Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-26 / 96. szám

1993. április 26., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 9 A Magyar Könyv Alapítvány pályázata Április 30-ig lehet jelent­kezni a Magyar Könyv Alapít­vány könyvkiadási pályázatá­nak második fordulójára. Az alapítvány az első negyedév­ben 381 pályázatot bírált el, 101 könyv kiadását — össze­sen 35 millió 956 ezer 760 fo­rint értékben — támogatta. Ezek jegyzékét a Művelődési Közlöny idei 7-es száma adta közre. Wayana Indiánok A dél-afrikai Francia Guya­nában élő wayana indiánok használati tárgyait bemutató kiállítás nyílt Budapesten. Gyermekjátékokat, öltözéke­ket, ékszereket, rituális esz­közöket, hangszereket és raj­zokat mutatnak be a Néprajzi Múzeumban szombaton. Fotóalbum Székesfehérvárról Székesfehérvár nevezetes­ségeit bemutató fotóalbumöt jelentetett meg a budapesti Mágus Stúdió a székesfehér­vári önkormányzat támogatá­sával. A kötet nyolcvanöt szí­nes fotóval ad ízelítőt az ősi város építészet- és kultúrtör­téneti értékeiből, történelmi belvárosának sajátos hangu­latáról. A fotókat Borbély Béla készítette, a település törté­nelmét ismertető rövid áttekin­tés Dávid Erzsébet munkája. Mezei Mária emlékest Budakeszin Mezei Mária halálának 10. évfordulója alkalmából tartot­tak emlékestet Budakeszin, ahol a művésznő élete na­gyobb részét élte le. A helyi művelődési házban a híres színésznő Vallomástöredékek című kötetéből adtak elő rész­leteket, s a budakeszi Balassi Consort Kórus énekelt zsoltá­rokat. A műsor most Mezei Mária istenhitét állította elő­térbe, ugyanis a művésznő mélyen vallásos, református hívő asszony volt. Kurtág György Herder-díjas Kurtág György zeneszerző is szerepel az idei Herder-dí- jasok között. Mint a hamburgi F.V.S. Alapítvány közölte az idén kilenc közép-, kelet- és dél-európai személyiségnek ítélték oda a Herder-díjat, köz­tük a mai magyar kortárs zene kimagasló művelőjének. Az idén harmincadik alkalommal osztanak Herder-díjakat, át­adásukra május 5-én kerül sor Bécsben. A díj fejenként 30 ezer márkával jár. Csiky Tibor életmű-katalógus Csiky Tibor szobrászmű­vész pályájának művészi fel- dogozására vállalkozott a Ma­gyar Nemzeti Galéria. A köz- gyűjtemény Csiky művészetét teljességében reprezentáló katalógust szeretne közre­adni. A hazai avantgárd szob­rászat kiemelkedő alkotója 1989-ben hunyt el. A kiadvány elkészítéséhez a galéria kéri azok jelentkezését és segít­ségét, akiknek birtokában Csiky-műtárgy van. A közgyűj­teményben Százados László múzeológus összegzi az in­formációkat, aki telefonon (202-0404) vagy írásban (Ma­gyar Nemzeti Galéria, 1250 Budapest. Pf. 31.) áll a jelent­kezők rendelkezésére. TÉVÉHIPNÓZIS ÉS SOKSZÍNŰSÉG Az alternatív iskolákról A megyei pedagógiai intézet és a Pedagógus Szakma Meg­újításáért elnevezésű projekt programirodája által szervezett kurzus vendége volt Ransch- burg Ágnes. A jungiánus iskola egyik megalapítója, az Unesco nevelési bizottságának tagja mondta: — Másság-tolerancia és pe­dagógiai alternatívák — bizott­ságunk ezt a munkacímet használja. Lényeges a különb­ség a két szóhasználat között. Nem alternatív pedagógiákról kíván szólni ez a munkacso­port, mert az alternatív peda­gógiák jelenleg már kész isko- lamodelleket jelentenek, ame­lyeket már egy kialakult gyakor­latból adaptál az ország vagy helyi szükségletekből egy-egy réteg választ ki a maga szá­mára. Ezzel szemben a peda­gógiai alternatívák arra vála­szolnak, hogy kell-e változtat­nia a neveléstudománynak a kérdésfeltevésein, a munka- módszerein általában, hogy meg tudjon felelni a közeljövő történelmi problémáinak. Az al­ternatív pedagógiák viszont arra válaszolnak, hogy itt és most mit lehet és mit kell csi­nálni. Én igazán ott látom az alternatív pedagógiák műkö­déséhez vezető utat, hogy is­mételten kimondjuk: a peda­gógia munkamódszere és gondolkodásmódja is válaszút előtt van. — Mire kell megtanítania a tanulókat az alternatív iskolák­nak? — Nagyszerű dolgokat kínál a technika, viszont szélsősé­ges egyoldalúságokat is. Ezt a környezetrombolástól kezdve a lelki problémákon át a tévéhip­nózisig, tévénémaságig min­denre értem. Úgy vélem, hogy a specializálás elkerülhetetlen a mai ember számára; mindig is szükséges volt, hogy egy szakterületen elmélyülhessen. Ahhoz azonban, hogy védve legyen ennek egyoldalú, akár a vandalizmusig menő követ­kezményeitől, el kell érnünk, hogy az iskolában minden gyermek megtanulja alapszin­ten ellátni magát. Az eszköz- használat, a ruhakészítés, a kertészkedés, a főzés alapis­mereteire gondolok. Bármikor elromolhat körülöttünk vagy nem juthat el hozzánk az a technikai eszköz, aminek átté­teles segítségével ma fönntart­juk magunkat. S akkor mihez nyúlunk? Ha nem tudjuk, hogy mit spórol meg egy ilyen tech­nikai segédeszköz, amivel alapszinten fenntarthatják ma­gukat az emberek, akkor nem tudunk olyan környezetet és olyan életformát tervezni fel­nőttként embertársaink szá­mára, amely tényleges lelki és környezeti energiáikat kímélni tudja, hanem romboló célrend­szert építünk ki. Tehát azt kell megtanulni, hogy alapszinten tudjuk kezelni a világot; utána nyugodtan kezdhetünk specia­lizálódni. — A jungiánus iskola egyik sarkköve a vallás: az önmeg­haladás nélkülözhetetlen esz­köze. — Az istenhit jelentősége vi­tathatatlan, és számomra a honnan? hova? a vallás nélkül értelmetlen. De a vallásnak azt a formáját kevésnek érzem, amely megelégszik a felülről jövő kegyelemmel. Törekedjen arra, hogy azok számára, akik nem a saját hibájukból nem ju­tottak el bizonyos fogékonysá­gig, lefordítsa az ő valóban magasrendű és évszázadokon át megőrzött értékeit. Lőrincz Sándor EGY PILLANTÁS GYERMEKEINKRE Rajzolj nekünk Amikor több mint 60 gyerek (és néhány felnőtt) összezsú­folódik a négyzetméterhiány- nyal küzdő könyvtárhelység­ben azért, hogy munkáról be­szélgessenek, amikor több mint másfélszáz rajz érkezik a város iskoláibóLegy kis könyv­tár pályázatára, és amikor ezek szinte mindegyike díjaz­ható — akkor ott valami jól működik. Mert ha nem a legjobb az iskola, a gyerek és a könyvtár hármasának kapcsolata, ha nem magas színvonalú a „hívó szót” meghalló iskola rajzoktatása, s főleg ha nem a megfelelő a szemlélet, mindez aligha lenne elérhető. A kaposvári Petőfi emlék­Kisdiákok a rajzok előtt könyvtár Rajzolj nekünk! cím­mel gyermekrajzpályázatot írt ki nemrégiben. A vártnál jóval nagyobb siker elsősorban a Berzsenyi, a Honvéd utcai, a Petőfi és a Toldi iskola diákja­inak, valamint a tüskevári könyvtár gyermekklubja tagja­inak köszönhető. A pályázat kiírói mindössze azt kötötték ki, hogy a rajzoknak irodalmi vonatkozásuk legyen, így az­tán születtek illusztrációk, könyvborítók, plakátok stb. Ami közös mindben: a magas színvonal, olyannyira, hogy nem is igazán lehetett rang­sort megállapítani. Huszon­négy rajzot díjaztak végülis, (Fotó: Király J. Béla) köztük nem egy kimagasló munkát. A szakmai vélemény szerint például a másodikos Decsi Krisztián rajzán „már csak rontani lehet”, Marcsingó Bernadett állatrajzaiból pedig később önálló kiállítást is ren­deznek majd. A legtöbb kis­diák Lázár Érvin meséit, illetve a János vitézt választotta rajza tárgyául. Csak egyetérthetünk a könyvtárvezető — némi iróni­ával tett— megjegyzésével: a Honvéd utcai totózóba menet érdemes megállni egy pilla­natra, hogy egy pillantást ves­sünk gyerekeink kezemunká- jára. Nagy László Bolyai János nyári egyetem Erdélyben Több mint ezer romániai magyar óvónő, tanító és tanár továbbképzését vállalta a jú­lius 17-től 28-ig Erdélyben ti­zenhárom helyen tartandó Bo­lyai nyári akadémia. Vala­mennyit magyarországi egye­temek és főiskolák szakembe­reinek segítségével rendezik — tájékoztatta Békéscsabán a Körösi Csorna Sándor Főisko­lán az újságírókat Bíró István, a továbbképzést szervező Romániai Magyar Pedagógus Szövetség titkára. A békés­csabai főiskola a tanítók to­vábbképzésében segít a nyári akadémián (ez lesz a legné­pesebb tanfolyam), a szegedi tanárképző több tantárgyban, a hajdúböszörményi óvónő­képző az óvónők, a pécsi tu­dományegyetem a történe­lemtanárok, a Magyar Műve­lődési Intézet pedig az ének-, a zene- és a rajztanárok to­vábbképzésében nyújt támo­gatást. AZ ÖN MEGBÍZHATÓ TÁRSA A LEASINGBEN! mm i®[fg®(iDT]^D ®= Mo §„ 1<bU ®i/SH 4Mö)Íi ®®/®H4HÉDS Toyota Hiace, zárt, 2.4, diesel, 75 LE, 59 000 km Évjárat: 1992. II. félév Futamidő: 2 év Féléves leasing díj: 376 000 Ft + áfa Citroen C 25, diesel, dupla kabin + plató, 27 000 km Évjárat: 1991. Futamidő: 2 év Féléves leasing díj: 262 000 Ft + áfa Ford Transit 100, zárt, 2.5, diesel, 80 LE Évjárat: 1993. Futamidő: 3 év Féléves leasing díj: 357 000 Ft + áfa Mielőtt leasingel, kérem, hívjon fel bennünket! _______________________________________________________________________(5149) I ndián tél Az Erdélyi István és Zsig- mond Dezső rendezőpáros szociográfiai dokumentumfilm­jeivel hívta fel magára a fi­gyelmet. Legismertebb ezek között az Ameddig á harang szól című tévésorozat. — Itt arra gondoltunk — mondja Erdélyi János —, hogy a déli harangszó hagyomá­nyát használjuk fel arra, hogy kis közösségek egy-egy pilla­natát bemutassuk. Nem a tá­jak érdekeltek bennünket el­sősorban, hanem az emberek. — Legújabb filmjüknek, az Indián télnek a története is va­lós alapon nyugszik... — Kis indiánkönyv volt a dokumentumfilm címe, ame­lyet a történetből forgattunk 1985-ben, arról a fiúról, aki otthagyta családját, környeze­tét, és lement az erdőbe indi­ánnak. Ebből a sztoriból Be- reményi Géza segített igazibb filmtörténetet kerekíteni. A Budapest Filmstúdióval forgat­tunk, és a Magyar Mozgókép Alapítványtól kaptunk anyagi segítséget. Az indiánt Eperjes Károly játssza, anyját Törőcsik Mari. A fiú szerelme egy hozzá éjszaka bemenekülő cigány­lány, akit Németh Zsuzsa főis­kolás alakít. Ez a kapcsolat lenne az, amely talán a polgári életforma felé irányítaná, hi­szen munkába áll, kukás lesz, csak éppen nem képesek egymással együttműködni. Nemcsak a proletárlét pere­mére szorulók lesznek társa­dalmon kívüliek, hanem a szocialista Magyarországon maradt arisztokrata öregasz­Törőcsik Marj és Eperjes Károly jelenete a filmből szony és családja is. Pártos Erzsi az idős hölgy, lánya Te­mess/ Hédi, fia pedig Zolnai Pál filmrendező. — Nem szokványos témák, figurák, történetek... — Talán azért, mert mi is „nem szokványos” figurák va­gyunk. Újságírókból lettünk filmkészítők, s talán önnön gyávaságunkat leplezzük az­zal, hogy olyan embereket ke­resünk filmjeinkhez, akik megpróbálnak mások lenni, valamilyen módon szembe- szállnak, lehetetlen helyze­tükre igyekeznek valami szá­mukra értelmesebb, igazabb megoldást találni. Józsa

Next

/
Thumbnails
Contents