Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-10 / 58. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. március 10., szerda Szót fogad-e a kiskutya? Naponta legalább tíz percet gyakoroljunk — türelmesen, de határozottan A kutya nevelését lehetőleg minél korábban kell elkezdeni, amíg a kutya még fiatal, tanu­lékony és a helytelen magatar­tásformák még nem rögződ­tek. Amint a kicsi kölyökkutya új otthonát megszokta, leghe­lyesebb azonnal nekifogni a tréningnek. A kutya természetadta te­hetsége, hogy gyorsan meg­tanulja, miként tud gazdájának örömet szerezni. Ez fontos motívum a nevelésénél is. Fel­tétlenül és mindig jutalmazzuk a kutyust, ha azt teszi, amit várunk tőle. Persze, ha a szándékainknak nem megfele­lően viselkedik, akkor meg kell feddeni. A szobatisztaság az első, amit meg kell tanulnia. A kö­lyökkutyát mindjárt ébredés és étkezés után vigyük a sza­badba, s magyarázzuk, hogy a szükségét itt kell elvégeznie. Ha ezt megtette, jutalmazzuk bőségesen. Többszöri ismét­lés után a kutya ezt tökélete­sen megérti, a szokás beideg- ződik nála. Több, fontos tudnivalóra tü­relemmel mi magunk is meg­taníthatjuk kutyánkat. Na­ponta legalább 10 percig gya­koroljunk! A legfontosabb, hogy a kutya megtanulja a ne­vét, hívásra odajöjjön hoz­zánk. Ehhez először hosszú pórázt használjunk, s ha hív­juk lassan húzzuk magunk felé. Ha odaért, simogassuk és jutalmazzuk meg. Tanulja meg a kutyus, mit nem szabad csinálnia! Például, ha rágja a papucsot, erőteljes „nem”-mel szóljunk rá. Használjunk mindig azonos szavakból álló parancsot, ezeket nyugodt, kiegyensú­lyozott hangsúllyal ismételjük. Az „ülni” parancsszónál nyom­juk gyengéden a kutya hátsó felét a talajra, ugyanilyen gyengéden, de következete­sen járjunk el a „helyedre” és a „lábhoz” parancsoknál is. Minden kutyával lehet és kell játszani. A „hozd ide”, „keresd” tes- hezálló játék számára, és a já­ték közben szinte észrevétle­nül tanul az eb. Soha ne üs­sük meg a kutyát! A kölyökku­tya egyetlen erőteljes ütéstől a kéztől rettegővé válik egész életére. Elsősorban jutalmazással, olykor határozott szóval szó­fogadó, „okos” kutyust nevel­hetünk. KUTYANEVELÉSi ÁBÉCÉ Mágikus ábra írjátok be az üres körökbe 1-től 14-ig a számokat úgy, hogy minden egyenes vonal mentén elhelyezkedő négy-négy szám összege egyformán 30 legyen! Könnyí­tésül három számot előre be­írtunk. Télapó meséje A hópelyhek szaporán hul­lottak, az ősz, szakállas Tél­apó meg egyre csak biztatta őket: — Hulljatok pihécskéim! Hadd aludjon, hadd pihenjen alattatok mindenki! Ekkor előugrott a Nyuszika, és rámordult a Télapóra: — Ránk nem gondolsz, akiknek a mezőn van a há­zunk? Hogyan szerzünk ele­delt, hogyan hajtsuk álomra a fejünket? Télapó hosszan nézett maga elé, és mikor látta, hogy Nyuszika már éppen indul újabb szálláshelyet keresni magának, megszólalt: — Várj, Nyuszika! Hadd mondjak el neked egy történe­tet! Nyuszika tétovázott, Télapó pedig mesélt: Valamikor régen, amikor örök nyár volt, egy szépséges királykisasszony élt a palotá­ban. De igen rossz természe­tes volt, hiába jöttek hozzá a kérők, sorban kigúnyolta, kifi­gurázta, megszégyenítette őket. Egy királyfi, akinek na­gyon tetszett a királykis­asszony .elhatározta,hogymeg­töri a gőgösségét. Elindult a palotába, ajándékként elvitte az évszakokat. Próbált szó­ban hatni a királykis­asszonyra, deaz egy-kettőre el­zavarta. Ekkor megjelentek az évszakok. A Tavasz gyönyörű suhanc alakját vette magára, a gőgös királykisasszony bele is szeretett, de a Tavasz, mint gyorsröptü madárka elillant. Megjelent a Nyár, rekkenő me­leggel. A királykisasszony hi­ába bújt árnyékba, a meleg mindenütt utolérte. Aztán a Nyár is elröppent, és jött he­lyette az Ősz esővel, köddel, hideggel. A királykisasszony csak a Tavasz után vágyódott. És közben mind többet gon­dolkodott. Aztán, amikor lee­sett a hó, megtört a gőgös­sége. A csillogó hópelyheket bámulva rájött: mennyi jó tu­lajdonság van az emberben, amire nem is figyel oda — de a Tavasz felébresztette ezt. Mennyi türelem, kitartás kell ahhoz, hogy kivárja az ember a Tél elmúlását, hogy vissza­jöjjön szerelme, a Tavasz! Hát tudd meg, Nyuszi! Én vagyok az a királyfi, aki elvit­tem az évszakok ajándékát. Csak már megöregedtem, megőszültem. Alig várom, hogy szerelmem, a Napocska, aki nem más, mint a királykis­asszony, feljöjjön az égre. Addig is, örömet próbálok sze­rezni legalább a gyerekeknek. A Nyuszika felsóhajtott, vé­gignézett a domboldalon szánkozó gyerekeken, és annyit mondott: — Köszönöm, Télapó, ezt a szép mesét. Megpróbálok majd türelmes lenni, és sze­retni, ahogy te szereted, a Napocskát. Ézzel, usgyi, elszaladt. Té­lapó pedig szórta szakálla pelyheit; a folyóparton leült, pipálni kezdett, és ennek nyomán ezüstös köd borította be a tájat. Törő István Hattonnás emlékezet A szárazföldön élő állatok közül az elefántok a legna­gyobbak, és talán a legoko­sabbak is. Ezek a hatalmas ormányosok négy méter ma­gasra megnőhetnek, és akár hat tonnát is nyomhatnak a mérlegen. A szuperméretekhez szu­per-emlékezőtehetség is tár­sul. A szólásmondás nálunk is ismert: az elefántok nem felej­tenek. Megjegyzik például egy embernek a szagát, és egy ápolót akár évtizedek elmúltá­val is képesek újra felismerni. Híresek az elefántok a vas­tag bőrükről is, jóllehet igen érzékeny állatok. Amikor az elefántbébik világra jönnek, még egészen vékony, pihés a bőrük. Ezek a szőröcskék idő­vel kikopnak, kihullanak, a bőr megvastagodik és ráncos lesz. Az őserdőben és a sztyeppén élő elefántoknak azonban valahogy védekezni kell a rovarok és a nap per­zselő sugarai ellen. Erre szol­gál a fecskendőnek kiválóan használható ormányuk. A for­róság ellen ormányosék hideg vízzel vagy hűsítő iszappal „zuhanyoznak”. Ha a rovarok kínozzák őket, akkor pedig friss homokot fúj­tatnak rájuk. Nagy előnye en­nek a remek ormány-szer­számnak, hogy mindig és mindenhol használható. De most ebben a dermesztő hi­degben nem tudnának vele mit kezdeni, mert forróvizes zuhanyt ők sem tudnak „vará­zsolni”. (ABC Europress) Csúf tél, unlak... Tél, fagy, hó, jég, Itt vagy jó rég. Dér hull, szél fúj, Vén rút kényúr. Júj, már unlak, Fújj más úrnak. Vidd el mérged, Itt nem fér meg! Nem hí vissza Senki sírva. Tél, fagy, hó, jég, Olvadj jól szét. Hess; fuss; tűnj; szállj. Lesz dús, friss táj. Süt majd új Nap. Csúf tél, unlak! Szarka Zoltán Játsszunk együtt! Szép számmal akadnak a családban olyan üvegek, ame­lyeket ezért vagy azért nem lehet pénzzé tenni. Némi fan­táziával azonban ezekkel is lehet kezdeni valamit. Játszhattok például „petár­daszedést”: valakinek beköti­tek a szemét, majd a többiek a szobában — nyakával a padló felé — elhelyeznek körülbelül 10-15 üres üveget. A bekötött szemű gyereknek az a fel­adata, hogy óvatosan kitapo­gassa és — anélkül, hogy fel­döntené — összegyűjtse, pon­tosabban egy társának a ke­zébe adja az üvegeket. Ezek a „hatástalanított petárdák” — ezekért pont jár. A feldöntött üvegek „felrobbant petárdák” — ezekért mínusz pontokat kell adni. Az nyeri meg a játé­kot, aki két perc alatt a legtöbb petárdát teszi ártalmatlanná. Ha a kamrában még csak három-négy flaska árválkodik, akkor játszhatjátok az „üveg- terelőt”. Ehhez a játékhoz építsetek ki a padlón egy utat különböző akadályokkal, majd próbáljátok meg az üvegeket egy bot segítségével beterelni a célba. Egy stopperrel mérjétek az időt. Az győz, akinek a legrö­videbb időn belül sikerül a flaskákat a bottal végigsegí­teni a pályán. ÓVODÁSSAROK Az összetört tükör Kati riadtan ült fel az óvodai kis ágyán. Látszott rajta, hogy mély álomból ébredt, kis ke­zeivel riadtan verdesett maga körül és alig hallhatóan sut­togta: — Jaj az üveg! Csak azt ne! Az óvónő próbálta nyug­tatni, s közben kérdezgette: — Valami baj van? Rosszat álmodtál? Ám a gyerek ösztönösen maga elé emelte védekezőn a kezét. Nem akart beszélni. Az óvónő tovább simogatta, csití­totta és lassan megoldódott Kati nyelve. — Tudod, óvónéni nálunk mindig repül az üveg. — Ugyan, Kati, az üvegnek nincs is szárnya! — Nincs hát! Csak az apu­kámnak erős a keze. Az üve­get pedig anyukámhoz dobja, ha már üres. — És te ezt honnan tudod? — Láttam este. És nem egyszer! Ha repül az üveg anyukám befut a szobámba, odabújik mellém, és sír. Apu­kám is lefekszik, aztán reggel már nem kiabál. — Téged nem bánt az apu? — Anyut sem bántja, csak mérges, ha kifogyott az üvegből a bor. De most nagy baj történt. Tegnap, amikor repült az üveg, eltalálta a tük­röt is. Nagyon megijedtem a csörömpölés miatt, anyukám meg mondta: lassan már semmink se lesz. Az óvónő bólogatott. — Igen, a tükör nagyon fon­tos, de még fontosabb, hogy ne röpködjenek az üvegek. Béke, nyugalom legyen a családban. Néhány nap múlva elmesélte a történteket Kati anyjának. Az zavartan mentegetőzött. — Nem volt mindig ilyen, csak amióta nincs munkája. Nem bír magával, szégyenli, hogy nem tudja eltartani a csa­ládját. De most Ígértek neki va­lamit. Ha sikerül, biztosan meg fog változni... Az óvónő azóta reméli nem lesznek többé lidér­ces álmai Katinak. Báli Györgyné RAJZOS FEJTÖRŐ 1. rajz. Eltévedt a csigabiga, szeretne haza­találni. Segíts neki! Rajzold be, melyik vonalon kell elindulnia és végighaladnia, hogy hazata­láljon! 2. rajz. Sok tárgyat, eszközt láthatsz ezen a rajzon. Ha te nemsokára iskolás leszel, kari- kázd be azokat, amelyekre akkor majd szük­séged lesz. Ügyeskedhetsz még úgy is, hogy egymáshoz közelálló, összetartozó tárgyakat egy vonallal összekötöd.

Next

/
Thumbnails
Contents