ál­dozatul. A költési időben lőtt madarak pusztulása a fiókák számára is végzetes. Természetvédelmi törvé­nyeink jók, de azokat a gya­korlatban is alkalmazni kel­lene. Tőlünk is függ, segí­tünk-e érvényt szerezni a sza­bályoknak, ha kell, kemé­nyebb módszerekkel azokkal szemben, akik még nem tanul­ták meg: közös kincsünket, a madarakat becsülni kell! Deák Andrea 8.o.tanuló Kisfaludy isk. Címeket s rímeket Címeket s rímeket rakosgatok a sorokba. Egyet ide, egyet oda, s a harmadikat amoda. Cím, s a rím összecsengő szó. Egyik is, másik is, egyformán jó. Oly jó az, az "í”, ott az elején, s az „m” a végén. A cím és a rím két jó szó, csak az a kár, hogy nem egymáshoz való. Matekórán Számolunk és számolunk, csupa függvény az egész! Nézd a Pistát! Csupa ész! és mindjárt kész az egész! Háncs Henrietta versciklusából 8. o. Petőfi isk. Tavaszi „lakásfelújítás” Először a gólyapapa érkezett meg, és nyomban hozzálátott az ősszel elhagyott fészek-ház rendbetételéhez. Mert hát a tél, a szél, a viharok alaposan megtépázták a villanyoszlop tetején levő otthont. Pár nap múlva aztán megérkezett a gólyamama is, kicsit pihentek, aztán már ketten folytatták a tavaszi nagytakarítást, lakásfelújítást. Öröm nézni a kedves madarak szorgos­kodását; igazi szülői gondossággal készí­tik a fészket a néhány hónap múlva „meg­születő” gyerekeiknek. Ha az ábra betűit futólépésben, helyes sorrendben összeolvassátok, egy nagy magyar költő nevét kapjátok. Nos, ki az a költő? Itt a tavasz Nézzetek csak szerteszéjjel, Egyre langyosabb az éjjel. Egyre kékebb lesz az ég is, Nézzétek, tavasz lesz mégis. Kizöldül a puha pázsit, Egyik lefagy, jön a másik. Kis rügyecskék bomladoznak, Szellők virágszagot hoznak. Apró bárányfelhők gyűlnek, Verebek vígan repülnek. Még a fecskék messze járnak, Mélyén az egyiptomi nyárnak. De itthon már verőfénnyel, Szikrázik ezernyi fénnyel. Kékbe öltözik az ég is, Mert tavasz lesz, tavasz mégis! Szarka Zoltán Ovodássarok Rajzolj, színezz! Először is segítsél a nyuszikáknak az óriási húsvéti tojást kiszínezni, kidíszíteni. Azután kérj egy tiszta lapot, erre annyi tojást rajzolj, ahány nyuszi festi a képen látható to­jást. Utána színezd ki azokat a tojásokat, melyeket te rajzol­tál! Mese az elveszett labdáról Jártában-keltében egy­szer a nyúl egy piros-pöty- työs gumilabdára bukkant. Óvatosan körbejárta, meg­kocogtatta, nyomogatta, hogy vajon mi lehet, pró­bálta megkóstolni, hátha ehető, de nem tudta meg­harapni. Görgetni kezdte és rájött, hogy milyen szé­pen gurul. Arra járt egy őzike, meg­szólította a játékba feled­kezett nyulat: — Hát neked meg mid van? — Képzeld, itt találtam az erdőben, de nem ehető, nem tudom mire jó! — Én sem tudom! Kér­dezzük meg a borzot, ő már biztosan látott ilyet?! De a borz nem volt se­hol. Találkoztak viszont az egerésző macskával. — Nézd, cicus, mit talál­tunk! Nagyon mulatságos, de nem tudjuk micsoda! A cica elnevette magát. — Egy labdát találtatok! A gyerekek szoktak ját­szani vele. — Mutasd meg, hogy szoktak játszani vele! — Majd később! Most nem érek rá, mert éppen egy egér után futkosok. A cicus elvonult egy egérlyuk mellé és türelme­sen várt. A nyusziékhoz vi­szont egyre több állat se­reglett. Mókusok figyeltek az ágakon, gyülekeztek a madarak — de a cicus csak nem jött. — Hol lehet a cica? — türelmetlenkedett a nyuszi. — Megígérte, hogy elma­gyarázza, miként lehet ez­zel a piros-pöttyös gömb­bel játszani? — Majd én megkeresem a cicust! — ajánlkozott az egerészölyv. Hamarosan meg is találta a cicát, csakhogy éppen akkor bújt ki a lyukból az egér. Az ölyv — mivel ő is egerészik — egyből lecsapott az egérre, és mire a cica észbe kapott volna, már el is repült a zsákmányával. A hoppon maradt cica bandukolt tovább egeret keresni, de közben eszébe jutott, hogy megígérte az állatoknak a játékot. Oda­ballagott a most már se­reggé nőtt állatokhoz, és elmagyarázta, hogyan kell a labdával játszani. Nagy volt a lelkesedés, mindenki meg akarta érinteni, odébb pöckölni a labdát. A nagy lármára a föld alatti lakók is előjöttek. Ott tüsténkedett a vakond, az ürge, a hör­csög, de még a pézsma­patkány is! Mindannyian felszabadultan játszottak. Ilyet az erdő még nem lá­tott! Aztán váratlanul megje­lentek a gyerekek és ke­resni kezdték a labdát. Földbe gyökerezett a lá­buk: ennyi állatot ilyen ön­feledten játszani még soha nem láttak. Már hagyták volna a labdát, hadd játsz- szanak vele az állatok, amikor a kotnyeles szarka elkiáltotta magát: —- Veszélyben vagyunk! Megjöttek a gyerekek! Me­neküljünk! Az állatok szétugrottak. A nyúl, mintha puskából lőtték volna ki, vágtáztak a vaddisznók, föld alá bújt az ürge, a pézsmapatkány. Csak a vakondnak nem si­került elbújni, mert lerakta a szemüvegét, és nem ta­lálta sehol. így aztán bele­fúrta magát az avarba. A gyerekek pedig elvitték labdát, pedig oly sok örö­met szerzett a vadon élő ál­latoknak. Törő István T ollas lakótársak Dalolnak, csacsognak, barátsá­gosak. A hullámos papagáj és a ka­nári madár épp úgy jól érzi magát a zajos családban, mint a magányo­sok csendes otthonában. A napi gondoskodást, az ápolást el tudják végezni a gyerekek, ezzel is tanul­ják, hogy a rájuk bízott kis élettel fe­lelősséggel kell bánni. A hullámos, ausztráliai papagáj csapatban él, szereti a társaságot, a társalgást. Egyedül búskomorrá vá­lik, nehezen vehető rá a „nyelvtanu­lásra”, ezért célszerű partnert is be­szerezni a számára. Gondozásánál feltétlenül tudni kell, hogy a magke­verékből álló eleségéhez feltétlenül keverjünk jódsót, mert a hullámos papagájnak érzékeny a pajzsmiri­gye. A kanári madár első példányait 15. század közepén fogták be a Ka­nári-szigeteken, onnan került Euró­pába. Azóta sikerrel tenyésztették ki a legkülönbözőbb színvariációkat. A kanári kalitkája ne legyen túl kicsi, szüksége van a röpködésre, az ug- rándozásra. A kanárinak naponta a saját súlyával megegyező mennyi­ségű táplálékra van szüksége. Min­denekelőtt magevő, de szívesen fo­gyasztja kiegészítőként a friss sa­láta- és gyümölcsdarabokat is. A vi­zet naponta kétszer cseréljük és a kalitka alját feltétlenül szórjuk be speciális madárhomokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents