Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-25 / 47. szám
1993. február 25., csütörtök 4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG Üvegexport gondokkal Ellentmondásos helyzetben van a berekfürdői üveggyár, a Pannonglas cég üzeme: gazdasági gondokkal küzd, miközben változatlanul élénk a kereslet különleges termékei iránt. Fátyolüveg lakásdíszeit, kozmetikai üvegcséit és italospalackjait számos országba exportálják. A fátyolüvegeket legnagyobb tételben Japán vásárolja, a műszaki üvegáruik főleg Németországban, a Benelux államokban, Franciaországban keresettek, de vannak megrendelőik a tengerentúlról is. IBM-Albacomp számítógépek Új számítógépekkel jelentkezik márciusban a piacon a székesfehérvári Albacomp Rt annak a megállapodásnak az eredményeként, amit a közelmúltban kötött a komputer-gyártás éllovasával, az amerikai IBM-mel. A True Power néven forgalomba kerülő IBM-Albacomp számítógépek főbb részegységeit a székes- fehérvári cég közvetlenül az IBM skóciai gyárából szerzi be, így a berendezések garantáltan IBM minőségűek. Gazdakörök tanácskozása Az oktatás, a tájékoztatás, a szaktanácsadás megszervezése, az információs hálózat végleges kialakítása, valamint a falusi gazdabankok létrehozása és működése lesz a témája annak az országos gazdaköri találkozónak, amelyet pénteken rendeznek Hódmezővásárhelyen. A tanácskozást filmvetítés és fórum egészíti ki. A rendezvényen ismertetik a gazdákkal a magyarolasz vállalkozáson alapuló újfajta támogatási rendszert. Az oktatási fórum indítványa Az Oktatási Érdekegyeztető Fórum önkormányzati oldala Mádl Ferenc művelődési miniszterhez fordul annak érdé-' kében, hogy a tárca által készített közoktatási törvénytervezetet a miniszter mielőbb vitassa meg a fórummal. Kórház épül Nagykőrösön Társadalmi összefogás is segíti, hogy a 28 ezer lakosú Nagykörös ismét önálló kórházat működtethessen. Valamikor a városnak volt saját kórháza, ám a pártbizottsági döntés nyomán 1982-ben megszűntették az intézményt, azóta a betegeket Cegléden gyógyítják, Nagykőrösön a leromlott épületben csupán egy 120 ágyas krónikus betegeket ellátó osztály maradt. Az ön- kormányzat döntése szerint ismét lesz kórháza a városnak, a régi mellé egy új épületet terveztek. A beruházás költsége 600-800 millió forint. Kastélyprivatizáció Még tart a műemlék-jellegű kastélyok, kúriák, városi paloták felkutatására kiírt pályázat értékelése, de az máris látszik, hogy nagy az érdeklődés a privatizáció iránt. A pályázatra 237 ajánlat érkezett, amelyeket 7 tagú bírálóbizottság vizsgál. Az előzetes tervek szerint az országos Műemlékvédelmi Hivatal, a környezetvédelmi minisztérium és a független szakemberekből álló zsűri az ÁVÜ munkatársaival értékeléssel az első negyedév végére elkészül. Szabó Iván pénzügyminiszter nyilatkozott a SOMOGYI HÍRLAP-nak Nem lesz Szabó-féle gazdaságpolitika A bevételek forrása a működőképes gazdaság (Folytatás az 1. oldalról) — Ott van s marad Nagy Zoltán, a közigazgatási államtitkár, valamint az államtitkár-helyettesek. A kabinetből és a kormánymunkából elég régóta mindegyiket személyesen ismerem. Úgy érzem, hogy lehet velük együttműködni. Az új politikai államtitkár, Becker Pál pedig nagy segítségemre lesz a költségvetés összeállításánál: ő jelenti a folytonosságot a parlament és a minisztérium között. Az előző években — mint a pénzügyi bizottság alelnöke — igen tevékenyen vett részt a költségvetés kidolgozásában és bizottsági tárgyalásában. Gondolom, hogy mint képviselőnek ez a kapcsolata nemcsak a bizottsággal, hanem a képviselőkkel is megmarad, és lehetővé teszi — legalább a kormánypárti frakciókban — a költségvetés elfogadtatását. Szeretnék a gazdasági kérdések, a költségvetéssel összefüggő egyéb gazdaságpolitikai problémák ügyében valamennyi párt gazdaság- politikusával leülni. Azt hiszem, a gazdaság állapota megkívánja azt, hogy kölcsönösen ismerjük egymás gondolkodásmódját. — Mi lesz az első dolga, amikor bemegy a Pénzügyminisztériumba? — Nem ajtóstul kívánok berontani: föl kell vállalni az aktuális ügyeket, hogy zavarmentesen menjenek tovább a dolgok. Utána szeretném megnézni, hogy hol tart a jövő évi költség- vetés előkészítésének és a nemzetközi valutaalappal kapcsolatos tárgyalások reformrészének az előkészítése. Ezen a téren van egy pár konkrét elképzelésem is, amelyeket — azt hiszem — a témaanyagok ismeretében érvényre lehet majd juttatni. Az adót ezután is űzetni kell — Kupa Mihállyal nem kíván folyó ügyekről tárgyalni? — Amennyiben ő hajlandó lesz, igen. Vele beszéltem már akkor, amikor a váltást bejelentették. Olyan volt a kapcsolatunk, hogy számíthatok a segítségére. Az nyilvánvaló, hogy Kupa Mihály másképpen fogja kívülről nézni a dolgokat, de úgy vélem, hogy tanácsaira — mint a függetlenek csoportjának egyébként az egyetlen igazán komoly gzdaságpolitikusára — nagyon kell figyelni. — Még Thaiföldön nyilatkozta azt, hogy a Pénzügyminisztériumba nem költségvetést megy foltozgatni, hanem gazdaságpolitikát csinálni. — A Pénzügyminisztérium Magyarországon nem költség- vetési intézet: a gazdasági kabinetnek is a pénzügyminiszter a vezetője. Ez azt jelenti, hogy hozzá tartozik tágabban értelmezett gazdaságpolitika is. Már az államháztartás is egy csomó adórendszerbeli kérdést vet fel. Az adórendszer milyensége, differenciáltsága pedig alapvetően meghatározza a gazdaság működőképességét és a működés fejlődésének irányát. Én tehát azt hiszem, hogy — egyébként is ez volt eddig a működési területem, és ebben érzem igazán otthonosan magam — pénzügyminiszterként az egész magyar gazdaság szempontjából keli vizsgálnom a költségvetést, és ilyen szemmel kell közelítenem a nemzetközi valutaalappal való tárgyalásokhoz is. Nyilvánvaló: ők nem egy követő deficitben érdekeltek. Egy deficitnek a nagyságrendje egészen más lehet akkor, ha az a működőképes gazdaság érdekében tudatos állami szerepvállalásból adódik, s megint más, ha csak tudomásul vesszük, hogy vannak elkerülhetetlen kiadások, és tehetetlenül állunk szemben a növekedésükkel vagy éppen a bevételek nem tudnak vele arányosan növekedni. Két dolgot nagyon komolyan kell venni. Az egyik: határozott lépéseket tenni az adófizető-készség javítására. Ez, kétségtelen, morál kérdése is, de ahol nem működik a morál, ott intézményesen kell érvényt szerezni a jogszabályoknak. A másik: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a bevételek növelésének forrása a működőképes gazdaság, és én leginkább arra szeretnék összpontosítani, hogy a gazdaságból származó jövedelmek növelhetők legyenek nem adóprés, hanem a gazdaság működőképességének növelése révén. Nem lesz „Szabó-program” — Ez lesz a gazdaságpolitika, amelyet Szabó Iván képvisel majd a Pénzügyminisztériumban? — Nem szeretem a személyekről elnevezett gazdaságpolitikát. Újat sem szeretnék hirdetni, hiszen a gazdaságpolitikát nem személyek csinálják, hanem a kormány. Azt a szemléletet szeretném továbbvinni, amely a kormány által eddig elfogadott iparpolitikai koncepcióból is következik. Ennek nagyon sok olyan következménye van, amely egyfajta gondolkodás- módot hordoz. Zsinórmérték ez. Ugyanilyen fontos követelmény a korábban Kupa nevével fémjelzett törvénykezési program, az államháztartási reform továbbvitele. Nyilvánvalóan a jelenlegi konkrét adottságokat és lehetőségeket figyelembe kell venni. — Amikor Kupa Mihály benyújtotta lemondását, akkor nyilatkozott arról is, hogy a gazdasági törvénykezésben van bizonyos fokú lemaradás: nem készültek el azok a jogszabályok, amelyekre szükség lett volna. Lehet most gyorsítani? — Tény, hogy vannak el nem készült jogszabályok, de a nagyobb baj az, hogy nagyon sok van, ami elkészült már és régóta fekszik a ház asztalán. Csak példaként: tavaly június óta ott van az energiapolitikai koncepció, ősz óta a bányatörvény. Csak arra utalok most, hogy ha elfogadjuk a bányatörvényt, akkor nemzetközi koncesszióba adható a bányászati kutatás és művelés. Ez számítások szerint évi tízmilliárd forint bevételt jelent az államkincstárnak. Ebből is látszik: egy ilyen háromnegyedéves, féléves törvénykezési késedelem a meglévő kész törvények esetében bizony nagyon súlyos problémát jelenthet. A gáz- és a villamostörvény módosításának tárgyalását is elkezdte a parlament, aztán elcsúszott. Éz még nem egy új gáztörvény ugyan — arra is szükség lesz még ebben a választási ciklusban —, de elfogadása megnyitná az utat a gáz- szolgáltatók privatizációja előtt. Erre ma elvileg nincs jogi lehetőség. Hatékonyan a vagyont — Milyen prioritásokat fogalmaz meg Ön, mi az, amit támogatni szeretne? — Változatlan prioritás az infláció elleni harc következetes véghezvitele. A másik: minden körülmények között következetesen véghez kell vinnünk a hitelkonszolidációt, amit a negyedik negyedévben elkezdtünk. Ki kell építeni ennek az intézmény- rendszerét, mert ahhoz, hogy a bankok alacsonyabb hitelkamatokkal tudjanak a gazdaság rendelkezésére állni, az a legelső lépés, hogy a rossz portfolióktól megszabadítsuk őket. Nem beszélve arról, hogy ez a bankok privatizációjának is a feltétele. Tehát ez a másik nagyon lényeges prioritás, amit hangsúlyozni kell. A harmadik — s ebben előre kell lépnünk —, hogy az államháztartás reformjában legyen előrehaladás, mert a gazdaság működőképességét már kezdi komolyabban fékezni az államháztartás deficitje. A korábbi időszakban én ezt nem éreztem olyan súlyosnak, de ha ezen az úton továbbmegyünk, akkor komoly problémák lehetnek. Végül meg kell tennünk mindent azért, hogy a privatizációban optimális legyen a tempó. Ez teszi lehetővé azoknak az állami tulajdonoknak a minél gyorsabb magánkézbe adását, amelyek esetében már maga a működtetés is ráfizetéses. Hozzáteszem: ambicionálni fogom, hogy — mivel nem a parlament jogosultságába tartozik — legalább irányelvi szinten megfogalmazzák azokat a privatizációs vagyonnyilvántar- tási alapelveket, amelyek az ön- kormányzati vagyon privatizációját is elindíthatják. Hovatovább ugyanis az önkormányzatok kezében majdnem annyi vagyon van, mint az államéban, s az önkormányzat egy fokkal sem jobb tulajdonos, nem jobb beruházó, mint az állam. A lakáskérdés megoldása is elképzelhetetlen a lakásvagyon tudatos privatizációja nélkül. Ezen a téren tehát el kell mozdulni a holtpontról, mert úgy néz ki, hogy a múlt évben nem sok figyelmet kapott ez a terület. A keret épül — Van, aki rakétasebességűnek ítéli a privatizációt, s olyan is, aki iszonyúan lassúnak. Szabó Iván milyennek minősíti? — Ha a nyugat-európai privatizáció ütemét nézzük, akkor ra- kétasebességű. Ahogy mi szeretnénk, ahhoz képest lassú. Megérzésem szerint az állami és az önkormányzati vagyon az idő előrehaladtával nagyobb mértékben értékelődik le, mint amennyi vagyonvesztést egy esetleg elrontott privatizáció jelenthet. Lehet vitatkozni a privatizáció minőségén, de kétségtelen, hogy eszköztára nem teljes. További privatizációs technikák várhatók. Úgy hiszem azonban, hogy a privatizáció és az állami vagyon kezelésének tavaly nyáron elfogadott törvénycsomagjával az Országgyűlés megadta a kereteket. Más kérdés, hogy mire föláll az ÁVRT és átrendeződik a vagyonügynökség, időt vesztettünk. Azt hiszem, hogy ezen az időszakon túl vagyunk, és a hátralevő időben elérhetők azok a privatizációs célok, amelyeket a kormányprogram még 1990-ben megfogalmazott. — Az államháztartási törvény viszont várat magára: elkészítése a Pénzügyminisztérium feladata. — Tavaly volt lényeges módosítása az államháztartási törvénynek. Ezt most nekünk szinkronba kell hozni a remélhetőleg megkötésre kerülő nemzetközi valutaalap- megállapodással. Az lesz a sajátos, hogy az államháztartás reformjának alapelemeit hamarabb kodifikáljuk nemzetközi egyezmény keretében, mint magát a törvényt. Őszintén remélem, hogy ami ebből megléphető az idén, azt megtesszük, még mielőtt a költségvetés a parlament elé kerül. — Köszönöm a beszélgetést. Kercza Imre Hajnalpír India egén K ülönös a hajnal India fölött. A Bangkokba tartó TU 154-es szemberepül a napfelkeltével. A felhőtlen táj még grafitszürke tömeg, és ebből a tömegből villannak fel apró szentjánosbogár fényeikkel a települések. Nem lehet tudni, falu-e vagy város. Csak azt, hogy lüktet bennük a fény. Az Arab-öbölt elhagyva Bombay magasságában lépett India légterébe a gép', s azóta, hogy a horizonton megpillantottam egy vékony, tűzvörös csíkot, nem jön álom a szememre. A csík egyre csak nő és fényesedik; lassan elvesztette a vöröset és a sárgán izzót: úgy, ahogyan a folyékony vas teszi. Aztán megcsillant a vas a gép szárnyán. Ahogy nőtt a fény, úgy lett mind világosabb a grafitszürke tömeg s halványabb a sok, apró, fehér szentjánosbogár. Most jövök rá: úgy látszik, a földrészeknek is sajátos fényük van. Hazulról, Budapestről ködben indultunk, s csak a felhők felett csillant meg fehér-fényesen a lenyugváshoz készülődő nap. Budapesten akkor negyed öt volt. Aztán a felhők takarták a tájat. A gép parancsnoka először Bukarest felett szólt, hogy merre járunk. Aztán Burgasz- nak, majd Isztambulnak vette útját. Az Anatóliai-fennsík fölött már eltűntek a felhők. Ciprus mellett a tenger puhasötétje fogta át a szemhatárt. Aztán Szíria, majd Jordánia városai világítottak apró, ragyogó fényekkel. Szaúd-Arábia — a sivatag! — sötétben maradt. S aztán feltűntek az Arab-öböl fényei. Úgy tízezer méter magasból mindegyik város olyan, mint egy aranyosan csillogó ékszerdoboz. Felhőtlen az ég, kristálytiszta a levegő. Az emirátusokban megnyugtató sárga az uralkodó fény, s a füzérek innen, fentről igazán szemet gyönyörködtetően szépek. Dubai repülőtere sárga fényekkel február közepén, éjfél után (igaz, otthon még csak tíz óra) 23 fokos nyári meleggel fogadja a gépet.. Amíg ezt végiggondolom, India fölött felkelt a nap. Az ég fénylő vándora megtette a maga útját a másik féltekén, s a levegő vándora, a repülő a magáét, Európa és a Közel-Kelet felett. India felett kivilágosodott. Ránézek az órámra: otthon éppen hajnali két óra van és február 15-e. Az utaskísérő látja, hogy nem alszom. Azt is, hogy rovom a sorokat. Szó nélkül egy pohár konyakot tesz elém. A személyzet tudja, hogy az éjszaka alvásra való. A trükköt is, hogyan lehet elringatni az utasokat: megemelik a hőmérsékletet, s szinte vezényszóra alszik el mindenki. Az ébredés technikája éppen az ellenkezője: friss levegőt beáramoltatva csökkentik a hőmérsékletet, és szinte egyszerre kezd el mozgolódni valamennyi utas. Ezt az éjszakai alvást itt a Közel- és Távol-Kelet között kihagytam. Amikor Bangkokban földet ér a gép, a légbefúvókon apró gőzcsíkok jelennek meg: mintha „pipálna” a berendezés. A pára itt hozza az első izzad- ságcseppeket a homlokomra, s mire kiérek a repülőtérről, már nemcsak a zakóm alatt lehet facsarni a vizet az ingemről, hanem a nyakkendőm is átázik. Bangkok, Távol-Kelet Velencéje február közepén 29 fokos hőséggel várja az idegent. És virágerdővel. A városba vezető út mentén lila, piros, sárga és fehér lótuszvirágok. És virágfüzér szinte minden fán. Némelyik levelet sem hozott, csak szép nagy, hófehér virágot. Thaiföldön ilyen a „tavasz”. A február végéig tartó száraz évszak. Amíg a mikrobusz a szálloda felé araszolgat, Thaiföld virágainak illata köszönt. Kercza Imre
