Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-25 / 47. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KULTÚRA 1993. február 25., csütörtök Bejárta a fél megyét Nemcsak egy tánc volt... Művészeti osztályok és szakkörök Az első végzősök a Toldiban „Gyakorlatoznak” a Toldi színjátszói (Fotó: Király J. Béla) Büchner-dráma filmen A film címe Vojcek, a ren­dező Szász János. Büchner drámájának mai magyar vál­tozatát — erre utal a magyar kiejtés szerinti cím is — hét hete kezdték forgatni. A mű a szerelmi tragédia erkölcsi és társadalmi hátterét mutatja be. A fekete-fehér film füstös vas­útállomásokon játszódik. A címszereplő Kovács Lajos, a Szegedi Nemzeti Színház tagja. További szereplők: Ha- umann Péter, Gáspár Sándor és Jordán Tamás. Deák Bili Gyula prózai színészként mu­tatkozik be, csupán egy kocsmai bluest ad elő. Két vendégművész — Diana Va- caru román színésznő és Ale­xander Porohovcsikov orosz színművész — is fontos sze­repet kapott. Szász Jánosnak ez a második játékfilmje. Az elsőt 1989-ben Szédülés címmel mutatták be. A film költsége huszonhat millió fo­rint. A produkciót és a gyártót, a Magic Media magánvállal­kozást — ők készítették a filmszemlén vetített Sose ha­lunk meg és Gyermekgyilkos­ságok című filmet — a Magyar Mozgókép Alapítvány húsz millió forinttal segíti. Pozsonyi vendégművészek Szlovák vendégművészek énekelték a Mária evangéli­uma főbb szerepeit február 21-én, vasárnap délután és este a Madách Színházban. Maria Ellasova operttszínész Máriát, a rock műfajában jára­tos Pavel Habéra Jézust, Ma­rian Slovak prózai színész pe­dig Jánsot alakította. A po­zsonyi Új Színház 1992 tava­szától játssza Tolcsvay-Mül- ler—Müller rockoperáját. Madonna a múzeumban Múzeumi tárgy lesz Párizs­ban a Franciaországban igen kedvelt amerikai popsztár, Madonna: viaszmását rövide­sen elhelyezik a Grévin Mú- zeumban, a párizsi Panopti- kumban. Ilyen megtisztelte­tésben a kor amerikai csillagai közül eddig csak Michael Jackson részesült­Balassi­évfordulóra készülnek Tudományos tanácskozá­son emlékeznek meg Eszter­gomban jövő óv májusában Balassi Bálint halálának 400. évfordulójáról — határozták el a témával foglalkozó irodalom­történészek, kutatók a napok­ban tartott megbeszélésükön. A magyar reneszánsz nagy költője szinte egész életét Észak-Magyarországon töl­tötte és a törökök által meg­szállott Esztergom ostrománál kapott súlyos sebesülése okozta halálát 1594-ben. A vá­ros és az Irodalomtudományi Intézet által - szervezendő nemzetközi konferencián nemcsak Balassi költészeté­vel foglalkoznak majd, hanem korának történeti és hadászati társadalmi kérdéseivel is. Magyar festők az Orsay Múzeumban 1893: a festők Európája címmel nyílt meg különleges érdekességű időszaki kiállítás a XIX. század festészetének világhírű párizsi múzeumá­ban, az Orsay Múzeumban. 18 ország 85 művészének 95 alkotása mutatja be az érdek­lődőknek: milyen volt ponto­san egy évszázaddal ezelőtt Európa festészete. A somogyiak által jól ismert csurgói táncpedagógussal, Papp Sándorral idézzük fel a pálya élményeit. Aki oktatni, táncolni, mozogni látja, aligha hiszi, hogy már négy éve nyugdíjas, és már az ötödik évtizedét is megkezdte a szakmában. — Hogyan választotta, ho­gyan tanulta ki e ritka — ritka szép — mesterséget? — Alsókban, Csurgó déli részén születtem. 1946-ban egy táncpedagógus házaspár járt nálunk. Megtetszett nekik a mozgásom, és ők ajánlották, hogy tanuljak táncolni. Három évig Budapesten tanultam. Szívesen, hálával emlékszem vissza nagy hírű tanáraimra, Rábay Miklósra és Nádassy Ferencre. 1954-ig a főváros­ban néptáncot oktattam, a tár­sastáncokra akkor ugyanis kissé idegenkedve néztek. Ez alatt a negyven óv alatt óriásit változott a világ, az emberi együttélés normái át­formálódtak, a külsőségek Kézdi-Kováes Zsolt, a 24. magyar filmszemle igazgatója a szemle díjkiosztó ünnepsé­gét követő nagyszabású záró­fogadás utáni reggel kilenckor bement az irodába, délután háromtól pedig erdélyi filmjét vágta a televízióban — éjfélig, Helyettese, a Magyar Filmunió külföldiekkel foglalkozó me­nedzsere Berlinbe repült, mert elő kellett készítenie a film- fesztiválon részt vevő magyar film (Maár Gyula Hoppá) anyagait és a magyar pavilont. A sajtófőnök és munkatársa megpróbálta kialudni magát, utána pedig nekilátott, hogy köszönőleveleket írjon azok­nak az újságíróknak, akik 4 kiló nyomtatott sajtót, legalább 6 órára való tévériportot és kö­rülbelül ugyanennyi rádiótu­dósítást „gyártottak” a 24. ma­gyar filmszemle eseményeiről. Bár a szemle minden ese­ményén és vetítésén részt vet­tek az újságírók, voltak pilla­natok, amelyeket sem a ka­merák, sem a golyóstollak nem örökítettek meg. Ezek közé tartozik az a telefonbe­szélgetés, amelynek kezde­ményezője Garami Gábor, a szemle mindenütt jelenlévő gyártásvezetője volt, a hívott fél pedig Szabó Ildikó filmren­dező, a játékfilm-kategória idei fődíjasa. Zazi, akit kedden, a díjkiosztás kora délutánján ért utol a telefon, visított a tele­fonba. Aztán sírva fakadt, az­tán lecsapta a fakanalat, ösz- szeszedte magát és csillag- hegyi lakásából berohant a szemleirodára. Öt újságíró és három tévékamera fogadta, s (Fotó: Dr. Jezierski Istvánné) dolgában az ifjabb nemzedé­kek egyenesen hátat fordítot­tak nagyanyáik szokásainak. Formailag a tánccal is ez tör­tént, kivéve azonban azt, hogy változatlanul szeretik, minden adódó alkalommal szívesen művelik. — Miként kezdte meg So­mogybán a munkát? — Szeptembertől decembe­rig a Balaton-parton dolgoz­tam, Siófok, Kiüti, Szabadi, Ádánd környékén, karácsony után, a farsang idején jöttem Dél-Somogyba. Egy-egy tan­folyam mindennapos foglalko­zással két hétig tartott. Szép évek voltak. 16-18 éves fiata­lok jöttek táncot tanulni. A kul- túrházat körülülték a szülők, a nagymamák. Ilyenkor több volt a vendég, mint a gyerek. A legmelegebb, a legmara­dandóbb élmény számomra a szülők tánca. A bemutató vé­gén az első báli táncokat a lá­nyok az apukákkal, a fiúk az anyukákkal járják. Megható, ő nem tudott egyébről be­szélni, csak arról, hogy a Gye­rekgyilkosságok elkészülésére tíz évig várt, s hogy olyan pre­cíz forgatókönyvet írt, amit „halála esetén" is le tudtak volna forgatni a kollégái... Első izgalmában azt is el­mondta, hogy egy kölni mozi­ban ismerkedett meg egy né­met producerrel, aki hajlandó volt „látatlanban" megadni a film költségvetésének első (te­temes) részét, s erre nyíltak ki a kapuk Magyarországon az öt (?) társproducer irodájában. A Gyerekgyilkosságok alig több mint 17 millió forintos költségvetésből készült. Ez még magyar viszonylatban is hallatlanul kis pénz ahhoz ké­pest, amibe egy valamire való film kerül. Mindenből le kellett faragni, a díszletet és a jel­mezt a rendező tervezte (in­gyen), s lehúzta a stábfotóst is a tételekből — ezért nem vol­tak standfotók a nyertes film­ből egészen addig, amíg a díj­kiosztás délutánján a Mafilm fotólaborjának vezetője ki nem fotózott két jelenetet a film­ből... A külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját is a Gyermekgyilkosságok nyerte, nem csoda hát, hogy Szabó Ildikó a díjkiosztás éjszakáján nem győzött álmélkodni: meghívták Montreálba, Toron­tóba, a thessaloniki, a denveri és a cannes-i filmfesztiválra, sőt a velencei filmfesztivál képviselője is gratulált. Ildikó persze azt is elmondta, hogy következő filmjét Gulácsy La­jos festőművészről tervezi, az azt követő film forgatókönyvé­szép élmény. 1958-ban meg­nősültem. Feleségem, Ger- lecz Mária csurgói óvónő szin­tén rajong a táncért. Ezután már „csak” Fonyódig jártam, néha átruccantam Zalába. Be­lezna, Surd, Pátró, Liszó és persze Nagykanizsa rendsze­res vendége voltam. Körülbelül ez idő tájt, az öt­venes évek végén meg is szűntek az esti foglalkozások. A tanfolyamok nagyrészt az iskolákba kerültek, 12 alka­lomra osztva hat hétre elnyúl­tak. Amikor a beat megjelent, a kezdeti ellenérzés után min­dent elsöpört. Ma a diszkó uralja a tánctermeket. Köny- nyen meg lehet tanulni, már az óvodások is mozognak rá. A társastáncok egy része hát­térbe szorult. A közelmúltban menyasszony lányát Csurgóra küldte az édesanyja: menj el lányom Csurgóra Papp Sán­dor tánctanárhoz, mert nem tudod eljárni a menyecsketán­cot. A diszkótáncok mellett a mulatós rockynak van nagy keletje. Szívesen emlékezik vissza a gimnázium hagyományos koncertjeire. Ilyenkor 6-8 pár­ral társastáncot tanított be, Együd Árpád-koreográfiákkal lépett fel. A nyitótánc mindig az elmaradhatatlan francia négyes volt. Papp Sándor gyalog bejárta a fél megyét. Kaposvári kollé­gájával, Szép Elemérrel ma is fáradhatatlanul „tartják a fron­tot”. A csurgói tánctanár meg­hatódva gondol harmoniká- sára, Vékási Vendelre, aki év­tizedekig, a gépi zene elterje­déséig állandó kísérője volt. vei is elkészült: Csajok lesz a címe és a három főszerepet Eszenyi Enikő, Básti Juli és Csákányi Eszter játssza.,. A 24. magyar filmszemle le­gelegánsabb filmszínésznője Udvaros Dorottya volt, aki fel­lépésről érkezett a Várkert Casinoban megrendezett fo­gadásra — gyönyörű fekete fil­teres koktélruhában, egy copfba font hajjal. Az újság­írók legtöbbször Kézdi-Kovács Zsoltot, a szemle igazgatóját kérték interjúra: a szemle négy napja alatt mintegy 30 in­terjút adott. A legnagyobb tap­sot Koltai Róbert Sose halunk meg című filmje kapta, de a szemlén részt vevő egyik leg­fontosabb filmforgalmazónak (az HBO 21 millió amerikai előfi­zetője számára vásárló) Jim Byerley-nek Molnár György Anna filmje tetszett legjobban. (Byerley már tavaly is részt vett a szemlén, és akkor is Molnár György filmjéről nyilatkozott fel­sőfokon: a Vörös vursliról.) A szemle legrövidebb ideig jelen­lévő vendége a világ egyik leg­gazdagabb producerre Andy Vájná volt, aki a zárófogadásra érkezett Hollywoodból és más­nap hajnalban már el is utazott. A legmeglepődöttebb díjazott a szemlén Tóth Barnabás volt, a Gyermekgyilkosságok fősze­replője. A szemle sajtóirodáján napi 350 telefonbeszélgetést bonyolítottunk és négy nap alatt 8 sajtóközleményt adtunk ki két nyelven. És a partikat fogadá­sokkal együtt számítva fejen­ként tizenhatszor váltottunk ru­hát... Návaí Anikó Negyedik éve működik a kaposvári Toldi utcai gim­názium, értelemszerűen te­hát ebben az évben kerül­nek ki az első végzősök, az idén lesznek az első érett­ségik. Most derül ki, hogyan állják meg a helyüket az itt végzett fiatalok a felsőokta­tásba kerülésért folyó ver­senyben. Garami Attiláné igazgató elmondta, az előjelek bizta­tóak, mivel több diákot a ta­nulmányi versenyeken elért eredményeiért már felvettek választott főiskolájára, egye­temére. A gimnáziumot nemcsak a kora különbözteti meg a többi­től. Különlegességnek számít az is, hogy az évfolyamonként indított két osztály egyike úgynevezett művészeti osz­tály, ahol az alaptantárgyak mellett kiemelten foglalkoznak drámapedagógiával, újság­írással, ének-zenével, kép­zőművészettel stb. A másik, általános tagozatú osztály is többet nyújt a megszokottnál: az érettségi mellé megsze­rezhető a számítógép-prog­ramozói szakma is. Mindkét tagozat diákjai vá­logathatnak az angol, német, francia, finn és az orosz nyelv közül. Két évig egy nyelvet ta­nulnak nagy óraszámban, az­tán dönthetnek arról, újat vá­lasztanak vagy az addig tanul­tat viszik tovább. Több „hagyományos" tan­tárgy komplex tárgyakban van jelen, Ilyen például a művé­szetismeret. Nemcsak egy­szerűen a művészetekkel fog­Kutatóvizsgálatot kezde­ményezett nemrégiben a Munkaügyi Minisztérium és az Oktatáskutató Intézet. Hét somogyi szakiskoláról is ké­szültek esettanulmányok. Dr. Kálmán András, a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa három világbanki támogatást élvező, valamint négy „sima” intézményben vette górcső alá a szakmai ok­tatást helyzetét. A kutatás elsődleges célja, hogy felmérjék: mennyire kö­veti a szakképzés a piaci igé­nyeket. A szakember el­mondta: nagyon fontos, hogy a képzés legyen piacorientált, s hogy a szakintézmények ne munkanélkülit „termeljenek”. E célok eléréséhez szükséges a szakképzés átalakítása, az is­kolák menedzser típusú kép­lalkoznak, hanem azok egy­másra hatását, egymáshoz való viszonyát is végigkísérik. Ez a szemléletmód a termé­szettudományok oktatásában már kevésbé, de szintén meg­található. — Elsősorban a művészeti osztályokba járók számára hoztuk létre — de a többieket is szívesen látjuk — azokat a délutáni — például beszéd­műveléssel, színjátszással, néptánccal stb. foglalkozó — kurzusokat, önképzőköröket, ahová gyakorta meghívjuk az adott tárná szakembereit Eredményesen működő szák­köreink is kitűnő elfoglaltságot nyújtanak: a kiemelkedő szín­vonalú énekkartól — Dorogi István vezetésével -= egé­szen a sorozatosan jó ered­ményeket elérő röplabdásain- kig, kosárlabdásainkig. A Toldi gimnazistái az átla­gosnál nagyobb önállóságot kapnak. Erre azért van lehető­ség, mert az alacsony létszám bensőségesebb kapcsolatot tesz lehetővé pedagógus és diák között. A Toldi diáktaná­csában minden osztály képvi­selteti magát, s a diákönkor­mányzat döntéseit minden esetben figyelembe veszi a tantestület. A diákok maguk szervezik programjaikat, s jól működő iskolaújságot is szer­kesztenek. Ami még eltér a megszokot­tól, hogy — állításuk szerint — jóval többet foglalkoznak a lemaradókkal, mint más ha­sonló intézményben. Nagyon fontosnak tartják ezeket a fel­zárkóztató programokat. Nagy László zésének kialakítása. Ennek megtapasztalására utaztak somogyi igazgatók és tanárok tanulmányutakra; egyebek mellett megfigyelhették hol­land, angol, német és osztrák intézmények menedzser tí­pusú képzését a gyakorlat­ban. Dr.Kálmán András szólt a már befejezett kutatási prog­ram pontjairól: szerepelt eb­ben a kaposvári, barcsi, mar­cali és siófoki iskola általános helyzete, a képzés tárgyi felté­teleinek megléte, avagy hiá­nya, a finanszírozás és az ön- kormányzattal való viszony mi­lyensége, a pályaválasztási szolgáltatás, valamint a tanu­lók és a tantestület szakmai képzése, illetve továbbkép­zése. (Balassa) Horváth József SZABÓ ILDIKÓ VILÁGJÁRÓ KŐRÚTON A filmszemle belülről, avagy ahogy a sajtófőnök látta Igazgatók külföldi tanulmányúton S zakképzés -kutatás Somogybán

Next

/
Thumbnails
Contents