Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
1993. március 22., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 9 Virágzásra várva BESZÉLGETÉS ANTAL IMRÉVEL Szokatlan rajta a sportruha, többen meg is fordulnak utána az újságíró-klubban, hiszen mindnyájan az öltönyös-nyak- kendős Antal Imréhez szoktunk hozzá a képernyőn. — Még a kollégáim is úgy néztek rám a tévében, mintha a Holdról érkeztem volna, pedig ez is én vagyok — bizonygatja, kedves, antalimrés mosolyát villogtatva meg, ami valóban összetéveszthetetlen. — Csak nem akar mostantól más lenni? — kérdeztem némi aggodalommal. — Sokszor elegem van abból a képernyőn jópofáskodó fickóból. Kinőttem már belőle, unom, hogy csak ezt várják el tőlem. Valami mást kellene csinálni. Gondolom, Antal Imre, a televízió főmunkatársa aztán igazán válogathat a jó feladatok között, hiszen ha a három legnépszerűbb tévés személyiséget kellene felsorolni, ő biztosan közöttük lenne. Ráadásul kevesen ilyen sokoldalúak: otthon van a komolyzenében, hiszen zongoraművészként kezdte a pályát, sikeres filmszerepeire emlékszünk, bravúros idegennyelv-tudása jóné- hány műsorban késztette ámulatra munkatársait és nézőit. — Ne higgye, hogy el vagyok kényeztetve. Ha valakinek szüksége van rám, csak leakaszt, mint egy kabátot a szögről. Azt nem kérdezik, én is szeretném-e csinálni. Kitaláltam például egy műsort, Gyerekszoba lehetne a címe, amely a polgári műveltség — ennek megszerzésére ugye, sokaknak nem volt módja az elmúlt 40 évben — hiányát akarja pótolni szakértőkkel, játékkal, sok-sok izgalmas ismeretet átadva. Hogy meglegyen az a hiányzó „gyerekszobánk”. Egy éve hever ez a terv valakinek az asztalán a tévében. Úgy mesél, hogy már az egész műsort látom magam előtt. De azonnal egy másik is felidéződik bennem: egy vetélkedő-sorozat, amelyben az akkor már sztár-tévés Antal Imre megengedte magának, hogy kisiskolás gyerekek matematika-vetélkedőjét vezesse. — Imádtam, mert láttam, mennyire komolyan csinálják — emlékezik —, s olyan jólesett az a sok-sok levél, amit a kedves kis kelkáposztafülű nézőktől kaptam! Hogy a vetélkedőre terelődött a szó, eszembe jutnak a karmesterversenyek, melyeknek Antal Imre éppen olyan vonzóereje volt, mint a zene és a fiatal művészek. — Most a karmesterversenyeknek a közelébe sem engednek — mondja szomorkás fintorral. De mikor arról kérdezem, mennyire vesz részt a tévén belüli vitákban, ismét felélénkül az arca: — Mindenről mindent elolvasok, meghallgatok, véleményem van, és ezt hangoztatom is — legyen az politika vagy a munkahelyem problémái. Ez rengeteg időmet elveszi, olyan, mint egy főállás. — A sikeres embereket sokan irigylik. Önt is? — Sohasem törekedtem arra, hogy irigyeljenek, nincsenek is olyan javaim, amelyek szokásosan irigység tárgyai lehetnének. Belőlem pedig éppenséggel hiányzik ez az emberi tulajdonság: megcsodálom mások luxus házát, kocsiját, de eszembe sem jut irigyelni. — Önnek is van egy kertje, ami állítólag irigylésreméltóan szép. — Megátalkodott városi vagyok, jól érzem magam a négy fal között. Amikor a hatvanas években, a Bors-sorozat (ezt sem igen vetítik már többé, pedig milyen jó kis film volt) gázsiját egyben kaptam meg, venni akartam belőle egy kocsit. Valaki azt mondta, miért nem veszek inkább telket, sok örömem lesz benne. Azt sem tudtam, honnan kell ilyesmit beszerezni, mennyit kell belőle venni... Aztán egyszer sétáltam Szentendrén, és megláttam egy mezőt, telistele árvalány- hajjal — beleszerettem, s most ez a kertem. Minden növényNyudodt, derűs lélekkel Egy svájci-magyar mecénás: Saáry Éva Saáry Éva: „ Van ahol szívesen fogadnak, de van ahol még most sem ismernek” Fotó: Lang Róbert A kaposfüredi galériában nemrégiben nyílt kiállítása a Svájcba emigrált Saáry Éva költő, képzőművész művészetpártolónak. Korábban a Mosdósi Tüdő-és Szívkórházban egy orvoskongresszus kapcsán mutatkozott be a szűkebb közönségnek. A kalandos életű alkotót egyre gyakrabban látjuk Somogybán. Ez azt jelenti, hogy ismét Magyarország lett az igazi hazája? — Mindig is Magyarországot tekintettem az igazi otthonomnak — válaszolta. — A különbség csupán annyi, hogy a politikai rendszerváltást követően szabadon jöhetek haza és szabadon fejthetem ki a véleményemet. Nyolc éve még az édesapám temetésére sem kaptam vízumot; legelőször a Nagy Imre temetésére látogathattam haza. — Több évtized múltával milyennek látja a honi művészvilágot, miként fogadták a kollégák? — Erre nehéz válaszolni. Van ahol szívesen fogadnak, de van ahol még most sem ismernek. Ez természetes, hiszen 36 évig nem volt módjuk tájékozódni sem az emigráns magyar irodalomról, sem a művészetről. — Ki, illetve kik segítenek abban, hogy minél előbb megismerjük az alkotó és művészetpártoló Saáry Évát? — Több jeles személyiség és intézmény patronál. Dr. Szijj Rezsőt a Szenczy-Molnár Társaság vezetőjét említeném meg, ő rendezte az első irodalmi estemet Budapesten. A Petőfi Irodalmi Múzeum támogatását is élvezem; náluk volt látható 5 hónapon át a kiállításom és ott mutattam be a fotóimat, valamint az általam írt, szerkesztett és illusztrált könyveket. Somogyba, dr. Andrásofszky Barna orvosigazgató hívására jöttem. — A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIK) elnökeként 17 évig támogatta a magyar kultúrát. Miként változott meg ez a tevékenysége? — Hogy ez a munkám miként folytatódik tovább, most nagy kérdés. Tény, hogy abban a formájában, ahogy eddig csináltuk, nem folytathatjuk tovább, mert az egész világ megváltozott. Ehhez a változáshoz nekünk is igazodnunk kell. — Most, hogy már a szellemi határok is szabaddá váltak, mi lesz a fő célja a SMIK-nek? — Továbbra is szeretnénk kapcsolatot teremteni a különböző országokban élő magyar művészekkel. Ennek egyik fontos összetevője a ma még akadozó párbeszéd ösztönzése. — Ma már nem kell emigrációba vonulnia a magyar irodalomnak, képzőművészetnek. Gondolt-e arra, hogy a svájci szervezethez hasonlót hozzon létre Magyarországon? — Még nem gondolkodtam ezen; jelenleg inkább ötletszerű kapcsolattartás jellemzi a határainkon túli és a hazai művészetet. — Izgalmas, kalandos élete során szinte bejárta a Földet. A festményeiből lélekmeleg- ség árad. Ilyen barátságosnak, meleg színűnek látja a világot? — Ez egy meditativ festészet; nálam a kedélyváltás egyben műfajváltást is jelent. Ha sötéten látom a dolgokat, akkor inkább verseket írok, mert a festéshez nyugodt, derűs lélek kell. Várnai Ágnes hez, mely benne van, személyes emlék fűz. Csak azt bánom, hogy az árvalányhaj nincs többé. — A beszélgetésünk elején elmondta, hogy változtatni szeretne, mást csinálni, mint amit Öntől az utóbbi években megszoktunk a képernyőn. — Nemsokára nyugdíjas korú leszek — és ott az a rengeteg könyv, alig férek tőlük a E szavakkal jellemezte helyzetüket Siegfreid Braun úr, a ZDF munkatársa azon a médiaszemináriumon, amelyet a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával szerveztek Budapesten német és magyar tévés és rádiós szakemberek közreműködésével. Témája a szórakoztatás és közszolgálat, a reklám és tisztességes tájékoztatás, a politika és a pénz, melyből az utóbbi nincs, de kellene. Magyarországon is megszűnt az MTV monopolhelyzete. A nézők táborát a kábel- hálózat a legtöbb helyen 19 felé oszthatja. A kereskedelmi adók közül nálunk is a SAT 1 és az RTL a legnépszerűbb, melyek műsora hatvan százalékban reklám. Németország jogi rendelkezései (az egyesüléskor az elsők között rögzítették) szabályozzák a szponzorálást. Ezek között legfontosabb az talán, hogy politikai és vallási szerveztek anyagilag nem támogathatnak műsorokat és politikai magazinműsorok nem fogadhatnak el szponzoroktól semmit. Az adakozó tartalmi kérdésekbe nem szólhat bele, a műsor elején és végén kötelezően említik nevét, de több semmi. A német közszolgálati médiák szakemberei mégis bizakodók, nézőszámuk és tetszési indexeik bizonyítják, hogy a nézők a minőségre voksolnak. És mi a helyzet nálunk? Mikor veszti el a producer és stábja az ártatlanságát? Aki pénzt vagy bármit ad, bele kíván szólni tartalmi kérdésekbe Antal Imre ismert arca lakásomban, azt is, el kellene valamikor olvasni. És képzelje — meséli felcsillanó szemmel —, egy holland virágkatalógusból megrendeltem egy rózsafát, mely az egyik oldalon vörös, a másikon sárga virágokat hoz. Most várok, és lesem, mikor virágzik majd. Molnár Gabriella is. Pénzre pedig minden produkcióhoz szükség van. A legolcsóbb az a műsor, ahol két-három ember beszélget a stúdióban. Az órákon át tartó szórakoztatáshoz — a nézők eléggé el nem ítélhető véleménye szerint — ez nem mindig elegendő. Személyisége és témája válogatja az időtartamot, mely ugyancsak véges. Kell egy kis zene, egy kis tánc, szép idők, szép történetek, kellenek izgalmak — nem politikai, abból elegük van —, üldözők és üldözöttek... Nem mindegy, hogy egy dekektív- történetben a szimpatikus detektív milyen autómárkát használ. Az embléma ugyanis többször tűnik fel a képernyőn, és nem tagadható, hogy pozitív megvilágításban. Ha például áruházban játszódik egy jelenet, nem mindegy, hogy melyikben, de mondhatnék szállodát, éttermet is. A szereplő, ha elegáns, melyik tervező, ha sportos, melyik márka ruháját hordja, és akkor még nem említettünk ital- és ételmárkákat. Bonyolult kérdések ezek. Keskeny az erkölcs mezsgyéje, különösen akkor, amikor megfelelő törvények nélkül a jóízlés és a tisztesség szab határt. Mindkettőnek ugyancsak szűkében vagyunk. Nem egy szakma belügyéről esett tehát szó ezen a konferencián, hanem olyan valamiről, ami mindazokat érinti, akik (háttértelevíziózva vagy fő esti programként) tekintetüket a készülőre vetik. Józsa Ágnes Mesemondók találkozója A Tv2 az MTA Néprajzkutató Intézetének támogatásával, a pécsi-, a szegedi- a debreceni- és a szombathelyi körzeti stúdiók részvételével hirdette meg a mesemondók találkozóját. A találkozóra bárki jelentkezhetett korra és állampolgárságra való tekintet nélkül az országhatáron belül és kívül. A március elsejei határidőig ezeregyszázötven- kettő mesemondó jelentkezett. Magyar népművészet Floridában Magyar népművészeti kiállítást rendez az Amerikai Egyesült Államokban, Floridában az egri Dobó István Városmúzeumban. Palócföld, Matyóföld, Sárköz, Kalocsa, az Alföld, Kalotaszeg jellegzetes népviseletei mellett hímzett és szőttes textileket, fafaragásokat láthatnak az amerikai látogatók. A tárlatot március 29-én nyitják meg Daytona Beachben, majd a következő hetekben Florida nyolc városában mutatja be. Parasztporta az iskola pincéjében Néprajzi gyűjteményt nyitottak Dunakeszin, a Széchenyi István Általános Iskola pincéjében. Létrehozására Fe- nyőné Tóth Magdolna szervezte meg a társadalmi összefogást. A bemutatótermet a múlt század végi paraszti porta jellegzetes bútoraival, munkaeszközeivel rendezték be; a konyharészbe egy búboskemencét is építettek, amelybe tüzet rakva a gyerekek hagyományos módon kenyeret süthetnek. Otar Joszeliani Budapesten Új filmjének budapesti bemutatójára hazánkba érkezik Otar Joszeliani grúz rendező. A Párizsban élő művész a Lepkevadászat című alkotás vetítésén vesz részt március 26-án a Színbád Moziban. Az ősbemutató után Gazdag Gyula filmrendező és Székely Gabriella filmkritikus beszélget a világhírű rendezővel. Az előadás első darabja a Josze- liani-retrospektív sorozatnak, amelynek keretében Lombhullás című első játékfilmjét, és több egyszeri vetítésre átvett alkotását láthatja a nagyközönség. Áprilistól itt az új 4 ajtós OPEL ASTRA Rendelhető: metall színben, automata sebváltóval, boudcomputerrel, 1,4 SE (82 LE), 1.6 SE (100 LE), valamint 1.7 Diesel kivitelben Még ma rendelje meg márkakereskedőjétől, hogy Ön legyen az első! OPELe MOLNÁR KFT Kaposvár, Füredi u. 153. Tel.: 82/14-425 Ragadozó madarak között a tyúkok A producer elvesztett ártatlansága
