Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-05 / 79. szám

1993. április 5., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 15 Megvan az első! Kaposvári bravúrgyőzelem Szegeden Kaposvári Somogy SCSzegedi Papíron SC 3-2 (-7,9, 10,-12,11) Szeged, sportcsarnok, 1500 néző. V.: ifjabb Kiss, Juhász. Kaposvári Somogy SC: Marginean, Rácz, Karmos, Kántor, Pásztor, Mészáros. Csere: Stefik, Zarka. Edző: Demeter György, Károly Ró­bert. Szegedi Papíron SC: Lap- sin, Melkvi, Vámos, Hullmann, Polgár, Voronkov. Csere: Pe- theő, Szűcs. Edző: Nyári Sán­dor, Nusser Elemér. A játszmák alakulása: 1. játszma: 2-0, 3-1, 3-4, 4- 4, 4-13 (!), 5-14, 7-14, 7- 15 — 21 perc. 2. játszma: 4-0, 4-1, 13-1 (!), 13-9(1), 15-9 — 30 perc. 3. játszma: 2-0, 2-3, 4-3, 5- 4, 5-6, 6-7, 13-7 (!), 13- 10, 15-10 — 30 perc. 4. játszma: 4-0, 4-2, 6-2, 8-3, 8-8 (!), 9-11,10—13,12- 13,12-15 — 32 perc. 5. játszma: 1-0, 1-2, 3-4, 5-4, 5-5, 11-5 (!), 12-8, 14- 9,14-11,15-11 — 12perc. Szombaton délután Szege­den a városi sportcsarnokban megkezdődött a nagy érdeklő­déssel várt bajnoki finálé. Az első találkozón mindkét csapat kénytelen volt nélkülözni egyik meghatározó játékosát: a So­mogy SC-ből Luksys — aki ugyan elutazott a csapattal Szegedre, de nem tudta vállalni a játékot —, míg a Papiron SC-ből a válogatott Csikós hi­ányzott (őt a napokban fertőző májgyulladással kellett kór­házba szállítani). 1 A hazaiak kezdték a játé- •kot, az első két pont mégis — a jó sáncmunka eredménye­ként — a vendég Somogy SC-é lett. Majd a játékvezetők „aján­dékozták” meg egy ponttal a szegedieket; a közönség is csak ámuldozott, amikor a já­tékvezetők úgy ítéltek, hogy Marginean belecsimpaszkodott a hálóba. Aztán beindult a hazai együttes: villámgyorsan, zsi­nórban három pontot szerezve átvették a vezetést (4-3). To­vábbra is a Szeged maradt len­dületben, ők irányították a játé­kot, s Demeter György edzőnek időt kellett kérnie. A játék képe azonban sajna mit sem válto­zott: egyre nőtt a különbség a két csapat között, hiába kérte ki második idejét is a kaposvári együttes mestere (11-4). Egy­szerűen félelmetes volt, amit a szegediek az első játszmában „előadtak”; számukra nem léte­zett elveszett labda, ha kellett, csúsztak-másztak, s szinte minden labdát visszahoztak — nem egyszer a nézőtérről is. A vége felé még ugyan megvillant a Somogy, de ez már csak arra volt elegendő, hogy valame­lyest szépítsenek a szettará­nyon, a hazaiak játszmagyő­zelme ugyanis ekkor már egy pillanatig sem lehetett kérdé­ses. 2 A következő játékrész ele­ijén aztán a nem éppen bombaformában játszó Margi- neant Stefik váltotta fel, s a csere telitalálatnak bizonyult: mindjárt megváltozott, más lett a Somogy játéka. Az első szet­tet végigtomboló szegedi publi­kum percek alatt elnémult: per­sze, ez nem csoda, hiszen a két csapat szerepet cserélt egy­mással. Már 4-0-ra vezetett a Somogy, s most Nyári Sándo­ron, a hazaiak mesterén volt a sor, hogy megpróbálja rendezni csapata sorait. Aztán néhány perc múlva ismét időt kellett kérnie, de a kaposvári együttest ekkor már nem lehetett megállí­tani. Az ellenállhatatlanul játszó Kántor és Rácz vezérletével egymás után szerezte a pontjait a vendég Somogy SC, s nem­sokára már 13-1 (!) arányú ka­posvári vezetés állt az ered­ményjelző táblán. (Hogy a sze­gedi szurkolóktól ők ketten mit kaptak — de'különösen Rácz —, arról külön kisregényt le­hetne írni. Na persze, nehéz el­viselni, ha az ellenfél játékosai­nak jól megy...) Mészáros jobb­nál jobb labdákkal szolgálta ki a többieket, s Karmos, Stefik és Pásztor kíméletlenül bombázta a szegediek térfelét. 13-1-nél aztán megtorpant a csapat, a Szeged pedig — kihasználva a kaposvári rövidzárlatot — zsi­nórban nyolc pontot szerezve felzárkózott. Szerencsére azonban jött ekkor Rácz, aki végre vízfakasztó leütésével pontot tett a játszma végére. 3 Hosszú percek teltek el a •harmadik játszmából, ami­kor végre megszületett az első pont — a Somogy SC jóvoltá­ból. Majd a szegediek pillanatai következtek. Rendkívül szoros, kiélezett volt a küzdelem: fel­váltva vezettek a csapatok, de egyik sem tudott egy pontnál nagyobb előnyt kiharcolni. A szett közepén, 7-6 arányú sze­gedi vezetésnél egyszeriben csak megváltozott a játék képe. Pásztor .mindenkit kegyetlenül „betakart”, s máris tetemes, hat pontos (13-7) előnyre tett szert a Somogy. A következő három pont ugyan a hazaiaké lett, de aztán jött a Kántor-Pásztor duó, akik egymás után kétszer is sikeresen lesáncolták a sze­gediek támadását, s ezzel el­döntötték a játszma sorsát. 4 Alighogy elkezdődött a ne- •gyedik szett, kishíján kitört a botrány. A Szeged alighogy megszerezte első pontját, mind­járt el is vesztette: rosszul álltak fel ugyanis, s így a szabályok értelmében pontlevonással súj­tották őket. Nyári mester el is ismerte a „bakit”, a közönség azonban sehogysem akarta tu­domásul venni az ítéletet. Per­cekig tüntettek a bírói ítélet el­len — közben egy kólásdoboz is berepült a pályára —, s csak nehezen állt helyre a rend. A kellemetlen közjáték a hazaia­kat zavarta meg jobban, s Kar­mosék zsinórban négy pontot szereztek. Továbbra is a So­mogy SC maradt lendületben, a Szeged csak kapaszkodott a kaposvári gárda után. Már-már eldőlni látszott a mérkőzés, hi­szen a vendég Somogy SC 8­3-ra vezetett. A Szeged azon­ban nem adta fel, s — miköz­ben szurkolóik megállás nélkül űzték-hajtották őket — sikerült felállniuk a padlóról. Fokozato­san dolgozták le hátrányukat, majd 8-8-nál sikerült befogniuk ellenfelüket, s végül óriási küz­delemben egyenlítettek. Következett a mindent el­ődöntő ötödik, rövidített játszma. A Somogy szerezte az első pontot, amire mindjárt ér­kezett is a válasz. Egészen 5­4-ig fej-fej mellett haladt a két csapat, hol a Somogynál, hol á Szegednél volt az előny. Ekkor „robbantottak” Mészá­rosék, s 8-5-ös kaposvári veze­tésnél cserélt térfelet a két együttes. A folytatásban Pász­tor lépett elő főszereplővé — a Kántor Sándor szegedi játékosok és nézők nagy megrökönyödésére. Egy­más után három szegedi táma­dást is jól lesáncolt, s máris 11- 5! Ezzel aztán valójában el is dőlt a mérkőzés sorsa, s a So­mogy SC harmadik játszmalab­dáját értékesítve — Karmos volt az „elkövető” — pontot tett a mérkőzés végére. Bár harmadszor fordul elő, hogy a Somogy SC résztvevője a bajnoki finálénak, most elő­ször sikerült idegenben győz­nie. Csak a dicséret és az elis­merés hangján lehet szólni a kaposvári együttes szombaton látott játékáról, hiszen kétszer is a padlóról álltak fel, s fordítani tudtak. Az első, vesztett játszma után sokan egy petákot sem adtak volna a Somogy SC győzel­mére, mégis sikerült egyenlí­teni, s az utolsó, ötödik szettben bravúros játékkal sikerült kihar­colni a győzelmet. Az első lé­pést tehát megtette a kaposvári gárda a bajnoki cím felé, de még hosszú, nagyon hosszú és nehéz út vezet a végső siker­hez. Ha ma délután Kaposvá­ron is a szegedihez hasonló hangulat várja a csapatokat, ha a szurkolósereg a legelső pilla­nattól kezdve a csapat mellé áll, Pásztor Attila (Fotók: Kovács Tibor) és szünet nélkül űzi-hajtja ked­venceit, akkor nem lehet baj. Ha ismét sikerül(ne) győzni, ak­kor a Somogy már-már behoz­hatatlan előnyre tenne szert... A szegedi mérkőzésen a Somogy SC valamennyi játé­kosa megtette a magáét, külö­nösen Kántor, Pásztor, Rácz, Karmos, Mészáros és a csere­ként pályára lépett Stefik nyúj­tott kiváló teljesítményt. A Sze­gedi Papiron SC legjobbjai Lap- sin, Hullmann, Vámos és Melkvi volt. Fenyő Gábor Az öröm és a bánat szavai Demeter György: — Na­gyon boldog vagyok. Hatal­mas lépést tettünk előre, de ne feledkezzünk meg róla: hosszú még a bajnoki cím felé vezető út. Nyári Sándor: — Én legin­kább három dologban látom a vereségünk okát. Az egyik: Kántort még soha nem lát­tam ilyen jól játszani Szege­den. A másik, hogy Karmos végig nagyon jól játszott: nem betlizett, méltó társa volt Kántornak. A harmadik pedig: nem mentségként mondom, de nagyon meg- éreztük a válogatott Csikós hiányát. Mondi József, a Magyar Röplabda-szövetség napok­ban megválasztott főtitkára: — Csak szuperlatívuszok- ban lehet beszélni erről az ütközetről. Csodálatos mér­kőzés volt, két remekül fel­készített csapat csatáját lát­hattuk. Kántor és Hullmann külön ütőpárbajt vívott egy­mással. A két feladó, Mé­száros és Lapsin nagyon jól mozgatta csapatát, időnként fantasztikus dolgokat művel­tek. A Somogy SC ütőrőben, mezőny- és sáncmunkában is a Szeged fölé nőtt. Ilyen­kor sajnálkozhatuk igazán, hogy nem vihetjük az EB-se- lejtezőket az alacsony terem miatt Szegedre vagy Kapos­várra ilyen csodás közönség elé. Sipos Attila ügyvezető el­nök: — Ugye megmondtam, hogy nyerünk Szegeden! Igaz, 3-1 -et tippeltem, de hát ez legyen életem legna­gyobb tévedése... Gelle József techikai ve­zető, gyúró, „mindenes”, a mérkőzés nagy vesztese: — Annyira örültem a győze­lemnek, hogy amikor a meccs végén felugrottam, elszakadt az Achilles-inam. így most a bajnoki döntő he­lyett mehetek a kórháza mű­tétre. Nagy Imre, a Kaposvári KC kosarasa: — Nagyon jó érzés volt Szegeden kapos­várinak lenni. Stefik Csaba, aki a csere­sorból lépett elő főszerep­lővé: — Iszonyúan elfárad­tam, ráadásul a hangom is elment. De megérte! Pásztor Attila, a mérkőzés egyik hőse: — Nagyon örü­lök, hogy az ötödik játszmá­ban a lehető legjobbkor be­jöttek a sáncaim, s sikerült nyernünk. Melkvi Zoltán, a Szeged egyik legjobbja; — Sérülés miatt szinte az egész márci­ust kihagytam, csak néhány edzésen tudtam részt venni. Úgy érzem, jól játszottam az első szettben, aztán sajnos elfogyott az oxigén. Nincs más, Kaposváron nyernünk kell, s akkor kezdődhet min­den elölről. A Honvéd reménykedhet, a Kecskemét búcsúzott Kaposvári Honvéd-Kecskeméti Univer 102-78 (42-34) Kaposvár, városi sportcsarnok, 100 néző. V.: Major, Várhalmy. K. Honvéd: Takács (26/6), Doma (5), Jakabfy (21), Russai (-), Horváth (23). Csere: Balogh (13/6), Gulyás (4), Kertész (4), Németh (6/6). Edző: Ekés Tamás. Kecskemét: Kenderes (16/12), Kálmán (24), Fekete (13/9), Vasvári (18/12), Do­rogi (5/3). Csere: Balta (2), Molnár (-). Edző: Bogárdi János. A Honvéd kezdett jobban, de 6-5-ös vezetésük után négy percig nem tudtak kosarat szerezni, s fordított az ellenfél (6- 13), Ékes edző időt két és cserélt. Az újon­nan pályára lépők közül Balogh jól játé­kával és pontjaival a félidő közepére egyenlített a kaposvári gárda. Ezt köve­tően fej fej mellett haladt a két csapat, az utolsó három percben erősített a Honvéd, s nyolcpontos előnnyel várhatta a folyta­tást. Szünet után egy pillanatig sem hagyott kétséget győzelme felől a hazai gárda. Jakabfy révén jól használták ki magas­sági fölényüket, a mezőnyből pedig Ta­kács és Horváth rendre betalált. A két együttes közti különbség állandóan tíz pont körül volt. A vendégek kezdőötöse — amely gyakorlatilag végigjátszotta a mérkőzést — egyre inkább elfáradt, s az utolsó öt percben már csak egy csapat volt a pályán. Az egyre magabiztosabb házigazdák tetszés szerint érték el kosa­raikat. A két együttes csatáját ezzel 3-0-ra nyerte a Honvéd. A vesztes Kecskemét kiesett az NB l-ből, a kaposváriakra pedig újabb párharc vár a bentmaradásért. A következő ellenfél a Pécsi Postás-Mis­Russai küzd a labdáért (Fotó: Csobod Péter) kolc összecsapás győztese lesz, jelenleg a Miskolc 2-1 -re vezet. Jók: Jakabfy, Takács, Horváth, Balogh, Kertész, illetve Kálmán, Kenderes, Vas­vári.- Kele ­Center nélkül is győzelem Siófoki Azulev Kerámia KE-Salgótarján KK 85-76 (37-45) Siófok, 300 néző. V.: Gör- gényi, Geréb. Siófoki Azulev Kerámia KE: Csarnai (12/6), Szafranov (7), Szabolcs (3/3), Dodeusz (21/9), Godena (9). Csere: Dreifinger (-), Horváth L. (2), Laczházi (8), Blaumann (23/21). Edző: Kersák István. Salgótarjáni KK: Farkas (18/9), Radonjics (17), Borók (16), Tóth (5), Földesi (5/3). Csere: Magyar (5/3), Hivrenko (10). Edző: Tatár István. A siófoki együttes kezdett magabiztosabban: a két „trip­lagyáros”, Dodeusz és Blau- mann gyorsan belőtte magát. A 12. percben érte utol ellenfe­lét a Salgótarján (20--20). Mi­közben a hazai ziccerek sorra kimaradtak, az ellenfélnél Farkas, majd Radonjics is be­lelendült. Szafranov sérülés miatti kiválása tovább ne­hezítette a hazai csapat dolgát. Szünet után még kereste egy darabig önmagát a Siófok, majd miután „engedte el­menni” ellenfelét (40-51), végre „beindultak” Csarnaiék. Pontbiztos center hiányában a távoli dobásokat és a betöré­seket erőltették az Azulev ko­sarasai. A 31. percben vették újból vissza a vezetést, mi­közben a tarjániak egyre in­kább elbizonytalanodtak. Bla- umann szinte nem tudott hi­bázni, megállás nélkül szórta a triplákat, Dodeusz pedig — viszonylag alacsony termete ellenére is — bemutatott né­hány szerelést saját palánkja alatt. 75-73-re még fel tudott ugyan zárkózni a vendége­gyüttes, ám az utolsón két percben „lefutotta” ellenfelét a Siófok. Jók: Dodeusz, Blaumann, Laczházi, illetve Farkas, Ra­donjics. — Fónai —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents