Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-28 / 98. szám

1993. április 28., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Egy tojást se vittek még el Zsandárhalál Baglason A néhai kötekedös ürükecske rettegett fegyvere . (Fotó: Lang Róbert) Sportcentrumot építenek Mocsoládon Korszerűsítették az orvosi rendelőt A tatarozások, így a temp­lomfelújítások korát éljük. Taszáron is jelentős össze­get, mintegy hárommillió fo­rintot költöttek a település katolikus templomának re­noválására tavaly. A képvi­selő-testület nyolcszázezer forintot áldozott a helyi or­vosi rendelő korszerűsíté­sére, de a legnagyobb költ­séggel a tornaterem építése járt; tizenhárom millióért hoz­ták létre a több mint kétezres település lakóinak egyik büszkeségét. Az idei tervek között szerepel a közvilágí­tás fejlesztése, ezt mintegy 1 millió 900 ezer forintból szeretnék megvalósítani. Jól járnak a sárdi utakon Somogysárd képvi­selő-testülete már tavaly is sokat foglalkozott az utak minőségének javításával. A múlt évben nagy összeget fordítottak a falu szélének egyik útjára, az idén két utca burkolását végzik el, majd egymillió forintért. A telepü­lést átszelő főközlekedési út is helyenként javításra szo­rul. A testület az útfelújítá­sokra céltámogatási segít­séget is vár. Felújítási munkák Szentbalázson Nemrégiben helyezték üzembe Szentbalázson a megvásárolt új hűtőkamrát, s a végső búcsúztatáshoz, a kegyelethez a ravatalozót is tatarozták. Az önkormányzat jövőbeni feladatai között he­lyet kapott az autóbuszvárók cseréje, valamint a járdák felújítása és az árkok tisztí­tása is. Jól haladnak a torna­terem építésével is. Bőszénfai belvízelvezetés, híd- és útépítés A tavalyi esztendőben áll­tak neki, az idén folytatják és várhatóan be is fejezik a belvízelvezetés munkálatait Bőszénfán. A költség 300 ezer forintot tesz ki. Szintúgy tavalyról áthúzódó az utak rendbetételének beruhá­zása: ez mintegy másfél ki­lométeres út építését jelenti. Ennek „ára” meghaladja a két és fél millió forintot. Új híd kivitelezése is megkez­dődött a templom előtt, négyszázezer forintból. Patika helyben, Kaposgyarmaton A közelmúltban sikerült pontot tenni egy sürgető problémára, a lakosság helyben orvoslására Kapos­gyarmaton: kialakítottak egy új orvosi rendelőt. A bete­geknek nemcsak panaszaik gyógyítására van lehetőség lakóhelyükön, de a pirulákért sem kell már messze men­niük, ugyanis egy kézi gyógyszertárat is létrehozott a testület 100 ezer forintból. Alig két hete, hogy kimúlt az utolsó „zsandár” Baglason. Tizenhárom éves, és állítólag szép példány volt, csak egy kicsit kötekedös természetű: tekintélyt parancsoló szarvai­val rendre terrorizálta a puszta birkáit. Egy ideje Zsandár, az ürükecske már nem diktál az állatoknak. Ki- preparáltatott. Akinek döntése Zsandár éle­tének véget vetett, Tárkányi Ká­roly a nyolcvanas évek elején származott Baglaspusztára. Ha netán az olvasó szeme előtt nem igazán jelenik meg e hely­ség a megye térképén, mivel fo­galma sincs, hová tegye, nos, Baglas Kaposmérő felől közelít­hető meg egy mezőgazdasági úton, s Mérőhöz tartozik köz- igazgatási szempontból. Az egyutcás település lakói szeret­nek itt élni. — Semmi pénzért nem men­nék el innen — hadarja rekedtes hangján Tárkányi gazda —, jó kis környék ez. Rendes népek lakják, nem lopják meg az em­bert, nékem még egy tojásomat sem vittek el — válaszolja meg a szememből kiolvasott kérdést. — Nézze, a motoromat is itt kinn tartom, a kaput sem igen zárom. A puszta végén egy elkerített gazdaság, affelől kérdezem, hátha működik. Mint mondja, kaposvári fivérek vették meg egymillióért, valami pulykafar­mot akarnak létesíteni, vagy fű­részüzemet, azt is hallani. — Negyvenhat óta lakja a kis- asszondi portát Sipos Lajos bácsi. Bognár volt az öreg, erre a környékre is dolgozni jött a háború után: „Annak ide­jén sok háborús kár volt erre­felé, úgy hittak ide dógozni embereket. Én is munkára jöt­tem, aztán itt ragadtam. Ajáni- tak nekem egy dógos özve­gyasszonyt, azt elvöttem. Dó­gos is vót, szép is vót, csak ott kellett iönni mindig mellette. Akkoriban még jó falu vót ez, gazdag falu, aki idejött, az meg is telepedett. Nem sokáig tartott azonban ez a jó világ. ” Az utóbbi egy-két évben azonban — így látja legaláb­bis a kisasszondi lokálpatrióta — újra éledt a község. „Készült itten sok minden az utóbbi időkbenmondja. — „Készültek új utak, éppen nemrégen fejezték be az egyi­ket. A vizet is az utóbbi évek­ben vezették be, és javult a közvilágítás is. Rá is fért, mert Száz eszük azoknak, 'iszen vállalkozók — kommentálja a terveket Tárkányi, majd be­tessékel egy kis gazdaságlá­togatásra. A téeszben har­minchat évig juhászkodó gaz­dának néhány éve még birkái is voltak, azokat eladta, s ezt úgy meséli, mintha ezzel egy nagy kő esett volna le szívé­ről. Jelenleg disznók, kecskék és baromfiak alkotják állomá­nyát, no meg a galambok. — Volt, hogy egy fiók megha­ladta a kilót — büszkélkedik, s az „egy szónak is száz a vége” logikájával tesz pontot a témára: — Minden megvan itt. A kapun kívülről visszanéz errefelé nagyon gyönge vót. ” Miketelepen dolgozott az öreg, onnan is ment nyug­díjba. 1966-ban halt meg az asz- szony, azóta egyedül él a kis­asszondi portán. Mint mondja, sajnos korán meg kellett ta­nulnia az önállóságot. S az egyedüllétet nem lehet meg­szokni. A gyerekei mindig hívják, költözzön hozzájuk, de ő amíg bírja magát, addig itt marad. Szeretné látni még — úgy­mond — ahogy felvirágzik a falu. Erre talán van is esélye, mert 77 évesen nincs rossz színben, bár kiderül, rokkant, s emiatt nagyobb súlyt nem emelhet. Csak ne lenne olyan fene kevés a nyugdíj, és olyan na­gyon drága a tüzelő. Még sze­rencse, hogy azért a gyerekek segítenek. El is kel a segítség. N. L. a pücolatlan házra a lassan hatvanéves Tárkányi gazda, mustrálgatja;méregeti, és azt mondja: — Én már csak elva­gyok itt, javítgatom a házat, foltozgatom. De azért a ros- seb csinál rajta valami komoly melót, hogyha elpatkolok egy idegen ipse tegye bele magát. Az autóval már éppen el­húznánk a Tárkányi-porta előtt, amikor leint, lépteit gyorsan szedegetve slisszol be a házba. Zsandár „földi ma­radványaival” érkezik. — Nézze, micsoda szarvak! — mondja. És elkészül a do­kumentumfotó Zsandár rette­gett „fegyveréről”. Balassa Tamás Szenna és környéke gázra vár Egyedül nem megy A kistelepülések jó része mindmáig nélkülözi a vezeté­kes gázszolgáltatást, ám gya­korta éves költségvetésük tel­jes egésze sem lenne ele­gendő egy ilyen nagy beruhá­zás finanszírozására. A meg­oldás a szomszédos falvak összefogásában, a költségek megoszlásában van. így szeretné elérni célját Szenna, Szilvásszentmárton, Patca és Zselickisfalud. A je­lenleg Kaposszerdahelyig be­vezetett gáz továbbvitelére közösen nyújtanak be céltá­mogatási pályázatot mint hát­rányos helyzetben lévő telepü­lések. A szennaiak már készí­tik a szükséges tanulmányter­veket. Befejezték a kútfúrást Fel- sőmocsoládon. A vízvezetéképítés eddig kétmilliójában van a község­nek. Persze — mint azt Csernák Lajos polgármes­tertől hallhattuk — a munka nagyja még hátravan. A be­ruházás teljes összege 14 miiló forint lesz. Szerencsé­jükre a költségek fele össze­jött céltámogatásokból, így megépülhet a mocsoládi if­Szervezik az ifjúsági klu­bot Kaposfön. Mint azt dr. Antal László polgármester­től hallhattuk, a klubtól töb­bek között a diszkók utáni „törvényszerű” randalírozá- sok, éjszakai rendzavarások visszaszorítását remélik. Olyankor ugyanis rendsze­resek a rongálások, oszlo­pokat döntenek ki, ordítoz­nak a legények. A szervezett formával, az­zal, hogy a fiatalok maguk felelnek a rendezvényért, azt szeretnék elérni, hogy a „normális” többség maga szűrje ki a rendbontókat. Kaposfön a kábeltévé, tűzoltókor mellett egy éve ki­tűnően működik a nemzeti­ségi kulturkör is. A kultúrkör énnekkara, tánckara és ze­nekara nemrégiben Német­országban is bemutatkozott, mégpedig nagy sikerrel. Ka- posfő testvérfalujában, Hei- lighausenben játszottak — természetesen — német nyelven. A kaposfői kultúrkör a helyi önkormányzat mellett a Magyarországi Németek Szövetsége támogatásával A múlt héten Múltidéző Me- zőcsokonyán címmel adtunk „képesített" információt a köz­ségben található kis skanzen­ről, és abba a helyi testület munkájának eredményét vél­tük felfedezni. Tévedtünk. Amit ezúton szeretnénk helyrehozni, s júsági és szabadidőcentrum is. Lesz benne ifjúsági klub, konditerem és öltöző, körü­lötte kézilabdapálya és fut- ballpálya. A beruházás költ­sége mindössze 2 millió fo­rint, mivel a mocsoládiak építették meg a nagy részét társadalmi munkában. Jelen­leg a belső munkálatokat végzik, s az őszi futballbaj- nokságon már itt öltözhetnek át a legények. N. L. ápolja a hagyományokat. — Több mint félmillió fo­rintért új utat építettünk a re­formátus temetőhöz, vala­mint befejezéséhez közele­dik a tornaterem építése is. Egy luxemburgi cég techno­lógiájával készült el a torna- csarnok. A fűtés, világítás szerelését is befejezték. Most épül a vizesblokk, s a reményeink szerint augusz­tus 20-ra átadásra kész ál­lapotba kerül a tornaterem, amelyen mintegy kétmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a falube­liek. Dr. Antal László elmondta, társadalmi munkában ren­dezik a régi temető elhanya­golt területét is; egy szép kegyeleti park készül ott. Próbálkoznak vállalkozó­kat csábítani a faluba. Kis kohó épül például hamaro­san, amely 50 embernek ad majd munkát. Lakatosüzem létrehozása is várható, abla­kokat és ajtókat gyártanak ott a tervek szerint. Ez is újabb 20 embernek jelen­tene munkaalkalmat. N. L. egyben elnézést kérni Takács Józseftől. Ő kereste fel szer­kesztőségünket, és mondta el: a skanzen létét 1986-ban a mezőcsokonyai faluszépítő egyesület alapozta meg, és azóta folyamatosan gazdago­dik, újabb értékek kerülnek közszemlére. B. T. Ebédvesztő „maradéka” Valaha nagyobb volt Ebédvesztöpuszta. Állt sok szép ház, lakták mindenféle népek. Mára a házak lebontva, csak az a néhány áll még, lakói öregségük, mozdíthatatlanságuk miatt itt maradtak. Mint ez az asszony. Rajta kívül talán 5 vagy 6 család él még itt. No és van néhány, akik hétvégeken járnak ide kertet művelni, jó leve­gőt szívni. „A téeszesítéskor indult meg az elvándorlás. Mink nem akartuk eladni egy egész élet mun­káját, elpazarolni a szép házat, a papa gyü­mölcsösét, odaadni fillérekért. Inkább marad­tunk. Amire szüségünk lehet és nem terem meg itt, azt a gyerekek hoznak Kapósból. Ők kirepültek, s nem várhatjuk tőlük, hogy vissza­jöjjenek"— mondja, és rakja tovább szorgal­masan a hagymát, hiszen „ha csak ülnénk ölbe tett kézzel, akkor sem élnénk tovább. Hát nem érdemesebb akkor inkább dolgozni?” Talán ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy a Kaposmérő külterületeként számontar- tott helység kevéske háza annyira szép, a kör­nyék pedig annyira rendezett. N. L. Akkor inkább a „dolog” (Fotó: Lang Róbert) ,Készült itten sok minden az utóbbi időben’ Lajos bácsi, a kisasszondi lokálpatrióta „Akkoriban még gazdag falu vót ez, aki idejött, az meg is te­lepedett” (Fotó: Balassa Tamás) Kiszűrik a randalírozókat a kaposfői diszkóból Munka 50 embernek a „minikohóban” Német ajkú kultúrkör működik — Kegyeleti park társadalmi munkában A faluszépítók érdeme a skanzen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents