Somogyi Hírlap, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-14 / 86. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILAGA 1993. április 14., szerda Több az GYERMEKBARÁTOK MOZGALMA Nem az együtt töltött idő számít óvodai hely A mostani óvodai tanévben Somogybán két új óvoda léte­sítésével több mint kétszázzal nőtt az óvodai helyek száma. Több mint tizenháromezer gyermek jár óvodába a me­gyében; többet is tudnának fogadni, mivel a helykihasz­náltság 97 százalékos. Új gimnázium alapítványból Ez év őszén Hévízen nyílik meg a Bíbó István gimnázium. Az új intézményben öt és fél évnyi tanulmányi idő után az érettségi mellett közgazdasági és idegenforgalmi képesítést is szereznek a tanulók. Az in­duló intézmény támogatására alapítványt hoztak létre. Eh­hez több mint egymillió forintot adtak a helybeli és a keszthe­lyi idegenforgalmi cégek, ma­gánszemélyek, valamint öt­százezer forintot a hévízi ön- kormányzat. Az alapítványt oktatási eszközök beszerzé­sére, tehetséggondozásra, a hátrányos helyzetű fiatalok támogatására kívánják fel­használni. Tudományos diákkörök A múlt héten huszonegye­dik alkalommal rendezték meg az egyetemek és főiskolák or­szágos tudományos diákköri konferenciáját. A diákok ti­zennégy szekcióban száztíz, magas szinten értékelhető dolgozattal vettek részt. Az idén először a határokon túl élő magyar nemzetiségű diá­kok is szerepeltek a konferen­cián. így látják a gyerekek A közelmúltban Szigetváron a szenvedélybetegségeket megjelenítő gyermekrajzokból nyílt kiállítás. Az egy hónapig nyitva tartó kiállítás bemutatja, hogyan látják a gyerekek a ká­ros szenvedélyek — alkohol, dohányzás, kábítószer — okozta függőséget. Ez a tárlat tapasztalatokat adhat az ősz­szel induló oktatási program­hoz. Szakközépiskola világbanki hitellel A szakképzés újabb lehető­ségeit keresték a múlt héten Szombathelyen rendezett or­szágos pályaválasztási konfe­rencián. A jelenlegi rendszer­ben a pályaválasztás gazdát­lan területe a pedagógiának, sem a családok, sem a peda­gógusok nem kapnak kellő in­formációt. A művelődési és a munkaügyi tárca világbanki hi­tellel olyan szakközépiskola létrehozását tervezi, amely ti­zenhárom szakmacsoportban, hat év alatt technikusi okleve­let ad. Történelmi pályázat Az Amerikai Magyar Sza­badságharcos Szövetség tör­ténelmi témájú pályázatot írt ki 14-20 év közötti diákoknak Az emigráció a hazáért címmel, a Budapesti Történeti Múzeum­ban rendezett kiállításhoz kapcsolódóan. A dolgozatok témakörei: a nyugati magyar­ság szerepe 1945 és 1990 kö­zött a nemzet sorsának alakí­tásában; a nyugati magyarság jövőbeni szerepe a nemzet életében. Térítésmentes oktatást kívánnak Elfogadhatatlan, hogy az is­kolai oktatásban résztvevők körét és az oktatás színvona­lát a szülők anyagi lehetősége szabja meg. A képesség sze­rinti tanulás elvének kell érvé­nyesülnie! Ha az új oktatási törvény nem biztosítja lega­lább az eddigi gyakorlatnak megfelelően az „ingyenes” ok­tatást, a társadalom napjaink­ban lecsúszó, elszegényedő középrétegei nemcsak életkö­rülményeikben, hanem szel­lemileg is lumpenizálódnak — szögezi le határozatában a Magyarországi Gyermekbará­tok Mozgalma. A gyermekbarátok szorgal­mazzák a meglevő segélye­zési formák bővítése mellett a gyermekeknek adható termé­szetbeni juttatások rendsze­rének sürgős kidolgozását. A mozgalom, sajnálattal állapítja meg, hogy a kormányzat a te­vékenysége során egyre szű­kíti a gyermekekre fordítható gondoskodást. A mozgalom tiltakozik a csa­ládi pótlék megadóztatása mi­att. Választási demagógiának tartják azt az érvet, hogy a mil­liomosok kapják a valóban rá­szorultak helyett az állami tá­mogatást, ám azt belátják, hogy minden tekintetben igaz­ságos rendszert nem lehet kia­lakítani. A mozgalom elnö­kévé ismét Hanti Vilmost vá­lasztották. (ABC Europress) Nemzetközi tábor Mozgássérült gyermekek együtt a családdal A Bicebóca Alapítvány a nagy érdeklődésre való te­kintettel az idén ismét, im­már ötödik alkalommal meg­rendezi a mozgássérült gyermekek és családjuk ha­gyományos táborát Szolno­kon a turisztikai és szabad­idő központban. A tíznapos, június 20- 30-a között sora kerülő tábo­rozás az idén először nem­zetközi lesz. A mozgássérült gyerme­kek számára a tábor ingye­nes lesz, a szülőnek vagy pedig az egészséges tes- vérnek térítést kell fizetni, személyenként háromezer forintot. A táborozáson való részvételre április 30-ig lehet jelentkezni a Mozgáskorlá­tozottak Pest megyei Egye­sületénél, 2600 Vác Köztár­saság u 7. Pf: 97. Tel:27/12-155. Kiállítás a Berzsenyiben A Berzsenyi-hét egyik ese­ményeként kiállítás nyílt az első emeleti folyosón a gyere­kek környezetvédelmemmel kapcsolatos munkáiból. Mivel ez a tanév a környezet- és a természetvédelem jegyében telik, feladatul kapták a külön­féle képekből, rajzokból való kiállítási anyag begyűjtését, elkészítését. Balázs Zoltánnétól, a kiállí­tás rendezőjétől megtudtuk: a „játék” decemberben kezdő­dött, s azóta folyamatosan ké­(Fotó: Kovács Tibor) szültek a tanulók. Kémia, fi­zika, biológia, földrajz, tech­nika — e tantárgyak környe­zetvédelmi vonatkozásait kel­lett jól ismerniük a gyerekek­nek, hogy minél magasabb pontszámot érjenek el. A kiállí­táson szereplő tablókat is pon­tozták. A programsorozatot májusban a madarak és fák napján egy nagy túra zárja majd. L. S. Óvodába kerül a gyerek A szülő-gyermek kapcsolat alakulásának egyik legkriti­kusabb pontja a közösségbe kerülés. A bölcsőde, óvoda első hetei nemcsak a gyermeket, hanem gyakran az anyát is megviselik. Mindez azonban nem törvényszerű. Önma­gunk és a gyermek alapos megismerésével könnyen túljut­hatunk a kezdeti nehézségeken. — Ha megfelelő a gyermekkel való kapcsolat, az anya maga is meg tudja állapítani, hogy al­kalmas-e a gyermeke arra, hogy közösségbe kerüljön — mondja Bódosi Tamásné dr. pszicholó­gus, a kaposvári tanítóképző fő­iskola docense. — Másfél, két­éves koráig ugyanis a gyermek szorosan kötődik az anyjához. Ez nemcsak érzelmi, de testi kö­tődést is jelent. Ez az úgyneve­zett „ ölelj át” korszak, melyet kétéves kor után fölvált a „ te­gyél le” időszak. Ez az a kor, amikor a gyerek már le-le csú­szik az anya öléből, 2-3 méterre eltávolodik tőle, de még visz- sza-vissza néz. Időben és tér­ben nem mer még messzire el­távolodni a biztonságot és vé­delmet nyújtó anyai kéztől. Las­san azonban egyre távolabb merészkedik, mind többet igényli más gyerekek és felnőt­tek társaságát. Ezek már olyan apró jelzések a gyermek részé­ről, amelyek gondolkodásra késztethetik az anyát a közös­ségbe kerülést illetően. Gyermeke már tőle távol is biztonságban érzi magát, az anyától származó biztonságér­zet belsővé vált, nem érez fé­lelmet, ha távol kerül az anyától, mert tudja, hogy számíthat rá, hogy biztosan nem hagyja vég­leg el. Ennek a tudatnak a kiala­kulásában azonban az idő nem jelent semmit. Az, hogy egy gye­rek már hároméves, nem jelenti azt, hogy biztosan érett az óvo­dára is. A közösségbe kerülés egyetlen fokmérője az anya­gyerek kapcsolat érzelmi gaz­dagsága. S ez a gazdagság nem az együtt töltött időtől, ha­nem annak intenzitásától függ. Az anyai szeretet pótólható, nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk akkor sem, ha nem önszántunkból, hanem kény­szerből adjuk gyermekünket kö­zösségbe. Ha az együtt töltött rövidebb időt megfelelő tarta­lommal, érzelemmel töltjük ki, biztos, hogy nem károsodik a gyermek fejlődése, korai közös­ségbe kerülés esetén sem — mondja a pszichológus. Akadnak azonban olyan fi­gyelmeztető jelzések, melyek azt mutatják: a gyermek nem érett még a közösségre, nem érte még el azt a szintet, hogy elszakadjon az anyától. Ezek közé tartozik, ha a gyermek egy hónap elteltedével is csak az otthonról vitt tárggyal képes ját­szani, ha egész nap a sarokban üldögél, ha csak az óvónő mel­lett érzi magát biztonságban. Mindez azt mutatja, hogy az anyával való kapcsolat valahol törést szenvedett; hogy a gyer­mek sok pótlást igényel még szeretetben. Ilyenkor végig kell gondolni hol csalódhatott ben­nem a gyerek, hol kell korrigálni magam — vallja a docens. — (Fotó: Király J. Béla) Vannak olyan gyerekek is, akik­nél a fejlődés lassúbb, velük tü­relmesebbnek kell lenni, de semmiképp sem szabad azt gondolni, hogy valami nincs rendben a gyerekkel. A két és fél éves gyerek esetében azt is el kell dönteni, hogy óvodába, vagy inkább bölcsődébe Írassuk - e be. Ezt mindig a gyerek fej­lettsége dönti el. Ha érzelmileg érett én inkább az óvodát java­solnám. Ha azonban nem töké­letesen önellátó, nem tudja ugyanazt teljesíteni, mint a töb­biek, s emiatt kudarc éri, jobb a bölcsőde. Ott kevesebb a gye­rek, több idő jut a személyes foglalkozásra. Alkata válogatja, ki, mikor lesz érett a közösségre, azonban még a legproblémamentesebb gyermeknél is nagyon fontos a szoktatatás időszaka. Ne sajnál­juk az időt, hogy együtt ismer­kedjünk az óvodával. Néhány napot, szükség esetén többet is legyünk együtt a gyerekkel az óvodában, s csak akkor hagyjuk ott egyedül, ha már biztonság­ban érzi magát. Elosonni, ész­revétlenül eltűnni azonban ak­kor sem szabad. Mindig mond­juk meg, hogy elmegyünk, de jövünk érte. Ha a gyerek egy ki­csit „ cirkuszol”, színészkedik, ne essünk kétségbe. Ennyi jár a gyereknek, még akkor is, ha tud­juk, az a legmegnyugtatóbb, ha a gyerek derűs arccal búcsúzik a szülőtől, s örömmel megy óvodába, mert tudja, hogy biz­tonságban van, hamarosan jön­nek érte. Széki Éva Marci, a bosszúálló Az édesanyák nemcsak ismerik, hanem jó és rossz tulajdonságaival együtt szeretik, el­fogadják gyermeküket. Marci mamája ezt ta­lán fokozottan érzi, hiszen a két „nagy” után, szinte váratlanul harmadikként érkezett a kis­fiú. Örültek neki, babusgatták, kényeztették—• az „eredmény” nem is maradt el. A kis ked­venc valóságos kis akarnokká nőtte ki magát a családban. A szülők korán felfedezték Marci műszaki érdeklődését, az állatokhoz való vonzódását. Vásároltak hát kutyát, macskát, a kulcsok, a zárak — ezekkel hosszan el tudott szórakozni — sem hiányoztak a környezetéből. Mindez­zel együtt persze az is megtörtént, hogy nem teljesülhetett Marci egy-egy kívánsága. Ilyen­kor nem toporzékolt, nem dühöngött, elvonult a kiskutyájával a sarokba, és édesanyja meg- hökkenve figyelte a kutyával való beszélgeté­sét. — Látod, kiskutyám? Milyenek a felnőttek?! Nem figyelnek a kisebbre! Jó lenne, ha meg­harapnád őket! Rajta! Harapd is csak meg! A kutya tétován mozdult, indult is volna, visszalépett. Mintha csak kérdezte volna: va­lóban ezt kéred tőlem? Aztán történt egyszer, hogy a két nagyobb testvérrel az anyuka hangversenyre ment. Marcit nem vitték magukkal, mert egyrészt büntetés alatt állt, másrészt kicsike volt még egy koncert meghallgatásához. A papájával maradt otthon. Aztán a papa fültanúja lett a kutyussal folytatott diskurzusnak. Marci a sa­rokban azt beszélte meg a kiskutyával, ha majd hazajönnek a koncertről, akkor bosszút állnak. Először is megharapják a hazajövőket, és ha azok megijednek, sírnak, akkor egyálta­lán nem sajnálják, kinevetik őket. Az apuka meglepődött. Az ő kedves kisfia beszél így? Aki mindent megkap? Akinek mindig a kedvét keresik?! A családban nem divat a bosszúállás. Hol hallott erről a gyerek? A szülőket elgondolkodtatta ez a jelenség. És végül arra a következtetésre jutottak, hogy Marci nevelésére, fejlődésére jobban kell fi­gyelniük. Elsősorban szeretettel elérni azt, hogy a kisfiúban ne alakuljanak ki ilyen nega­tív érzések. Báli Györgyné

Next

/
Thumbnails
Contents