Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-06 / 55. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. március 6., szombat A Széphalom Könyvműhely és újdonságai A magyar irodalom érdekében 1990 óta radikálisan átalakulóban van a mű és a közönség közötti kapcsolat- rendszer. Megszűntek az állami monopóliumok, s ez így is van rendjén. Ezzel együtt azonban megszűnt az irodalom biztonságtudata is. Az alkotó mindig tudta, hogy melyik az a két-három kiadó, amelyet felkereshet, melyik az, ahol kedvező fogadtatásra találhat. A szerződés majdnem biztos garanciát jelentett a készülő mű megjelentetésére. Ma nincs ember, aki a kiadókat számon tudná tartani, mert mire a számlálás végére érne, az eredmény már nem volna érvényes. Mégis kevés az a kiadó, amelyik a szó nemes értelmében is könyvek kiadásával foglalkozik. Közéjük tartozik a Széphalom Könyvműhely is, amelyet a magyar írók szak- szervezete hozott létre 1989-ben. Már annak az évnek a végén megjelent néhány kötet, s azóta — mindössze három esztendő alatt — mintegy nyolcvan kötetet adott ki, a legtöbbet a múlt esztendőben. Ez a szám nem látszik magasnak, ha a hajdani két irodalmi kiadó éves termésével vetjük egybe. De igen tiszteletre méltó teljesítménnyé válik, ha megtudjuk, hogy mindez két-három ember — s nem is főállású — megfeszített munkájának az eredménye, s hogy a kiadó — a könyvalapítványok támogatásán túl — teljesen a saját erejére van utalva. S tovább növeli e könyvszámnak a jelentőségét, hogy döntő többségében az élő magyar szépirodalom alkotásait lelhetjük fel közöttük. Hiszen klasszikusokat — az üzleti haszon reményében — még csak-csak kiadnak mások is. A mai irodalom kiadása nem azért igényel nagy bátorságot, mert kevés a bizonyíthatóan jó és jeles munka, hanem azért, mert a könyvkereskedelem valóban az ösz- szeomlás küszöbére jutót, s ebből is következik, hogy a fogyatkozó vásárlóerő nem jut hozzá ahhoz, ami az övé lehetne. Húsz mű A jó színvonalra példa lehet az a húsz mű is, amelyet a Széphalom Könyvműhely a múlt év vége felé adott ki, számítva a karácsony előtt megnövő vásárlási kedvre is. E könyvek közül egyetlen egy képviseli — az is részben csak — a klasszikus irodalmat, s ez a csehszlovákiai magyar elbeszélők 1919-1989 közötti termését bemutató antológia, a Tudósítás egy ország elvesztéséről. Tóth László munkája folytatása és kiegészítése a két éve megjelent lírai antológiának. Nemcsak az elbeszélések körképe tanulságos, hanem a ötetben helyet kapó 43 szerző életrajza is. A két világháború közötti szakasz íróinak egy része elpzsz- tult, egy még nagyobb része a történelmi kényszerítő körülmények hatására elhallgatott vagy Magyarországra költözött, s néhányan folytathatták munkájukat. Ugyancsak életrajzi tanulság az, hogy hiányzik egy nemzedék: az 1930-as évekből egyedül Gál Sándor vált íróvá. A költészet megbecsülése A kiadó mindig nagy gondot fordít a költészetre: most is hét kötet tartozik ide. Van közöttük határon túli alkotó: a közismert Tolnai Ottó Szerbiából (Versek könyve), és a több figyelmet megérdemlő Gittái István Nagyváradról (Mozdulatok a ruhatárból). Helyet kap Hárs Ernő nagyszerű őszike-kötete (Szeptember tenyerén) és két pályakezdő kötet, a tehetséges Borbély Szilárdé, amely újító jelleggel úgy kettős könyv, hogy egyik fele a verseké (A bábú arca), a másik — megfordítva és így újrakezdve a kötetet — a prózáé (Történet). Olvashatjuk a neoavantgard-posztmodern Kemenczky Judit újabb műveit (Az amerikai versek), a szűkszavú, ironikus és önironikus Fabó Kingáét (A fül) és a szabadverset fegyelmezetten na- ivá formáló Balázsovits Mihá- lyét (Az idő célkeresztje). A széppróza előtt essen szó a két esszékötetről is. Az egyik Oszip Mandelstam válogatott esztétikai írásait tartalmazza (Árnyak tánca), azét az alkotóét, aki egyike a legjelentősebbnek a bolsevizmus által feledésre ítélt orosz alkotók közül. A másik mű Nagy Attila Kristóf monográfiája Komjáthy Jenő költészetéről, annak hatástörténeti elemzését állítja a középpontba (Szellemi bonctan). Komjáthy a magyar líra megújításának egyik úttörője volt száz évvel ezelőtt. S ez az első igazi monográfia róla! Külön öröm, hogy szépírónak köszönhetjük ezt, hiszen minden ilyen mű segít lebontani a tudomány és az irodalom művelői közé emelt falakat. Sikeres széppróza A lírához hasonlóan változatos képet mutat a széppróza is. A legnagyobb sikert bizonyrára Rákosy Gergely válogatott elbeszélései (Mákostészta) és a színésznő Horváth Teri tárgyiasságot és regénységet elegyítő visszaemlékezései (Fényben és árnyékban) aratják. De ne legyünk igazságtalanok a többi művel sem: mindegyik rátalálhat igényes olvasóira! A külföldön élő Tardos Tibor regénye (Lány az Eiffel-torony fölött) és Török Miklós elbeszélései (Rendzavar), éppógy, mint Katkó István (A hóhér) és Berkovits György (Halálkísértő) regényei, Mátyus Aliz lírai novellafüzére (Anya meghalt), Géczi János kisregénye (A torony), vagy az elsőkötetes Ménes Attila novellái (Képzelt testek) és Nyárády gábor krónika-drámája, amely történelmünk egyik izgatott napját örökíti meg: Hitler és Horthy találkozóját a német megszállás előtti napon (Fegyverbarátok). Műnemi és műfaji, tematikai és megformálásbeli, valamint nemzedékbeli változatosság bizonyítja, hogy a Széphalom Könyvműhely, amelynek ősz óta Mezey Katalin után Tóth László a vezetője, elfogultságok nélkül az egész magyar irodalom érdekében dolgozik. Vasy Géza Kiállítás a háborúról, hadseregről A trianoni békeszerződés katonai rendelkezésének végrehajtásától egészen a második világháború befejezéséig szóló kiállítással állt elő a Hadtörténeti Múzeum. A legújabb hadtörténeti kutatások eredményeit és megannyi, a múzeum birtokában lévő dokumentumot, emlékanyagot, de a nagyközönség előtt eddig még be nem mutatott dokumentumot és emlékanyagot felvonultatva. Lévén a tárgyalt időszak hosszú, az esemény pedig tömérdek, a kiállítás két részletben készül. így A magyar királyi honvédség története 1922-től 45-ig című tárlat e mostani első része 1943-ig tárgyalja Magyarország fegyveres erejének alakulását és fejlődését. Hogy a trianoni békeszerződés katonai rendelkezéseit foganatosítsák, Szövetségközi Katonai Bizottság működött Magyarországon is. E szoros ellenőrzés megszűnése után felgyorsult a hadseregszervezés, a fejlesztés, s a „trianon szindróma” békés megoldására törekvő magyar kormány a katonai semlegesség hirdetése melKorabeli gépfegyver lett megszerezte a fegyverkezési egyenjogúságot. A magyar királyi hadsereg fejlesztése és az újra-felfegyverke- zés programmá vált. Miközben a magyar hadtörténelem eseményeivel részleteiben foglalkozik a kiállítás, az egyetemes hadtörténelem csak érintőlegesen, kronologikusan szerepel. így ismerhetjük meg, hogy milyen szerepe volt a magyar királyi honvédségnek a területi visz- szacsatolásokban, a Felvidéken és Kárpátalján, Észak-Erdélyben és a délvidéki hadműveletben. S már el is érkeztünk a második világháború eseményeihez, a Szovjetunió elleni hadba lépéshez. Részletesen szól a tárlat a 2. magyar hadsereg doni harcairól, a fronton történtekről, az 1942-es nyári, őszi támadásokról, a téli felkészülésről, majd az 1943. januári szovjet áttörésről és a visz- szavonulásról, az itthoni ünnepélyes fogadtatásról és a hadsereg további átszervezéséről, az 1943. május 31-ig terjedő időszakig. Ötvenkilenc képi rendszer eleveníti meg a hadsereg történetét. A hadsereg felépítését, fegyvernemeit s természetesen a világháborús harcokat — katonai oldalról. Frontharcos automobilok, egyensapkák, fegyverek, térképek sokaságával elevenednek meg a háborús esztendők. S különleges relikviák, hadinapló-jelentések, írásos és fényképes haditudósítások, egy elesett katona utolsó üzenete, egy nyírfakéregre írt levél az otthon maradottakhoz. Hadtápzászlóal- jak, kézi rajzolatú szakaszkijelölések a megszálló hatalmaktól. Egy izraelita folyamodványa a magyar ország- gyűléshez. És persze megelevenedik a katonák magánélete is. Tiszti egyenruha 1925-ből egy báli táncrend, amelynek minden táncosa a királyi hadsereg rangos vitéze. A házasodás szabályozása. És a háborúban is jelentős szerepet játszó család, az itthon maradottak, akik leveleket kapnak és küldenek, akik jótékonysági egyletekben, gyűjtésekben vesznek részt. S egy, napjainkban különös aktualitást nyert fotó: a kolozsvári Mátyás szoborról, magyar felirattal, valamikor a húszas évekből. (kádár) AGGÓDÓ SZERZŐK Borús kilátások a XXI. századra A XXI. század közeledtével számos történész és társadalomtudós borús képet fest a jövőről, mondván sok szörnyűség és szenvedés vár még a Föld lakóira. Az egyik leg- borulátóbb jóslatot Paul Kennedy, a Yale egyetem ismert történésze adta közre. o Kennedy nemrégiben jelentette meg „A XXI. századra készülve” című tanulmányát, amelyben elkeserítő kilátásokat vázol fel a közeli jövő emberisége számára. Mint írja: a gazdag és szegény nemzetek között egyre mélyül majd a szakadék, több milliárd ember táplálása megoldatlan marad a jövő túlzsúfolt világában. A XXI. század világában országok fognak felbomlani és ösz- szeomolni azoknak a problémáknak a súlya alatt, amelyeket a multinacionális társaságok mesterkedése és a környezet általános elpusztítása idéz elő. Az amerikai történész 1987-ben már nemzetközi vitát kavart akkor megjelent „A nagyhatalmak tündöklése és bukása” című művé- . vei. Ebben olyan álláspontra helyezkedett, hogy az Egyesült Államoknak mint nagyhatalomnak meg vannak számlálva a napjai. Ezúttal ismét sokan vitába szálltak pesszimista nézeteivel. A The New York Times értékelése szerint a történész legújabb műve annyira elkeserítő, hogy olvasásának befejeztével az embernek ahhoz sem marad ereje, hogy becsukja a könyvet. Kennedy erre azt válaszolta: ő csak arra akarta felhívni olvasóinak figyelmét, hogy mi következhet be akkor, ha az emberiség nem fog ösz- sze még ebben az évszázadban a közös cselekvés érdekében. Kifejtette: ő pusztán azt vizsgálta meg, hogy hová vezetnek a jelenlegi folyamatok. Természetesen nemcsak Kennedy aggódik. Állítása szerint nagyon sokan legalább annyira félnek a jövőtől, mint őmaga. Példának hozta fel azt a szentpétervári orosz taxisofőrt, aki arra költi munkával megkeresett keményvalutáját, hogy élelmet és fegyvereket vásároljon. Ugyanis fel kell készülnie arra — mondta a gépkocsivezető —, hogy elba- rikádozza magát hétvégi telkén, ha a helyzet a robbanás állapotába kerül majd. Kennedy könyvének meje- lenésével egyidőben látott napvilágot egy hasonló témájú és hangvételű mű, „A fejlődés evolúciója” című tanulmány Owen Paepketől. A szerző azon a véleményen van, hogy a gazdasági fejlődés a végéhez közeledik, ami egyetemes csődhöz és a termelés visz- szaeséséhez vezet majd. Mindez pedig olyan társadalmat hoz létre, amelyben egyre nehezebb munkát találni és a munkahelyet megtartani. © A két pesszimista hangulatú tanulmány kiegészíti egymást, habár Paepke szerint a tudomány a jövő században még nagyobb vívmányokat fog elérni, mint a mostaniban. Mint írja, a XXI. században a szülőknek alkalmuk lesz a „kromoszómák olvasására”, azaz lehetőségük nyílik arra, hogy utódaikat kiemelkedő képességekkel ruházzák fel. Ezenkívül — állítja — a 2000. évben már számítógépet üdvözölhetünk sakkvilágbajnokként. Kennedy ezzel szemben nincs meggyőződve arról, hogy a különféle technológiai áttörések megoldhatják majd a népesség jelenlegi növekedésével kapcsolatos gondokat, és megelőzhetik azt a katasztrófát, amely a környezet elpusztításával minden népet fenyeget. Habár egyes országok könnyebben birkóznak meg a problémákkal, mint mások, akadnak olyanok — hangsúlyozza —, amelyek egyáltalán nem lesznek képesek a veszélyek leküzdésére. © A történész aggodalmai sorában központi helyet foglal el a „weimari Oroszország”. Ezzel a német köztársaságra kíván utalni, amely Hitler 1933-as hatalomra kerülésével összeomlott. Szavai szerint: „Most még adott a lehetőség, hogy beleszóljunk az ottani dolgok menetébe. De azt nem mondhatjuk meg, hogy meddig lesz adva a lehetőség”. Kennedy tanulmányában rámutat: a politikusoknak sokat kell majd foglalkozniuk a bukott állam elméletével, — többet, mint valaha. A tömeges népáramlás Európa első számú problémájává válik, amelyet jelenleg úgy kezelnek, hogy felélednek a káros nacionalista nézetek. A történész azzal zárja könyvét, hogy a dolgok jelenlegi elszomorító állása mellett az eljövendő század emberei úgy tekintenek majd vissza a hidegháború korszakára, mint a régi szép időkre.
