Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-22 / 44. szám

1993. február 22., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 9 Magyar némafilmek Hollandiából Magyarországon mintegy hatszáz némafilm készült egykor, ám az anyagnak csak kis része maradt meg. A Ma­gyar Filmintézetben mindösz- sze 18 régi némafilm található. Az intézet néhány éve kapcso­latba lépett a külföldi archívu­mokkal. Tavaly Londonból, most Hollandiából érkezett há­rom régi magyar némafilm. A Live Music Now koncertje A Nemzetközi Menuhin Társasághoz kapcsolódó Live Music Now mozgalom első je­lentősebb magyarországi eseményeként a Budapest Kongresszusi Központban — a Phiharmonica Hungarica zenekar közreműködésével — koncertet tartottak, amelyen Sir Yehudi Menuhin vezényelt. Román népművészet Kettős ünnepség volt szombaton Méhkeréken: föl­idézték Kovács Tivadar és Nyisztor György népművé­szek művészetét, s megemlé­keztek a helyi román néptán­cegyüttes alapításának 45. év­fordulójáról. A méhkeréki mű­velődési házban este tartott ünnepségen Sebő Ferenc népzenekutató méltatta — a barátok, tanítványok jelenlé­tében — a hazai népművé­szeti mozgalom két kiemel­kedő alakjának jelentőségét, majd jeles népzenei s néptánc együttesek, valamint szólisták léptek színpadra, köztük a méhkeréki táncegyüttes. A francia sztárok és Gorbacsov A volt szovjet elnök szereti Pierre Richard-t, a „Magas szőke férfi felemás cipőben” cím film főszereplőjét és tisz­teli Gérard Depardieut, a má­sik francia filmsztárt, mégpe­dig a „XX. század” című film­ben nyújtott alakításáért. Minderre akkor derült fény, amikor Gorbacsov alapítvá­nyának székházában várta a Moszkvában időző sztárokat. Megújuló ráctemplom Az elképzelések szerint az idén elkezdődik a szerbek templomának felújítása Győ­rött. A helybeliek szóhaszná­lata szerint a ráctemplomot sem hagyták érintetlenül a tör­ténelem viharai: a XVIII. szá­zad elején emelt, barokk stí­lusú műemlék toronysisakja a második világháború idején megsérült. A háborús károkat a későbbi helyreállítással si­került eltüntetni. Az egyhajós műemlék templom berende­zése aránylag jó állapotban megmaradt — annak ellenére, hogy a templomot évtizedek óta nem használják —, külö­nösen szép a karzat és szen­tély ikonosztáza. A falfestések sajnálatos módon tönkremen­tek. Az ikonokat nemrégen kapta vissza a város, az alko­tásokat ugyanis a szerb egy­ház letétbe helyezte, így res­taurálásukat követően vissza­kerülhetnek eredeti helyükre. Ismét megnyílt a Jókai-emlékszoba Jókai Mór születésének 168. évfordulóján nyílt meg ismét a XII. kerületben a Költő utca 21. szám alatt — egykor az író otthonául szolgáló — vil­lában a Jókai-emlékszoba. Ebben a „nagy mesemondó” és hitvese, Laborfalvi Róza színésznő személyes tárgyait láthatják az érdeklődők. He­lyet kaptak az emlékszobában az író festményei is. Spindler és a Honvéd utcai királylányok Csak nem akarták abba­hagyni. Mármint a tapsot, a Honvéd utcai kisiskolások. Hiába, ismét bebizonyoso­dott, hogy a gyermekközön­ség a leghálásabb közön­ség. Spindler Béláról pedig kiderült, nemcsak jó színész, hanem mersze is van. Ah­hoz, hogy felnőttekként ke­zelje a gyerekeket és fontos dolgokról beszélgessen ve­lük. A diákok kérésére — közkívánatra — a Petőfi em­lékkönyvtár és a Honvéd ut­cai általános iskola hívta be­szélgetésre a kaposvári színház művészét. Rendha­gyó találkozás volt, mert többnyire Spindler kérdezett, és a gyerekek válaszoltak. A színház idei gyermeke­lőadása, a Szélkötő Kala- mona kapcsán beszélgettek szabadságról, nemeslelkű- ségről, boldogságról és bol­dogulásról. Spindler „őfel­sége” elhozta jelmezét, ko­ronáját s — mint a darabban — mesélt és énekelt most is, ahogy egy jó királyapához il­lik. A gyerekek pedig közben — észrevétlenül — kis király­lánnyá, királyfivá alakultak. S rádöbbenve királyleányka, királyfi voltukra, meglepően fogékonynak bizonyultak a hallott „tanokra”. A legnagyobb tájékozott­ságot persze „kalamonasá- gaink” terén mutatták a ki­csik. Az erőszak, a szeretet- nélküliség, a magány, „és az, amikor az apukák meg (Fotó: Csobod Péter) az anyukák elválnak, és a gyerekük boldogtalan lesz” a legjellemzőbb az általuk fel­soroltak közül. — A dolgok nagyon egy­szerűek az életünkben — mondta a színész a délután­ról —, csak úgy kell föltenni a kérdéseket, és úgy kell megválaszolni, ahogy ezek a gyerekek teszik. Visszajel­zés is volt számomra ez a délután, arról, hogy meny­nyire fogékonyak, mennyire képesek befogadni az elő­adásainkat. Legendásak, máig emlegetettek azok a — sajnos — ritka órák, foglal­kozások, amelyeket a város iskoláiban, középiskoláiban egyszer-egyszer színészek tartottak. Micimackó „fellé­pését” látva, ez nem vélet­len. Nagy László A három kézcsók története Vadrózsások „sikercirkusza” Budapesten — Ki ennek a bábcsoport­nak a vezetője? — kérdezte Kemény Henrik bábművész a produkció után. — Mariann néni ekkor kapta az első kézcsókot — emlék­szik Csontos Krisztina a Ma­gyar Honvédség kaposvári helyőrségi klubja Vadrózsa gyermekbábcsoportjának egyik tagja. Mariann néni, azaz Sápi Endréné szerény mosollyal kéri a gyerekeket: ne róla be­széljenek. Ám a kisdiákok hajthatatlanok. — A második kézcsókot a marionettbábok készítéséért, a harmadikat pedig a kellékek tervezéséért és kivitelezéséért kapta — folytatják „erőszako­san” a petőfis kissrácok. A Vadrózsa bábcsoport a közelmúltban nagy sikerrel szerepelt Budapesten, a Ko­libri Bábszínház országos bábfesztiváljának első forduló­ján, amelyen csupán négy nagydíjat osztottak ki. Az egyiket a kaposvári Petőfi álta­lános iskolások alkotta Vadró­zsásoknak... Miközben a színpadon a Mackó-cirkuszban táncoltatták marionettbábjaikat, a közön­ség soraiból felhallatszott a suttogás: „ez a csapat a leg­jobb”. A pisze maciktól a bájos zsi­ráffiguráig valamennyi bábot Sápi Endréné készítette. Ám erről is csak ennyit mond: — Az összes ötletet a gye­rekektől kapom. Amikor ké­szülnek, mindig kérem a vé­leményüket, s a koreográfiát, a történetet is együtt találjuk ki. Az a piros mellényes, csip­keszoknyás maci 70 óra alatt „állt össze” — mutat az egyik artista főszereplőre. A tagokról és az utánpótlás­ról azt is megtudtuk, hogy az újakat mindig a „nagyok” válo­gatják. Van, aki már középis­kolás, s vannak ovis „bábmű­vészek” is a csoportban. A Vadrózsa bábegyüttes hírne­vét már három tévéfelvétel öregbíti, s Budapesttől Vesz­prémig, Székesfehérvártól Gyulafirátótig számos kulturá­lis szemlén, találkozón arattak sikereket. Kedvünkért rövid bemutatót tartanak a Mackó-cirkuszból, majd a bá­bokat óvatosan papírba cso­magolják és mint törékeny to­jásokat visszateszik a nagy papírdobozokba. „Dobozolt” álmuk azonban nem tart soká, hamarosan újra életet lehel­nek beléjük apró, ügyes ke­zek... Tamási Rita Feketén-fehéren Tél, száraz, napsütéses délután. Rohanó au­tókon törik a fény. Izgága napsugarak pásztáz­zák a házakat... Péter János fotósnak — Ka­posvár és a Somogy megyei szakszervezet művészeti díjasának — ajtaját is ez a vakító fehérség hevíti. Az „olvadó” deszka megre­meg. Csengetek. A kitárt ajtó mögül jóleső „hű­vösség" árad felém... Péter János az 1958-ban létrehozott Somo­gyi Fotóklub alapító és vezetőségi tagja. Abból a régi — ötven-hatvan fős — csoportból mára csak kevesen maradtak. Sokan felhagytak a fo­tózással, többen örökre elmentek közülük. Az „öregek” fazonban minden hétfő délután ösz- szegyűlnek a „Latinka házban”. . — Már ötvennyolc előtt is fotóztam — mondja —, bár más lehetőség híján Pécsre jár­tam, az ottani fotóklubba. Utóbb megalapítot­tuk a saját stúdiónkat, ami sokáig magánlaká­sokon, padlásokon és egyéb „intézményesí­tett” keretek között működött. Később kaptunk egy helyiséget a Szakszervezetek Székházé­ban. Itt beszéljük meg „közös dolgainkat”. Míg a frissen lefőtt feketekávét kortyolgatom, előkerülnek a fotókat tartalmazó, őrző-ölelő mappák, dobozok. Éppen a legutóbbi, az Ecce homo című kiállítás anyagáról készült leporellót nézegetem. Csupa fekete-fehér fotó. Színes gyűjtemény. Arcok, testek, mozdulatok. Meg- igéz a „Dolgos kezek". Mintha bronzból lenne kiöntve az a két vizes-agyagos kézfej. Harmó­nia és varázslat. Forgó korong, épülő műre­mek. (Ó, hol vagytok ti régi, régi gerencsé­rek!...) Egy másik fotón pipázó cigányasszony. Ráncok. Pipafüst és a hosszú út pora... A kö­vetkezőn csikósok.... Valaki ostorral cserdít, kofák visítoznak. Játék! Játék a témával, a fényképezőgéppel, a fehérrel, a feketével... Péter Jánost nem kerítette hatalmába sem­milyen irányzat. Belekóstolt ebbe-abba, készí­tett montázsokat, de legfőbb céljának mindig is Dolgos kezek Péter János az ember- (emberi) ábrázolást tekintette. Fő­ként a sport, a sportolás alkalmával „fellelhető” akció vonzotta. — Egy időben sportvezetőként tevékenyked­tem — mondja. — A sport, a mozgás, a tiszta levegő áhítata (szeretete) azóta is megmaradt. Egyik legtöbb díjat elért fotóm ebből az időből származik... A díjak. Egy szekreter teteje tele velük. Pla­kettek, érmek, kicsi és nagyobbacska szobrok. A legbüszkébb az A. F. I. A. P. művészeti díjra és tagságra, melyet 1990-ben nyert el. A fájó pont, hogy máig sem ismerte el a Magyar Fo­tóművészek Szövetsége. — Hat-nyolc évet pazaroltam el az életemből erre a hiábavaló és — most már — fölösleges­nek tűnő küzdelemre. Előfordult, hogy bele sem néztek a felküldött munkáimba, csak kö­zölték: nem meggyőző.... Egy vastag, barna könyvet forgatok a ke­zemben. Ez a „misekönyv”. Péter János kiállí­tásainak vendégkönyve. Elismerő szavak, cik­kek, fényképek a különféle megnyitókról, díjak­ról, s gyerekkéz írta ákombákomok... — Igyekeztem mindvégig igényes maradni a munkáimmal kapcsolatban — vallja. — A fotó­zásnak éppen ez a lényege, hogy sok teker­cset el-ellődöz az ember, de csak néhány olyan fotó akad, amelyik megéri a nagyítást, azt, hogy tárlatokra küldjük őket. Válogatok a sok tucatnyi „elém tálalt” fotó között. Valójában több ezer pihen még a szek­rényke mélyén. — Régebben bevonultam a fürdőszobába (ami, ha kellett sötétkamraként funkcionált), és jó néhány képet kidolgoztam egy-egy este vagy éjszaka alatt... Mostanában azonban nincs sok ambícióm, talán majd a déduno­kám... Friss még a fájdalom. Péter János a nyáron vesztette el a feleségét. Csönd van a lakásban. Csönd van áz udvaron. Gerencsér Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents