Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-07 / 81. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. április 7., szerda Húsvéti készülődés Még néhány nap, és itt a húsvét. Itt az ideje a hímes-to- jás készítésének. Ehhez adunk néhány ötletet. Rajzoljatok meleg viasszal (olvasztott gyertya) a megfőzött tojásra, ezután tegyétek a tojást festékoldatba. A festék a viaszos rajzot nem fogja meg. Ha a festékből kivesszük, vászondarabbal dörzsöljük le a viaszt, majd zsíros ruhával fényesítsük át. Úgy is díszíthettek tojást, hogy előbb megfestitek, utána karcoltok rá különböző mintákat hegyes tűvel. Nagyon szép az is, ha kerestek csipkés szélű levelet, ezt a tojásra ragasztjátok, vékony, tüllszerű gézbe csavarjátok és így festitek meg. Persze mindenki kedve és tehetsége szerint rajzolhat, festhet a tojásra vízfestékkel, tussal, batikfestékkel. így írunk mi A természet remekei A legtöbb madárfészek rendkívük sok gonddal, fáradtsággal készül. A fészkekbe aztán különböző színű és mintázatú tojások kerülnek, remekei a természetnek. Valójában kár, hogy nem azonos minden tojás. Talán akkor nem jutott volna az emberek eszébe, hogy ezekből a tojásokból gyűjteményt csináljanak. A tojások forma- és színgazdagsága felkeltette az emberek érdeklődését, és megjelentek hazánkban a tojáskereskedők. Ez a féktelen gyüjtőszenvedély okozta például, hogy a tavi cankó, mint fészkelőmadár, hazánk teljes területéről kipusztult. De legalább ekkora kárt okoztak azok is, akik a fiókákat rabolták ki a fészekből. Főleg a sólymok vannak veszélyben — a fészekrablók általában az éj leple alatt másznak a fészkekhez és rabolják a riadt fiókákat. A mesterségesen felnevelt madarak egy része aztán rejtett utakon külföldre kerül, amelyek itthon maradnak, pincében, padláson élik le szomorú életüket. Különösen kerecsenállományunkat veszélyezteti a fészekrablás. Ez a gyönyörű ragadozó nagyon megfogyatkozott. Ha valaki egyszer megszámolná, hány kitömött vércse, bagoly porosodik az előszobák vagy a teraszok falán, megdöbbentő számok születnének. Hazánkban a védett állatok preparálása tilos, mégis akadnak, akik a törvényt megkerülve, vállalkoznak erre. Énekesmadaraink legtöbbször a légpuskának esnek áldozatul. A költési időben lőtt madarak pusztulása a fiókák számára is végzetes. Természetvédelmi törvényeink jók, de azokat a gyakorlatban is alkalmazni kellene. Tőlünk is függ, segítünk-e érvényt szerezni a szabályoknak, ha kell, keményebb módszerekkel azokkal szemben, akik még nem tanulták meg: közös kincsünket, a madarakat becsülni kell! Deák Andrea 8.o.tanuló Kisfaludy isk. Címeket s rímeket Címeket s rímeket rakosgatok a sorokba. Egyet ide, egyet oda, s a harmadikat amoda. Cím, s a rím összecsengő szó. Egyik is, másik is, egyformán jó. Oly jó az, az "í”, ott az elején, s az „m” a végén. A cím és a rím két jó szó, csak az a kár, hogy nem egymáshoz való. Matekórán Számolunk és számolunk, csupa függvény az egész! Nézd a Pistát! Csupa ész! és mindjárt kész az egész! Háncs Henrietta versciklusából 8. o. Petőfi isk. Tavaszi „lakásfelújítás” Először a gólyapapa érkezett meg, és nyomban hozzálátott az ősszel elhagyott fészek-ház rendbetételéhez. Mert hát a tél, a szél, a viharok alaposan megtépázták a villanyoszlop tetején levő otthont. Pár nap múlva aztán megérkezett a gólyamama is, kicsit pihentek, aztán már ketten folytatták a tavaszi nagytakarítást, lakásfelújítást. Öröm nézni a kedves madarak szorgoskodását; igazi szülői gondossággal készítik a fészket a néhány hónap múlva „megszülető” gyerekeiknek. Ha az ábra betűit futólépésben, helyes sorrendben összeolvassátok, egy nagy magyar költő nevét kapjátok. Nos, ki az a költő? Itt a tavasz Nézzetek csak szerteszéjjel, Egyre langyosabb az éjjel. Egyre kékebb lesz az ég is, Nézzétek, tavasz lesz mégis. Kizöldül a puha pázsit, Egyik lefagy, jön a másik. Kis rügyecskék bomladoznak, Szellők virágszagot hoznak. Apró bárányfelhők gyűlnek, Verebek vígan repülnek. Még a fecskék messze járnak, Mélyén az egyiptomi nyárnak. De itthon már verőfénnyel, Szikrázik ezernyi fénnyel. Kékbe öltözik az ég is, Mert tavasz lesz, tavasz mégis! Szarka Zoltán Ovodássarok Rajzolj, színezz! Először is segítsél a nyuszikáknak az óriási húsvéti tojást kiszínezni, kidíszíteni. Azután kérj egy tiszta lapot, erre annyi tojást rajzolj, ahány nyuszi festi a képen látható tojást. Utána színezd ki azokat a tojásokat, melyeket te rajzoltál! Mese az elveszett labdáról Jártában-keltében egyszer a nyúl egy piros-pöty- työs gumilabdára bukkant. Óvatosan körbejárta, megkocogtatta, nyomogatta, hogy vajon mi lehet, próbálta megkóstolni, hátha ehető, de nem tudta megharapni. Görgetni kezdte és rájött, hogy milyen szépen gurul. Arra járt egy őzike, megszólította a játékba feledkezett nyulat: — Hát neked meg mid van? — Képzeld, itt találtam az erdőben, de nem ehető, nem tudom mire jó! — Én sem tudom! Kérdezzük meg a borzot, ő már biztosan látott ilyet?! De a borz nem volt sehol. Találkoztak viszont az egerésző macskával. — Nézd, cicus, mit találtunk! Nagyon mulatságos, de nem tudjuk micsoda! A cica elnevette magát. — Egy labdát találtatok! A gyerekek szoktak játszani vele. — Mutasd meg, hogy szoktak játszani vele! — Majd később! Most nem érek rá, mert éppen egy egér után futkosok. A cicus elvonult egy egérlyuk mellé és türelmesen várt. A nyusziékhoz viszont egyre több állat sereglett. Mókusok figyeltek az ágakon, gyülekeztek a madarak — de a cicus csak nem jött. — Hol lehet a cica? — türelmetlenkedett a nyuszi. — Megígérte, hogy elmagyarázza, miként lehet ezzel a piros-pöttyös gömbbel játszani? — Majd én megkeresem a cicust! — ajánlkozott az egerészölyv. Hamarosan meg is találta a cicát, csakhogy éppen akkor bújt ki a lyukból az egér. Az ölyv — mivel ő is egerészik — egyből lecsapott az egérre, és mire a cica észbe kapott volna, már el is repült a zsákmányával. A hoppon maradt cica bandukolt tovább egeret keresni, de közben eszébe jutott, hogy megígérte az állatoknak a játékot. Odaballagott a most már sereggé nőtt állatokhoz, és elmagyarázta, hogyan kell a labdával játszani. Nagy volt a lelkesedés, mindenki meg akarta érinteni, odébb pöckölni a labdát. A nagy lármára a föld alatti lakók is előjöttek. Ott tüsténkedett a vakond, az ürge, a hörcsög, de még a pézsmapatkány is! Mindannyian felszabadultan játszottak. Ilyet az erdő még nem látott! Aztán váratlanul megjelentek a gyerekek és keresni kezdték a labdát. Földbe gyökerezett a lábuk: ennyi állatot ilyen önfeledten játszani még soha nem láttak. Már hagyták volna a labdát, hadd játsz- szanak vele az állatok, amikor a kotnyeles szarka elkiáltotta magát: —- Veszélyben vagyunk! Megjöttek a gyerekek! Meneküljünk! Az állatok szétugrottak. A nyúl, mintha puskából lőtték volna ki, vágtáztak a vaddisznók, föld alá bújt az ürge, a pézsmapatkány. Csak a vakondnak nem sikerült elbújni, mert lerakta a szemüvegét, és nem találta sehol. így aztán belefúrta magát az avarba. A gyerekek pedig elvitték labdát, pedig oly sok örömet szerzett a vadon élő állatoknak. Törő István T ollas lakótársak Dalolnak, csacsognak, barátságosak. A hullámos papagáj és a kanári madár épp úgy jól érzi magát a zajos családban, mint a magányosok csendes otthonában. A napi gondoskodást, az ápolást el tudják végezni a gyerekek, ezzel is tanulják, hogy a rájuk bízott kis élettel felelősséggel kell bánni. A hullámos, ausztráliai papagáj csapatban él, szereti a társaságot, a társalgást. Egyedül búskomorrá válik, nehezen vehető rá a „nyelvtanulásra”, ezért célszerű partnert is beszerezni a számára. Gondozásánál feltétlenül tudni kell, hogy a magkeverékből álló eleségéhez feltétlenül keverjünk jódsót, mert a hullámos papagájnak érzékeny a pajzsmirigye. A kanári madár első példányait 15. század közepén fogták be a Kanári-szigeteken, onnan került Európába. Azóta sikerrel tenyésztették ki a legkülönbözőbb színvariációkat. A kanári kalitkája ne legyen túl kicsi, szüksége van a röpködésre, az ug- rándozásra. A kanárinak naponta a saját súlyával megegyező mennyiségű táplálékra van szüksége. Mindenekelőtt magevő, de szívesen fogyasztja kiegészítőként a friss saláta- és gyümölcsdarabokat is. A vizet naponta kétszer cseréljük és a kalitka alját feltétlenül szórjuk be speciális madárhomokkal.
