Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-11 / 59. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. március 11., csütörtök Új vezetők a kamaránál Új erőkkel, szakemberekkel, az érdekvédelem elkötelezettjeivel frissítette sorait a Nyugdíjasok Országos Kamarája, amikor a közelmúltban újjáválasztotta vezetőségét. A kamara egyébként ma már 33 tagszervezetet tömörít, s köztük van a Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetsége is. Az elnök és az ügyvivő — Knoll István és Mi- halovits Ervin —, illetve az ügyvivőhelyettesek megválasztásával a munkamegosztás révén, új szakbizottságok létrehozásával igyekezett ennek a szándéknak megfelelni a nyugdíjaskamara. Fórum a korhatár emeléséről Nyugdíjasokat foglalkoztató időszerű kérdésekről — elsősorban a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjak idei emeléséről, továbbá a társadalom- biztosítási önkormányzati választások jelentőségéről — tartott fórumot a múlt hét végén az MSZP országos nyugdíjastagozata a párt budapesti központjában. Az előadóknak feltett kérdésekből kitűnt: a nyugdíjasok között is jelentősek az érdekkülönbségek, attól függően, mikor vonultak nyugdíjba — ezért tartották fontosnak, hogy a működő nyugdíjazási rendszer előre kiszámítható legyen. A korhatáremelést illetően az MSZP véleménye eltér a kormányétól: a szocialisták ekkora mértékű munkanélküliség mellett nem tartják időszerűnek a korhatár emelését. Válasz a kérdőívekre Mintegy kétszáz kitöltött kérdőív érkezett a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületéhez azok közül, amelyeket még a múlt évben juttattak el a somogyi megyeszékhely nyugdíjasainak abból a célból, hogy megtudakolják szociális helyzetüket, érdeklődjenek életkörülményeik felől. A módszert a hatékonyabb támogatás megszervezése végett alkalmazták, s jelenleg az összegyűjtött kérdőívek adatainak értékelése folyik. A munka végeztével a kitöltött adatlapok másolati példányait átadják az ön- kormányzat illetékeseinek, a kiértékelés során szerzett tapasztalatokat pedig — hasznosítás végett — megismertetik a Vöröskereszttel és a Máltai Szeretetszolgálattal. Hozzászólás a szociális törvényhez A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szövetsége is nyilvánosságra hozta a szociális törvénnyel kapcsolatos állás- foglalását. Ebben megállapítják, hogy a törvény .... koras zülött, fogyatékos..., a rászorultság megítélésénél a szubjektív szemlélet fokozottabban érvényesül, elsősorban az idős, magatehetetlen emberek, családok rovására... 1993. június 30-tól újabb, a nyugellátásból kirekesztő, embertelenül diszkriminatív rendelkezés lép életbe, mely szerint az eddigi 10 helyett ezután csak 15 év munkaviszony után lehet jogosultságot szerezni nyugdíjra... Szervezetünk úgy határozott, hogy megfelelő időben megkezdjük utcai tüntetésünket a Parlament és a minisztériumok előtt — más lehetőségünk nem lévén...” -— olvashatjuk a hozzászólásban. Szolidaritás a generációk között Programajánlat az önkormányzatoknak Az Európai Közösségek Miniszteri Tanácsa Brüsszelben ünnepélyesen kihirdette, hogy 1993 az idősek és a generációk közötti szolidaritás európai éve. A Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége ennek szellemében programajánlattal fordult az önkormányzatok vezetőihez, közös tanácskozást javasolva. SZÍNESEBB LESZ A VILÁG (?) Mosdósi öregek Az országos szervezet programajánlatában felkérte az önkormányzati vezetőket, hogy vegyenek részt márciusban azokon a regionális — két-három megye által közösen rendezett — tanácskozásokon, amelyek célja: felmérni, elemezni, hogy mit tesznek, mit tehetnek jelenleg az önkormányzatok az idős lakosságért a legújabb rendeletek és törvények keretében. A szövetség javasolja annak vizsgálatát is, hogy miként kapcsolódhat az idős lakosság a települések életébe, az önkormányzatok munkájába. „Mindebben természetesen a nyugdíjasok érdekképviseletének, érdekvédelmének fokozása, életkörülményeinek jobbítása a legfontosabb feladat, de javasoljuk megbeszélni azokat a lehetőségeket is, amelyek a nyugdíjasok kulturális igényinek kielégítését szolgálják" — olvasható a szövetség felhívásában. „Javasoljuk, hogy minden városban és községben alakuljon meg az Idősek Tanácsa, s kapjon konkrétan meghatározott, közösen eldöntött szerepet — javaslattéSajtótájékoztatót tartott a Nyugdíjasok Országos Kamarája. — A két és fél millió nyugdíjas választópolgár 1994-ben arra a pártra adja majd szavazatát, amelynek programja leginkább tükrözi a szociális érzékenységet — jelentette ki Mihalovits Ervin, a Nyugdíjasok Országos Kamarájának ügyvivője. A kamara fontosnak tartja, hogy az idős emberek ne maradjanak távol a májusi társadalombiztosítási önkormányzati választásoktól. Ezért az áprilisi nyugdíjszelteli, esetleg vétójogot — a település idős lakosait érintő kérdésekben.” A programajánlat szerint fontos, hogy meghallgassák az idős lakosság véleményét a település életével kapcsolatos minden témában, használják fel az egy élet során szerzett tapasztalataikat, tudásukat. „Szövetségünk klubjai javasolni fogják az önkormányzatoknak, hogy félévenként rendezzék meg az idősek fórumát, továbbá hogy minden városban és községben havonta egyszer legyen fogadónap az idősek számára...” Generációk közötti szolidaritás szellemében március végén országos tanácskozást rendeznek, s ennek tapasztalatai nyomán a helyi szervezetek hasonló megbeszéléseket tartanak áprilisban az ország településein. Javasolják, hogy a középiskolákban mozgalom induljon kapcsolat teremtésére, majd a folyamatos törődésre egy-egy idős, lehetőleg magányos emberrel. A szövetség regionális és helyi szerveztei az év során megrendezik a generációk szabadegyetemeit. vényen minden nyugdíjashoz néhány sort intéznek, kérve őket: vegyenek részt a tb-ön- kormányzatok megválasztásában. Az 1990-ben alakult s ma már 33 tagszervezet részvételével kétmilliónál is több nyugdíjast tömörítő kamara ügyvivője hangsúlyozta: keveslik az erre az évre tervezett nyugdíj- emelés mértékét. A második lépcsőben, a szeptembertől esedékes 4 százalékos emelésnél jóval többet tartanak indokoltnak. Viszonylag sok — háromszáz — nyugdíjas él Mosdóson. A településen működő idősek klubjának huszonhárom tagja van. Az önkormányzat biztosította helyiségben Bernáth Dezsőné és Dávid Lászlóné gondoskodik az öregekről, akik rendszeresen betérnek, hogy elolvassák az aznapi sajtót és számba vegyék, milyen teendők várnak rájuk odahaza. — Szívesen jövünk ide — mondja a 73 esztendős Domonkos Istvánná — , mert kedvesen fogadnak bennünket, érezzük, hogy szeretetet kapunk. Most egy kicsit jobban ráérek, mert az emberem kórházban van. Jólesik beszélgetni a múltról. A jelenről már nem annyira, hiszen az én nyugdíjam 8450 forint; nagyon kell spórolni. Két lányom van: az egyik itt lakik, a másik Sásdon. Elkezdünk egy-egy történetet, s mire észbe kapok, elmegy az idő. Hazatérvén látom ám: elaludt a tűz. De cseppet sem bánom, újra rakom... Bernáth Imréné egyedül él, a lánya Kaposváron lakik. A fejkendős, 73 éves asszony arcát mély redők szántják. Tevékeny élet lenyomatai. Ber- náthné ha teheti, naponta bekopogtat a klubba. Leggyakoribb téma a betegség, ami igencsak hatalmába keríti az öregedő szervezetet. Ottjártunkkor éppen a Somogyi Hírlapot bújta Pető Károly. A téeszben kocsis volt, a szanatóriumban tereprendezéssel kereste kenyerét. S hogy mivel múlnak a hétköznapok? — Elváltam, de hiányzik a társ — jegyzi meg. — Otthon csak teszek-veszek, fát vágok, és ha kedvem szottyan, eljövök ide melegedni. Ismerek mindenkit; jó szóba elegyedni a mindennapi gondokról. A 66 esztendős Pusztai Károly a „szaniban” volt gépkocsivezető. Onnan ment nyugdíjba. A szomszédban lakik, nem kell sokat gyalogolnia, hogy kedvére való társaságra leljen. Az idősek klubja amolyan második otthon, ahová mindig jó betérni. Tízezer forintnyi nyugdíjából nem sokra futja, csak a gyógyszerekért több mint egy ezrest hagy ott a patikában. Most kérvényezi az önkormányzatnál, hogy inAz arcokon a gondok redői (Fotó: Lang Róbert) gyenesen, a közgyógyellátásra jogosultság alapján kaphassa meg orvosságait. — Én nem irigylem, másnak mennyit számol le a postás — mondja —, engem az érdekel csak, nekem miért ily keveset hoz. Higgye el, ez a pénz nagyon kevés. Sokszor még egy pár zoknit, zsebkendőt sem vehetek akkor, amikor kellene. Folyton azon őrlődöm, mikor mire jut. Én úgy érzem, rossz időben születtünk... Két gyermekével — mint mondja — jó a kapcsolata. Egyik Kaposváron, másik Mosdóson él. Négy unokájára és egy dédunokájára a legbüszkébb. Mosdós szívén viseli az öregek, magára maradottak ügyét. Hamarosan felújítják a klubhelyiség tetőszerkezetét, s egy színes tévét is vásárolnak, ugyanis a klubtagok eddig fekete-fehérben nézték a nap eseményeit. Vajon az új televízió révén valóban színesebb lesz a világ, a mindennapi lét? Lörincz Sándor Keveslik az emelést „Szakértők” a rendelőben A gerontológus tanácsa Lajos bácsi nem szeret orvoshoz járni, de most megfázott és elhatározta, hogy mégis elmegy a rendelőbe. Amikor belépett a váróba, néhány öregasszony és öregember számolt be egymásnak bajairól. Egyikük dicsérte a gyógynövények csodálatos hatását: elmondta, hogy a felesége milyen sikeresen gyógyította beteg epéjét a falusi plébános keserű teájával... Lajos bácsi hosszú ideig csak a betegségekről és a gyógyszerekről hallott, és a végén már ő is betegnek érezte magát. — Hát magával mi van? — kérdezte tőle az egyik várakozó. — Olyan sápadt; tán csak nincs sárgasága?! — Sárgaság? Méghogy nekem sárgaságom lenne? — kérdezett vissza. — Igen, igen — folytatta a szomszédja. — Olyan sárga színe van, biztosan nincs rendben a mája vagy az epéje. Nem érez fájdalmat? — Nagyon ritkán — mondta bizonytalanul Lajos bácsi. — Mindig így kezdődik... Hadd nézzem meg a szeme fehérét. Nagy ugye? Mit mondtam? Fogadni mernék, hogy néha a dereka is fáj! — Néha csakugyan fáj... — Ez az! A veséje nincs rendben. Alattomos betegség. Egy éve nekem is vesebajom van... Lajos bácsi valami bizonytalan fájdalmat érzett a veséje körül. Most, amikor hallotta, hogy milyen nagy betegség a vesebaj, elzsibbadt a teste, és megizzadt. Az ismeretlen tetőtől talpig végigmérte, és így szólt: — Uram, ön egyáltalán nem tetszik nekem. Nagyon elesettnek látszik. Nincsenek szívpanaszai? — Hát, ha a negyedikre vagy a szőlődombra megyek, gyorsabban ver a szívem... — Világos! Szívbántalma is van. Ez az infarktus előfutára! Szegény feleségem pontosan így volt... Nem tehettem semmit, özvegyen maradtam. Szeszt iszik? — Nem iszom. — Ez jó, mert akkor gyomorfekélye vagy érelmeszesedése lenne. Várjon csak egy kicsit! Mi ez a sötét árnyék a szeme körül? Ez az anyagcserezavar jele. Feltétlenül vizsgáltassa ki magát!...De hát mi történt magával? Ftosz- szul van?... Rosszul van. Elájult! Vizet! Vizet! ...Lajos bácsi az orvosi rendelőben tért magához. • • • — Miért nem tetszett szólni, hogy rosszul van? Soron kívül behívtuk volna — mondta az orvos. — Sokan voltak előttem, nem akartam zavarni... — Mindennapi páciensek, sokan közülük már a legcsekélyebb panasszal is orvoshoz rohannak, gyakran még az ajtót sem lehet kinyitni tőlük — így az orvos. — De ők olyan sokat panaszkodtak, hogy én is rosz- szul lettem... — Pedig a kis meghűlésen kívül nincs semmi baja — mondta az orvos a szokásos vizsgálódás után. — Makk egészséges, épek a fogai, kifogástalan a gyomra, rendben van a veséje, a mája... Tanácsolom, hogy sokat kiránduljon, sétáljon, s ne hallgasson másra, ha erről le akarják beszélni. Lajos bácsinak azóta sincs semmi baja. A közelmúltban megválasztották az egyik kaposvári turistacsoport vezetőjének. Gyakran látom, amint frissen kapaszkodik fel a Várdombra vezető lépcsőn, hogy az ezeréves kolostor romjainál gyönyörködjön a tájban, a városra nyíló csodálatos panorámában. Dr. Hiev Ilia Törvényszerű velejárója a magas életkornak, hogy egyidejűleg több betegséggel kell harcolnia a szervezetnek. Ahogy dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai Társaság főtitkára mondja: több szervrendszer azonos idejű megbetegedése nyomán körfolyamatok jönnek létre, amelyek sokszor egymást súlyosbítják. Ugyanakkor a gyógyszerekkel szemben megváltozik a szervezet válaszkészsége. — Megváltozik a gyógyszerek felszívódási ideje, sőt a szervezetben való eloszlása is — figyelmeztet Vértes dr. Ennek következtében a különféle szerek a korábbinál lassabban ürülnek ki, gyakoribb jelenség tehát a gyógyszerek kölcsönhatása. Ebből adódik az az általános következtetés, hogy idős korban a medicinákból kisebb adag is elegendő a kívánt hatás elérésére. Annál is inkább, mert a kisebb dózist a csökkent működésű szervezet is megfelelően fel tudja dolgozni. Noha az orvos feladata az, hogy az életkornak, a testsúlynak megfelelő adagolást meghatározza, sokan „ön- gyógyszerezők” — nem árt tehát, ha az említetteket szem előtt tartják. Minden orvossággal kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy szedhető-e más gyógyszerrel. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy egyes gyógyszerek támogatják egymást, azaz együttes szedésük esetén erősítik hatásukat. Más gyógyszereknél ennek épp a fordítottja tapasztalható: kölcsönösen gyöngítik, semlegesítik egymást. Elsősorban az előző jelenségre kell figyelemmel lenni, mert a felfokozott hatás komoly egészségi ártalmakat okozhat. Nem ritka, hogy élemedett korban egyesek naponta háromszor 8-8, 10-10 tablettát is szednek különféle panaszaik enyhítésére. Az ilyen „sok fogásból” álló ’’gyógyszer-menü” veszélyes! A nagy fogyasztók konzultáljanak orvosukkal, közösen vegyék sorra a panaszokat és az enyhítésükre használt szereket, s közösen döntsék el, hogy mit kell megtartani, mit lehet esetleg mással helyettesíteni és minek a szedését lehet kiritkítani vagy teljesen elhagyni. Mert a medicinák világában idős korban hangsúlyosan érvényes, hogy a kevés rendszerint több. — szóma —
