Somogyi Hírlap, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-10 / 58. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. március 10., szerda Szót fogad-e a kiskutya? Naponta legalább tíz percet gyakoroljunk — türelmesen, de határozottan A kutya nevelését lehetőleg minél korábban kell elkezdeni, amíg a kutya még fiatal, tanulékony és a helytelen magatartásformák még nem rögződtek. Amint a kicsi kölyökkutya új otthonát megszokta, leghelyesebb azonnal nekifogni a tréningnek. A kutya természetadta tehetsége, hogy gyorsan megtanulja, miként tud gazdájának örömet szerezni. Ez fontos motívum a nevelésénél is. Feltétlenül és mindig jutalmazzuk a kutyust, ha azt teszi, amit várunk tőle. Persze, ha a szándékainknak nem megfelelően viselkedik, akkor meg kell feddeni. A szobatisztaság az első, amit meg kell tanulnia. A kölyökkutyát mindjárt ébredés és étkezés után vigyük a szabadba, s magyarázzuk, hogy a szükségét itt kell elvégeznie. Ha ezt megtette, jutalmazzuk bőségesen. Többszöri ismétlés után a kutya ezt tökéletesen megérti, a szokás beideg- ződik nála. Több, fontos tudnivalóra türelemmel mi magunk is megtaníthatjuk kutyánkat. Naponta legalább 10 percig gyakoroljunk! A legfontosabb, hogy a kutya megtanulja a nevét, hívásra odajöjjön hozzánk. Ehhez először hosszú pórázt használjunk, s ha hívjuk lassan húzzuk magunk felé. Ha odaért, simogassuk és jutalmazzuk meg. Tanulja meg a kutyus, mit nem szabad csinálnia! Például, ha rágja a papucsot, erőteljes „nem”-mel szóljunk rá. Használjunk mindig azonos szavakból álló parancsot, ezeket nyugodt, kiegyensúlyozott hangsúllyal ismételjük. Az „ülni” parancsszónál nyomjuk gyengéden a kutya hátsó felét a talajra, ugyanilyen gyengéden, de következetesen járjunk el a „helyedre” és a „lábhoz” parancsoknál is. Minden kutyával lehet és kell játszani. A „hozd ide”, „keresd” tes- hezálló játék számára, és a játék közben szinte észrevétlenül tanul az eb. Soha ne üssük meg a kutyát! A kölyökkutya egyetlen erőteljes ütéstől a kéztől rettegővé válik egész életére. Elsősorban jutalmazással, olykor határozott szóval szófogadó, „okos” kutyust nevelhetünk. KUTYANEVELÉSi ÁBÉCÉ Mágikus ábra írjátok be az üres körökbe 1-től 14-ig a számokat úgy, hogy minden egyenes vonal mentén elhelyezkedő négy-négy szám összege egyformán 30 legyen! Könnyítésül három számot előre beírtunk. Télapó meséje A hópelyhek szaporán hullottak, az ősz, szakállas Télapó meg egyre csak biztatta őket: — Hulljatok pihécskéim! Hadd aludjon, hadd pihenjen alattatok mindenki! Ekkor előugrott a Nyuszika, és rámordult a Télapóra: — Ránk nem gondolsz, akiknek a mezőn van a házunk? Hogyan szerzünk eledelt, hogyan hajtsuk álomra a fejünket? Télapó hosszan nézett maga elé, és mikor látta, hogy Nyuszika már éppen indul újabb szálláshelyet keresni magának, megszólalt: — Várj, Nyuszika! Hadd mondjak el neked egy történetet! Nyuszika tétovázott, Télapó pedig mesélt: Valamikor régen, amikor örök nyár volt, egy szépséges királykisasszony élt a palotában. De igen rossz természetes volt, hiába jöttek hozzá a kérők, sorban kigúnyolta, kifigurázta, megszégyenítette őket. Egy királyfi, akinek nagyon tetszett a királykisasszony .elhatározta,hogymegtöri a gőgösségét. Elindult a palotába, ajándékként elvitte az évszakokat. Próbált szóban hatni a királykisasszonyra, deaz egy-kettőre elzavarta. Ekkor megjelentek az évszakok. A Tavasz gyönyörű suhanc alakját vette magára, a gőgös királykisasszony bele is szeretett, de a Tavasz, mint gyorsröptü madárka elillant. Megjelent a Nyár, rekkenő meleggel. A királykisasszony hiába bújt árnyékba, a meleg mindenütt utolérte. Aztán a Nyár is elröppent, és jött helyette az Ősz esővel, köddel, hideggel. A királykisasszony csak a Tavasz után vágyódott. És közben mind többet gondolkodott. Aztán, amikor leesett a hó, megtört a gőgössége. A csillogó hópelyheket bámulva rájött: mennyi jó tulajdonság van az emberben, amire nem is figyel oda — de a Tavasz felébresztette ezt. Mennyi türelem, kitartás kell ahhoz, hogy kivárja az ember a Tél elmúlását, hogy visszajöjjön szerelme, a Tavasz! Hát tudd meg, Nyuszi! Én vagyok az a királyfi, aki elvittem az évszakok ajándékát. Csak már megöregedtem, megőszültem. Alig várom, hogy szerelmem, a Napocska, aki nem más, mint a királykisasszony, feljöjjön az égre. Addig is, örömet próbálok szerezni legalább a gyerekeknek. A Nyuszika felsóhajtott, végignézett a domboldalon szánkozó gyerekeken, és annyit mondott: — Köszönöm, Télapó, ezt a szép mesét. Megpróbálok majd türelmes lenni, és szeretni, ahogy te szereted, a Napocskát. Ézzel, usgyi, elszaladt. Télapó pedig szórta szakálla pelyheit; a folyóparton leült, pipálni kezdett, és ennek nyomán ezüstös köd borította be a tájat. Törő István Hattonnás emlékezet A szárazföldön élő állatok közül az elefántok a legnagyobbak, és talán a legokosabbak is. Ezek a hatalmas ormányosok négy méter magasra megnőhetnek, és akár hat tonnát is nyomhatnak a mérlegen. A szuperméretekhez szuper-emlékezőtehetség is társul. A szólásmondás nálunk is ismert: az elefántok nem felejtenek. Megjegyzik például egy embernek a szagát, és egy ápolót akár évtizedek elmúltával is képesek újra felismerni. Híresek az elefántok a vastag bőrükről is, jóllehet igen érzékeny állatok. Amikor az elefántbébik világra jönnek, még egészen vékony, pihés a bőrük. Ezek a szőröcskék idővel kikopnak, kihullanak, a bőr megvastagodik és ráncos lesz. Az őserdőben és a sztyeppén élő elefántoknak azonban valahogy védekezni kell a rovarok és a nap perzselő sugarai ellen. Erre szolgál a fecskendőnek kiválóan használható ormányuk. A forróság ellen ormányosék hideg vízzel vagy hűsítő iszappal „zuhanyoznak”. Ha a rovarok kínozzák őket, akkor pedig friss homokot fújtatnak rájuk. Nagy előnye ennek a remek ormány-szerszámnak, hogy mindig és mindenhol használható. De most ebben a dermesztő hidegben nem tudnának vele mit kezdeni, mert forróvizes zuhanyt ők sem tudnak „varázsolni”. (ABC Europress) Csúf tél, unlak... Tél, fagy, hó, jég, Itt vagy jó rég. Dér hull, szél fúj, Vén rút kényúr. Júj, már unlak, Fújj más úrnak. Vidd el mérged, Itt nem fér meg! Nem hí vissza Senki sírva. Tél, fagy, hó, jég, Olvadj jól szét. Hess; fuss; tűnj; szállj. Lesz dús, friss táj. Süt majd új Nap. Csúf tél, unlak! Szarka Zoltán Játsszunk együtt! Szép számmal akadnak a családban olyan üvegek, amelyeket ezért vagy azért nem lehet pénzzé tenni. Némi fantáziával azonban ezekkel is lehet kezdeni valamit. Játszhattok például „petárdaszedést”: valakinek bekötitek a szemét, majd a többiek a szobában — nyakával a padló felé — elhelyeznek körülbelül 10-15 üres üveget. A bekötött szemű gyereknek az a feladata, hogy óvatosan kitapogassa és — anélkül, hogy feldöntené — összegyűjtse, pontosabban egy társának a kezébe adja az üvegeket. Ezek a „hatástalanított petárdák” — ezekért pont jár. A feldöntött üvegek „felrobbant petárdák” — ezekért mínusz pontokat kell adni. Az nyeri meg a játékot, aki két perc alatt a legtöbb petárdát teszi ártalmatlanná. Ha a kamrában még csak három-négy flaska árválkodik, akkor játszhatjátok az „üveg- terelőt”. Ehhez a játékhoz építsetek ki a padlón egy utat különböző akadályokkal, majd próbáljátok meg az üvegeket egy bot segítségével beterelni a célba. Egy stopperrel mérjétek az időt. Az győz, akinek a legrövidebb időn belül sikerül a flaskákat a bottal végigsegíteni a pályán. ÓVODÁSSAROK Az összetört tükör Kati riadtan ült fel az óvodai kis ágyán. Látszott rajta, hogy mély álomból ébredt, kis kezeivel riadtan verdesett maga körül és alig hallhatóan suttogta: — Jaj az üveg! Csak azt ne! Az óvónő próbálta nyugtatni, s közben kérdezgette: — Valami baj van? Rosszat álmodtál? Ám a gyerek ösztönösen maga elé emelte védekezőn a kezét. Nem akart beszélni. Az óvónő tovább simogatta, csitította és lassan megoldódott Kati nyelve. — Tudod, óvónéni nálunk mindig repül az üveg. — Ugyan, Kati, az üvegnek nincs is szárnya! — Nincs hát! Csak az apukámnak erős a keze. Az üveget pedig anyukámhoz dobja, ha már üres. — És te ezt honnan tudod? — Láttam este. És nem egyszer! Ha repül az üveg anyukám befut a szobámba, odabújik mellém, és sír. Apukám is lefekszik, aztán reggel már nem kiabál. — Téged nem bánt az apu? — Anyut sem bántja, csak mérges, ha kifogyott az üvegből a bor. De most nagy baj történt. Tegnap, amikor repült az üveg, eltalálta a tükröt is. Nagyon megijedtem a csörömpölés miatt, anyukám meg mondta: lassan már semmink se lesz. Az óvónő bólogatott. — Igen, a tükör nagyon fontos, de még fontosabb, hogy ne röpködjenek az üvegek. Béke, nyugalom legyen a családban. Néhány nap múlva elmesélte a történteket Kati anyjának. Az zavartan mentegetőzött. — Nem volt mindig ilyen, csak amióta nincs munkája. Nem bír magával, szégyenli, hogy nem tudja eltartani a családját. De most Ígértek neki valamit. Ha sikerül, biztosan meg fog változni... Az óvónő azóta reméli nem lesznek többé lidérces álmai Katinak. Báli Györgyné RAJZOS FEJTÖRŐ 1. rajz. Eltévedt a csigabiga, szeretne hazatalálni. Segíts neki! Rajzold be, melyik vonalon kell elindulnia és végighaladnia, hogy hazataláljon! 2. rajz. Sok tárgyat, eszközt láthatsz ezen a rajzon. Ha te nemsokára iskolás leszel, kari- kázd be azokat, amelyekre akkor majd szükséged lesz. Ügyeskedhetsz még úgy is, hogy egymáshoz közelálló, összetartozó tárgyakat egy vonallal összekötöd.
