Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20 / 43. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. február 20., szombat BARNA ZSOLT ÉS LANG RÓBERT RIPORTJA Nagyböjt a húskombinátban Sárba taposták a gyárat és most nem engedik felkelni onnan — Könyvszakértők vizsgálják az iratokat — A segítségkérésekre még választ sem kaptak A kaposvári húskombinát volt mintagyára, az exportüzem kihalt, a szállítórámpákon berozsdásodott a vasszegély. Vagy tíz perce bandukolunk már a csípős északi szélben. A magas gyárcsarnokok tövében kísérőnk egy eldugott műhelybe kalauzol. — Most itt dolgoznak egyedül — magyarázza a nagyüzemhez képest morzsányi helyiségbe lépve. „Szétszervezték” a gyárat A dolgozók állítják: ha annak idején Marosán László nem szabdalja fel a jól működő vállalatot kft-ékre, akkor ma nem itt tartanának. De a káeftéket megalapították, aztán — szerintük — gyorsan tönkre is tették. A vezetők azóta a kombinát felé sem néznek. A Knakk kft bukott igazgatója például önálló céget alapított. Ami nem ment az állami vállalatnál, az bejött maszekban. Jólmenő vállalkozó lett, a napokban tizedik boltját nyitja. Sokaknak szemet szúrt az is, hogy amikor a kombinát kényszerből kiárusította a hússzállító autóit, akkor ugyanez a vezető állt sorba és vette meg az Ifákat, szinte fillérekért. Ezerkétszáz emberből most körülbelül háromszázan dolgoznak. Ők sem a gyártásban. Csak mélegen tartják azokat a csöveket, amiknek nem szabad kihűlni, és felügyelnek a gépekre, nehogy kár essen bennük. — Sírnom kell, amikor belépek az üzembe — mondja Németh György, a szakszervezet titkára. — Nem szakszervezetisnek születtem, húsipari szakmunkás a rendes szakmám. Akkor kezdtem, amikor még ócska kis vidéki üzem volt ez itt, a Kapos-part- ján. Nem bírom nézni, ahogy tönkre megy a gyár. Senki sem törődik velünk, a drága berendezések, amiket a mi munkánk nyomán tudtak megvenni, egytől egyig állnak. Fogy az idő, márciusban lehet, hogy mindennek vége lesz, bezárják a kaput és a munkások helyett a felszámolóbiztos jön dolgozni. Az igazgató tagadott Tavalyelőtt mindennapos beszédtéma volt, hogy az akkori vezetők saját betéti társaságokat és káeftéket alapítottak. Szakszervezeti ülésen az egyik bátor aktíva nyilvánosan meg is kérdezte az akkori igazgatót, Marosán Lászlót, hogy neki és társainak milyen vállalkozásokban van érdekeltségük. — Erre a Marosán azt mondta, hogy ő egy cégben sincs benn, neki erre anyagi fedezete sincs, és tudomása szerint a vezetőtársai is hasonló helyzetben vannak. Németh György szerint amikor egy testületi ülésen ez . a vállalat vezetőjének a szájából elhangzik, akkor a résztA gyár helyzetével kapcsolatosan az MSZOSZ tagszervezetei is tiltakozásukat fejezték ki. Teszik ezt már csak azért is, mert a munkanélküliség egy év alatt a hat és félszeresére nőtt Kaposváron, és ha a kombinátban dolgozó ezerkétszáz embert is elbocsátják, akkor az állásnélküliek száma meghaladja a kritikus értéket. Akták a rendőrségen A gyárban, a buszon, az utcán, mindenütt azt beszélik, hogy a gyárat a volt vezetés szándékosan nyomta sárba, ma pedig valakiknek kemény érdekük fűződik ahhoz, hogy a kombinát ne is kelljen ki a po- csojából. A rendőrség bűncselekCsendélet mény alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el Marosán László és vezetőtársai ellen, mert egy feljelentés szerint szándékos vagyoni hátrányt okoztak a Kaposvári Húskombinátnak. A gyanú szerint a volt fejesek kft-k és bt-k tucatjára szervezték szét az üzemet, holott a szakemberek előre jelezték: zsákutca az, amibe Marosán viszi a vállalatot. Herke Tamás őrnagy, a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője arról tájékoztatta lapunkat, hogy a vizsgálat az ügyben nagy erőkkel folyik. Egy budapesti igazságügyi könyv- vizsgáló cég csaknem teljes állománya bújja az öt tonnányi Műszakban... vevők egyet tehetnek, hogy tudomásul veszik a választ. Persze már sejtik, hogy nem volt mind igaz, amit az igazgató elmondott... A gyár 1989-ben még 84 millió forint nyereséget termelt, aztán egy év alatt vesztett 410 millió forintot, és a zuhanás 1992-ben sem állt meg. A hiányt hitelekkel próbálták orvosolni, később a törlesztéseket is újabb hitelekből fizették vissza. Ma már hatszázmillió forintra lenne szükség ahhoz, hogy a termelés újra beindulhasson. Ez az összeg azonban napról napra nő. A vállalat havi hatvanmillió forint veszteséget termel. Fizetés nincs, nem is lesz A dolgozók az idén még nem kaptak fizetést. Nyolcezer forint előleget tudott csak kifizetni a cég. Hogy mikor kapnak bért a munkások, erre pillanatnyilag senki sem tud válaszolni. — Nekem a férjem is itt dolMárcsak virsli készül gozik — mondja a szalag mellett egy asszony. — Nem tudjuk fizetni a részleteket, a gyerekeknek sem vehetünk semmit, hogy meg tudjunk élni. Azt sem tudjuk, hogy meddig kell ebből a pénzből gazdálkodnunk. Az évek alatt összespórolt tartalékainkat éljük fel; de ki tudja, az is meddig lesz elég. A kényszerszabadságra küldött dolgozók szerdánként járnak be tudakolódni: mikor állhatnak végre munkába. Közülük egyre többen vélekednek úgy: félő, hogy ennél a vállalatnál már soha... A háromszáz foglalkoztatott munkafegyelme is egyre romlik. Robotolnak ugyan, de minden reményüket elvesztették már. Sztrájk, de hogyan? — A szakszervezet abba nem megy bele, hogy fizetésnélküli szabadságra küldjenek benneteket — érvelt az üzemben a szakszervezetis. — Igen ám, de mit teszel ellene? — vágták rá a munkások. — Sztrájkolni kezd? — Senki nem kérte, hogy dolgozzál. — Nem jössz be a gyárba? — Nem is kellesz. — Felmondasz? — Csak örülnének neki. — Transzparensekkel megyünk ki a bank elé, vagy a városháza elé — mondják többen. — Észre kell venniük végre, hogy mi történik itt velünk! — Mikor írják már meg, hogy mit művelnek itt a fejesek? Miért nem mondják meg végre a valóságot, a mi véleményünket is? — kérdezik hárman a portán. — Megírjuk mi, ha elmondják — de a buzdításra csend a válasz. — Készüljön fel, uram, mert nagyon magas helyen keverik a kártyákat, történtek már itt furcsa dolgok — kiáltja azért utánunk egyikük. — Hosszúra nyúlik idén a nagyböjt. aktát. A kft-k könyvelését aztán egyesítik. Ezt követően állapítható majd meg, hogy valóban történt-e bűncselekmény a húskombinátban. Egy párhuzamos ügyben is nyomoznak a rendőrök. A Knakk kft néhány emberét ugyanis sikkasztással vádolják. A feltételezés szerint a kft egy-két munkatársa a gépkocsivezetőkkel összejátsszva bonyolították le a fekete üzleteket. A sofőrök az árut nem rakták le a boltoknál, mert azok véletlenül „nem voltak nyitva, vagy nem fogadták el az árut”. A megmaradt húst — amit elfelejtettek visszavinni a raktárba — aztán „fű alatt” értékesítették, a hasznot pedig közösen zsebre tették. ♦ Már várni sincs mire Az egy más kérdés: hogyan mehetett tönkre a vállalat pár hónap alatt. A dolgozókat most inkább az foglalkoztatja, hogy mikor tudnak végre kitörni ebből az ördögi körből... Dr. Schuman Tamás ország- gyűlési képviselő hozzászólása után a dolgozók úgy érezték, végre megmozdul valami, de a gyárat azóta sem kereste meg senki illetékes. — Az országos és helyi sajtóban, a rádióban és a televízióban naponta foglalkoznak a kaposvári húskombinát helyzetével — mondja Schimdt Ottó, a gyár jelenlegi igazgatója. — Mindenki tisztában van azzal, hogy milyen helyzetbe kerültünk. Hogy havonta szükségszerűen 50-60 millió forintal nő az adósságunk. Magam írtam több levelet különböző minisztériumokba. Részletesen leírtam a gyár helyzetét. Válasz egy levélre sem érkezett. A gyáron tonnás teherként nehezedik az OKHB zálogjoga. Emiatt ugyanis a cég hi- telezhetetlen... — Ha ez a teher nem lenne a vállunkon, akkor már augusztusban beindulhatott volna a termelés, mert akkor még közel sem ekkora volt az adósságunk. A múlt pénteken volt egy igazgatósági ülés. Az igazgatóság tagjaként az OKHB embere kategorikusan kijelentette, hogy nem folyósítanak több hitelt a vállalatnak. Pillanatnyilag tehát nincs mire várnunk... A döntés a 25. órára marad? — Az Földművelésügyi Minisztériumban azt mondták, hogy tart az egyeztetés, és két három nap múlva mindenre fény derül. — Erről én nem tudok semmit, velem senki nem beszélt. Nem tudom, mi történik a háttérben. Az OKHB ajánlata szerint megpályáztatják a cég irányítását. Megpróbálnak befektetőt felkutatni és feljavítani a céget. A csődegyezségben vállalt határidő azonban pár hét múlva lejár. Kérdés továbbá: hogyan találni olyan befektetőt, aki ekkora adósságot a nyakába vesz? — Ha mégis felszámolják a vállalatot, akkor ki fizeti meg a dolgozók bérét? kapnak-e végkielégítést? — Fogalmam sincs, ez már a felszámolóbiztos hatásköre lesz. Mindenki tudja, hogy pusztul a cég. Nyakunkban a költségekkel: hűtőház, közterhek, munkabér, fűtés. Egyre nő az adósság. Tudják, hogy nem vehetünk fel pénzt sehonnan. És erre csak azt válaszolják, hogy megy tönkre a cég. Utána meg kijelentik, hogy ez ennyire tönkrement, már nem lehet hitelezni. — A döntés tehát — ha egyáltalán lesz még — a huszonötödik órára marad... — Ha a huszonötödikre marad is, remélem, azért minket is értesítenek majd róla.
