Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-16 / 62. szám

1993. március 16., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Művészeti szakközépiskolások hangversenye Nagysikerű hangversenyt adott a hét végén a tabi városi művelődési központ kamara­termében — a helyi zeneis­kola közreműködésével — Cseresznyés Zsuzsanna (gi­tár), valamint Kovács Ottilia (zongora), a pécsi művészeti szakközépiskola végzős nö­vendéke. Műsorukban többek között elhangzott: Bach E-dúr preludium és fuga, Haydn C-dúr szonátája, Albéniz Ara­góniái tánca (zongorán), il­letve Bartók Halotti ének és Barios Barcalora című műve (gitáron). Aranylakodalom Németsürüpusztán Vasárnap ünnepelte Né- metsűrűpusztán házasságkö­tésének 50. évfordulóját Pál Ferenc és felesége, Batuza Mária. Az idős házaspárt a szűkebb család: három gyer­mekük, három unokájuk és dédunokájuk köszöntötte. A nem mindennapi évfordulón gyermekeik szép ajándékkal is kedveskedtek szüleiknek. Vízmű épül Bábonymegyeren Nyúlik a bábonymegyeri vízmű beruházásának határ­ideje, mint a rétestészta. A község határában még 1991-ben hozzáfogtak a vízmű kiépítéséhez, s újabb és újabb határidőket tűztek ki, de a munkával — amelyet a dombóvári Épker Kft vállalt — csak nem készültek el. A leg­kisebb megállapodás szerint május 31-ig kell átadni a víz­müvet. Addigra azonban a környék rendbetételével is el kell készülni a Tolna megyei cégnek. Községi húsbolt Bedegkéren A helybeli iskola konyháját is folyamatosan ellátja hússal az a vágóhíd és községi hús­bolt, amely csaknem egymillió forintos beruházással készült el a tavalyi év végén Bedegké­ren. A beruházáskor kialakítot­tak állatorvosi szobát is, vala­mint egy nagy ipari hűtőszek­rényt is üzembe helyeztek. Helyesbített a polgármester Lapunk március 2-i számá­nak Somogyi Tájak oldalán írás jelent meg Zala község­ről, amelyben a település pol­gármestere is nyilatkozott. A napokban azonban nyilatko­zatát kiegészítő levelet jutta­tott el a szerkesztőséghez. Mint írta: .... elmarasztalóan n yilatkoztam a DRV tabi üzemvezetőségéről, mivel többszöri kérésemre sem javí­tották ki a cikkben felsorolt hi­bákat. A tényékhez tartozik, hogy mire az írás megjelent, a hiányosságot megszüntették. Erről az újságírót nem tájékoz­tattam, ezért kérem az érintet­tek szíves elnézését. Tiszte­lettel: Szarka László Zala pol­gármestere.” Munkanélküli lesz a tabi munkaügyi hivatal vezetője? Tízből egy ember állás nélkül Megyénkben Tab térségében él a legtöbb munkanélküli. A huszonöt település túlnyomó többsége apró falu, sok he­lyütt egészségtelen ivóvízzel, rossz telefonhálózattal. Az utak szállításra alig alkalmasak, s még átmenő forgalomról sem beszélhetünk, mert zsákutca végén hasalnak. Sok az idős ember ezeken a településeken — a fiatalok komfortosabb környezetbe, városba költöztek. Munkahe­lyet, ipart telepíteni így nagyon nehéz. Miképp lehet ilyen kö­rülmények között segíteni az embereken? — erről beszél­getett munkatársunk Mada­rász Gáborral, a tabi munkaü­gyi központ vezetőjével. — A térségben minden ti­zedik ember munkanélküli; ezernyolcszáz állampolgár gondjain kellene segíteniük. Milyen lehetőségeik vannak? — A munkanélküliek átlagé­letkora magas, és jellemző még, hogy többségük szak­képzetlen. Egy 50 évnél idő­sebb embert, aki egész életé­ben például termelőszövetke­zetben végzett fizikai munkát, elég nehéz átképezni. Pedig az átképzés a leghatékonyabb forma, amivel segíteni tudunk. — Van-e remény arra, hogy rövid távon kicsit könnyebb helyzetbe kerüljenek a tér­ségben élők ? — Tabon kártyavárként „dőltek össze” az üzemek. A Videoton például ezer dolgo­zót foglakloztatott egy időben. Aztán egyik pillanatról a má­sikra megszűnt, s ezzel csődbe jutottak azok az üze­mek is, amelyek bedolgozást vállaltak a gyáróriásnak. Most egy kicsit már kedvezőbb a helyzet. Egyrészt a Videoton volt vezetői sorra kft-ket, betéti társaságokat alapítottak, s ezek a 20-30 személlyel dol­gozó vállalkozások kezdték felszippantani az embereket. Másrészt úgy néz ki, hogy a Philips és leányvállalatai vég­leg letelepülnek a térségben. — Említette, hogy az átkép­zés a leghatékonyabb mód­szerük. Milyen szakmák a leg­kedveltebbek? — A Balaton közelsége mi­att is a vendéglátáshoz kap­csolódó szakmák a legkere­settebbek. S most már a tu­rizmus is kezdi bontogatni szárnyait a falvakban. Min­denesetre legelőbb a munkál­tatók igényét mérjük föl, és csak utána hirdetjük meg a tanfolyamot. Ezzel elértük, hogy a végzettek többsége a vizsgát követően azonnal munkahelyhez jut. Másrészt a meglevő szakképzett munka­erő tudásának _magasabb szintre emelését próbáljuk megoldani. A Philips ugyanis kedvezően fogadja, ha dolgo­zója több területen is alkal­mazható. Ezzel összefüggés­ben meg kell jegyeznem, hogy a multinacionális vállalat saját költségén is folytat képzést, ha a német nyelvet sikerül megtaníttatnunk a munkanél­külivel. — Ön 32 éves, és tizenegy esztendeje foglalkozik mun­kaüggyel. S hallom, ennek el­lenére munkanélküli lesz? — Az nem biztos, hogy munkanélküli leszek, de a mostani munkakörömet fel kell adnom. Köztisztviselő vagyok, s bár felsőfokú szakmai vég­zettséggel rendelkezem, ál­lamvizsgát nem tettem. Már meg is hirdették az állásomat. Czene Attila Falusi esték Somban „A FIATALOK NEMIGEN MARADNAK ITT .... S érsekszölösi magány Mindennap kijár a postás — ezt nagyon várják az emberek Sérsekszölős utolsó háza magányosan, külön áll a többitől, út is csak nemrégi­ben vezet a portához. To­vább, a Sérseken élő né­hány családhoz földúton le­hetne eljutni. A kis házban Erzsébet él férjével. Frakk, a farkaskutyá­juk hűen őrködik, csaholással fogadja a betérőt. Csak a konyhában ég a tűz, így nem kell sok fa, napközben meg úgyis csak a háziasszony van otthon. — A háztartást vezettem mindig; elláttam a ház körüli dolgokat, meg a kertben dol­goztam. A férjemmel élek itt: ő a kenyérgyárban dolgozik, neki még van munkája. Mi itt születtünk, itt is telepedtünk le. Régebben állattartással foglalkoztak, most már nin­csen rajta haszon. — Meg lehetett lenni az álla­tokból. Most már csak disz­nónk van, de azon is alig ma­rad valami. Van baromfi is, és ott a kert. Csak saját részre tartunk mindent, eladásra nem. Addig, amíg átvették rendesen a tejet meg az álla­tokat, jobban meg lehetett élni, megvolt az ára mind­egyiknek. Jobb volt, mint most. Mit csináljunk? Csak a férjem fizetése van. Volt földje az apósomnak, valamennyit vissza akarunk kérni, de nem tudom, mennyi lesz az. Volt nyolcvanegynéhány aranyko­rona. Ha olyan helyen adják, hogy érdemes visszavenni, akkor megtesszük. Én nagyon szeretem ezt a falutól félre eső helyet, szere­tek itt lenni. Idegen nem jár erre. Rádiót hallgatok, újságot olvasok, meg a tévét nézem, újabban a híradót, hogy tud­jam, mi van a világban. Bor­zalmasak ezek a háborúzá­sok. A kétszáz lelket számláló községben nemcsak az út ké­szült el. — Volt itt akkora gödör, hogy traktorral sem lehetett elmenni. A polgármesternek minden problémát el lehet mondani, nagyon rendes. Ne­héz lehet neki: hogy legyen, mint legyen? A temetőt és a volt iskola épületét is rendbe tették. Gázcseretelepet csinál-, tak most; villany is van, az ivóvíz meg most épül. Csak­hogy idáig már nem hozzák el, nekünk sokat kéne fizetni érte. Gáz nem hiszem, hogy lesz mostanság; fával tüzelek és az nagyon drága. Orvos két hétben ha egy­szer van, be kell járni Tabra. Az iskolások is oda járnak el. Kicsi falu ez. A boltban az alapvető ennivalót meg lehet venni. A postás mindennap ki­jár; azt alig várják. Vannak munkanélküliek néhányan: van, akinek jó, hogy nem kell dolgoznia, mégis kap pénzt. Nincs most a faluban állás, hogy megszűnt a Videoton, sok munkanélküli lett. A településről Tabra lehet csak bejutni, esetleg Torvajra vagy Lullára... — Kevés busz van, de biz­tosan nem érné meg többet indítani. Én csak akkor ülök buszra, ha orvoshoz megyek vagy be kell mennem Tabra., Sérsekre meg olyan rossz az út, hogy még orvos sem tudott kimenni: szóltak egy trakto­rosnak, az vitte ki. Gyalog köz­lekednek onnan az emberek. Nagy esők idején akkora göd­rök vannak, hogy egy autót el lehet bennük temetni. — Hogy mire költünk? Ruha, meg cipő, mert az kell. A hús meg van itthon, tojás is. Soha nem kívánkoztam el in­nen. Talán azért, mert itt szü­lettem. A fiatalok nem marad­nak meg, az enyimek sincse­nek itt. Szeretnek idejönni, de lakni nem... Tóth Kriszta Tabi kitüntetettek Som önkormányzata sze­rény lehetőségeihez mérten támogatja a településen élők sport- és kulturális igényeit. A használaton kívüli iskola egyik tantermében helyezték el a kétezer könyvet számláló könyvtárat, a másikban egy klub működik, amelynek lírai a neve: „Falusi esték”. Alakítot­tak egy baráti társaságot is, mely kirándulásokat, ország­járásokat szervez. Részt ve­sznek a Dél-balatoni Kulturális Központ rendezvényein, mű­sorain is. A sportolni vágyó fiatalok Nagyberényben és Nyimben focizhatnak. A klubokat, szak­köröket, a sportolókat 10-15 ezer forinttal támogatja a pol­gármesteri hivatal. Átadták a „Tab városért” emlékplakettet. Az önkor­mányzat képviselő-testületé­nek döntése alapján az idén öten kapták meg ezt a kitünte­tést. Cserhalmi Sándor nyu­galmazott tanár több évtize­des pedagógusi pályafutása alatt meghatározott bölcses­séggel oktatta diákjait a szülő­föld szeretetére; évekig sokat fáradozott a termálkút feltárá­sán, s azon, hogy Tabon kié­pülhessen a vezetékes ivó- vízhálózat. Péterffy Árpádod­nak kiemelkedő szerepe volt a helyi színjátszókörök kialakí­tásában, az előadások szer­vezésében, Presits Ferencné pedig évek óta állandó szerep­lője a kulturális, rendezvé­nyeknek. Bergmann Pál évti­zedekig szolgálta egészség- ügyi dolgozóként (mentős­ként) Tab és a környékbeli te­lepülések lakosságát. Kovács György több mint 15 éve Tab sportéletének aktivistája jó színvonalú egyéni teljesítmé­nyével és az utánpótlás neve­lésével ért el szép eredményt. A kitüntetéseket és a pénz­jutalmat Farkas István pol­gármester adta át vasárnap á városi művelődési központban rendezett ünnepségen. A napokban dől el a tabi bélosztályozó üzem sorsa. A tizennyolc dolgozó a tabi áfész szá­mára feleslegessé vált, ám budapesti megrendelőjük nem tudja nélkülözni a munkájukat. A két cég vezetői tárgyaltak ez ügyben, s ha megegyeznek, rövid időn belül kft-vé alakul az osztályozó. Szorosadi apró léptek Alig százötvenen élnek Szorosadon, e Tab környéki kistelepülésen. Fejlesztések­ről nem is álmodozhatnak a mintegy 8 millió forintos költ­ségvetésből: csak az út, amit az Arany János utcában sze­retnének megépíteni, ötmillió forintba kerülne. Egymillió van rá, a többit az útalapból sze­retnék megpályázni. A pénz nagy része a 11 iskolás gye­rek normatív támogatását fe­dezi, s az önkormányzatnak iskolafenntartásért is kell fi­zetnie, így mintegy egymillió forintot fordítanak a tanítta­tásra. Az óvodások is eljárnak, Törökkopányban van mindkét oktatási intézmény. Szociális támogatásra is többet költének, mint a múlt évben. Szociális és nevelési segélyre 600 ezer forintot ter­veztek, egyéb segélyekre 180 ezer forint jut majd. S akkor még ott vannak a munkanélkü­liek, nem egynek lejár a segé­lyezése. Az időseknek is megpróbál­nak segíteni, bár ez csak tűz­oltó munka, nem megoldás — mondta a falu jegyzője, Bajkó László. Szociális étkeztetést nem tudnak biztosítani a rá­szorulóknak: csak a szom­széd faluból tudnák elhozni az ételt, erre pedig nincs lehető­ség. Nemrégiben fejezték be az ivóvíz-vezetékrendszer építé­sét, a kölcsön utolsó részletét most fogják tudni befizetni. Tavaly építettek egy utat is. A szennyvíz és csapadék elve­zetése súlyos gondot jelent a településen, a probléma meg­oldására mostanság nem ke­rülhet sor. A buszok ritkán járnak be nap nap után Szorosadra. Tö- rökkoppányba kell eljárniuk az embereknek. A téesz segített könnyíteni a közlekedésben, amíg tehette. S ahogy az ön- kormányzat az egyre szűkö­sebb költségvetésből csak apró léptekkel tud haladni a fejlesztésekkel, úgy az embe­rek is mostanság sokan gya­logosan vágnak neki az út­nak... T. K.

Next

/
Thumbnails
Contents