Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-17 / 89. szám
1993. április 17., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Boglár „elfeledett” jótevője Különleges tehetségű, de szerény tudóst ünnepeltek 1979. december 15-én a kilencvenedik születésnapján. Akkor még senki sem sejtette, hogy id. Kotsis Iván professzor a következő év január 11-én örökre eltávozik az élők sorából. Dr. Kotsis Iván professzort köszöntik 90. születésnapján Kerékpáros expedíció Legendás felfedezők, „neves” koszorúk Az 1848-49-es szabadságharc győztes csatatereire, hagyományőrző színtereire kerekeztek el a Pro Patria Szövetség ifjú támogatói. Egyebek közöttt Jászberényben, Tápióbicskén és Isaszegen emlékezve Damjanich vörössipkásaira. A négynapos expedíción részt vett a nagybajomi Zse- lic-menti Legenda Diákegyesület két hagyományőrző vándordiákja is. A Kos- suth-őrtiszt Tóth Attila és a zászlóőr Bujbáczi József az eseményen elismerésben részesült. Megemlékezések és kitüntetések, történelmi emlékülés és a szabadság- harc gyermekhőseinek emléktáblaavatása, valamint a történelmi múzeum felavatása keretében idézték meg az ifjú felfedezők a múlt század derekának szabadságért való küzdelmeit, a polgári törekvések hőseit, vagy egyszerűbben: az áldozatokat. Az expedíció fiataljai hasznos munkát is végeztek: tartósító festékkel vonták be a hazafiakra emlékeztető kopjafákat. És kitalálták a kegyelet egy „neves” változatát: fenyőgallyakból font koszorúikra odaerősítették egy-egy elesett katona, gyermek — talán —, hős nevét. Amit egy cédulára ki-ki választása és belátása szerint írhatott rá, jegyezhetett meg, és mondogathatott magában. Az volt „az ő neve”. S „újjászületésüknek” örülhettek a hősök is. B. T. Csendes, nagy tudású építész volt. Aradon, 1889. december 15-én született. Középiskolai tanulmányait az ottani állami főreáliskolában, egyetemi tanulmányait a budapesti Egyetemen végezte. 1911-ben kitűnő minősítésű építészi oklevelet szerzett. Tanulmányai végeztével előbb Hauszmann Alajos, majd Hültl Dezső professzor oldalán az újkori építészeti tanszékén vállalt tanársegédi, illetve adjunktusi állást. Évtizedekig tanított a Műegyetemen. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, de 1949-ben tanácskozó tagjává minősítette át. Műegyetemi tanári munkakörét 1949. december 31-ig látta el, akkor nyugállományba helyezték. Műegyetemi tanári állásából távozva 1950. január 1-jén a Középület-tervező Vállalat szolgálatába lépett, ahol a budai várpalota helyreállítási munkáinak tervezésével bízták meg. Ezt a munkát névleg mint beosztott, valójában mint a munkálatok szellemi irányítója látta el. Többek között az Akadémia helyreállítási munkáinak irányítását is rábízták. Mint tervező építész 36 tervpályázaton vett részt, azokon 20 alkalommal nyert díjat vagy megvételt, közöttük 9 alkalommal első díjat. Száz körüli a jelentős építészeti munkája. Tevékenységét, tudományos munkásságát, húsz körüli könyv, száznál több közlemény bizonyítja. Ifj. Kotsis Iván szerint édesapja mindig humanista, demokratikus és puritán életfelfogású volt. Sem emberi, sem szakmai meggyőződését nem adta fel anyagi előnyökért vagy hatalmi késztetésért sem. Balatonbogláron dr. Kotsis Iván első munkája a római katolikus templom volt 1931-ben. Sok embert meglepett az egyszerű és modern megoldás. A templom felépítéséért összefogott az egész község. Gyűjtést is indítottak. Ebben nagy szerep jutott nemcsak Varga Bélának, a község plébánosának, hanem többek között Sümegi Vilmosnak is, a község „jótevőjének”, aki világ- és országos hírű művészek közreműködésével hangversenyeket, előadásokat szervezett, s a bevételt a templom javára fordították. A második balatonboglári épület a plébánia épülete volt. Dr. Kotsis Iván harmadik bogiári épülete a kultúrház, (lengyel gimnázium). Ez az épület történelmi épületté vált, sok mindent láthattak, érzékelhettek falai. Az épület történetével magam is foglalkoztam már. Valamikor úgy tettem említést, hogy „...igaz, hogy lengyel gimnázium lett belőle, de kul- túrháznak épült.” Egy nem igazolható történet alapján beszélt dr. Teleki Pál miniszterelnökkel (1939-40-ben lehetett), aki állítólag azt javasolta, hogy lengyel gimnáziumnak nem épülhet, mert ez a németeknek nem tetszik majd és belekötnek, hanem úgy épüljön, mint „kultúrház”. Ezt az állítólagos történetet igazolni látszik ifj. Kotsis Iván is. „Egyik délelőtt, tavasszal, vagy kora nyáron bejött édesapám műegyetemi irodájába Varga Béla balatonboglári plébános. Bevonultak a belső szobába és zárt ajtók mögött tárgyaltak. Egy idő múlva az ajtó kinyílt. Apám az asztalhoz jött, felszólított, hogy tegyem félre a megkezdett munkát. A bogiári kultúrház tervét kell gyorsan felrajzolnod — mondta, majd leült mellém és lerajzolta elgondolását. „Ez lesz az előcsarnok ez lehet egy tanterem, itt a nagyterem, ez jó lesz tornateremnek is...” Kultúrház vagy iskola készül? — szóltam közbe. „Kultúrház” — felelte, de úgy kell megcsinálni, hogy átmenetileg iskolának is alkalmas legyen, tudod, a lengyel menekülteknek, de erről nem kell beszélni.” Az alma nem esik messze a fájától — mondja a közmondás. Ifjú dr. Kotsis Iván édesapja nyomdokait követve szintén híres építésszé vált. A Műegyetemen először mint kisegítő, majd rendes tanársegéd, végül, mint adjunktus dolgozgtt. 1938-49-ben a Felső Építőipari Iskolában tanított. 1949-től a Középület-tervező Vállalatnál fejti ki tevékenységét 1960-ig. Édesapjával és Janáky Istvánnal részt vesz a budai várpalota felújítási munkáiban. 1982-beli nyugdíjazásáig a Pest Megyei Tervező Vállalatnál mint műteremvezető és irányító tervező dolgozott. Ifjú dr. Kotsis Iván 73 évesen, de fiatalosan ma is tevékenykedik. Nyaranta családjával, rokonságával az édesapja által épített villában nyaralnak Bogláron. A villa ma is úgy áll, mint hajdanán. Szerény, de ugyanakkor szép is. Sinka István író, költő, pár évig e villának nyííri lakója volt, sőt ott írta több versét. így kapcsolódik össze Bala- tonboglár múltjával, történelmével a két Kotsis Iván, Varga Béla, Sümegi Vilmos, Sinka István és még sok más híresség. Horváth Aladár Mindenki jót akar, mégsem sikerül Óvoda vagy kábeltévé? Lehet, hogy fegyelmit kap a mesztegnyői óvodavezető? Merthogy nem hajlandó elküldeni embereket, sem ösz- szevonni a jelenleg ideális létszámmal kitűnően működő négy óvodai csoportot. A mesztegnyői képviselő-testületnek ugyanis ez lenne a „javaslata”. A „javaslat” értelmében egy csoportban 30-nál is több gyerek zsúfolódna össze, s az elképzelés azt is maga után vonná, hogy a jövőben kevesebb gyereket vehetnének föl az óvodába. Határidőül május végét szabták. Merganc Sándorné vezető óvónő szerint azonban — amellett, hogy szakmailag is nyilvánvalóan hiba és visszalépés lenne az összevonás —, nem is indokolt a megtétele. „Alig négy éve, 89-ben került sor csoportbővítésre, éppen azért, mert belátták, mennyire káros a kisgyermekek számára túlzsúfolt, nagy létszámú csoportban lenni. Akkor belátták a szükségességét, ma pedig már nem? Tudom, hogy mint minden községnek, nekünk is össze kell húznunk a nadrágszíjat, de miért a saját gyerekeinken kell spórolni, amikor lehetne más, kevésbé fontos dolgokon is?" Az óvodavezető feltehetően a Mesztegnyőn nem régóta működő kábeltelevízióra gondolt. Több szülő is szóvá tette ugyanis, miképp lehet arra pénz, ha az óvodára nincs. „Az utóbbi időben olyan alacsonyra szabták az óvoda költségvetését, hogy amire eddig százezer jutott, ma jó ha tízezer jut. ”— mondják. A vezetőnő nehéz helyzetben van, mert kit is küldhetné el, mikor — mint mondja — mindenki jó munkaerő, tisztességesen dolgozik... Amikor a kérdésben kikérte a szülők véleményét, megkapta, hogy lázítja őket. Benkes László polgármester szerint az egész ügy még feltételes módban van, ő is reméli, hogy nem kerül sor az óvoda „átszabására”. Mint mondja, ez a helyzet a kormány intézkedéseinek egyenes következménye, amelyekkel az önkormányzatokat korlátozza, kényszer- helyzetbe hozta. „A közalkalmazotti törvény ránk testálta feladatok tavaly 4 milliót vittek el, hogyan lehel így fejlesztésekre gondolni, hogyan álljunk a pogárok elé?”— mondja. Az összeütközések egyre gyakoribbak és keményebbek a kényszerpályára állított ön- kormányzatok és intézményeik között. Ha a megoldásra nem is, erre a folyamatra mindenesetre kitűnő példa a mesztegnyői képviselelő-testület és óvoda esete. Reméljük rövididőn belül kompromisz- szum-készségükkel is példát mutatnak majd. Nagy László Importált látvány Amerikai festőművészek tárlata Kaposváron Már április eleje óta fogadja a közönséget a kaposvári Elektrika szaküzlet galériájának tárlata. A kortárs^amerikai képzőművészek alkotáséit azonban tegnap ajánlották a látogatók figyelmébe. Dóri János, a Somogyker Rt kereskedelmi igazgatója köszöntőjében elmondta: speciális áruforgalmazásról van szó; elsősorban az üzleti érdekek vezérelték a céget, amikor helyet adtak e festményeknek. Az igazi kockázatot nem a Somogyker Rt, hanem egy Amerikában élő, kaposvári születésű kereskedő vállalta, aki bizományba adta át az olajfestményeket. Hausz Árpád, a kaposvári Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója a századelő amerikai festészetét elemezte megnyitójában s arra az ízlés és elképzelésbéli sokféleségre utalt, amely jelen van a magyar közízlésben is. A kezdeményezést példaértékűnek tartotta, ám felhívta a figyelmet arra, hogy a műkereskedelemben az igazi értékek képviselete, bemutatása párosuljon az üzlettel. A galériában hamarosan egy elegáns kávézót alakíta(Fotó: Király J. Béla) nak ki, hogy legyen elég idő a meditálásra, a jó választásra. Az árak alacsonyak; 15-40 ezer között mozognak. A galéria másik részén festőkellékeket is árusít az üzlet. Dóri Jánostól megtudtuk: a FÁK-beli országok zsűrizett képeivel is találkozhat majd a somogyi közönség. Miközben meg-megálltunk egy-egy idilli tájkép előtt, belefeledkeztünk a mozgalmas párizsi utcarészletekbe, a hívogató tengerpart látványába, rádöbbentünk: itt van Amerika... L. S. A Lengyel Kultúra a varsói gettófelkelésről Fél évszázaddal ezelőtt, 1943. április 19-én robbant ki a varsói gettóban a fegyveres felkelés. Az öldöklések során Európa egyik legnagyobb zsidó közössége semmisült meg. Az ötven esztendővel ezelőtti eseményekről emlékezik meg áprilisi rendezvényein a budapesti Lengyel Kultúra és a Múlt és Jövő című kiadvány szerkesztősége. Az évfordulós program nyitányaként A varsói zsidóság 1919— 1939 között címmel nyílik dokumentumkiállítás a Nagymező utcai intézményben. A tárlatot követően Jerzu Kawa- lerowicz Fogadó című — 1983-ban készül — játékfilmjét tekinthetik meg az érdeklődők. Tehetségekért Díjak A G-2000 Tudományos Tehetségkutató és Gondozó Alapítvány ünnepséget rendezett Szegeden, a Talent Centerben, ahol átadták az idei Tehetségekért Díjakat. Az idén először kapta meg a kitüntetést szegedi alkotócsoport, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola gyakorló általános iskolájának csapata. Ebből az iskolából a tanulók 80 százalékát veszik fel a gimnáziumokba, s ott kiválóan megállják helyüket. Tehetségekért Díjat vett át Németh Mária, a Győr-Moson-Sopron Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója. A kiváló oktatász- szervező, újdonságokra fogékony pedagógus évek óta több elismert kísérletet dolgozott ki az oktatás átszervezé- sére.Az alapítvány díját kapta meg Kotek László fizikus, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem adjunktusa. A kiváló tudós és pedagógus számos egyedi feladatot állított össze fizikából a tehetséges hallgatók számára. Magyar-Amerikai Filmszövetség Megalakult a Magyar-Amerikai filmszövetség (HAFA) magyar szekciója. A Los An- geles-i székhelyű szövetség ez év elején jptt létre azért, hogy segítse a nehéz anyagi helyzetben lévő magyar filmgyártást, és ösztönözze a nemzetközi produkciók magyarországi forgatását. Magyar művészek New York-i kiállítása Magyar, köztük erdélyi képzőművészek kiállítását nyitották meg a New York-i főkonzulátuson. Bácskai Éva, Bente Ibi, Bente Tibor, Borsos Tamás, Böröcz András, Györgyei Mari, Kosbor István, Koren Gábor, Kurcsis László, Nősek László, Petrovics József, Sebek Miklós, Szalczer Tamás és Zemlényi Csaba alkotásainak két hétig nyitva tartó tárlatát az ez idő szerint New York-i egyetemen tanító Bíró Yvette esztéta nyitotta meg. Vonószenekari fesztivál Nyíregyházán Az első Pro, Archi nemzetközi ifjúsági vonószenekari fesztivált rendezték meg Nyíregyházán. Az előadássorozaton nyolc ország — Csehország, Észtország, Finnország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Románia, és Szlovákia — tizenhárom zenekara vett részt.
