Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-04 / 53. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. március 4., csütörtök Kozák András köszöntése Kozák András Jászai Mari-díjas, érdemes művészt 50. születésnapja alkalmából a Várszínházban a Bánk bán előadása után köszöntötte a Nemzeti Színház társulata. Kozák András 1992 - őszén szegődött a nemzet teátrumához, ő játssza Katona József Bánk bán című drámájának címszerepét. Illyés Gyula Különc című darabjában Teleki Lászlót alakítja, valamint színre vitte Kányádi Sándor Kétszemélyes tragédiáját. Kulinyi-munkák a Vigadó Galériában Kulinyi István festő és grafikus, játék- és formatervező legújabb alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők a Vigadó Galériában. A bemutató március 9-éig — hétfő kivételével — naponta 10 és 18 óra között tart nyitva. Kulinyi 1945-ben Ausztriában született, s a Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán diplomázott 1973-ban. Az Artplay néven általa szervezett alkotóközösség a 80-as évek közepe óta kreativitást fejlesztő képzőművészeti játékok tervezésével foglalkozik. Munkáit — a hazai bemutatókon kívül — Bécsben, Münchenben, Göteborgban, New Yorkban és Los Angelesben állította ki. A Continuo Alapítvány hangversenye A Continuo Alapítvány kétéves fennállása alkalmából hangversenyt rendezett az Óbudai Társaskörben. Megszólaltatták Palestrina, Dand- rieu, Bach, Schumann, Paganini és Mozart egy-egy művét. Közreműködött Décsi Zsuzsanna, Gál Márta, Horváth Judit, Kraszna László, Ráso- nyi Leila, Roth Ede és a Lassus énekegyüttes. Az alapítványt zenetanárok és zenebarátok hozták létre a zenetanítás megújítása céljából. A Continuo Alapítványi Zeneiskola az ország első elismert, konzervatórium jellegű magániskolája. A második éve működő intézményben nyolc tanár 46 növendéket tanít. Az egykori magánzeneiskolák, elsősorban a Fodor Ernő Zeneiskola hagyományait szeretnék munkájukba beépíteni. Megalakulásuk óta több művész — Ránki Dezső, Klukon Edit, Geiger György, a Kel- ler-vonósnégyes — adott hangversenyt az iskola javára. Erdélyi képzőművészet Nyíregyházán Erdélyi képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás a nyíregyházi Városi Galériában. A tárlaton két román és tíz magyar művész, Georghe Mure- san, Adrian Serban-Chira, Fekete Miklós, Gaál András, Haller József, Kákonyi Csilla, Ko- pacz Mária, Köröndi Jenő, Márton Árpád, Sánta Csaba, Simon Endre és Simon Zsolt mutatkozik be. A Csíkszeredán, Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, illetve Szovátán élő és alkotó festők, grafikusok, valamint szobrászok hatvan művet bocsátottak a nyírségi galéria rendelkezésére. A nyíregyházi galéria rendszeresen szervez kiállítást a kelet-európai képzőművészek alkotásaiból. A mostani tárlat után, az év második felében szlovák és ukrán kortársalko- tók bemutatkozására teremt lehetőséget az intézmény. Távlat és hagyomány Dénesmajorban Hernádi Judit egy új csapatról Naponta egy óra nyeregben Az iskola „külön rovat” az állami költségvetésben — Speciális oktatás Ismerkednek lovukkal a fakultáció diákjai (Fotó: Csobod Péter) A kaposvári Móricz Zsig- mond Mezőgazdasági Szak- középiskola a város és a megye egyik legpatinásabb — 107 éves múltú — oktatási intézménye. A 21 esztendeje a dénesmajori épületben működő iskola múltjáról, jelenéről és terveiről kérdeztük Kapossy Bélát, az iskola igazgatóját. A kaposvári az egyetlen olyan szakközépiskola az országban, amely közvetlenül a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozik, külön „rovat" az állami költségvetésben. Négyéves képzés Az átszervezés után 1980-ban két osztály indult: szarvasmarha-tenyésztőket és állategészségőröket képeztek. Később a szarvasmarha-tenyésztő helyett általános állattenyésztői szak, az állategészségőr helyett pedig állattenyésztő és állategészségügyi technikus, illetve két éve általános mezőgazdasági (4+1 éves) szakosok kezdtek. Az általános mezőgazda- sági szakon a 60-as évek tananyagát próbálják „visszahozni”, mert várhatóan a specializált nagyüzemi állások száma csökken, s az itt végzett diákoknak szélesebb körű elhelyezkedési lehetőséget szeretnének biztosítani a négyéves képzés során. Az állattenyésztés mellett növénytermesztést és kertészetet is tanulnak. Erre a tananyagra elképzelések szerint az 5. évben speciális — egyebek mellett biotermesztő, növényvédő, állattenyésztő és állategészségügyi — technikusképzés épül. Az állattenyésztéshez a gyakorlati feltételeket modell- istállók és a toponári szövetkezet mint bázisgazdaság biztosítja. A növénytermesztési gyakorlathoz pedig most alakítják ki a feltételrendszert. Az Állami Vagyonügynökségtől ugyan kaptak földterületet, ám ezen nincs az oktatáshoz szükséges egyetlen épület sem, a „meztelen” földdel — a gépek elhelyezése nélkül — pedig nem tudnak mit kezdeni. A zaranyi volt sertéstelep egy részét igényelte az iskola, de a kaposvári állami tangazdaság nem akarja átadni. Eddig ugyanis — a privatizációs főosztályvezető közreműködése ellenére — nem született megegyezés. Jövőt alapozva Az országban egyedül csak a kaposvári iskolának van jogosítványa inszeminátorok vizsgáztatására, a diákok fakultáció keretében sajátítják el ezt a szakmát. S aki jogosítványt akar szerezni személyautó- vagy traktorvezetéshez, az iskolában megteheti. Kilenc osztály 283 diákja közül bárki jelentkezhet a lovasakadémia keretében szervezett belovaglóképzésre. Akik ezt a fakultációt befejezik, a tapasztalatok szerint 4- 8 állásajánlat közül válogathatnak. Naponta egy órát töltenek nyeregben, nemcsak lovagolni tudnak, hanem képesek a „nyers” lovat versenylóvá is betanítani. Ha erre nem alkalmasak, lovas idegenvezető lehet belőlük, hiszen az iskolában heti háromórás nyelvoktatás — német vagy angol — is van. A belovagló- fakultáció sok alföldi diákot is a kaposvári mezőgazdasági szakközépiskolába csábít, hiszen ez a képzés egyedülálló az országban. Az iskola jövőjét megalapozza, hogy a mezőgazdasági termelők a későbbiekben csak akkor kaphatnak bankhitelt, ha a tulajdonosnak van valamilyen agrárvégzettsége. Többek között ez is indokolja, hogy tavasszal megkezdik a méhész szakmunkások képzését. Jó „bizonyítvány” Kapossy Béla a tanári karról elmondta, hogy az intézményben nincs szakoktató, hanem olyan mérnök tanárok vannak, akik mind az elméletet, mind pedig a gyakorlatot tanítják. A továbbtanulási szándékot, illetve a felvételi sikereket tekintve a kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazdasági Szakközépiskola az ország 140 hasonló jellegű, mező- gazdasági képzést folytató középiskolája közül az első öt között van. S ez igen jó „bizonyítvány”... Tamási Rita Az Arizona sztárja A Radnóti Színház színésztársalgójába, a próbáról érkezik a beszélgetésre Hernádi Judit. Hosszú, piros pulóver, fekete miniszoknya, hosszú szárú fekete csizma van rajta; semmi smink, olyan, mint bármelyik csinos fiatal dolgozó nő munka közben. Egyszerű, természetes és nagyon őszinte. — Hogyan indult az 1993-as évad? — Úgy kezdődött, hogy azt hittem: az Arizona Színházat már megkaptuk. Aztán mégsem, de úgy néz ki, hogy hális- tennek most már meglesz, és ennek nagyon örülök. Tízen vagyunk a társulatban, nyolc színész, és ezek közül egy, Törő- csik Mari az igazgató. A többiek: Garas Dezső, Darvas Iván, Eperjes Károly, Gáspár Sándor, Bánsági Ildikó, Bubik István és én. Taub János rendező és Swajda György, aki azt hiszem, a biztonságot és a háttért szolgáltatja mindannyiunknak. Remélem, hogy ő is jól érzi majd magát ebben a csapatban. En nagyon boldog vagyok, hogy Törőcsik ezt elvállalta. Remélem, hogy elviseli, ami ebben kellemetlen és nagyon reménykedem, hogy ereje is lesz hozzá, meg a kedve is megmarad. — Amikor annak idején otthagytad a Vígszínházát, azt mondtad, hogy eleged van a kötöttségből. Most már nem így érzed? — Nem tartom szárnyasze- gett madárnak magam, eljött az az idő, amikor ez a „szabadság” nem ment tovább. Most jött a lehetőség, amit én minőségi ugrásnak érzek. Mindannyian szabadúszók voltunk, ez olyan, Egyszerű és természetes mintha az ember állandóan habostortát enne. Szükségünk volt valami másra, más minőségre. — Van valami elképzelésetek a műsort illetően? — Volt már erről szó, én úgy gondolom, hogy ez nyilvánvalóan alakul még. Nekem szimpatikus, hogy mindenkinek lehetősége van beleszólni, ha ötlete van, sőt el is várják az embertől. Ez nagyon jólesik. — Mikor indul az új Művész Színház? Hol tart a dolog? — Fogalmam sincs, hol állnak a gazdasági ügyek, mikor tudnak helyet biztosítani, ehhez én igazán nem értek. De tele vagyok örömteli várakozással. — Valaki azt nyilatkozta, hogy Hernádi Juditnak nem kellett volna odaállnia konferálni az Er- zsébet-napon. Ez nem az ő formája. Miért vállaltad? — Olyan erőszakos volt Spé- ter Erzsébet, hogy kikerülhetetlen volt. Ez az egyik. A másik az, hogy ő azt hitte, ha megfizetik, a színész mindent elvállal. De ez így nem igaz. A harmadik? Már nem volt mit csinálni; Vámos László, a rendező presszionált, hogy Hirtling már elvállalta, akkor nekem is kell. Szóval nem volt egészen tisztességes ahogyan megfőztek. — Nem szeretted ezt a megbízatást? — Ennél rémesebb munkát ritkán kaptam, ezt nyugodtan írd le! — És Kern Andrással a műsorvezetés az Első szerelem című tévéműsorban? — Azt kifejezetten kedveltem. Hozzáteszem, nagyon szeretem, ha ki kell menni a színpadra, és ott magamtól kell léteznem. Ez egy tudomány, egy képesség, ami megvan bennem. Egyáltalán nem bánom, ha tudom kamatoztatni. László Zsuzsa Szép hang, rendkívüli egyéniség (Fotó: Csobod Péter) Egy hang és valami más Dunántúl legjobb ifjú népdalénekese A kaposvári Kodály iskolából késve érkezett haza. A szüleivel vártuk. Kipirult arccal újságolta: diák társai, tanárai ünneplésében volt része. Balázs Izolda a második alkalommal, Mohácson megrendezett Schneider Lajos dunántúli népdaléneklési versenyen megújította korábbi sikerét, a legfőbb díjakkal ismerték el a nyolcadik osztályos kaposvári diáklány szép hangját, rendkívüli egyéniségét. Törökkoppány gazdag hagyománytárából, népdalkincséből merített a nagyszülők és az ismerősök vonzásában. Már „komoly” népdalénekesnek mondhatja magát, hiszen általános iskolás kora óta rendszeresen szerepel. — Mi újat tudott nyújtani az idei versenyen? —Több új népdallal egészítettem ki a műsoromat: mező- ségiekkel és somogyaikkal, köztük természetesen törökkoppány iakkal. Mohácsi és környékbeli népdalokat hiába kerestem, kevésbé ismertek. — Balladát még nem hallottam tőled. Nem kedveled őket? — A négy-öt versszakos balladákat valóban nem énekelem, a népdalok gazdag világa mindent elmond az életünkről, múltunkról, jelenünkről és a jövőnkről. Á népdal számomra érzelem, hangulat, stílus, szokás. A népdal a mindenem. Egy egész életet jelent. — Mit mond a múltról a népdal? — Hadd válaszoljak egy népdallal: Volt szeretőm tíz esztendős koromban...Vagy: Én is voltam annak babája... — És a jövőről? — Maros mellett elaludtam, jaj de szomorút álmodtam... — Jósoltak is a népdalok talán? — Nem olvastam erről, de számos népdal utal rá, hogy igen. Ha csak három-négy népdalt ismernék, nem merném ezt mondani. — Számodra mi a népdal? — A népdal semmi esetre sem kotta. Az élet, a szokások, a hangulatok, a történelem. — A szép hangod mellett más tulajdonságodnak is kell lennie, hiszen valósággal lenyűgözöd a hallgatóságodat, szinte megbabonázod őket. — Szeretek parodizálni. Talán színészi adottságaim is vannak. Bizonyára ez is a titkom. Horányi Barna
