Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1993. február 24., szerda A dél-afrikai foltos uhu MEDVELESEN elengedik, hogy természetes környezetben megfelelő élőÉlő éléskamrák DéFAfrika egyik leggyakoribb bagolyfajtája a foltos uhu, amely gyakran lakott területen is található. A rágcsálókkal táplálkozó madár magas fákra rakja fészkét és augusztustól decemberig költ. Dél-Afrikában viszont éppen ez az öt hónap az év legszelesebb időszaka, így a szél könnyen lefújhatja a fészkeket, a kisbaglyokat, s azok könnyen elpusztulhatnak. A képen látható két kicsi uhu is kiesett a fészkéből. A Bataleur Raptor Rehabilitációs Központba vitték őket, ahol megmenekültek a pusztulástól. A központban bagoly-nevelőanyát kaptak. Az etetőket a kis baglyok szüleiknek tekintik, s ez gyakran nehézzé teszi a természetes környezetbe való visszailleszkedésüket. A bagolypótmamák nem tudnak számolni, így képesek arra is, hogy akár tíz kis bagolyra vigyázzanak, neveljék őket, köztük természetesen a sajátjukat is. Amikor a fiókák nagyobbak, a pótmama megengedi néhány hímnek is, hogy segítsen a táplálék beszerzésében. A központban a kis baglyok gyorsan nőnek és hamarosan külön ketrecbe kerülnek. Négy hónapos korukban már élő egeret is kapnak, hogy megtanuljanak vadászni. Aztán a csapatot Fent az égben, valahol... Fent az égben, valahol, Kiszakadt egy párna, Hull az ezüst hópehely, Milliója, száza. Belepi a földeket, Megüli a fákat, Eltűnnek a hó között, A bogárhátú házak. Csak a kémény füstölög, Mutatja, hogy élnek... Meleg szoba öröme, Hideg, fagyos télnek. Szarka Zoltán Ezekben a hideg napokban sem kell félniük az éhhaláltól azoknak az állatoknak, amelyek már ősszel előkészültek a télre, és telegyűjtötték odújukat vagy barlangjukat mindenféle csemegével. Diót, mogyorót és más magvakat gond nélkül lehet ősztől tavaszig tárolni, ám a folyékony táplálék raktározása már sokkal nehezebb. Érdekes példát találunk ez utóbbira egy különleges hangyafajnál, amely Ausztrália és Dél-Amerika trópusi vidékein honos. Ezek az apró állatok hónapokig tudnak mézet tárolni anélkül, hogy kiszáradna vagy megromlana. Nem is akármilyen tartályokat használnak erre, hanem a bolyban élő dolgozókat „alakítják át” mézesbödönné. Potrohúkat megtöltik nektárral, és ez felfújódik, mint egy luftballon. Az így feltankolt dolgozók aztán közösen elvonulnak egy éléskamrába, és ott múlatják az időt, amíg a hangyatársaknak fogyni nem kezd a többi elemózsiája, és nem támad étvágya a félretett mézre. Az nem fordulhat elő, hogy az élő mé- zesbödönök elnyalakodják a potrohúkban tárolt nektárt; egy különleges izom gondoskodik arról, hogy ne férhessenek hozzá a nedűhöz. Az élő mézesbödönök életkilátásai viszont nem a legjobbak, ugyanis az „édes hangyák” a bennszülöttek kedvenc csemegéjének számítanak. Bütykös Brumi, a barnamedve falrengető hortyogás- sal aludt a barlangjában. Olyan különöset álmodott, hogy hangos brummogással beszélni kezdett. A barlang mennyezeti szikláin, a bőrszárnyain függeszkedő denevér csak hallgatta ezt a hangosan kibeszélt álmot. így szólt: Forró nyári napon, a folyóparton egyszercsak Brumi elé állt egy kísértet, amely hasonló mása volt Bruminak. — Szerbusz, Brumi bátyó! — mondta — Én vagyok a lelkiismereted! Tudod — folytatta a kísértet —, alapjában véve rendes ember vagy te, néha még kedvellek is! De igazán nem szép tőled, hogy örökké molesztálod a nyúlfió- kákat! Már annyi panaszt gyűjtöttem össze tőlük a zsákomba, hogy alig fér bele! Hallgasd csak! Szívszorító volt a nyafogó, pityergő nyulakat hallgatni. De a kísértet folytatta: — Aztán, ott a sok madárfióka! Hallgasd meg mit mondanak a kirándulók! Tudod-e... ...hogy milyen hosszú az Egyenlítő? ... hogy melyik a Föld legmagasabb pontja? ... hogy mekkora vízfelület borítja a Földet? ... hogy hol van a tengerfenék legmélyebb pontja? ... hogy melyik a legkisebb kontinens? ... hogy melyik kémiai elem fordul elő a leggyakrabban a világegyetemben? ... hogy Magyarországon mennyi az eltérés a greenwichi középidőhöz képest? ... hogy melyik országban van a Popocatepetl vulkán? (A válaszok: 40 075 704 km; a Csomolungma 8848 méter; 361,06 millió négyzet- kilométer, ez a Föld felületének 70,8 százaléka; a Mari- ana-árok a Csendes-óceánban, 11 034 méter mély; Ausztrália és Óceánia, 8510 négyzetkilométer; a hidrogén; normál időszámításkor plusz 1 óra, nyári időszámításkor plusz 2 óra; Mexikóban. Óvodássarok Vásár az oviban Pattogott a kukorica, durro- gott a gesztenye, gőzölgött a tea. Ezen a napon a cél az volt az óvodában, hogy teremtsenek élethelyzeteket és mindenki egyenrangú fél legyen. Vásárcsarnokot rendeztek be a csoportban, ahol gőzölgő teát mértek, és az óvónéniknek éppúgy sorba kellett állni a csésze teáért, mint kisgyereknek. És persze fizetni is kellett! Egy pohár melegítő ital nyolc pénzbe került, aki süteményt is kért hozzá, annak további „pénzeket” kellett leszurkolni. Aztán kipakolt a cipős, a ruhás, a sálas néni és megérkezett pattogatottkuko- rica-árus is. A kis papírzacskóba került pattogatott kukorica minden szeméért szintén fizetni kellett — mert hogy így van ez az életben is. Mindenki számolt, osztott, szorzott, beosztott: pénzéből mire is telik. Érdekes volt megfigyelni a gyerekeket. Akadtak, akik számolatlanul szórták a pénzt, voltak, akik csak édességet vásároltak, de olyanok is, akik pénzkiadás előtt eltöprengtek, vagy esetleg alkudozni próbáltak. Folyt a vásárlás, vígan telt a nap. Csak egy kiscsoportos gyerek nem vásárolt. Ült az asztalnál és rajzolt. Majd ollót kért, és rajzkompozíciójában kinyithatóvá váltak az ablakok, az ajtók. S amikor elkészült a mü, egyéni akcióba kezdett; saját készítésű alkotását kínálta eladásra. Sokáig nem akadt vevő, a kisfiú már mérgelődni kezdett: kellene neki is a pénz, szeretne pattogatott kukoricát venni. Persze aztán elkelt a kép. És mindenki jól szórakozott. Sőt, mi több, szinte észre sem vette, mennyit tanult. A munkáról, a vásárlásról, a pénzről — mindenről, ami az életünk tartozéka. Báli György né Zacskóból farsangi maszkák Cica, bohóc és társai... Nem is hinnétek, hogy nemcsak farsang idején, de bármikor egy egyszerű papírzacskóból mennyi mindent tudtok készíteni. A barna papírzacskóra rajzoljátok, fessétek rá a kívánt maszk vonásait. Ragaszthattok rá fület, orrot, szemet, hajat. A titok csak annyi: amikor elkészült a mű,, fújjátok fel a papírzacskót, jó szorosan kötözzétek be alul. És kész a maszk. A könyvespolcotokon kedves dísz lehet! Brumi holthalványan hallgatta a sok-sok apró csalafintaságot, aztán felmordult: — Hagyj nyugodni, lelkiismeret! Nekem ki kell aludnom magam a tavaszra! Menj! Pihenj te is! A kísértet elment. Bütykös Brumi meg akkora horkolásba kezdett, hogy a denevér a nagy rázkódtatásban leesett a barlang mennyezetéről. Egyenesen a medvére poty- tyant, az meg mély álmából erre felriadt. — Mi az? Mi történt? Megjöttek a vadászok? — Csak én vagyok — felelte a denevér —, úgy horkoltál, hogy már kapaszkodni sem tudtam. — Jól van, menj a helyedre, én még alszom egyet! Ám alig szunnyadt el, dörömbölni kezdtek az ajtón. — Ébresztő, Brumi! Én vagyok itt, a február! Gyere nézd meg, milyen idő van kinn! Brumi nagy nehezen, hosz- szas könyörgésre felkászálódott, felkapta medvebundáját és indult kifelé. De a bejárathoz gurított köveken megbotlott és akkorát esett, hogy csak úgy nyekkeht. Nem is ment tovább, mérgében visz- szavonult a vackára és tovább aludt. Ám a február nem tágított. Kiabált, kiabált, meg is hallották ezt a szomszédos domboldalon szánkózó gyerekek. Ők is a barlanghoz mentek és kórusban mondták: — Gyere elő, medve! Gyere elő, medve! Bütykös Brumi hallva, hogy itt már nincs mit tenni, felkelt, megtisztálkodott, vette a kalapját, szétgörgette a bejárat előtti köveket és mosolygó áb- rázattal megjelent. — Ott a Brumi! Kijött a medve! — kiabálták a gyerekek. Brumi meglengette a kalapját — ám aztán baj történt: észrevette az árnyékát és attól úgy megijedt, hogy visszabújt a barlangjába. Visszarakta a köveket is, lefeküdt és horkolni kezdett. A gyerekek pedig már tudták: hosszú lesz a tél. Vígan szánkóztak tovább a domboldalon. Törő István Régi j átékok Fekete, fehér, igen, nem... Egyszerű, közismert, régi játék, amely alaposan próbára teszi a játékosok gyors gondolkodó képességét. A játékvezető különféle kérdéseket tesz fel a gyerekeknek, s nekik azonnal, röviden és helyesen kell felelni. A szabály annyi: ezt a négy szót: fekete, fehér, igen, nem — nem szabad kimondani. A játékvezető, aki kérdez, persze olyan kérdéseket igyekszik feltenni, amelyekre nem könnyű mással válaszolni. Aki sokáig gondolkodik vagy kimondja a négy tilos szó vajamelyikét, az zálogot ad. íme néhány példa: Kérdés: Szeretsz sétálni? Válasz: Szép időben. Kérdés: Milyen színű a hó? Válasz: Hószínű, néha szürkés-kékes. Kérdés: Szeretnél zálogot adni? Válasz: Ha nagyon kívánod! Kérdés: Voltál már Califorp niában? * Válasz: Az nagyon messze van. Ki tudja? A társaság körbe ül, középen foglal helyet a játékvezető. Valakitől megkérdi: Mi gömbölyű? A kérdezettnek azonnal válaszolnia kell, például így: a labda. A játékvezető ezután nagyon gyorsan ugyanezt a kérdést felteszi a többieknek is, persze nem sorban, hadd érje a válaszadót váratlanul a kérdés. Aki sokáig gondolkodik, ismétel vagy rosszul válaszol zálogot ad. Ha már mindenki felelt az első kérdésre, a játékvezető újabb kérdést tesz fel: Mi kék? Mi folyékony? Mi szilárd? Mi könnyű? Mi magas? Mi alacsony — és így tovább. Oszlopcsere R É S E K T E 2 E L 2 S / ; A I N 1/ E 1/ F K T c L tt 0 A J\ p t L V E t N L E N E i K A K P S 4 E L A betüoszlopokat cseréljétek meg, majd rakjátok olyan sorrendbe, hogy a betűk vízszintesen, folyamatosan olvasva József Attila egyik verséből adjanak idézetet! Hogy szól ez az idézet? helyet találjanak maguknak. (ABC-Europress)
