Somogyi Hírlap, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-09 / 33. szám
1993. február 9., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Csekély érdeklődés a Ki mit tud?-on A korábbi éveknél lényegesen kisebb érdeklődés kísérte a Ki mit tud? tabi területi bemutatóját az idén mindössze öt település — Karád, Lulla, Miklósi, Torvaj, Tab — 14-26 éves fiataljai mérték össze tudásukat. A közönség elé 13 műsorszám került: versmondók, ének- és hangszerszólók, valamint nép- és divattánc-bemutató. Hogy a szereplők közül ki jut majd tovább, erről a területi versenyek összesítése után dönt a zsűri. Kinevezték a tabi zeneiskola igazgatóját Tabon a városi képviselő-testület augusztus végén döntött arról, hogy pályázatot hirdet a helyi zeneiskola igazgatói állására. A felhívásra egyetlen pályázat érkezett; ezt Kovács Diána tabi zenetanár nyújtotta be, s véleményezte a humánbizottság is. A képviselő-testület legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy Kovács Diánát 1993. február 1-jétől 1997. augusztus 15-ig megbízza a zeneiskola igazgatói teendőinek ellátásával. Ufó-klub Karódon Néhány héttel ezelőtt karádi fiatalok ufó-klubot alakítottak. Foglalkozásaikat kéthetente a művelődési házban tartják. Vezetőjüknek egy fiatalembert választottak: Kétszeri Istvánt. Céljuk az észlelt ismeretlen jelenségekről adatok és információk gyűjtése, videofilmen rögzített események megvitatása, valamint saját élmények feldolgozása, közreadása. Falugazda dolgozik Somogyegresen Az önkormányzat döntése alapján — hét pályázó közül — február 1-jével Steinbacher Mihályt nevezték ki falugazdának Somogyegresen. Feladata elsősorban az önkormányzati ingatlanok, közterületek karbantartása, illetve a falurendezési feladatok ellátása lesz. Munkába állásától remélik, hogy szebb képet mutat majd a község, kisebb lesz az elhanyagolt terület, az eldobált szemét. Önkormányzatoké az üzemeltetés Tíz településen van PB-gáz- cseretelep a Tab és Vidéke Áfész működési körzetében, közülük csak a bábonymegyeri, a somogymeggyesi és a tabi az áfész tulajdona. A szövetkezet igazgatósága úgy döntött, hogy az önkormányzatok tulajdonában levő cseretelepeket — amelyeket eddig üzemeltetett — gazdasági megfontolásból visz- szaadja az önkormányzatoknak, mivel évek óta veszteségesek. Az egyes önkormányzatokkal történt megállapodás alapján az átadást Bedegkéren, Kapolyon, Kányán, Somogyegresen, Tengődön, Torvajon és Zicsen február végéig lebonyolítják. ÖSSZEFOGÁSBAN AZ ERŐ Miért nem dolgoz(hat)nak? Idősek klubját adtak át Pusztaszemesen Pusztaszemes ritkán szolgál szenzációval; éli a megszokott életét. A polgármesteri hivatalban — a kultúrház épületében — Szunics Imre, a település első embere számokkal alátámasztva mutatja be, mi mindent tudtak megvalósítani tavaly a csekély 11 millió forintos költségvetésből. — Valamivel több mint 400 ember él itt, s tavaly 2,9 millió forint bevétellel számoltunk — mondja a polgármester. — Normatív támogatásként 4,2 milliót kaptunk, s ehhez jött még az 1991-ről áthozott közel 3,9 millió forint pénzmaradvány. Ez adta a költségvetés összegét. Kiadásunk meghaladta a 8 millió 300 ezer forintot, így 2,6 millió tartalék maradt. Két és fél millió forintot költöttek tavaly a Dózsa György és a Petőfi utcára. Több mint 1200 méter járda készült, s áldoztak a temető karbantartására is. — Segélyezésre összesen 364 ezer forintot fordítottunk; a közművelődésre 73 ezret. A működésre átadott pénz — a kőröshegyi iskolának, a kereki egészségügyi intézménynek, a körjegyzőségnek stb. — meghaladta a hárommillió forintot. Saját beruházásra, a kábeltelevíziós rendszerre 175 ezret biztosítottunk, a kőröshegyi iskola fejlesztésére, a tornacsarnok építéséhez pedig 200 ezret adtunk. — Mire futja az idén? — Költségvetésünk, amelyet január közepén fogadott el a képviselő-testület, egymillió forinttal több mint a múlt évi. Saját bevételünk 2,4 millió, a normatív állami támogatás pedig 6 millió forint. Ehhez jön a tartós betétben lekötött pénzmaradvány. Az idén beruházásra, fejlesztésre majdnem hárommillió jut; ebből a kultúrház felújítására 300 ezret költünk. Az épületben február elején adtuk át a 30-40 személyt befogadó idősek klubját. Járdaépítésre egymillió, utak és árkok rendbetételére 500 ezer forintot szánunk. Orvosi műszerek beszerzésére is biztosítunk pénzt. A szociális és nevelési segélyezésre is közel félmilliót különítettünk el. Az idén fontos feladatuknak tekintik a közbiztonság javítását. A gondokat pedig — mint Szunics Imre mondta — összefogással meg tudják oldani. (Krutek) Négy hónapja üresen áll az andocsi varroda Andocson a nyolcvanas évek végén építtetett varrodát külső források igénybevételével a nagybajomi Somogy Ipari Szövetkezet. Az állami támogatás 2,2 millió forint volt, a megyei tanács és a helyi elöljáróság pedig mintegy 2 millió forinttal járult hozzá a munkahelyteremtő beruházáshoz. A szövetkezet több mint 3 millió forintot fektetett be, hogy megoldják 25-30 itt lakók foglalkoztatását. Az Árpád utcában épült, 250 négyzetméter alapterületű varroda tavaly már csak 10-12 embernek adott munkát. Kevés volt a kereset, nagy az elvándorlás... — A gondok az új szövetkezeti törvénnyel kezdődtek köztünk és az andocsi önkormányzat között — magyarázza Horváth Csaba, az egykori szövetkezet elnöke. — Rendeznünk kellett a tulajdoni lapokat, s amikor eljártunk a siófoki földhivatalnál, ott tudtuk meg, hogy az egész épületet Andocs nevére jegyeztették be. Tehát nemcsak a területet, hanem az üzemcsarnokot is. Mivel mi indítottuk a beruházást — jelentős pénzt fektettünk be itt, a foglalkoztatást is biztosítanunk kellett —, szerettük volna, ha a tulajdoni bejegyzés megváltozik. Ment a huzavona, mígnem szövetkezetünk egyik közgyűlésén úgy döntött, hogy szétválik. Ekkor megállapodást kötöttünk az önkormányzattal, hogy a szövetkezet visszakapja a beruházott 3,3 millió forintját, alapítanak egy egyszemélyes kft-t, majd megvásárolják tőlünk az épületet. Sajnos, nem így történt... Ebben a megállapodásban az önkormányzat vállalta azt is, hogy mindazon kötelezettségeknek (foglalkoztatás, pénzvisszatérítés), amely minket terhel, eleget tesz. A foglalkoztatásról nyilatkozatot adott az ÁFI-nak is. Abban is megállapodtunk, hogy a folyamatos munkavégzés érdekében 1992 végéig bérelhetik az üzemcsarnokban levő gépeinket. Üzleti partnereink továbbra is biztosították volna a megrendelést. Időközben az önkormányzattól kaptunk egy levelet, amelyben közölték velünk: a gépekre nem tartanak igényt, és szeptember 30-ig szállítsuk el... Az üzemcsarnok több mint négy hónapja üresen áll. Dr. Pethő Terézia, Andocs jegyzője: — Ahhoz, hogy a varroda ismét üzemeljen, gépekre, eszközökre és piacra van szükség. Szeptember vége óta hitegetnek bennünket, és a vállalkozót, hogy a termelés beindításához — munkahelyteremtő beruházás céljából — benyújtott pályázaton pénzt nyerhet. Ebben még a mai napig nincs döntés... Mostanáig négy vállalkozóval tárgyaltunk az üzem újraindításáról. Az ön- kormányzat legutóbb január 27-én foglalkozott vele, és úgy döntött: az üzemcsarnokot nem adja el, hanem azzal a vállalkozóval köt bérleti szerződést, aki a legtöbb munkást foglalkoztatja és a legmagasabb bérleti díjat fizeti. A kedvezőbb ajánlatot egy német üzletember magyar menedzsere tette, aki 30-50 betanított munkást foglalkoztatna. Itt tart most a négy hónapja elkezdett munka és a munkahely nélkül maradt andocsiak ügye. Kíváncsian várjuk a varroda újraindulását. Krutek József Elbocsátások a bélüzemben Létszámleépítésre készül a Tab és Vidéke Áfész, illetve az ÁHSZV Közkereseti Társaság; ezt a közelmúltban írásban is bejelentette a munkaügyi központ tabi ki- rendeltségének. Ennek oka az, hogy partner vállalata — á temelővállalatok alapanyag- és egyéb gondjai miatt — március 1 -jétől már jóval kevesebb bérmunkára tart igényt, áprilistól pedig még ez is megszűnik. így a bélüzem dolgozóit a közkereseti társaság nem tudja tovább foglalkoztatni. Május 1 -jétől folyamatosan elbocsátja őket. Ez a döntés csaknem 30 munkavállalót érint. K. J. r r KIS GYÓGYSZERTÁR ADANDÓN • • Öreg néne szerencséje Folyamatosan korszerűsítik Tabon a városi művelődési központot. Pár éve a villanyhálózatot újították fel, néhány hete pedig elvégezték az alagsori helyiségek, a zenei próbaterem, öltözők, illetve a földszinti kiállító- és klubterem korszerűsítését. A felújítás mintegy 600 ezer forintba került. A munkát a városi gamesz és a kaptárüzem dolgozói végezték. (Sebők Dezső felvétele) Kis patika az ádándi — a megyei gyógyszertári központ 9/7-es gyógyszertára. Épp akkor néztünk be ide, amikor csak néhányan jöttek gyógyszerért, így jutott idő rövid beszélgetésre. Tátrainé Szent- iványi Gizellát, a gyógyszertár veztőjét arról kérdeztük: változott-e forgalmuk az áremelkedések óta. — Nem változott, azaz maradt az átlagos. Csökkenést sem tapasztaltam, bár a legtöbb beteg megjegyzi, hogy nagyon drága a gyógyszer, sokat kell fizetni érte. Főleg azidősek és a gyermekes anyák panaszkodnak. — Mekkora a forgalmuk? — Naponta legalább öt- ven-hatvanan jönnek recepttel; járvány idején természetesen jóval több a beteg. Havi forgalmunk eléri a 800 ezer forintot; ez egy kis gyógyszer- tárnál jelentős összeg. Jönnek hozzánk Siójutról, Nagybe- rényből és Ságvárról is. — Minden gyógyszer kapható? — Sajnos, nem. Gyakran előfordul, hogy egyes gyógyszerekkel — mind hazai, mind pedig a külföldi készítménnyel — nem tudjuk kiszolgálni a betegeket. Tátrainé Szentiványi Gizella 1991 szeptemberében költözött Siófokról a Balaton-parti háttértelepülésre, ahol nyugdíjba vonult a patika régi vezetője. Szolgálati lakást kaptak, s hamar beilleszkedtek a „faluközösségbe”. Nem bánta meg, hogy Ádándot — mint Más településekről is jönnek Adándra gyógyszerért (Fotó: Sebők Dezső) mondta, ezt a nyugodt kis falut — választotta. Miközben beszélgettünk, idős asszony jött a patikába. Özv. Fekete Jánosnét — mielőtt a táraasztalhoz lépett volna — arról kérdeztük, mit szól a gyógyszerek árához. — Nem is tudom, mit mondjak. Nemrég drágult; de hogy mennyivel, azt nem tudom... Mostanában nem váltottam ki receptet. — És most? — Most muszáj... Háromféle orvosságot is írt a doktor úr. A nyugdíjam meg kevés; jelenleg 6800 forint. Ebből kell megélnem. Csak az ebéd ezer forint havonta, pedig az általános iskolából hordom. Innét mentem nyugdíjba... S még mi mindenre kell a pénz... Az a szerencsém, hogy ritkán vagyok beteg* így viszonylag keveset költők orvosságra. K. J. Szunics Imre polgármester: — Felesztésre majdnem hárommillió forint jut (Fotó: Sebők Dezső)
