Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
1993. február 13., szombat SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Leitner Sándor Apáczai-díjas A főigazgató képekben vall a világról A kettős, párnázott ajtón túl elénk tárul a főigazgató birodalma, amelynek láttán hirtelen fogalmazódik a kérdés: — Főigazgató úr, életének minden területét jellemzi az a rend és az a visszafogott, kissé hűvös elegancia, amely itt, a szobájában uralkodik? — Érdekes végiggondolni ezt — válaszol Leitner Sándor, a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola főigazgatója. — Amikor egy teret berendezek, a tárgyaknak szolgálniuk kell, avagy szépségükkel a lelket hivatottak ápolni. Ebből adódik a rend, amely természetesen mindenkinek mást jelent. Hogy a szoba hangulata mennyire jellemző az életem területeire, nem tudom, de nyilván ez is kivetít valamit belőlem. Leitner Sándor Kaposváron született, s ehhez a városhoz köti szinte minden, ami életében jól vagy kevésbé jól’ alakult. Még be sem fejezte a pécsi tanárképző magyar-rajz szakát, már önálló kiállításai voltak. A diplomaévben felajánlottak számára Kaposváron egy állást, tanár lehetett a Petőfi iskolában, ahol egykoron édesapja tanult. A pécsi rajztanszék is marasztalta, majd pedig a főiskolává váló tanítóképzőbe hívták tanszéket „építeni”. — Elfogadtam ezt a megtisztelő ajánlatot, de ezzel párhuzamosan két évig még a pécsi rajztanszékre is jártam dolgozni. Kaposvár lakást és műtermet adott, tehát maradtam. A tanszékvezetésen kívül soha nem akartam mást vállalni, mégis úgy alakult, hogy majd egy évtizede már én vezetem az intézményt. Ezek „csupán” a pedagógiai múlt fontosabb állomásai, ám Leitner Sándor életében a képzőművészetnek legalább ilyen jelentős szerepe van. — Önben két én lakozik: a főigazgató és a festőművész. Vannak olyan időszakok, amikor az egyik legyőzi a másikat? — Jó néhány évvel ezelőtt egy rövid ars poeticát kértek tőlem, az alkotótevékenységem kiszűrt darabjait kellett összeraknom, amely választ ad: mit gondolok én a világról. A közelmúltban egy leendő ünnepi kiállítás rendezése miatt a katalógushoz szintén hasonló kéréssel kerestek meg. S most, 1993-ban visszajutottam a tíz évvel ezelőtti gondolataimhoz, amelynek az volt a lényege, hogy minden, amit teszek, az felkészülés arra, hogy képekben tudjam elmondani: amit gondolok, tudok a világról. A festészetben érzem magam professzionistának, ehhez értek igazán. Minden, amit — bármely minőségemben — teszek az arról szól, hogy az ember hogyan illik bele abba a világba, amely körülötte van, amelynek a része. — Az alkotásai, kiállításai bizonyítják, hogy milyen festőművész. És milyen mint főigazgató? — Ezt nyilván a kollegáim tudnák elmondani, nekem csak néhány olyan tulajdonságom jut eszembe, amelyet talán elismernek. Szeretek építeni, fejleszteni, menedzselni. Ezzel változik a környezet, s úgy gondolom, bővülnek a tartalmi lehetőségek. Kompromisszumra hajló vagyok, nem gondolom, hogy az általam kitalált dolgok a legjobbak a világon. Szeretem és tisztelem az embereket: a takarítónénitől a fiatal tanársegédekig, a szakmunkásoktól a hallgatókig; valamennyi munkatársam napi problémája érdekel. Tudom, ez nem érdem, hanem állapot; az emberi kapcsolatok ilyen szövedéke miatt érzem jól magam a főiskolán. Ám mindez nem jelenti azt, hogy elégedett vagyok a munkámmal. — Mi hajtja Leitner Sándort, a festőművészt, a főigazgatót, a tehetséggondozót, a tan- tervkészítőt... ? — Soha nem szabad arra gondolni, hogy milyen kevés az ember ideje. Sokszor hallani: a művészek szórakozot- tak. Igen, olyannyira, hogy nem veszik észre az idő múlását. így a nap 24 órájából 48-at lehet csinálni, amibe minden belefér. — 1987-től főigazgató, mostani, bizalmi szavazással meghosszabbított státusza 1994-ben jár le... — Aztán nem pályázom. Nem azért, mert fáradtabb és öregebb vagyok, hanem azért, mert évről évre mások a feladatok, és más a versenyhelyzet. Naponta le kell győzni az automatizmusokat, amelyek egy idő után törvényszerűen működnek az emberben. Ha ez nem sikerül, a vezető kárára lesz a fejlődésnek. A sok tehetséges fiatal közül ki- választottnak örömmel segítem majd a munkáját. — Mit jelent önnek a közelmúltban, a magyar kultúra napja alkalmából kapott Apáczai-díj? — Nem tudtam, hogy erre a díjra fölterjesztettek. Amikor a munkatársaim szóltak, hogy arra a bizonyos napra ne tervezzek semmit, úgy gondoltam, valami farsanggal kapcsolatos vidám program lesz (Fotó: Király J. Bélajés kértem őket: csak annyit mondjatok, hogy rövidnadrágban vagy csíkos trikóban kell-e jönnöm. Aztán megérkezett a meghívó... Elgondolkodtam: még soha nem kaptam a pedagógiai munkámért elismerést. Es mindjárt a legjelentősebbet! Aztán zavarban voltam és minden egyes jókívánságnál eszembe jutott: ezt nemcsak a Leitner Sándor kapta. A díj azonban csak egy emberé, és még csak meg sem fogalmazódik, hogy jelképesen azoknak a munkatársainak is szól, akik segítették a munkában. Holott ehhez a díjhoz olyan partnerek, kollégák kellenek, mint akik engem segítettek. Tamási Rita Ismét pályázik a nagyatádi könyvtár „Elektromos könyveket” is nyerhetnek Közel 100 ezer kötetes könyvállománya, sokoldalú szolgáltatásai okán változatlanul nagy népszerűségnek örvend a nagyatádi városi könyvtár. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy tavaly emelkedett az olvasók száma és a könyvtár látogatottsága. A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Oxfordi menedzserképzés Az elmúlt néhány évben, a társadalmi-gazdasági átalakulás igényeinek megfelelően, lendületes fejlődésnek indult hazánkban is a menedzserképzés. A valóságos szükségleteket jól felismerve számos szervezet jött létre abból a célból, hogy a fejlett piacgazdaságokban már régóta bevált módszereket Magyarországon is meghonosítsa. A település lakosságának csaknem 20 százaléka fordul meg évente az intézményben. Ehhez nagymértékben hozzájárulnak az egyéni és csoportos igényeket kielégítő szolgáltatásaik, hiszen sokan emiatt keresik fel a könyvtárat. Ilyen például a zenei könyvtár, ahol az iskolák diákjai, a hallássérültek találnak maguknak közös, és egyéni elfoglaltságot, de lehetőség van a gyermek- könyvtárban író-olvasó találkozók megszervezésére is. Az önkormányzat által jóváhagyott szakmai program keretében végzik tevékenységüket. Az idén is biztosított ehhez a pénzügyi fedezet. A korábbi években sikerült megteremteni azokat a technikai feltételeket, mely biztosítja számúkra a bővülő információáramlást a könyvtárak hálózata között. Erre a jövőben újabb pályázatok révén még korszerűbb eszközöket telepíthetnek, és működésük feltételeit biztosíthatják. — Az előrelépés érdekében újabb pályázatokat nyújtottunk be az illetékes szervezethez — mondta Turbék Károly igazgató. — Nagy jelentőségűnek tartom ezek közül a Pharme Demokrata Programra történő jelentkezésünket. Ennek keretében könyvtárak és a koordinációs központok hatékony információ szolgáltatása teremthető meg. Kedvező elbírálás esetén igénybe vehetjük az elektronikus adathordozók segítségével az olyan nagy budapesti szakkönyvtárak adatbázisait és szolgáltatásait, mint az országgyűlési könyvtár politikai, törvényhozási sajtódokumentációja, vagy az Európa Tanács irodájának, az Emberi Jogok magyar központjának nyilvántartásait tartalmazó dokumentumok. Ezek ismerete a demokratikus politikai és joggyakorlat érvényesítését és szélesítését szolgálja majd. Á pályázat a technikai előrelépés lehetőségein túl pá?- huzamosan magába foglalja a szakmai terület fejlődésének lehetőségeit is. Természetesen nem feledkezünk meg alapvető feladatainkról, mely a lakosság kulturális igényeinek kielégítését biztosítja az olvasószolgálattal. Az elémúlt évben 800 ezer forint értékben vásároltunk dokumentumokat a könyvtár bővítésére. Németh István Ezt a célt tűzte maga elé a Pollack Mihály Műszaki Főiskola gazdaságtan és Szervezési Tanszéke is akkor, amikor regionális képzési központként vállalkozott (együttműködve az e célból dr. George Igler, az Európean Business School akadémiai igazgatója által létrehozott budapesti Omegaglen Brit-Magyar Vezetőképző és Tanácsadó Kft-vel) az Oxford Brookes University és az oxfordi Wo- olsy Hall által a piacgazdaság viszonyai között kialakított, távoktatásos rendszerének magyarországi meghonosítására. o A képzést a brit kormány anyagilag is jelentősen támogatja. E támogatásnak köszönhető, hogy a költségei viszonylag alacsonyak. A képzés több lépcsőben folyik. Az első lépcső felfogható egyszerű középszintű vezetői tréningként (Management Developing Course, MDC), melynek célja, hogy felkészítse a résztvevőket az emberek vezetése során felmerülő gyakorlati problémák felismerésére és megoldására, valamint alapokat adjon a további fokozatokban részt venni szándékozóknak a későbbiek elsajátításához. A tanfolyami elemeket is tartalmazó (15-25 fős csoportokban folyó) tréning öt egynapos foglalkozásból áll, amelyek kéthetenként köveik egymást. Mivel az itt megoldandó feladatok elsősorban a menedzser magatartására vonatkoznak — alapvetően szemléleti, technikai, módszertani jellegűek — teljesítésük a munkaidőt nem befolyásolja. © A második lépcső a Közös Piac országaiban elfogadott és az ottani felsőoktatási rendszerbe beszámító, a Nyugat-Európában ugyanilyen képzésben résztvevőkkel mindenben azonos bizonyítvánnyal záruló, egyéves, távoktatásos képzés (Certificate in Management Studies, CMS). Ezt a kurzust kifejlesztése óta Nagy-Britanniában több mint 20 ezer, 1989-től tartó magyarországi működése alatt több mint 1500 magyar szakember végezte el sikeresen. Sok nagy cég (pl. Britisc Petrol Oil Company) kifejezetten erre építi vezetésfejlesztési programját. A CMS ugyanakkor nemcsak önálló végzettséget ad, hanem lehetővé teszi a diplomát vagy egyéb szakirányú végzettséget adó képzésekhez (DMS, MBA stb) való csatlakozást is. A képzés nyílt rendszerű, ami azt jelenti, hogy abban bárki részt vehet, akinek felsőfokú végzettsége vagy ennek hiányában MDC bizonyítványa van. A kurzus a vállalkozások és az emberek vezetése, a döntéshozatal, a pénzügyek és a marketing területéről nyújt alapvető, nélkülözhetetlen ismereteket. © A távoktatásos jellegből adódóan az egyes témakörök tárgyalása egy egynapos nyitóelőadással indul, amit másfél- kéthónapos önálló tanulási szakasz követ. Ez a rendszer biztosítja a résztvevők számára, hogy saját tanulási stílusuknak megfelelően haladjanak, az anyag elsajátítására szükséges időt maguk osszák be, s a már megszerzett ismereteket akár rögtön alkalmazzák napi gyakorlatukban. A harmadik lépcső az egyetemi diplomát (Diploma in Management Studies, DMS) adó kétéves képzés (az első évben magyar, a második évben angol az oktatás nyelve), amely jelenleg csak Budapesten folyik. Ezen képzésben felsőfokú végzettséggel vagy legalább CMS bizonyítvánnyal és megfelelő angol nyelvtudással rendelkezők vehetnek részt. A CMS-t végzők (vagy végzettek) számára különösen kedvező, hogy a CMS-Bridge program keretében, három különbözeti vizsga segítségével abszolválhatják a DMS első évét, s ezáltal nem kevés pénzt és időt takaríthatnak meg. Karinthy francia zsebkönyvben A híres francia „Zsebkönyvek” sorozatban jelenik meg Karinthy Frigyes Franciaországban már korábban kiadott műve, az Utazás a koponyám körül. A Livres de Poche sorozat igen népszerű az országban, egy-egy kötete rendszerint legalább tízezer példányban lát napvilágot. A híres Ka- rinthy-művet korábban Vivian Hamy kiadása ismertette meg a francia olvasókkal. A kiadó eddig már több magyar művet jelentetett meg, így Kosztolányi Dezső két regényét is, s egyik gazdájává akar lenni a finnugor népek irodalma franciaországi megismertetésének, így finn és észt írók műveit is megjelenteti. A magyar írók alkotásai közül - tervei szerint - évente legalább egyet vagy kettőt ad közre. Ünnepi bemutató Újvidéken Újvidéken bemutatták Faragó Attila Lappangó című drámáját: az ősbemutatónak számító előadással megkezdődött az újvidéki Magyar Színház húszéves jubileuma alkalmából rendezett előadássorozat. A darabot — amelyet a közönség nagy tetszéssel fogadott — Merő Béla zalaegerszegi rendező vitte színre. Faragó Árpád, az újvidéki színház igazgatója az előadással kapcsolatban elmondta, hogy Jugoszlávia elleni embargó miatt nagyon nehezek a körülmények, sok rendező és társulat lemondta tervezett újvidéki turnéját. — Merő Béla azonban vállalta a kockázatot, nem törődött bizonyos félelmekkel — fűzte hozzá. Méltatta a Magyarországról kapott támogatást, ám utalt arra is, hogy míg korábban rendszeresen érkeztek hozzájuk rendezők és díszlet- tervezők, most — udvariasan ugyan, de — sokan értésükre adják, hogy „nem találják az időpontot megfelelőnek”. Előadássorozat József Attiláról „József Attila — egy magyar költő a század horizontján” címmel hangzott el öt előadásból álló sorozat a France Culture rádió adásaiban. Az előadások — versillusztrációkkal — bemutatták a költő ifjúkorát, egyebek között párizsi tartózkodását, méltatták költészetét, politikáját és filozófiáját, ismertették életútját, költői örökségét. Az előadássorozat kezdeményezője és egyik résztvevője József Attila barátja, szerkesztőtársa, a Párizsban élő kiváló magyar publicista és történész, Fejtő Ferenc volt. Közreműködött a sorozatban Kassai György, az ugyancsak Párizsban élő ismert műfordító, a magyar költészet és irodalom egyik legjelentősebb franciaországi népszerűsítője, Tverdota György, a párizsi egyetem magyar vendég-professzora és Véro- nique Charaire műfordító. Plakátkiállítás Budapesten Jeges Ernő, Bíró Mihály, Vértes Marcell, Vadász Miklós és sok más híres művész plakátja is látható azon a kiállításon, amely Rikkancs a hirdetőoszlopon — sajtóplakátok 1897-1951 címmel nyílt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi épületében. A Budapesti Gyűjtemény ritkaságaiból válogatott tárlaton a Pesti Napló, a Nyugat, a Pesti Hírlap, Az Est, Az Újság, a Pesti Futár, a Borsszemjankó, a Friss Újság egy-egy plakátja tekinthető meg.
