Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-29 / 73. szám
1993. március 29., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Ünnepel a Berzsenyi Sziklai Béla igazgató: „Tíz évfolyamos általánost szeretnénk” A kaposvári Berzsenyi Dániel Általános Iskola ma kezdődő háromnapos rendezvénysorozatával fennállásának 65. évfordulóját ünnepli. Sziklai Béla igazgatóval az iskola múltjáról, jelenéről és terveiről beszélgettünk. Sziklai Béla (Fotó: Lang Róbert) „A haza kis polgárainak” feliratú épületben Kaposváron 1903-ban kezdte meg működését a Polgári Fiúiskola. Amikor a Gálos Ferenc vezette intézmény már szűknek bizonult, a város polgárainak adakozásából és dr. Vétek György akkori polgármester segítségével épült meg félmillió pengőért a Berzsenyi Dániel Polgári Fiúiskola épülete. 1948-ig működött nyolc tanárral. Aztán Szabadság parki, majd pedig Berzsenyi Dániel Általános Iskolának nevezték. Bár kiváló tanáregyéniségek tanítottak — hangsúlyozta az igazgató —, ám az oktatás mégis arcnélküli volt, mivel a tanterv a társadalmi helyzetnek, a kultúrpolitikai irányzatoknak volt alárendelve. A 70-es években azonban készségtárgyakban tagozatos osztályok, így a Berzsenyiben — Vígh Gyula testnevelő tanár munkájának eredményeként — testnevelés-tagozatos képzés indult. Azóta az iskola testnevelő pedagógusainak érdemeként néhány sportágban — röplabdában, ritmikus sportgimnasztikában, atlétikában, birkózásban, asztaliteniszben, teniszben és búvárúszásban — az iskola számos 10-14 éves korú növendéke országos szintű "eredményeket ért el. 1983-84-ben megkezdődött a helyi nevelési rendszer kialakítása. Ehhez olyan nevelésfelfogásra volt szükség, amely felismeri a tanulói szükségleteket és a speciális képességeket. Ezek alapjaként választották az egyik legeredményesebb nyelvi-irodalmi kommunikációs programot, a Zsolnay-mód- szert. Az új képzési struktúra kialakításakor hangsúlyos volt a diákok játék-, mozgás- és önkifejezési szükségletének kielégítése. Ekkor vezették be egyebek mellett a minőséget nevelő sportági képzési rendszert, a számítástechnika oktatását, valamint a „nyugati” nyelvek tanítását. Az elmúlt évtized fejlesztéseiről Sziklai Béla elmondta, hogy az 1982-ben még igen elhanyagolt, elavult technikai és tárgyi feltételekkel rendelkező épületet folyamatosan próbálták „lakhatóvá” tenni. Többek között felújították a fűtésrendszert és a szennyvízhálózatot, korszerűsítették a konyhát és a szociális helyiségeket, létrehoztak egy könyvtárat olvasóteremmel, felszerelték a számítástechnikai tantermet; 1983-tól 1990-ig 17 tanterem teljes bútorzatát cserélték ki. Az iskolában 39 tagú felkészült, lelkes, igényes és törekvő pedagógus oktat 420 diákot. 1985-től a megyei tanulmányi versenyeken 42 berzse- nyis tanuló vett részt, tizennyolcán első, tizenhatan második, nyolcán pedig harmadik helyezést értek el. Az elmúlt hét évben az iskola valamennyi végzett diákjait felvették középfokú oktatási intézménybe. Az igazgató a tervekről inkább mint reményekről beszélt, hiszen nincs még jóváhagyott oktatási törvény, a nemzeti alaptanterv sem. Azt azonban hangsúlyozta, hogy egy tíz évfolyamos iskola terveivel foglalkoznak, még akkor is, ha tudják: a hat-, illetve a nyolc- osztályos gimnáziumok a legjobb képességű taulókat fogják „elszippantani”, ám — mivel a demográfiai hullám mélypontja miatt tanulólétszám emelkedésére nem számíthatnak — csak így biztosítható a most meglevő, és a tíz évfolyamos oktatási rerfdszerben is helytálló tantestület teljes foglalkoztatása. Tamási Rita CSISZÁR ELEK ÉLETMŰT ÁRLAT A Amikor a kihúzott telefon csenget A látványos és mozgalmas kaposvári-somogyi „kulturális tavasz” eseményeinek sorában és sodrában a Képcsarnok kaposvári Ber- náth-termébe invitáló meghívó szinte hivalkodóan szerény. Mégis az egyik legfontosabb eseményre szól: Csiszár Elek életműtárlatára. Hogy miért fontos? Azért, mert kertelés nélkül kimondható, hogy Csiszár Elek, a „zajos agó- ráktól” távolra húzódott, siófoki magányából képeivel üzenő kortársunk éppenséggel a „kortárs képzőművészet” egyik legszuverénebb és legizgalmasabb mestere. Általában nem kedvelem a legeket, ám ez most helyénvalónak látszik, még akkor is, ha az „agóra” alkalmasint megkérdőjelezné. Hiszen az úgynevezett életműtárlat voltaképpen jó tucatnyi kép együttese — ám olyan képé, amely ha az életmű teljességét nem is, de lényegi egészét, Csiszár „mesterjegyeit” hordozza magán. Olyan képek ezek, amelyek előtt nem lehet csak úgy továbbsétálni, szép-reménnyel lődörögve: kevés számuk ellenére hosszan marasztalják a nézőt. Olyan hosszan, hogy látványuk kikíséri az embert a képtárból, sőt nem lehet elhessenteni őket egy könnyű csevellyel vagy egy korty itallal. Makacs, elgondolkodtató kísérőtársak. Nem kell bravúros játékot űzni a szóval, agyonesztétizálva a kapott látványt, mert látnivaló, hogy Csiszár vásznain a gondolat, az életérzés, az így-lét ölt színt és formát. Az életmű így élethű. Ez önmagában nem új és nem is eredeti. Új és eredeti viszont, ahogy mindez megjelenik, azzal a felzaklató többlettel, ahogy megfesti: nemcsak ilyen a világ, hanem azt is, hogy így Csiszár Elek: Önarckép ilyen. Ilyen a létezésmódja. S ezt — minő dőreség! — nem agyrémként kódolható vagy kó- dolhatatlan, figuratív vagy nonfiguratív filozófiai-vizuális jelekké pingálva, hanem valami fenegyerekes realizmussal, a valóságban tájékozódva! Finoman, nagyon odafigyelve, nagyon odagondolva. Lehetőleg egy alapszínre hangolva, de annak teljes tónusvilágát mozgásba hozva. Mert valójában így színes a világ körülöttünk. Ilyen szürkéből színesedő és színesből szürkülő. Nem téved a néző, ha első benyomása azt jelzi, hogy Csiszár Elek képei nem éppen a tobzódó életöröm hedonista lenyomatai. Sőt kifejezetten bánatosak, magányosak, talán lehangolóak is. Ám ezekkel a már-már obiigát módon rászabott jegyekkel nehéz tartósan megbarátkozni. Ugyanis többről van szó. A megfestett magány „ecce egojában”, a kihúzott telefonnal, ott van mindaz, ami nincs is ráfestve: az attól a valamitől való szorongás. Másutt: a bánatban, az öregember egyedüllétében szinte a bergmani „nap vége” rekviemjének méltósága is felhangzik, ahogy leföste- tett. Szóval Csiszár Elek agyonemlegetett pesszimizmusa és csendje olyan sokhangú és gazdag, annyira nem elvont, annyira idevalósi, hogy az már visszhangzó. így talán meg is oldódik vagy fel is oldódik az egyedüllét és a szorongás nagy tehetséggel vászonra vitt tehetetlensége; a kihúzott telefon őszinte hívót csönget, a találkozás tartós marad. Tröszt Tibor Átadták a magyar Pulitzer-díjakat Harmadszor adták át a magyar Pulitzer-díjakat. Az elismerést a múlt hét végén a Pesti Vigadó-beli ünnepségen vették át a díjazottak. Á kitüntetett újságíróknak — Bolgár Györgynek és Simkó Jánosnak (Magyar Rádió), Váncsa Istvánnak (Élet és irodalom), Bánkuti Andrásnak, Murányi Gábornak (Köztársaság),Csatár Imrének és Csicsery-Ró- nay Istvánnak (Magyar Nemzet), az Esti Egyenleg szerkesztőségének és a Fekete Doboz Alapítványnak - Vásárhelyi Miklós, a kuratórium elnöke nyújtotta át az elismerést. Frankofon diákszínpadok Pécsett Hat európai ország negyvenöt gimnáziumi színjátszó csoportjának hatszáz diákja vett részt Pécsett a francia nyelvű ifjúsági színpadok nemzetközi fesztiválján, melyet a belőle „kinőtt” Frankofon hét keretében nyitottak meg. A bolgár, francia, lengyel, magyar, román és osztrák fiatalok francia nyelvű előadásait a házigazda Leöwey gimnáziumban, illetve a pécsi Művészetek Házában tartották. Varga Imre és Kárpáti Éva tárlata Varga Imre szobrász- és Kárpáti Éva festőművész közös kiállítása nyílt meg a budai Koller Galériában. A szobortárlat nagyméretű alkotásait a galéria udvarában megtekinthetik az érdeklődők, s ugyancsak ott láthatók azok a fotók, amelyek az elmúlt három évben készült, és külföldön felállított Varga-műveket mutatják be. A galériában festőként is debütál a Kossuth- és Her- der-díjas művész: három olajvászna mellett kisplasztikákat, plaketteket, reliefeket, domborműveket láthat a közönség. Kárpáti Éva több mint 30 olajfestményét mutatja be a Táncsics Mihály utcai tárlaton. Végh Sándor kitüntetése A Magyar Köztársaság elnöke az Ausztriában élő Végh Sándor hegedűművésznek és karmesternek, a salzburgi Camerata Academica kamaraegyüttes vezetőjének a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét adományozta. A kitüntetést — a kamaraegyüttes zeneakadémiai hangversenyén — Biszterszky Elemér kultuszminisztériumi államtitkár nyújtotta át. Pro és kontra a könyvtárban „Nullszaldós” nyelvünkben élünk Megalakult a Közép-európai Kulturális Folyóiratok Egyesülete Az Európai Utas című magyar folyóirat kezdeményezésére megalakult a Közép-Európai Kulturális Folyóiratok Egyesülete. A szövetséget a Variációk a térség jövőjére című konferenciára a fővárosba érkező — osztrák, olasz, szlovák, cseh, lengyel, horvát, szlovén és magyar — lapok képviselői hozták létre. Az aláíró szerkesztőségek vállalják egymás szakmai munkájának támogatását, a kölcsönös tájékoztatást. Az egyesület információs irodát hoz létre Budapesten, amely koordinálja az országokat összefogó kulturális információs tevékenységet. Nehezen, de egynéhány szempont szemügyrevétele után azért megválaszolható kérdést feszegettek a megyei és városi könyvtár Pro és kontra fórumsorozatának előadói a minap: romlik-e nyelvünk? A „mihez képest” és az „egyáltalán” viszonylataiban Grétsy László nyelvész, főiskolai tanszékvezető tanár és Tasnádiné Rónaky Edit tanárnő, az „ifjúsági nyelvi pályázat” első helyezettje boncolgatta a nyelvünkben megfigyelhető változásokat, azok miértjeit, a szépszámú hallgatóság előtt. A sajtó nem kényeztet bennünket túlzott példamutatással, helyesírása csapnivaló — mondotta Grétsy tanár úr bevezető előadásában, főként az írott sajtót, másodsorban az audiovizuális médiákat minősítve e súlyos, de — mi tagadás — mély igazságtartalmat hordozó megállapításával. Ám azonnyomban — s talán ebben áll a nyelvész tanár szembeötlő népszerűsége — a médiák védelmére, (védelmünkre) is kelt, mondván: bizony, már megint a technika ördöge, jelesül a számítógépes szövegszerkesztés áll az újabban elszaporodó bakik hátterében. (S mert e sorok is „számítógépszer- kesztetten" készülnek, már-már remeg a kezem, igazolva teljes igyekezetem: csak nehogy éppen e jegyzet vigye el a pálmát a tücsök és bogárösszeállítások legújabb mazsolázásaiban.) Térjünk tehát vissza a nyelvész elemzéséhez, ami a gyakori ronda öö-zésünkre ad magyarázatot. Mindnyájuknak szemet — vagy inkább fület — szúrt már e jelenség, amit Grétsy tanár úr a slendriánságból, némi nyegleségből eredeztet és ami bizony leküzdhető. Ehhez előadásában hozzátette: ha közéleti személyiség, netán politikus él (mint ahogy nem egy él) e fület bántó beszédstílussal, az bizony számolhat akár választási esélyeinek enyhe romlásával is. Szót emelt a nyelvész a „nyakló nélkül való idegenszó-áradat” ellen is, amelynek elburjánzását nézete szerint csak e szavak köznyelvbe kerülése előtt lehet megakadályozni. Erről és a diák-szleng mibenlétéről szólt Tasnádiné Rónaky Edit is, kiterjedt kutatásainak mosolyogtató példáit híva’ segítségül. Azért a sok panasz után Grétsy László nem mulasztotta el megemlíteni a javuló tendenciákat sem. Közöttük első helyre kívánkozott a Kádár-korszakban dúló beteges betűejtés lassú kihalása: a pártvezér által előszeretettel használt útján és haladjunk és éljen krónikusan rossz betűejtésének megszűnése. Annak pedig, hogy a szóalkotás reneszánszát éli (ebben a sajtó — többnyire — dicséretesen élen jár), örül a nyelvész. Akinél végülis, mérlegre téve az ilyen-olyan hibákat és értékeket, a mérleg nyelve középütt maradt: „nyelvünk nem romlik, de nem is javul; körülbelül „nullszaldós”. Legalább a nyelvünk, mondhatnék erre gú- nyorosan. És egyelőre ebben élhet nemzetünk. Balassa Tamás Zala irodalmi folyóirata Mérleg címmel Nagykanizsán megjelent Zala megye első irodalmi és kulturális folyóiratának próbaszáma, a Presson Kulturális és Szolgáltató Kft gondozásában. Fő- szerkesztőként Pék Pál költő jegyzi a folyóiratot, amely — több cég, alapítvány támogatásával — majd a nyár végétől jelenik meg rendszeresen. Folklórcentrum nyílik Hivatásos és amatőr néptáncegyüttesek, zenekarok és szólisták láthatók, hallhatók április 10-től október végéig a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában nyíló Folklórcentrumban. A külföldről és hazánk különböző vidékeiről érkező érdeklődőknek itt népzenei lemezeket, különböző népművészeti s iparművészeti tárgyakat is kínálnak.