Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-25 / 70. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1993. március 25., csütörtök „Tiszán innen, Lajtán túl...” Túzok, láprigó, mormota, nyuszt, nyest, mormota, apró nőszirom képe is látható azon a kiállításon, amely „Tiszán innen, Lajtán túl” címmel nyílt, a Magyar Természettudományi Múzeumban. A fotótárlat Ausztria és Magyarország ma még létező természeti, növényi ritkaságait, védett állatfajait mutatja be. Az osztrák Állat- és Természetfényképészek Egyesületének bemutatója arra hívja fel a figyelmet: a veszélyeztetett növény- és állatvilágot csak a „határok nélküli természetvédelemmel”, közös munkával lehet megmenteni. A Nemzeti Múzeum épületében 23 osztrák fotós, több mint 100 színes, az élővilág csodáit megörökítő felvétele tekinthető meg. Magyar faragó művész Párizsban Kada Lajos érsek, bonni apostoli nuncius nyitotta meg Párizsban a Németországban élő magyar népi faragómü- vész, Müller György kiállítását. A Magyar Intézet és a párizsi magyar Katolikus Misszió közös rendezésében megnyílt kiállításon, amelynek védnöke Eva Barre, Raymond Barre volt francia miniszterelnök magyar felesége, száznál több faragványt — szobrot, tükröst, festett és faragott képet és más népművészeti alkotást — tekinthetnek meg az érdeklődők. Művészeti tanácskozások — Art Expo ’93 Az Art Expo ’93 — nemzetközi művészeti kiállítás és vásár — tegnapi programját szakmai tanácskozások és előadások egészítették ki. A nemzetközi művészeti vásárok helyzete a világban címmel tartott előadást Bryan Montgomery Angliából. A Ijub- janai művészeti vásár történetét, hagyományát ismerteti a szlovén vendég. Művészet és életmód, A Fővárosi Önkormányzat és a képzőművészet támogatása, A kulturális menedzserképzés gyakorlata az Eötvös Lóránd Tudománye- gyetemen, valamint Két szék között a pad alatt, avagy életben maradhatnak-e a nonprofit szervezetek? címmel hangzottak el a referátumok a MNV konferenciaközpontban. Kő a kövön — 50. előadás Göncz Árpád Kő a kövön című darabját március 22-én este ötvenedszer adták elő a Várszínház kamaratermében. A darab szereplői: Bánsági Ildikó és Oszter Sándor. Megérdemelt vastaps a „fémjelzésnek” Figaro bocsánatos mázassága Telt színház, minden előzetes várakozást felülmúló érdeklődés fogadta Figaro hétfő esti házasságának hírét, távol Almaviva gróf andalúziai kastélyától, a kaposvári teátrumban. Hiába, Kincses Veronika operaénekes és Drahos Béla karmester neve fémjelzés e műfajban az operakedvelő közönség kimozdulását és helyfoglalását eredményezi a színházi nézők terén. A Beaumarchais által a tizennyolcadik században kiötölt figura, Figaró, már Napóleont is megfogta, aki kiérezte belőle, hogy „már maga volt az akcióban lévő forradalom”. És valóban, a francia bomba 89-es robbanása előtt megszületett szevillai borbély története nem más, mint a fur- fang és fifika küzdelme a feudalizmus anakronisztikus vagy maiul szólva begyöpösödött felépítménye, az idejétmúlt főúri kiváltságosság ellen. Figaro éles esze — eleget téve a papírformának — a somogyi megyeszékhelyen is „miszlikbe vágta” a grófi döly- föt és cselszövést, és ahogy azt akkoriban Beaumarchais óhajtotta, úgy jöttek le a színpadról a soha el nem halványuló igaz- és tanulságok. Mindebben a borbélyi-szolgai küzdelemben a komorna-mát- káért, Suzannért, Figaró remek partnereinek bizonyult a Nemzeti Filharmónia társulata: a Drahos Béla karnagy vezényelte Kaposvári Szimfonikus Zenekar az árnyalás végtelen palettájának színeivel ajándékozta meg a közönséget, a pianisszimótól a for- tisszimóig, Figaro allegrettójának kíséretétől a vonósok Suzannét aláfestő-spannoló staccatos kapkodásig. A Magyar Állami Operaház magánénekeseinek előadásában elevenedett meg az andalúziai történet: Figarót Egri Sándor, Almavivát Sárkány Kázmér, Suzannét Pászthy Júlia, a Grófnét Kincses Veronika énekelte. Ő a — hallgatóság vastapsban is megnyivánuló sikere mellett — legnagyobb tetszést a szimfonikusok második sorában fuvolán játszó hölgynél érte el, akit olyany- nyira magával ragadott, hogy szabályosan kiült az arcára a művésznő kincset érő éneke. Úgy alakult, hogy W.A. Mozartnak, mondhatnék, csak a futottak még listán szorult egy kis hely, pedig az ő zsenialitása nélkül (aminek dicsőítését fokozni dőreség lenne) ez a kaposvári produkció sem jö(Fotó: Csobod Péter) hetett volna létre. Végülis, nem állva meg némi keresetlen magánvélemény megpen- dítését: ahhoz képest, hogy személyemnek gyakran „fület szúr” az opera mint hangzás mesterkélt mázassága, cseppet sem volt ellenemre Figaro, a borbélymester (szín)házas- sága. Sőt... Balassa Tamás ■■■■ . Aki hisz, énekel Új mecénások-A Magyar Egyházzenei Társaság és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei tanszékének rendezésében vehettünk részt az I. magyar egyházzenei kongresszus március 14-16-i ülésén Budapesten. Közös alkonyati zsoltáros istentisztelettel kezdődött a háromnapos rendezvény. Beszédet mondott Paskai László bíboros, esztergomi érsek. Az első plenáris ülésen köszöntőt mondott Soproni József, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora. Az első előadást Philipp Harnoncourt, a grazi egyetem liturgiatörténeti, keresztény művészeti és himnológiai intézetének tanszékvezető tanára tartotta az egyházi ének ökumenikus jelentőségéről. Felhívta figyelmünket az egyházi zene és szöveg kapcsolatára, helyére a liturgiában, az ének jelentőségére, ami az embereket összeköti és Istennek hálát ad. Az apostoloknak egy közös küldetésük volt, mégis különböző a feladatuk, így vagyunk mi is a többi egyházakkal, de szükség van a hitbeli egység elismerésére. Az est zárásaként erdélyi népi gregorián dallamokat hallgattunk. Másnap Dobszay László elődasásában az egyházi zene tiszta eszméjéről egy .rövid áttekintést, az ősi gregoriántól, többszólamúságig kialakulásán át a gyülekezeti énekek önállóságáig. Az egyházi zene legyen egyetemes, szent és művészi. Ezt követte a XX. századi énekeskönyvek bírálata a református, evangélikus, katolikus, baptista egyházakban. Éles viták alakultak ki a katolikus népénektár (Éneklő Egyház) alkalmazásáról, megírásának körülményeiről, használhatóságáról. Az egyházi zene és az új római katekizmus kapcsolatáról beszélt Török József. Ezt a társaság katolikus tagozatának megalakulása és programmegbeszélése követte. Ezzel egyidejűleg Prőhle Károly korunk liturgikus törekvéséről és a protestáns népének-gyakorlatról tartott előadását hallgathatták a protestáns tagozat résztvevői. Késő délután Magyarország orgonáiról hangzott el diaképekkel illusztrált áttekintés az 1985-88 közötti országos orgonafelmérés alapján. Este a Mátyás templomba kaptunk meghívást a Schola Hungarica színvonalas koncertjére. A harmadik napon Szendrei Janka vezetésével a kórusrepertoárok megújításáról volt szó. Elhangzott, hogy új kiadványokat kell létrehozni, amiben gyengébb tudású kórusok által is előadható egyházi többszólamú művek szerepelnek. Körber Tivadarné minisztériumi főtanácsos az egyházzenei képzés helyzetéről beszélt az állami oktatás rendszerében. Örömmel közölte, hogy a Zeneművészeti Főiskolán felsőfokú egyházzenei képzés folyik. Máté János (református), Tardy László (katolikus), Trajt- ler Gábor (evangélikus) hozzászólása után az egyházzenész helyzetéről vitatkoztunk. Megalakult a pedagógus szekció is. Több vitás kérdést egy továbbképzésen vitatnak meg. Nagy örömünkre szolgált, hogy a nagy számban megjelent egyházzenészek és zenét kedvelők ilyen nagy lelkesedéssel, tenniakarással foglalkoztak az egyes kérdésekkel. A kongresszust a Te Deum eléneklésével zártuk le, de ez a lezárás egyben egy új, szent, egyetemes és művészi munkának volt a kezdete. Szili Zoltán Szegényedünk és gazdagodunk. A kérdés az: mit értünk szegénység és gazdagság alatt. Pénz szűkében éppúgy elaljasodhat a világ, mint dúskálva. Az általános emberi értékek felől közelítve, a választ az egyetemes kultúra adhatja meg, amely évezredek óta emberformáló erejű. Napjainkban ismét a helyét keresi az irodalom, a művészet, vallva, ím már nyíltan Baudlaire útmutatásul szolgáló gondolatát, a vers célja maga a vers. Ha tovább gondoljuk a költői megfogalmazást, ahogy ezt tette Tornai József, a Magyar írószövetség elnöke, akkor eljutunk arra a fennsíkra, ahonnan visszhangozhat a szó: az irodalmat kizárólag az irodalommal mérhetjük. A mű értékét csakis a benne feszülő sugárzás mutatja, semmi más „mértékegységgel” nem mérhető, hasznossága ebben rejlik. Á minap részt vettem egy tanácskozáson, amelyen elkoptatott szavaink, fogalmaink ugyan nem nyújtottak mankót a továbbjutáshoz, de világossá vált, hogy újra kell értelmezni a történelem során folyton változó kategóriákat. Gazdagodunk és szegényedünk. Kívülről és belülről. Szép példáit láttam ezen a tanácskozáson és az azt követő napokban egy másik somogyi rendezvényen annak, hogy a vállalkozó önként hajlandó áldozni a kultúrára, amelyet — adó ide, adó oda, leírható-e a jövedelméből vagy sem — olyan nemes cél szolgálatába állít, amelynek megtérülését a bankkamatok ugyan nem biztosítják, ám örökre teremtő. A dunaharaszti Maczó János saját vállalkozásából, jövedelmének elkülönített részéből alapított lapot, amely fáklyaként lobog országos olvasótábora előtt. A kaposfü- redi, elsőkötetes Nyári László költő az előttünk járók példáját idézve javasolta, hogy a szponzor adójából leírhassa a kultúrára fordított kiadását. Hajlandóságot mutat az állam arra, hogy kivonuljon a kultúra támogatásának a feladata alól s ezt rábízza a mecénásokra, a szponzorokra. De vajon rendelkezünk-e már olyan (tőke)erős középosztállyal, amely ezt átvállalni képes? A vállalkozók közül még kevés a mecénás. Miért és ki tehet erről? A miértre az egyéni boldogulási?) szem előtt tartása adhat választ, a ki-re ha rákérdezünk, nehezebb a dolgunk. Kultúránk követeinek szintén dolga, hogy megvívják a harcot műveikért és az olvasókért, ugyanakkor elvárhatjuk: a mecénás is tudja, amire áldoz, az nemzeti érték, a magyar kultúra. Horányi Barna SOMOGYI TÉKÁK — NAGYÍTÓ ALATT Felértékelődik a könyvtár Sikeres európai turné A Magyar Állami Hangversenyzenekar szerdán újabb, 1995-re szóló szerződéssel tért haza 16 napos európai turnéjáról. A március 1-jétől 16 óráig tartó koncertkörúton Ko- bayashi Kien-lchiro és Mátyás Antal vezényletével Kodály, Bartók, Grieg, Smetana, Beethoven, Bizet, Csajkovszkij, Dvorák műveit tolmácsolták Ausztria, Németország, Hollandia koncerttermeiben. Vogel Eric párizsi emlékei Vogel Eric, a díszlet-, jelmez és látványtervezők do- yenja, Párizst idéző alkotásaival mutatkozik be a budapesti Forgács Művészeti Antikvárium első kiállításán. A múlt év mérföldkő volt a megyei könyvtár életében. Létrejött a városi és megyei, valamint a szakszervezeti könyvtár fúziója. Elsőként az országban és példaértékűen. Az összevonás úttörő feladat elé állította a szakma valamennyi dolgozóját. Varga Róbert, a Megyei és Városi Könyvtár igazgatója, helyettesével, Fiola Pállal készített számvetést a somogyi könyvtárosoknak közelmúltbéli értekezletén. Ebből is kitűnt: a munkahelyi könyvtárak sorra épülnek le, szűnnek meg, így a gyárak, vállalatok kénytelenek megválni állományuktól. Az igényesebbek — Sefag, Földhivatal — azonban szerződést kötöttek az „anyaintézménynyel”, s így nem maradnak könyv nélkül. A somogyi könyvtárak kétharmada kiskönyvtár, amelyekben tiszteletdíjasok fogadják az olvasókat. A megyei könyvtár gondozómunkájára nagy szükség van, s az önkormányzatok többsége igényli is a segítséget. A 281 somogyi könyvtárból negyven nem működött a múlt esztendőben. Ennek egy része azért, mert tatarozták, átalakították; másik része — mint például Csákányban — azért tartott zárva, mert nem találtak helyet a készletnek. Örvendetes, hogy Bálványoson viszont több éves kényszerszünet után ismét kinyílt a könyvtár ajtaja. A megyei önkormányzat továbbra is fontos feladatának tekinti, hogy lehetőleg minél több településre jusson el a szakmai segítség. Annál is inkább, mert ezek a könyvtárak több mint egy évtizedig fiókként működtek; sok esetben kiszolgáltatva a központi könyvtár anyagi helyzetének. Ezért — gyakran — kevés új könyv jutott a falvakba. Jelenleg 2.038.843 darab dokumentum — könyv, hanglemez, video, egyéb kiadvány — található a somogyi könyvtárakban. Ebből 425.142 a megyeszékhely tékáiban. Az utóbbi tíz év alatt egyébként több mint háromszorására emelkedett az állománygazdagításra szánt összeg, viszont majdnem a felére csökkent az érte kapott dokumentumok száma. A Megyei és Városi Könyvtár az idén 4,1 millió forintot szán új könyvek beszerzésére. Ebből másfél millió forintért 690 napilapot és folyóiratot járat. Az átalakulással felvetődött az alkalmazotti létszám kérdése is. Ez jelentősen nem változott, s az integrációs program alapján — úgy tűnik — minden könyvtárosnak lesz kenyere. A biztonságos lét mellett a szakmai továbbfejlődés is sokat nyom a latban. Varga Róbert könyvtárigazgató azt szeretné, ha a városi fiókokat magasabb szinten láthatnák el. Van ugyanis olyan könyvtár, ahol még telefon sincs. Ezen mielőbb változtatni akarnak, s talán egyszer számítógépek is kerülnek majd a tékákba. De addig akad még bőven teendő! A települések zömében igencsak felújításra szorul a berendezés. Korábban a megyei tanácsnak volt egy elkülönített alapja, amelyből futott erre. Most ezt megszüntették, ám — nem vitás — az anyagi segítségre jelenleg is szükség van. Főleg most, hogy emelkedik a látogatók száma, s felértékelődik a könyvtár szerepe. A somogyiaknak 18,9 százaléka tér be a könyvtárakba. Ez jó arány, magasabb az országos átlagnál. Hogy továbbra is előkelő helyen maradhasson a megye, a tékáknak szolgáltatniuk kell. Azt pedig — tudjuk jól — pénz nélkül nem lehet. A szaktudás nem elég. Lörincz Sándor
