Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
1993. február 17., szerda SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 9 Kaposvár és a közlekedésbiztonság Lapunk február 4-i számában Jaczó Győző a közúti igazgatóság vezetője válaszolt arra a glosszánkra, amelyben szóvá tettük: nem biztonságos a gyalogátkelő a kaposvári négysávos út és a Pázmány Péter utca kereszteződésében. Ezért — megszívlelve az iskolák kérését jelzőlámpát kellene oda tenni Jaczó Győző vitatta ennek szükségességét. Szerkesztőségünk nem értett egyet a közúti igazgatóság álláspontjával. Az itt következő levél bizonyítja: olvasónk sem... A parlamentben február 2-án elhangzott a közlekedésügyi miniszter szájából: A 7-es és a 71-es útról hétvégeken a kamionforgalmat, egész évben a veszélyesanyag-szál- lítást a 61-es főútra terelik! Nem akarom megsérteni a teherszállító sofőröket, de céljuk ismert: gyorsan célba érni. így a három feltételből kettő már nem teljesül (út és kultúra), a műszaki állapotról nincs ismeretem. Önkormányzatunknak van pénze „tavaszi fesztiválra”, polgárainak védelmére nincs! Szita úr tiltakozik a déli autópálya megépítése ellen, mert környezetromboló, de a kamionáradat a város közepén (lakótelep, iskola) megengedhető. Lesz-e pénz az igen nehéz gépjárművek által megrongált út helyreállítására? Ki törődik az út mentén élők nyugalmával? Milyen haszna van ebből a forgalomelterelésből a városnak? Fel kell hívni az út mellett élőknek, de talán az egész város lakosságának a figyelmét a közelgő veszélyre, és tiltakoznunk kell ellene! Forró Endre 48-as ifjúság útja 7. Kamionutak A Somogyi Hírlap február 2-ai számában jelent meg írás, Túlzsúfolt a 7-es út, tiltakozók a déli parton címmel. A települések főutcáit nem úgy alapozták, hogy azon több tonnás, 100 km-es sebességgel száguldozó kamionoknak ellenálljon? Sajnos, azokat a főutcákat valóban nem úgy építették. Régen a római birodalom útjait, de még a háború előttiek alapját is legalább emberfejnyi kövekből rakták. Tapasztalatból állítom, hogy ahol ilyen alapra került az aszfaltburkolat, ott nincs terhelési probléma az utakon. Nem úgy, mint az elmúlt években készült murva-alapozású utakon. A másik: a külföldiek nem a teherautó-forgalom miatt menekülnek a Balaton mellől, ezt bizton állítom(l), hanem az arcpirítóan magas „vendéglátói” szolgáltatások árai miatt. Ami nincs arányban egymással és a nyújtott színvonallal. Tisztelet a szerény számú kivételnek. A külföldi kamionosok, úgy gondolom, súlyos pénzeket fizetnek azért, hogy átmehessenek hazánkon. És gondolom, valamit várnának is a pénzükért. Elsősorban jó utakat — ami sajnos kevés van —, az utak mellett 100-150 km-ként megfelelő pihenőhelyeket. Kérdezem: hol van ilyen a mellékutakon? Higgyék el, az én idegeimet is borzolja az ilyen petíció, ami az 5 tonnát meghaladó járműveket este 22 órától reggel 6 óráig országos érvénnyel kitiltaná a közlekedésből. Vajon elgondolkodtak-e azon, milyen következményekkel járnának ilyen „pihent” gondolatok? Mondjuk egy Lenti-Kazinc- barcika út oda és vissza minimum 1 hétbe kerülne. Vagy úgy gondolják, nappal nem elég zsúfoltak az utak? Megkérdezném még, kik termelnek hasznot az országnak: a most már többnyire nyugati személyautóval közlekedők — bár ide is inkább a száguldás illene — vagy a teherfuvarozást végzők? Még annyit, tessék már mutatni ebben az egyharmadnyi országban olyan utat, ami nem lakott területen vezet át, azt a pár 100 km-nyi autópályának becézett közlekedési lehetőséget kivéve. Ha 200- 300 km-es kerülőre kényszerítenek éjszakánként csak a fent említett 100 kamiont, az a kerülőutakon nem fogyaszt üzemanyagot, nem szennyezi a környezetet, nem ébred föl az ott élők közül senki? Csak a Balaton parton élők? Végül, de nem utolsó sorban: először megfelelő feltételeket kell teremteni, utána lehet — és kell is — a feltételek betartására kötelezni embertársainkat. Lelovics Sándor Bonnyapuszta, Fő út 7. sz. egy 5 tonnán felüli teherautó vezetője Hol a „forradalom” Gamáson? A Somogyi Hírlap január 20-án „Aláírásgyűjtés az orvos mellett”, január 23-án pedig „Egy doktor forradalma Gamáson” címmel foglalkozott a községben kialakult helyzettel, s megírták: a falugyűlés az erdélyi orvos mellé állt. Én mint polgármester (egyetlen polgármester sem) nem tehetem meg, hogy felbontsam az orvos szerződését, mivel testületi döntést csak testületi döntés változtathat meg, a háziorvos kinevezése a képviselő-testület (illetve testületek) hatáskörébe tartozik, leváltásáról, fegyelmi felelősségre vonásáról, egyébről is csak a képviselő-testület (illetve testületek) dönthetnek. Félrevezette a cikk íróját az a nyilatkozó, aki úgy tájékoztatta az újságírót, hogy nem tudni mi okból történik mindez. Azért nevezem szándékos félrevezetésnek, mivel a felmerült és kivizsgált panaszok késztették, illetve kötelezték a képviselő-testületet arra, hogy 1993. január 14-én együttes testületi ülésen vitassák meg az eseményeket. Az együttes testületi ülés nyilvános volt (dr. Lokody István ehhez hozzájárult), ahol a résztvevők pontosan tudták, hogy milyen jellegű panaszok érkeztek, arra milyen szakvéleményt adtak az illetékesek és milyen egyéb véleményt adtak tapasztalataikról. Az első cikkhez csupán ennyi észrevételem van. A január 23-i cikkben több olyan kijelentés szerepel, mely sem időrendben, sem tartalmában nem felel meg a valóságnak. A doktor úrnak nem akkor gyűlt meg a baja a munkatársaival, amikor feladatot adott nekik, hanem akkor, amikor azzal vádolta meg őket, hogy ellene hangolják (irányítják) a lakosságot. Ezt nekem is több esetben kijelentette, s biztos vagyok abban is, hogy nem segített a jó munkatársi kapcsolat kialakításában az sem,hogy a segítő szándékot (a betegek gyorsabb, jobb megismerését) az orvos munkájába való beavatkozásnak minősítette. Teljesen valótlan az az állítása, hogy nem volH krónikusbeteg-nyilvántartás, hisz ezt a szakmai felügyelet több alkalommal ellenőrizte más egyéb feladattal együtt, és az ellenőrzésekről az ön- kormányzatot tájékoztatta. A betegbiztosítási törzslapok kitöltése pedig teljesen új feladat volt, hiszen csak a doktor úr kinevezése után tudták az itt élők leadni betegbiztosítási kártyáikat, melyek feldolgozása folyamatos és pontos volt. Csak megjegyzem, hogy 1992. július 1 -je előtti időszakban mindenkinek volt betegkartonja, s mivel valamennyi szakmai ellenőrzés csak jó megállapítást tett nem feltételezem, hogy hiányosságok lettek volna azok vezetésével kapcsolatban. Furcsának tartom, hogy csupán a doktor úrnak vannak olyan megállapításai, mely szerint az ápolónő rugalmatlan és ülőmunkához szokott, hisz több éves tapasztalat alapján sem tett ilyen megállapítást volt körzeti orvosunk, sőt az őt helyettesítő orvosok sem. Az ülőmunka technikailag is kivitelezhetetlen lett volna, hisz így nem lehet ellátni a munkát, másrészt a rendelőben (Gamás, Vadé) csupán három szék volt és van. így — ha a doktor úr megállapítása helytálló — a kérdés már csak az, hogy az ápolónő az orvos, az asszisztens vagy a beteg helyét foglalta el. Azt is nagyon furcsának tartom, hogy a beteg háznál való vizsgálata ápolónői feladat, eddig mindig úgy tudtam — lehet hogy rosszul —, hogy az orvosé. A panaszok forrása nem a doktor úr által úgynevezett „kutya baja” betegek bejelentése, mint ezt a doktor úr is pontosan tudja, hisz a vizsgálatokban részt vett és ismeri a panaszokra tett szakvéleményeket is. Szintén alapvető tévedés a doktor úrnak az a megállapítása, hogy a kegyeletsértést a halottvizsgálati papírok késői kiállításával követte el, ez csupán szakmai hiba, a kegyeletsértést azzal követte el, hogy minősíthetetlen hangnemben beszélt a hozzátartozókkal a rendelőben, majd az én irodámban folytatta a kioktatásukat. Mindezt tetézte azzal, hogy az ismételt halottvizsgálathoz rendőri közreműködést kért, azért, s idézem szavait: „holnap azért fognak feljelenteni, mert azt állítják, hogy én öltem meg”. Ez a magatartás az én megítélésem szerint elfogadhatatlan, bármely orvosról is legyen szó. Csak az események pontossága késztetett arra, hogy jelezzem, a doktor úr gépkocsija gumijainak kiszúrása nem az ápolónő távozása utáni éjszaka, hanem előtte levő éjszaka történt. Az elkövetett rongálást mélységesen elítélem, egyetértek azokkal, akik ezen és ehhez hasonló esetekben teljes mértékben felháborodnak. Nem emlékszem rá, hogy ilyen vagy ehhez hasonló eset előfordult volna községünkben, s nagyon remélem, hogy nem is fog bekövetkezni. Nagyon sajnálom, hogy a doktor úr azon állítását is meg kell cáfolnom amit velem kapcsolatban mondott. Pontos választ adtam neki munkatársai távollétéről, és gondoskodtam szakirányú végzettséggel és gyakorlattal rendelkező helyettesítéséről. A doktor úr az egyik helyettesítő személyt egy nap után elküldte és a közmeghallgatáson kijelentette, hogy a munkatársaival és a helyettesítő személlyel nem hajlandó dolgozni. Ez az oka, hogy jelenleg a feleségével látja el a feladatot. Mindezeket nem azért írtam le, hogy eggyel több cikk jelenjen meg lapjukban, hanem azért, mert a fényekhez, az igazsághoz hozzátartoznak. Nem tudom, hogy a doktor úr tevékenységében mi lehet a forradalom. Lehet, hogy a szakorvosi vélemények figyelmen kívül hagyása, a betegek egy részével való bánásmód, vagy a háziorvosi szolgálat széthullása? Nem tudom, lehet, hogy ez a forradalom. Jeszenszky János polgármester Segítséget a vállalkozásba kezdőknek Pár hete a volt NDK-ban jártam egy barátomnál, aki ügyesen él az új gazdasági lehetőségekkel és sikeres vállalkozó. Magyarországon történetesen Somogytúron telket óhajt venni, és szívesen bent lenne minden üzletben és vállalkozásban, ami sikerrel kecsegtet. A nehezebb részt, az anyagiakat, vállalná. Szóba jött bizonyos zöldség- és gyümölcsfélék Magyarországból Németországba szállítása, amelyből nálunk van bőven, náluk pedig keresett áruk. Ajánlotta, járjak utána, hogy lehet ezt nálunk legálisan lerendezni, és fogjunk bele úgy, hogy én vagy a családom itt megtermeli és megveszi azt a bizonyos árut, aztán odaszállítjuk, ő pedig megszervezi az ottani értékesítést. Innét kezdődik, amiért tollat fogtam. Szóval élmentem Lellére, egy jogászt kerestem. 0 elküldött, hogy Kaposváron van vállalkozást segítő központ, ott sok mindent megtudhatok és lerendezhetek. Aztán egy következő nap Kaposvárra utaztam. Megtudtam, hogy van vállalkozókat segítő központ — városi és megyei hivatal is. Mivel Somogytúr a városhoz nem tartozik, a „Vállalkozást Segítő Megyei Központban” próbálkoztam, ahol egy idősebb hölgy fogadott (helyesebben lerázni óhajtott). Égy fiatalabb hölggyel többször tudtomra adták, milyen balfácán vagyok, amiért nem tudok bizonyos szakmai és jogi kifejezéseket. Az idős hölgy ajánlotta, hogy rendezzek le mindent, alakítsunk valamilyen céget, jegyeztessük be a Cégbíróságon, aztán jöjjek ide, majd utána tárgyalnak velem. Mondom, hogy pont ezt nem tudom, hol és hogyan kell elkezdeni. A hölgy ajánlja, hogy Balaton- földváron van a területileg illetékes „Vállalkozókat Segítő Központ”. Egy következő napon Balatonföldvárra utaztam, ahol közük, hogy az ügyintéző úr tegnap és ma nincs bent az irodán. Megvallom, dühbe gurultam! Három napom töltöttem már el és kétezer forint benzint füstöltem el, és még egyetlen információhoz sem jutottam, hogy hol is kellene kezdeni. Megyei és területileg illetékes irodák vannak fizetett emberekkel azért, hogy segítsék azt, akinek netán még kedve támadna valamire, és pont ezek az irodák küldözik, lerázzák és kedvét szegik az embernek. Azt hiszem, jogos a fölháborodásom! Tessék már nekem megmondani, hol kell elkezdenem? Hány kört kellene még megtennem? Mennyi benzint kell még elautóznom? Hány napot kellene még ezzel töltenem? Hányszor nem lennének még bent az illetékesek pont az irodán, hivatalos munkaidőben? Szóval: minden kedden, és szándékom teljességgel le- lombozódott. No, de akkor kérdezem, hogy jutunk ki a bajainkból? Madarász Gyula Somogytúr, Árpád u. 28. Pénz nincs, javaslat van „Rossz a bekötőút” címmel január 12-én írtunk a so- mogymeggyesi bekötő útról. Minősíthetetlen hang - külföldiekkel szemben Hatósági razzia a vásárban Február 7-én a kaposvári vásárban jártam. A cseri parkban megrendezett össznépi kipakoláson, sajnos, már nem egyszer találkoztam az alábbi felháborító eseménnyel. A burkolatszélesség nem éri el a mai forgalmi igényeknek megfelelő minimális 6,0 métert. Az 1993. január 1 -jei állapotnak megfelelően az ilyen keskeny utak hossza a megyében, amelyet igazgatóságunk kezel, 262 km. (A teljes úthosszunk 1610 km). A Somogymeggyesre bevezető út szélessége ténylegesen a 0+060 km-szelvénytől az 1+400 km szelvényig 3 méter, majd onnan az út végéig 4-5 méter széles. Ez a szélesség azt okozza, hogy az útpadkán közlekedik a jármű egyik kereke, ennek következtében az útpadka gödrös lesz, melyben megáll a víz és természetesen sáros lesz a burkolat is. Az elmúlt évi rendkívüli esőzések valóban olyan helyzetet teremtettek, hogy az utat vastag sárréteg borította el, amelyen a technikai lehetőségünk adta mértékig igyekeztünk segíteni, azonban ez csak a sár két oldalra történő letolására volt elegendő. A tartós és hirtelen bekövetkezett hideg időjárás miatt a két oldali útpadkára letolt földet már nem tudtuk elszállítani. Ezt a fagyok elmúltával azonnal pótoljuk. Sajnos, az alapvető gond megoldására azonban továbbra sincs módunk, a rendelkezésünkre álló korlátozott pénzügyi keretek miatt az utat megfelelő szélességűre nem tudjuk kiszélesíteni. Az országos közúthálózat üzemeltetésére, fenntartására és fejlesztésére rendelkezésünkre álló keretet a forgalmi igények és az esetleges idegenforgalmi jelentőség adta sorrendben tudjuk csak felhasználni. Tudjuk, az itt élőket a leírtak nem nyugtatják meg ezért javasoljuk, hogy a község a Közúti Igazgatósággal összefogva, saját anyagi áldozattal is próbálja a lakosságot is megnyugtató megoldást megkeresni. Ilyen összefogással már néhány Somogy megyei kistelepülésen értünk el közösen eredményeket. Tapasztalatainkat szívesen megosztjuk a község vezetőivel. Jaczó Győző igazgató A többször is nagy beharangozással kísért vásári razzia — különböző hatósági közegek részvételével — egyszerűen ocsmány (elnézést, de jobb szót nem találok rá). S félreértés ne essék: nem a razzia szükségességét kifogásolom, hanem a módját! Ezen a legutóbbi (február 7-i) vásáron is kitettek magukért a hivatalos urak. A civilruhás „közegeket” állandóan rendőrök és közterület-felügyelők kísérik (ők már egyenruhában). Nem tudom ugyan; hogy a közterület-felügyelőknek mi közük az egész dologhoz, de mindig ők a „legokosabbak" és a legnagyhangúbbak. Ám még egyszer sem arról vitatkoztak, hogy valaki nem jó helyre pakolt vagy a füvön parkolt; mindig olyan dologba ütik bele az orrukat, amihez — szerintem — semmi közük. De ez még mind semmi! Hanem a nagy szórakozással űzött lengyel- és román-elza- varások közben mi mindent meg nem engednek maguknak! Egy lengyel férfit trágár szavak kíséretében „kértek meg”, hogy nyissa ki a kocsiját. Az illető — magyarul alig tudván — kissé értetlenül nézett az igazolványát nagy buzgalommal lebegtető civilruhásra. Mivel értetlenségéből adódóan a kérést nem követte gyors cselekedet, a 76 142. számú rendőr (úgy emlékszem, főtörzsőrmester) „Nyisd ki már, mert úgy fejbe váglak, hogy...” minősíthetetlen szavakat használt vele szemben. Ez ám az emberi magatartás... Pedig az ilyesmi tovább rontja a rendőrség tekintélyét. Egy rendőr őrmester pedig a mostani vásárban maga is sikerrel vásárolt azoktól a külföldiektől, akiket egy hónappal korábban gumibottal próbált rávenni a távozásra. Persze most nem volt szolgálatban. Én csak egy vásárló vagyok. De amit itt újra és újra látok, az mélységesen megvetendő. Kormos László Kaposvár, Toldi u. 9.
