Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

1993. február 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Leitner Sándor Apáczai-díjas A főigazgató képekben vall a világról A kettős, párnázott ajtón túl elénk tárul a főigazgató biro­dalma, amelynek láttán hirte­len fogalmazódik a kérdés: — Főigazgató úr, életének minden területét jellemzi az a rend és az a visszafogott, kissé hűvös elegancia, amely itt, a szobájában uralkodik? — Érdekes végiggondolni ezt — válaszol Leitner Sán­dor, a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola főigaz­gatója. — Amikor egy teret be­rendezek, a tárgyaknak szol­gálniuk kell, avagy szépsé­gükkel a lelket hivatottak ápolni. Ebből adódik a rend, amely természetesen min­denkinek mást jelent. Hogy a szoba hangulata mennyire jel­lemző az életem területeire, nem tudom, de nyilván ez is kivetít valamit belőlem. Leitner Sándor Kaposváron született, s ehhez a városhoz köti szinte minden, ami életé­ben jól vagy kevésbé jól’ ala­kult. Még be sem fejezte a pécsi tanárképző magyar-rajz sza­kát, már önálló kiállításai vol­tak. A diplomaévben felaján­lottak számára Kaposváron egy állást, tanár lehetett a Pe­tőfi iskolában, ahol egykoron édesapja tanult. A pécsi rajz­tanszék is marasztalta, majd pedig a főiskolává váló tanító­képzőbe hívták tanszéket „építeni”. — Elfogadtam ezt a meg­tisztelő ajánlatot, de ezzel párhuzamosan két évig még a pécsi rajztanszékre is jártam dolgozni. Kaposvár lakást és műtermet adott, tehát marad­tam. A tanszékvezetésen kívül soha nem akartam mást vál­lalni, mégis úgy alakult, hogy majd egy évtizede már én ve­zetem az intézményt. Ezek „csupán” a pedagógiai múlt fontosabb állomásai, ám Leitner Sándor életében a képzőművészetnek legalább ilyen jelentős szerepe van. — Önben két én lakozik: a főigazgató és a festőművész. Vannak olyan időszakok, ami­kor az egyik legyőzi a mási­kat? — Jó néhány évvel ezelőtt egy rövid ars poeticát kértek tőlem, az alkotótevékenysé­gem kiszűrt darabjait kellett összeraknom, amely választ ad: mit gondolok én a világról. A közelmúltban egy leendő ünnepi kiállítás rendezése mi­att a katalógushoz szintén ha­sonló kéréssel kerestek meg. S most, 1993-ban visszajutot­tam a tíz évvel ezelőtti gondo­lataimhoz, amelynek az volt a lényege, hogy minden, amit teszek, az felkészülés arra, hogy képekben tudjam el­mondani: amit gondolok, tu­dok a világról. A festészetben érzem magam professzionis­tának, ehhez értek igazán. Minden, amit — bármely mi­nőségemben — teszek az ar­ról szól, hogy az ember ho­gyan illik bele abba a világba, amely körülötte van, amelynek a része. — Az alkotásai, kiállításai bizonyítják, hogy milyen fes­tőművész. És milyen mint fői­gazgató? — Ezt nyilván a kollegáim tudnák elmondani, nekem csak néhány olyan tulajdon­ságom jut eszembe, amelyet talán elismernek. Szeretek építeni, fejleszteni, mene­dzselni. Ezzel változik a kör­nyezet, s úgy gondolom, bő­vülnek a tartalmi lehetőségek. Kompromisszumra hajló va­gyok, nem gondolom, hogy az általam kitalált dolgok a leg­jobbak a világon. Szeretem és tisztelem az embereket: a ta­karítónénitől a fiatal tanárse­gédekig, a szakmunkásoktól a hallgatókig; valamennyi mun­katársam napi problémája ér­dekel. Tudom, ez nem érdem, hanem állapot; az emberi kapcsolatok ilyen szövedéke miatt érzem jól magam a főis­kolán. Ám mindez nem jelenti azt, hogy elégedett vagyok a munkámmal. — Mi hajtja Leitner Sándort, a festőművészt, a főigazgatót, a tehetséggondozót, a tan- tervkészítőt... ? — Soha nem szabad arra gondolni, hogy milyen kevés az ember ideje. Sokszor hal­lani: a művészek szórakozot- tak. Igen, olyannyira, hogy nem veszik észre az idő múlá­sát. így a nap 24 órájából 48-at lehet csinálni, amibe minden belefér. — 1987-től főigazgató, mos­tani, bizalmi szavazással meghosszabbított státusza 1994-ben jár le... — Aztán nem pályázom. Nem azért, mert fáradtabb és öregebb vagyok, hanem azért, mert évről évre mások a fel­adatok, és más a verseny­helyzet. Naponta le kell győzni az automatizmusokat, ame­lyek egy idő után törvénysze­rűen működnek az emberben. Ha ez nem sikerül, a vezető kárára lesz a fejlődésnek. A sok tehetséges fiatal közül ki- választottnak örömmel segí­tem majd a munkáját. — Mit jelent önnek a közel­múltban, a magyar kultúra napja alkalmából kapott Apáczai-díj? — Nem tudtam, hogy erre a díjra fölterjesztettek. Amikor a munkatársaim szóltak, hogy arra a bizonyos napra ne ter­vezzek semmit, úgy gondol­tam, valami farsanggal kap­csolatos vidám program lesz (Fotó: Király J. Bélaj­és kértem őket: csak annyit mondjatok, hogy rövidnadrág­ban vagy csíkos trikóban kell-e jönnöm. Aztán megér­kezett a meghívó... Elgondol­kodtam: még soha nem kap­tam a pedagógiai munkámért elismerést. Es mindjárt a legje­lentősebbet! Aztán zavarban voltam és minden egyes jókí­vánságnál eszembe jutott: ezt nemcsak a Leitner Sándor kapta. A díj azonban csak egy emberé, és még csak meg sem fogalmazódik, hogy jel­képesen azoknak a munka­társainak is szól, akik segítet­ték a munkában. Holott ehhez a díjhoz olyan partnerek, kol­légák kellenek, mint akik en­gem segítettek. Tamási Rita Ismét pályázik a nagyatádi könyvtár „Elektromos könyveket” is nyerhetnek Közel 100 ezer kötetes könyvállománya, sokoldalú szolgáltatásai okán változatlanul nagy népszerűségnek örvend a nagyatádi városi könyvtár. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy tavaly emelkedett az olvasók száma és a könyvtár látogatottsága. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Oxfordi menedzserképzés Az elmúlt néhány évben, a társadalmi-gazdasági átalaku­lás igényeinek megfelelően, lendületes fejlődésnek indult hazánkban is a menedzserképzés. A valóságos szükségle­teket jól felismerve számos szervezet jött létre abból a cél­ból, hogy a fejlett piacgazdaságokban már régóta bevált módszereket Magyarországon is meghonosítsa. A település lakosságának csaknem 20 százaléka fordul meg évente az intézmény­ben. Ehhez nagymértékben hozzájárulnak az egyéni és csoportos igényeket kielégítő szolgáltatásaik, hiszen sokan emiatt keresik fel a könyvtá­rat. Ilyen például a zenei könyvtár, ahol az iskolák di­ákjai, a hallássérültek talál­nak maguknak közös, és egyéni elfoglaltságot, de le­hetőség van a gyermek- könyvtárban író-olvasó talál­kozók megszervezésére is. Az önkormányzat által jó­váhagyott szakmai program keretében végzik tevékeny­ségüket. Az idén is biztosított ehhez a pénzügyi fedezet. A korábbi években sikerült megteremteni azokat a tech­nikai feltételeket, mely bizto­sítja számúkra a bővülő in­formációáramlást a könyvtá­rak hálózata között. Erre a jövőben újabb pályázatok ré­vén még korszerűbb eszkö­zöket telepíthetnek, és mű­ködésük feltételeit biztosít­hatják. — Az előrelépés érdeké­ben újabb pályázatokat nyúj­tottunk be az illetékes szer­vezethez — mondta Turbék Károly igazgató. — Nagy je­lentőségűnek tartom ezek közül a Pharme Demokrata Programra történő jelentke­zésünket. Ennek keretében könyvtárak és a koordinációs központok hatékony informá­ció szolgáltatása teremthető meg. Kedvező elbírálás ese­tén igénybe vehetjük az elektronikus adathordozók segítségével az olyan nagy budapesti szakkönyvtárak adatbázisait és szolgáltatá­sait, mint az országgyűlési könyvtár politikai, törvényho­zási sajtódokumentációja, vagy az Európa Tanács iro­dájának, az Emberi Jogok magyar központjának nyil­vántartásait tartalmazó do­kumentumok. Ezek ismerete a demokratikus politikai és joggyakorlat érvényesítését és szélesítését szolgálja majd. Á pályázat a technikai elő­relépés lehetőségein túl pá?- huzamosan magába foglalja a szakmai terület fejlődésé­nek lehetőségeit is. Termé­szetesen nem feledkezünk meg alapvető feladatainkról, mely a lakosság kulturális igényeinek kielégítését bizto­sítja az olvasószolgálattal. Az elémúlt évben 800 ezer forint értékben vásároltunk doku­mentumokat a könyvtár bőví­tésére. Németh István Ezt a célt tűzte maga elé a Pollack Mihály Műszaki Főis­kola gazdaságtan és Szerve­zési Tanszéke is akkor, ami­kor regionális képzési köz­pontként vállalkozott (együtt­működve az e célból dr. Ge­orge Igler, az Európean Busi­ness School akadémiai igaz­gatója által létrehozott buda­pesti Omegaglen Brit-Magyar Vezetőképző és Tanácsadó Kft-vel) az Oxford Brookes University és az oxfordi Wo- olsy Hall által a piacgazdaság viszonyai között kialakított, tá­voktatásos rendszerének ma­gyarországi meghonosítására. o A képzést a brit kormány anyagilag is jelentősen támo­gatja. E támogatásnak kö­szönhető, hogy a költségei vi­szonylag alacsonyak. A képzés több lépcsőben fo­lyik. Az első lépcső felfogható egyszerű középszintű vezetői tréningként (Management De­veloping Course, MDC), melynek célja, hogy felké­szítse a résztvevőket az em­berek vezetése során felme­rülő gyakorlati problémák fel­ismerésére és megoldására, valamint alapokat adjon a to­vábbi fokozatokban részt venni szándékozóknak a ké­sőbbiek elsajátításához. A tanfolyami elemeket is tar­talmazó (15-25 fős csoport­okban folyó) tréning öt egyna­pos foglalkozásból áll, ame­lyek kéthetenként köveik egymást. Mivel az itt megoldandó fel­adatok elsősorban a mene­dzser magatartására vonat­koznak — alapvetően szemlé­leti, technikai, módszertani jel­legűek — teljesítésük a mun­kaidőt nem befolyásolja. © A második lépcső a Közös Piac országaiban elfogadott és az ottani felsőoktatási rendszerbe beszámító, a Nyugat-Európában ugyanilyen képzésben résztvevőkkel mindenben azonos bizonyít­vánnyal záruló, egyéves, tá­voktatásos képzés (Certificate in Management Studies, CMS). Ezt a kurzust kifejlesztése óta Nagy-Britanniában több mint 20 ezer, 1989-től tartó magyarországi működése alatt több mint 1500 magyar szakember végezte el sikere­sen. Sok nagy cég (pl. Britisc Petrol Oil Company) kifejezet­ten erre építi vezetésfejlesz­tési programját. A CMS ugyanakkor nem­csak önálló végzettséget ad, hanem lehetővé teszi a diplo­mát vagy egyéb szakirányú végzettséget adó képzések­hez (DMS, MBA stb) való csat­lakozást is. A képzés nyílt rendszerű, ami azt jelenti, hogy abban bárki részt vehet, akinek felső­fokú végzettsége vagy ennek hiányában MDC bizonyítvá­nya van. A kurzus a vállalko­zások és az emberek veze­tése, a döntéshozatal, a pénzügyek és a marketing te­rületéről nyújt alapvető, nélkü­lözhetetlen ismereteket. © A távoktatásos jellegből adódóan az egyes témakörök tárgyalása egy egynapos nyi­tóelőadással indul, amit más­fél- kéthónapos önálló tanulási szakasz követ. Ez a rendszer biztosítja a résztvevők számára, hogy sa­ját tanulási stílusuknak megfe­lelően haladjanak, az anyag elsajátítására szükséges időt maguk osszák be, s a már megszerzett ismereteket akár rögtön alkalmazzák napi gya­korlatukban. A harmadik lépcső az egye­temi diplomát (Diploma in Ma­nagement Studies, DMS) adó kétéves képzés (az első év­ben magyar, a második évben angol az oktatás nyelve), amely jelenleg csak Budapes­ten folyik. Ezen képzésben felsőfokú végzettséggel vagy legalább CMS bizonyítvánnyal és megfelelő angol nyelvtu­dással rendelkezők vehetnek részt. A CMS-t végzők (vagy végzettek) számára különö­sen kedvező, hogy a CMS-Bridge program kereté­ben, három különbözeti vizsga segítségével abszolválhatják a DMS első évét, s ezáltal nem kevés pénzt és időt taka­ríthatnak meg. Karinthy francia zsebkönyvben A híres francia „Zsebköny­vek” sorozatban jelenik meg Karinthy Frigyes Franciaor­szágban már korábban kiadott műve, az Utazás a koponyám körül. A Livres de Poche soro­zat igen népszerű az ország­ban, egy-egy kötete rendsze­rint legalább tízezer példány­ban lát napvilágot. A híres Ka- rinthy-művet korábban Vivian Hamy kiadása ismertette meg a francia olvasókkal. A kiadó eddig már több magyar művet jelentetett meg, így Kosztolá­nyi Dezső két regényét is, s egyik gazdájává akar lenni a finnugor népek irodalma fran­ciaországi megismertetésé­nek, így finn és észt írók mű­veit is megjelenteti. A magyar írók alkotásai közül - tervei szerint - évente legalább egyet vagy kettőt ad közre. Ünnepi bemutató Újvidéken Újvidéken bemutatták Fa­ragó Attila Lappangó című drámáját: az ősbemutatónak számító előadással megkez­dődött az újvidéki Magyar Színház húszéves jubileuma alkalmából rendezett elő­adássorozat. A darabot — amelyet a közönség nagy tet­széssel fogadott — Merő Béla zalaegerszegi rendező vitte színre. Faragó Árpád, az újvi­déki színház igazgatója az előadással kapcsolatban el­mondta, hogy Jugoszlávia el­leni embargó miatt nagyon nehezek a körülmények, sok rendező és társulat lemondta tervezett újvidéki turnéját. — Merő Béla azonban vállalta a kockázatot, nem törődött bi­zonyos félelmekkel — fűzte hozzá. Méltatta a Magyaror­szágról kapott támogatást, ám utalt arra is, hogy míg koráb­ban rendszeresen érkeztek hozzájuk rendezők és díszlet- tervezők, most — udvariasan ugyan, de — sokan értésükre adják, hogy „nem találják az időpontot megfelelőnek”. Előadássorozat József Attiláról „József Attila — egy magyar költő a század horizontján” címmel hangzott el öt elő­adásból álló sorozat a France Culture rádió adásaiban. Az előadások — versillusztráci­ókkal — bemutatták a költő if­júkorát, egyebek között párizsi tartózkodását, méltatták köl­tészetét, politikáját és filozófiá­ját, ismertették életútját, költői örökségét. Az előadássorozat kezdeményezője és egyik résztvevője József Attila ba­rátja, szerkesztőtársa, a Pá­rizsban élő kiváló magyar pub­licista és történész, Fejtő Fe­renc volt. Közreműködött a so­rozatban Kassai György, az ugyancsak Párizsban élő is­mert műfordító, a magyar köl­tészet és irodalom egyik legje­lentősebb franciaországi nép­szerűsítője, Tverdota György, a párizsi egyetem magyar vendég-professzora és Véro- nique Charaire műfordító. Plakátkiállítás Budapesten Jeges Ernő, Bíró Mihály, Vértes Marcell, Vadász Miklós és sok más híres művész pla­kátja is látható azon a kiállítá­son, amely Rikkancs a hirde­tőoszlopon — sajtóplakátok 1897-1951 címmel nyílt a Fő­városi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében. A Buda­pesti Gyűjtemény ritkaságai­ból válogatott tárlaton a Pesti Napló, a Nyugat, a Pesti Hír­lap, Az Est, Az Újság, a Pesti Futár, a Borsszemjankó, a Friss Újság egy-egy plakátja tekinthető meg.

Next

/
Thumbnails
Contents