Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1993. február 18., csütörtök A vélemények, gondok jobb megismerésére Nyugdíjasfórumokat rendeznek a megyében Csaknem másfél éve alakult meg a Nyugdíjasok Szerve­zeteinek Somogy Megyei Szövetsége. Eddigi munkájukról és további terveikről érdeklődtünk a szövetség elnökétől, Kovács Lajostól. — Tavaly legfontosabb fel­adatunknak a megye nyugdí­jasszervezeteivel, a megyei és a helyi önkormányzatokkal, a nyugdíjasmozgalom orszá­gos szervezeteivel való kap­csolatok megteremtését tartot­tuk. Törekvéseink eredmé­nyesek voltak: jó együttműkö­dést alakítottunk ki a Nyugdí­jasegyesületek Országos Szövetségével, a Nyugdíjasok Országos Kamarájával; me­gyei szövetségünk vezető tes­tületéinek tagjai ott vannak az országos vezetésben, a mun­kabizottságokban. Megalaku­lása óta 30 tagszervezetet — ezek mintegy 21 ezer nyugdí­jast tömörítenék — csatlako­zott szövetségünkhöz. — Milyen célokat tűztek maguk elé, s ezek közül mit valósítottak meg 1992-ben? — Céljaink teljesítése évek alatt, folyamatosan történik és a nyugdíjasok érdekvédelmét szolgálja. Ezek közül a legfon­tosabbak: az új nyugdíjak re­álértékének megőrzése, il­letve a régi nyugdíjak az inflá­ció által leromlott reálértéké­nek a helyreállítása. Megyei és országos szinten egyaránt ezen munkálkodnak a nyugdí­jasszervezetek. — Az idén mi áll a feladatok előterében? — Mindenekelőtt a Máltai Szeretetszolgálattal és a Vö­röskereszttel szeretnénk jó munkakapcsolatokat kialakí­tani, de szorosabbá és haté­konyabbá fűzzük együttmű­ködésünket a területi önkor­mányzatokkal, a somogyi or­szággyűlési képviselőkkel, a szakszervezetekkel, a pártok­kal, az egyházakkal, a civil mozgalmi tömörülésekkel, a megalakuló nyugdíjasönkor­mányzattal. És természetesen szeretnénk még közelebb ke­rülni nyugdíjasszervezeteink tagságához szerte a megyé­ben, hogy jobban megismer­hessük gondjaikat, bajaikat; hogy pontosabban meghatá­rozhassuk az ezekből követ­kező érdekvédelmi tennivaló­inkat. — Milyen módon kívánnak több és hitelesebb informáci­óhoz jutni a nyugdíjasok sor­sáról, életkörülményeinek ala­kulásáról? — Az év elején nyugdíjasfó­rumokat szervezünk a megye városaiban. A találkozókra — amelyek február 25-től április 2-ig Lengyeltótitól Kaposvárig tizenegy somogyi városban zajlanak majd — minden ér­deklődőt szeretettel várunk, tehát az adott településen és környékén nemcsak az ott működő nyugdíjasszervezetek tagjainak, hanem más nyugdí­jasoknak a véleményére, az egész nyugdíjastársadalmat érintő javaslataira is számí­tunk. — Kiket hívnak meg elő­adónak a nyugdíjasfóru­mokra? — Olyan, a megyében köz­ismert és a tevékenységük ré­vén elismert előadók szólnak majd a nyugdíjasokhoz és vá­laszolnak a kérdéseikre, akik áttekintéssel bírnak a somogyi és az országos helyzetről, a szociálpolitikai tervekről és le­hetőségekről. így kértük fel erre a feladatra dr. Suchman Tamás országgyűlési képvise­lőt és dr. Egerszegi László ügyvivőt, az MSZOSZ So­mogy megyei szervezetének vezetőjét — tájékoztatott a megyei nyugdíjasszövetség elnöke. H. F. NÖVEKVŐ IDŐHÁTRÁNY Kullogás az árak után Az éves nyugdíjemelést — noha ma már törvény szabá­lyozza — minden év elején sok találgatás és vita előzi meg. A jogszabály értelmében az aktív dolgozók nettó kere­setének növekedése az átla­gos éves nyugdíjemelés mér­téke is. Ha ezt be is tartanák, akkor is vitatható részint en­nek megoszlása a nyugdíjak szerint, részint a számítás bá­zisa. Az idén már eleve úgy került a parlament elé a kormány ja­vaslata — két lehetséges vál­tozatban —, hogy az átlago­san tervezett 16 százalékos nettó keresetnövelést nem kapják meg a nyugdíjasok, hanem csak 14 százalékot. Ennek fő problémája az, hogy az előterjesztett változatok egyikéből sem jön ki (még éves átlaghoz viszonyítva sem) a 14 százalék. Köztudott, hogy minden év­ben az év eleje a nagyobb mértékű áremelések idő­szaka. Ehhez az idén hozzájá­rult még az is, hogy a kétkul­csos áfa azoknak jelentett a szokásosnál több kiadást, akik kevés keresetből vagy nyug­díjból gazdálkodnak. A nyug­díjasok fogyasztásában az élelmiszerekre költött össze­gek aránya jóval nagyobb, mint az aktív kereső családok esetében. A háztartás-statisz­tika adatai szerint az aktív háztartások összes kiadásaik 26,7, a nyugdíjasok pedig 34,8 százalékát fordítják élel­miszerek vásárlására. 1993 januárjában nemcsak a 6 szá­zalékos áfa bevezetése, ha­nem más okok miatt is jelen­tősen emelkedett a tej, a tej­termékek, a kenyér, a cukor és más alapvető cikkek ára. További probléma a nyug­díjemelés összeghatára. Az aktív korban befizetett nyugdíj- járulék progresszíven emel­kedett, nem volt felső határa. A jelenleg 22 000 forintnál magasabb összegű nyugdíja­sok között ott vannak a koráb­ban jól kereső szakmunkások, értelmiségiek, a vállalatok kö­zépszintű vezetői, akik olykor a nyugdíjemelésnek még az alacsony mértékét sem kapták meg. Az országban ma mint­egy 2,6 millió nyugdíjas él. Minden pluszjuttatás segít raj­tuk, és a családi költségvetés összeállításához tisztán kell(ene) látniuk, mire is szá­míthatnak valójában. Ny. V. Zsémbesség, feledékenység ellen: szellemi aerobik Az idegrendszer öregedéséről Az idősödő szervezet al­kalmazkodóképessége szel­lemi-lelki téren fokozatosan csökken, a szervezetet irá­nyító, működését összehan­goló idegrendszer fölött sem múlnak el nyomtalanul az évek. A közhit az öregedés számlájára ír olyan tulajdon­ságokat, mint a házsártos- ság, a nehézkesség, a kon­centráló képesség csökke­nése, az emlékezés zavarai, az összeférhetetlenség stb. Vitathatatlan, vannak öregek, akikre mindez jellemző. De vannak fiatalok is! S a ta­pasztalatok azt igazolják, hogy ki milyen fiatal volt — olyan lesz idősen is. A tulaj­donságok ugyanis jellegük­ben általában megmaradnak, legfeljebb az idő múltával föl­erősödnek. Az életkor növekedésével tehát az idegrendszer ele5 mei, szerkezeti részei kop­nak, hiányosan működnek. Ezért csökken a reakció­készség, az idegi éberség, lankad hamarabb a figyelem, válik nehézkesebbé a tanu­lási folyamat. A családban fi­gyelemmel kell lenni az idős ember egyéniségére, szemé­lyiségére, de az időseknek is tekintettel kell lenniük az együttélés szabályaira, jólle­het a csökkent idegrendszeri működés az alkalmazkodás képességét is megnyirbálja. Az idegi teljesítőképesség megőrzéséért legjobb esély- lyel azok vehetik föl a harcot, akik folyamatosan dolgoztat­ják szürkeállományukat, nem hagynak föl a szellemi tevé­kenységgel. Ne gondoljunk itt sokismeretes egyenletek megoldására vagy bonyolult logikai produkciókra; az ideg- rendszer edzésben tartható rendszeres olvasással, kultu­rális élmények befogadásá­val is. Egy-egy jó könyv, színdarab, színvonalas kon­cert vagy film szinte szellemi aerobik, frissítő agytorna, amely elősegíti a mentális képességek megőrzését, az idegrendszer épségben tar­tását. Azok a nyugdíjasok, akik nem végeznek rendszeres munkát, már csak anyagi okokból is igyekeznek hasz­nos elfoglaltságra szert tenni. Nekik külön is figyelmükbe ajánljuk a tényt: számtalan példát ismerünk arra, hogy értékes, sőt kimagasló szel­lemi termékek idős fejekben születtek. Az effajta tevé­kenység nincs életkorhoz kötve. Dr. Vértes László Magyar Gerontológiai Társaság főtitkára Nyolcvanötéves maratoni futó Háziasszonyok klubja Kaposváron Nyugdíjasok állásfoglalása Állásfoglalásban tiltakozott az 1975. évi II. törvény újabb módosítása ellen a Nyugdíja­sok Országos Kamarájának ügyvivő testületé. A testület megállapítja, hogy az infláció az év első két hónapjában számottevően — a múlt év decemberi nyugdíjakhoz mér­ten átlagosan legalább 14 százalékkal — emelkedett. Véleményük szerint a nyugdí­jak további emelésére az anyagi forrásokat a társada­lombiztosítás kintlévőségei­nek behajtásából és a nyugdí­jalap további profiltisztításából kellene biztosítani. Állásfogla­lásukban ragaszkodnak ah­hoz, hogy a nyugdíjak idei emelése az 1993. évi átlagke­resetek növekedésének meg­felelő mértékű legyen. Gyalogösvényen Iga! környékén Nyugdíjasoknak is ajánlott, Igái környéki gyalogtúrára invi­tálja az olvasót Gyenes Péter túravezető a Népszabadság mellékletében. A térképpel il- luszrált írás nemcsak az is­mert fürdőhelyet és a telepü­lés közvetlen környékét mu­tatja be, hanem olyan érde­kességekre is fölhívja az egészséges életmód kereté­ben gyalogtúrára vállalkozók figyelmét, mint például az Igái­tól négy öt óra járásnyira, északkeletre található török- koppányi műemlék templom, a busszal elérhető andocsi műemlék templom. Kerekiből a Katonavár 20-25 perc alatt gyalogszerrel elérhető, s a tu­ristajelzés eligazítja a Lucs-te- tőn át Balatonföldvárra igyek­vőket. A klubdélután programja Február 25-én tartja követ­kező klubdélutánját — amely egyben a februári program zárórendezvénye — a Nyugdí­jasok Kaposvári Egyesülete. A klubtagok vendége ezúttal dr. Szirmay Endre költő és fele­sége Szirmayné Bayer Erzsé­bet tanár-festőművész lesz. Mindketten munkájukról, a köl­tészetről, illetve a festészetről beszélgetnek a hallgatóság­gal. A délután 3 órakor kez­dődő klubrendezvény hely­színe a Szakszervezetek Székházának I. emeleti 62. számú terme. Öregek klubja Sántoson Öregek klubja alakult Sán­toson. Az idős emberek rend­szeres összejöveteleihez a volt iskola épületében biztosí­tottak arra alkalmas helyisé­get. A klubban délután három órakor kezdődnek a foglalko­zások, s a zárás idejét az adott programhoz, a klubtagok igényeihez igazítják. Hasznos összejövetelek Két kirándulás szerepel a Kaposvári Háziasszonyok Klubjának idei terveiben: má­jus elején Babócsára és Cso- konyavisontára látogatnak, szeptemberben pedig Eger és Szilvásvárad az úticél. Köz­ben tartalmas klubprogram várja az érdeklődőket itthon, Kaposváron is. Márciusban például három összejövetelre kerül sor: 3-án az 1949-1953 közötti somogyi sajtóról be­szélgetnek, 17-én 1848. már­cius 15-re emlékeznek, 31-én pedig Ki mit tud?-ot rendez­nek. A klubfoglalkozásoknak minden alkalommal délután 3 órakor a Szakszervezeti Székház ad otthont. Volt egyszer egy festő-má- zoló Budatétényben, aki minél idősebb lett, annál többet nyomta az ágyat. Kikezdte egészségét a munka és a mű­szakok végén legurított jó né.- hány rund sör. Ez és a szám­lálatlanul szívott cigaretta jut­tatta oda, hogy alig túl a hat­vanon, friss nyugdíjasként már bottal is nehezen járt, s orvosai nem jósoltak neki ma­tuzsálemi kort. Mégis: Kosztka Emil szoba­festő ma bot nélkül, friss, ru­ganyos léptekkel jár-kel, sőt fut, s nem is akármilyen távon. Emil bácsi 85 évével a legidő­sebb magyar amatőr maratoni futó! Melegítőjén a rajtszám is 85-ös, de a tavaszi hosszú­távú versenyeken az 5-öst már 6-osra kell cserélni... A betegágy rabságából, ahogy mondja, Saci — azaz Monspart Sarolta tájfutó világ­Idősödik a világ és kivált Európa... Tanúság rá a világhírű francia köz­gazdász, az új francia frank atyja. Antoine Fina nemrég ünnepelte 101. születés­napját —jó .egészségben. bajnoknőnk — szabadította ki, aki a rádióban beszélt a futás szépségéről, öröméről és egészséges voltáról. Emil bá­csi egész életében koszban, porban dolgozott, s már na­gyon kívánkozott az erdőbe, a fák közé. Személyesen, is ta­lálkozott Sacival, aki biztatta: próbálkozzék a kocogással, a gyógyító futással. — Összeszedtem magam, kimentem a Margitszigetre és futottam pár métert, aztán le kellett ülnöm, úgy elfáradtam — meséli. — Másnap megint próbálkoztam, hátha megtold- hatom az előző napi adagot. Lassan sikerült méterről mé­terre hosszabbítani a távot. Évek kellettek ahhoz, hogy ne csak szeressem, hanem bír­jam is a futást. Az orvosok vál­tig csóválják a fejüket, de most már nem aggódva, hanem csodálkozva. Igaz, az öreg maratonista leleteinek javulá­sában az is szerepet játszik, hogy régen letette már a ciga­rettát, és búcsút mondott az alkoholnak. — Még a természetem, a hangulatom is más, mint volt tejfölösszájú 50-60-asként. Mindig jókedvű vagyok. A kör­nyékbeli srácok, ha futás köz­ben mellém szegődnek, csúfo- lódva kérlelnek: Vicces bácsi, tessék már valami jópofát mondani... — A szobám tele van serle­gekkel, érmekkel, oklevelek­kel, amiket vén fejjel „összefu­tottam”. Szinte minden verse­nyen elindulok, amiről értesü­lök. Volt persze eset, hogy mire célba értem, már a nézők és a versenyzők is mind ha­zamentek. Nem a stopper­órára figyeltem, az akarat­erőm vitt tovább... Szabó Margit Legutóbb február 3-án hal­lattak magukról: a már ne­gyedszázada működő házi­asszonyok klubja nagy sikerű farsangi bált tartott a Szak- szervezetek Házában rendel­kezésükre bocsátott terem­ben. A klubtagok színes jel- mezkavalkádja sokáig emlé­kezetes marad azoknak, akik részesei voltak ennek a klub­programnak: láthattak — pél­dául — menyasszonyt népvi­seletben, cigányvajdát kártyát vető feleségével, előkelő fran­cia dámát, katicabogarat, né­ger kislányt, rikkancsot, kato­nát... Fehér Gézáné, a klub veze­tőségének tagja arról tájékoz­tatott, hogy az igencsak ve­gyes összetételű közösség jól érzi magát a minden páros hét szerdáján tartott klubnapokon, mert a programot úgy állítják össze, hogy mindenkinek megfeleljen. így történt ez a mostani farsangi bál megren­dezésekor is. — Jó néhány háziasszony tagtársunk örökre itthagyott bennünket az elmúlt huszonöt év alatt — utolsó útjukon elkí­sérte őket és búcsúztatót mondott Julika, gyógyszertári dolgozó társunk —, de mindig jöttek helyettük újak. Sajnos, vidékről bejáró klubtagjaink el-elmaradoznak, mert sokba kerül az utazás. így jobbára csak a „hetvenkedők”, vagyis a hetven éven felüliek jönnek, mert őket már ingyen hozza a vonat, az autóbusz... Rendez­vényeinkre vendégeket is hí­vunk. Jártunk például Magya- ratádon, Bertalan Rózsa ott­honában vendégségben, és Gelencsér Lajosnénál, Magdi­kénál Fonyódligeten. Fehérnétől tudjuk azt is, hogy a klub vezetője, Magyar Sándorné nyugdíjas pedagó­gus jobbnál jobb előadásokat szervez: orvosokat, gyógy­szerészeket nyer meg egy-egy előadás megtartá­sára. Főként annak örülnek, ha az előadók ingyen vállalják a „fellépést”, a klub ugyanis nem bővelkedik anyagiakban. Bármennyire vékony is azon­ban a pénztárcájuk, évente kétszer szerveznek kirándu­lást, úgy, hogy a kosztot ki-ki magával viszi. Rendre kicserélik bizonyos ételek receptjeit, saját célra gyógynövényeket szednek, természetgyógyász előadásait hallgatják. Közösen tartják a klubtagok névnapjait, a nemzetközi nő­napot, az anyák napját, a nemzeti ünnepeket. — Ha már nehéz is az élet és egyedül vagyunk, a jókedv azért nem hagy el bennünket — állítja Fehér Gézáné. — Vannak olyan nótás kedvű asszonyaink, akik önmagukat szórakoztatva bennünket is örömben részesítenek... (hernesz)

Next

/
Thumbnails
Contents