Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-17 / 40. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES VILÁG 1993. február 17., szerda Cseh környezeti ártalmak Már a prágai politikusok sem vonhatják ki magukat tel­jesen a katasztrofális mérete­ket öltő észak-csehországi légszennyeződés problemati­kája alól: a régió felháborodott lakosai tüntetéssel fenyege­tőznek. Legutóbb Prágában növekedett elviselhetetlen mértékig a levegőben levő ká­ros anyagok (nitrogén- és kénszármazékok) aránya, olyannyira, hogy — éppen a pénznemcsere napjaiban — a cseh főváros rendőrségének le kellett zárnia a belvárosba vezető utakat, és csak a kata­lizátoros autók közlekedhettek akadálytalanul. Most ismét „levegőben lóg” az új riadó. Újabb dokumentum Wallenbergről A Svenska Dagladet című svéd lap egy állítólag Raoul Wallenberget 1955-ben szov­jet lágerlakóként ábrázoló fényképet közölt, pedig a hiva­talos szovjet verzió szerint a több ezer magyar zsidó életét megmentő svéd diplomata már 1947-ben meghalt egy szovjet börtönben. A Wallen­berget ábrázoló fotó — jelenti a dpa — egy Natalja Szanke- renko nevű ukrán nő birtoká­ban van, akit 1939-ben német nevelőszülők adoptáltak, de a háború után a Szovjetunióba való visszatérésre kényszerí­tettek, majd 25 évi munkatár- borra ítéltek. A svéd lapnak adott nyilatkozatában Natalja azt állítja, hogy Wallenberget egy, a foglyokat szórakoztató zenészcsoport tagjaként látta. Maffiaveszély Közép-Európában Fennáll *a tényleges veszé­lye annak, hogy a szervezett bűnözés a közé-kelet-európai országokból az ottani maffiás csoportok és szervezetek ré­vén nehézfegyverket, sőt akár vegyi vagy atomfegyvereket is beszerez — hangoztatta Bresciában Luigi Vigna firen­zei ügyész, a maffiaellenes harc egyik kiemelkedő szemé­lyisége. Vigna szerint Kö­zép-Európában, a volt kom­munista országokban már megszerveződött a maffia, s valóságos hadseregeket ké­pes kiállítani, s bekapcsolód­tak a kábítószer-terjesztésbe, s a fegyverkereskedelembe is. Genscher ismét visszatér? Hans-Dietrich Genscher- nek, az NSZK egykori kül­ügyminiszterének politikai vissztérését jósolta az Izvesz-' tyija. A moszkvai újság konk­rétumok említése nélkül úgy látja, hogy a veterán politikus­nak van a legnagyobb esélye arra, hogy jövő évben Német­ország elnökévé válasszák. A lap szerint Genscher az egyik legnépszerűbb politikus; irá­nyítása alatt a német külpoli­tika sikert sikerre halmozott. Chaüenger-fotók Az amerikai űrkutatási hiva­tal (NASA) első alkalommal hozott nyilvánosságra olyan fotókat, amelyek az 1986-ban felrobbant Challenger űrrepü­lőgép maradványairól készül­tek — közölte a The New York Times. Az indítás után nem sokkal felrobbant Challenge­ren két űrhajós volt. Az At­lanti-óceánból kiemelt kabin­maradványokról készített fényképeket Ben Sarao New York-i művész követelte a NASA-tól. Az megtagadta a képek kiadását, de a művész pert indított, s a bíróság most helyt adott keresetének. A NASA 48 fényképet adott át. Kihalnak a bennszülöttek? Humorista honatyák az észt parlamentben , Az elkövetkező száz év­ben a felére csökken a ma még világszerte létező mint­egy hatezer bennszülött nép száma — kultúrájával együtt eltűnik földünkről. Erre a megállapításra jutott Was­hingtonban nyilvánosságra hozott tanulmányában a „Worldwatch”-Intézet, arra alapozva következtetését, hogy a nyugati mintájú civili­záció a maga gazdaságával és technikájával elűzi a bennszülötteket hagyomá­nyos élettereikből. A magánkezelésben lévő intézet figyelmeztet: e népek eltűnésével egyidejűleg el­tűnik a nyelvük, és fel­edésbe mennek a termé­Kínai és japán zoológusok „osztálytársadalmi tagozó­dást” észleltek egy Kínában honos majomfaj közösségei­ben. A tudósok szerint az An- huj tartomány erdős hegyvi­dékén élő rövid farkú majmok (macaca specious) társadal­mában van király, arisztokrá­cia, dolgozó köznép és egy ki­taszított réteg. Egy kínai-ja­pán zoológuscsoport 1985 óta összesen négyezer órát töltött a rövid farkú majmok életének tanulmányozásával Anhuj tar­tomány Huangsan hegységé­ben. Megfigyeléseik eredmé­nyeit nemrég tették közzé Pe- kingben. Ezek szerint mindig a lege­rősebb hím uralkodik a ma­caca specious mintegy hetven egyedből álló csoportjaiban. A „király” erős fiatal hímek segít­ségével gyakorolja hatalmát. A „királyi kíséret” számos ki­váltságot élvez, például nem kell részt vennie az élelem­szetről, valamint a növények felhasználásáról birtokolt, gyakran egyedülálló ismere­teik. Velük együtt tűnik majd el a földről nagyszámú állat és növény is. A tanulmány szerzője, Thein Durning abban, hogy a bennszülöttek harcot kezd­tek jogaik és életterük vé­delmében, biztató jelét látja annak, hogy a negatív fejle­mény még megállítható. Napjainkban — az azono­sítástól függően — 200-600 millió ember számítható a bennszülöttek közé. Kétszáz esztendővel ezelőtt a föld lakosságának még több mint a felét bennszülöttek tették ki. Napjainkra viszont élette­gyűjtésben. A „király” soha­sem lép fel személyesen al­sóbbrendű „kasztok” tagjai el­len. Azok kordában tartása, fenyítése a kíséret feladata. Az „uralkodó" csak akkor veti latba testi erejét, ha kíséreté­nek valamelyik tagja szembe­szegül vele, megkérdőjelezi hatalmát. A kutatóknak több véres „trónharcot” volt alkal­muk megfigyelni. Az öregedő majomkirálynak gyakran jut osztályrészül száműzetés, miután alulmaradt valamelyik erős, ifjú „trónkövetelővel” szemben. A dolgozók osztálya élelmet gyűjt a királynak és az arisz­tokrácia tagjainak. A „kitaszí­tottak” közé tartozó egyedeket számos megaláztatás éri a többiek részéről, és állandóan fejük felett lebeg a teljes kiűze­tés veszélye. E rétegbe azok az egyedek kerülnek, amelyek vétettek a közösség szabályai ellen. Az egyik szilárd szabály rük az akkorinak 12-19 szá­zalékára zsugorodott. Egye­dül Brazíliában 87 nép pusz­tult ki ennek az évszázadnak az első felében. A bennszülöttek — mint a tanulmány példaként fel­hozza — babonás tisztelettel óvják a természeti környeze­tet. A brazíliai Rio Negro mentén élő tukano törzsbe­liek törvényei például tiltják a halfogást a folyó bizonyos szakaszain, mert azt tartják, hogy az ott kifogott halak mindegyikéért cserébe a szellemek egy tukano gyer­meket fognak megölni. így azután nem fenyeget a halál­lomány kipusztulásának ve­szélye. szerint a „király” abszolút el­sőbbséget élvez a párzásban. Minden nőstény az övé, más hím csak az ő engedélyével közösülhet. E szabály meg­szegőit — a hímet és a nős­tényt egyaránt — a kivetett ré­tegbe taszítják. Ezek a „pá­riák” a csoport közelében le­hetnek, de nem vehetnek részt annak életében, és nem részesülnek védelemben külső támadók (ragadozók) el­len. E majomcsoportok szer­vezettsége meglepően magas szintű. A kutatók megfigyelték például, hogy ha ragadozó támadja meg a csoport bár­mely teljes jogú tagját, akkor az egész csoport a megtáma­dott védelmére kel. A kutatásban részt vevő kí­nai zoológusok szerint felfe­dezéseik fontos adalékul szolgálhatnak az emberi tár­sadalom korai fejlődéstörténe­tének tanulmányozásához. Barta György Az ostobaság ellen úgy har­colhatunk a legjobban, ha egészen az abszurditásig visszük és nevetségessé tesszük — vallják az észt roja- listák, a parlament legszíne­sebb frakciójának tagjai. S a királyságpártiak mindent meg is tesznek azért, hogy borsot törjenek képviselőtársaik orra alá, sok kellemes percet sze­rezve a nagypolitikától elide­genedett polgároknak. Még 1989 őszén, az észt függetlenségi mozgalom ide­jén született értelmiségiek egy csoportjában az ötlet, hogy az egykor dán, később a svéd ki­rálysághoz, majd a cári biroda­lomhoz tartozó Észtország számára a monarchia is jobb lenne, mint a Szovjetunió ke­retein belül megvalósuló fel­emás demokrácia. Az ország azóta függetlenné vált, ámde a rojalisták az új politikusokkal sem igazán elégedettek. Elha­tározták hát, hogy indulnak az 1992 őszére kiírt parlamenti választásokon. Országszerte ismert humoristákat, színé­szeket állítottak jelöltnek, s bár az ismert politikusok közül senki nem vette őket komo­lyan, végülis 8 mandátumot szereztek a 101 tagú parla­mentben. Azóta alig múlik el hét, hogy valamilyen derültsé­get keltő, de komolyabb mon­danivalót — ha úgy tetszik: vá­lasztóknak szóló üzenetet — hordozó akcióval fel ne hívnák magukra a figyelmet. Sokak számára emlékezetes marad a jelenet, amikor Kalle Kulbok, a frakció vezetője finnugor sámánnak öltözve vonult be a parlament üléstermébe, és kezében az ősi szertartásnál használt csörgődobbal, szel­leműző szavakat skandálva járta körbe a hamutartóban gyújtott tüzet. Az ok: a kor­mánypárti többség nem sok­kal korábban keresztülvitte, hogy hétfőnként kötelező imá­val kezdődjék minden parla­menti ülés — egy olyan or­szágban, amelynek lakossága nem mondható különösebben vallásosnak. Máig orrainak rá­juk azok a képviselők is, akiket a frakció a Kóbor Lovag Ér­demrenddel tüntetett ki, mivel nem sokkal megválasztásuk után más frakció padsoraiba ültek át. A kitüntetési ceremó­niáknak azonban meglett az eredményük: gyorsan meg­szűntek az új parlament mun­kájának kezdetén igencsak gyakori átigazolások... A királypártiakkal az a leg­nagyobb baj, hogy humoruk nyila mindig célba talál. S hogy célozni tudnak, az nem véletlen, hiszen profik. Priit Aimla, a frakcióvezető helyet­tese honatyává válásáig az észt humoristák szövetségé­nek elnökeként tevékenyke­dett, s tagja volt a szövetség vezetőségének Kirill Teiter is. A képviselőcsoport népsze­rűsége töretlen. Egy, a közel­múltban végzett közvéle­ménykutatás szerint a meg­kérdezetteknek csaknem 90 százaléka úgy vélte: helyes volt bejuttatni őket a parla­mentbe. Ami a királyság ötle­tét illeti, a rojalisták változatla­nul kitartanak mellette. Eddig mint lehetséges jelöltről, a svéd királyi párnak a trónutód­lási sorrendben csak a máso­dik helyen álló idősebbik fiáról beszéltek. Ám nemrég felme­rült egy újabb ötlet is. Mivel Észtországnak nincs saját uralkodói dinasztiája, és min­denképpen külföldről kellene koronás főt szerezni — mond­ják —, talán helyes választás­nak bizonyulna egy szaúd-arábiai herceg trónra emelése. Akkor Észtország­nak telente nem volnának fű­tési gondjai. Fazekas László Kiváltságok a „talpnyalóknak” A majomkirály és kísérete Tetoválási világverseny Hollywood híres szépei és az öregedés ideje Egyetlen nő számára sem kellemes állapot, amikor ész­reveszi, hogy bájai lassan, de feltartóztathatatlanul herva- dásnak indulnak. A hollywoodi sztárok körében azonban az öregedés elleni harc sajátos megpróbáltatást jelent. „The Change” (A változás) címmel erről írt könyvet nemrég Ger- miane Greer, a nyolcvanas évek egyik vezető amerikai feministája, aki mindemellett még elég idős is ahhoz, hogy a témában hiteles szakértő­ként léphessen fel. A könyv hí­res színésznők példájában ke­res választ arra, hogy az egy­kor ünnepelt dívák miként bir­kóznak meg az öregedés okozta válsággal. A recept természetesen egyéni — ál­lítja az írónő. A szépsége mellett rendkí­vül intelligens Glenda Jackson például nem fogta fel tragiku­san, hogy a filmvilág egy­szerre csak mellőzni kezdte és színpadi szerepeket is csak ritkán kapott: a politikában ta­lált magának új elfoglaltságot. Rajongói már a brit alsóház­ban, munkáspárti képviselő­ként láthatják viszont. Igaz, ő nem amerikai, hanem brit — mondja Germaine Greer, s ez a tény sokat segít a pályamó­dosításban. A korábbiakhoz képest kü­lönbség, hogy míg évtizedek­kel ezelőtt a hanyatló korú csil­lagok magukba fordultak — az alkoholhoz vagy a kábítószer­hez menekültek —, ma már inkább beszélnek és könyvet írnak. Az egyik, bár korántsem mindenki számára jó recept lehet a vissztérés a családi tűzhelyhez, ahogyan ezt Jane Fonda tette, aki újdonsült — s szerencsére neves és dús­gazdag — férje, Ted Turner kedvéért ezentúl csak a házi­asszonyi teendőknek kíván élni. Az Eastwicki boszorká­nyokból ismert Susan Saran­don nálánál egy évtizeddel fia­talabb élettársával, Tim Tob- binsszal igyekszik megállítani az éveket, míg az Áléin soro­zat sztárja, Sigourney Weaver egyszerűen belenyugszik, hogy eljárt felette az idő. — Túlságosan öreg vagyok ah­hoz, hogy barátnőket alakít­sak — jelentette.ki az egyesek szerint még a kopaszra nyírt, öregedőben is igen szexis Weaver. Faye Dunaway, aki 1967-ben, 26 évesen a „Bon­nié és Clyde”-dal egyszeriben Hollywood „aranylánya” lett, ma már a képességeivel — ha nem a korával — mérhető igényesebb szerepek felé for­dul. — Ez talán az életért folyó küzdelme — írta róla a New York Times. Maga Dunaway azonban ezzel együtt nem szégyellj kimondani azt, ami a szépségmegőrző technikák korában, gyakorlatilag minden hollywoodi dívának vigaszul szolgálhat: egy ötvenes évei­ben járó nő is lehet manapság érzéki, érdekes, sziporkázó — és olyan fantasztikus, mint soha életében. A kökorszaki ember ebédje A politikusok és a közös Európára szavazók talán sohasem lesznek olyan egyértelmű barátok, mint azok, akik az angliai Dunstable-ben összegyűltek. Céljuk közös: mind imádják a te­toválást. Ma divat a tetoválás: híres popsztárok, színészek, szí­nésznők, modellek tetováltatják magukat — képzőművészek­kel. Az Angliában összegyűlt több ezer tetovált személy az idén még nem osztott díjakat, de jövőre már három kategóriában is osztanak díjat. A tervek szerint a kategóriák a következők lesz­nek: a legszebben tetovált akt, a test legnagyobb felületét bebo­rító tetoválás és a legszebb tetoválási minta. (FEB Foto) Valószínűleg kőszáli kecs­kehúst és kenyeret evett utol­jára „Ötzi”, a Magyarországon Öcsinek becézett kőkorszaki ember. Erre a következtetésre utal két csontszilánk kiértéke­lése, amelyeket az ausztriai Ötzi-csontváz mellett találtak. A müncheni egyetem vizsgá­latai alapján a két csont kizáró­lag egy hím kőszáli kecske negyedik és ötödik nyaki csi­golyája lehet. Újabb kutatási eredmény az is, hogy a minimálisan több mint 5000 évvel ezelőtt élt — nemrég felfedezett — glecs- cserember tegezében talált inköteg valószínűleg szarvas­tól vagy szarvasmarhától származik. Ötzi ezzel feltehe­tőleg ruházatát és lábbelijét varrta össze. Nehezen hatá­rozható meg viszont a magá­val hordozott szúrószerszám: lehet kecske, birka, zerge vagy kőszáli kecske csontja.

Next

/
Thumbnails
Contents