Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-09 / 7. szám

6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. Január 9., szombat Ponyva, minden mennyiségben A „bábut” föl kell öltöztetni... Nincs karácsony könyv nélkül! — állítja a szlogen. A tömegkommunnlkáció bő- ségkosarától megrészegült vagy megcsömörlött ember tehát vágyik az olvasmány nyújtotta sajátos élményre. Ez derült ki az ünnepnapi vá­sárlások mérlegéből. S az is, hogy a könyv nem csupán árát tekintve képvisel nö­vekvő éréket, de önmagában mint ajándék, meglepetés is előkelő helyet foglal el a lis­tán. Más dolog, hogy a pia­con értékesített olvasmányok kinek és milyen formában íródtak, kiknek a könyvespo­cára kerülhetnek és kiknek válnak csak áhított, de elérhe­tetlen olvasmánnyá. Nem is olyan régen e kötetek olcsó­sága miatt volt a könyv holmi díszes vásári portéka, búto­röltöztető csecsebecse. Most ismét azzá vált; csak immár megfizethetetlensége miatt lett keveseknek elérhető kincs. — Örömmel vegyes szo­morúságot érzek amikor az apró gyerekek beszabadul­nak a könyvesboltba és meg­csodálnak egy-egy kötetet. Ugyanígy jönnek a kisnyugdí­jasok is, akik valamikor ren­geteget vásároltak, de most csak távolról szemlélik az unokának kiválasztott példá­nyokat — mondja Szabados Tünde, a kaposvári Bagoly könyvkereskedés eladója. Tízszázalékos kedvez­ményt adtak az ünnepek előtt, így az úgynevezett „nagy könyvek”, Times At­lasz, Cambridge enciklopé­dia, Larousse stb. leltek leg­előbb gazdára. Végre a gyermekek is örülhettek az új kiadású Andersen és La Fontaine meséknek vagy A világ legszebb meséi soro­zat újabb kötetének. A kicsit nagyobbacskák, a serdülök azonban hoppon maradtak. — Bejönnek az emberek á boltba, és nem tudok ne­kik mit ajánlani, mert nin­csenek ifjúsági regények — mondja szomorkásán az el­adó. — Van Rin-tin-tin és Lessle, de ez csak egy ré­tegnek szói. Nincs Weöres Sándor- kötet, hiányoznak a klasszikus ifjúsági irodalom reprezentánsai. A ponyvai­rodalom Viszont minden mennyiségben megtalál­ható. A Történelmi roman­tika sorozat és a fantaszti­kus regényeket elkapkod­ják. A Megveszem ezt a nőt című regény, amelynek té­vés változatát most vetítik, a legkeresetteb, csak ép­pen egy példányt sem kap­tunk belőle. Hallgatom a lis­tát. Rengeteg könyvet kí­nálnak. Drágán és egyre gyakrabban nem is az iga­zán értékes irodalom az ami kelendő. Pedig az ifjúság nyitott a szépirodalom iránt is. A biológiai és földrajzi témájú kötetek bizonyára nagyon hasznosak. Az éle­tet a maga valóságában azonban nem az anatómia tanítja. A bábut föl kellene öltöztetni; hús-vér emberré varázsolni. Valahogy úgy, ahogy azt Fekete István, Weöres Sándor, Móra Fe­renc, Dickens, Erich Käst­ner Janikovszky Éva stb. tették. — Azért optimista vagyok — így az eladó —, mert ol­vasni kell! Csak az nem mindegy, hogy mit... Várnai Ágnes Késik a kaposvári segély Eszékre Nem volt kamion a szállításhoz Hétszázezer forint értékű segélyt szavazott meg a ka­posvári önkormányzat Eszék lakosságának. A szénnek és az építési üvegnek tegnap kel­lett volna megérkeznie Hor­vátországba. Gál Ferenc, Kaposvár pol­gárivédelmi parancsnoka, és dr. Géger Gyula, a Máltai Sze­retet Szolgálat kaposvári cso­portjának világi vezetője a megbeszélt időpontban meg is érkezett a drávaszabolcsi határátkelőhelyre. A terv szerint itt találkoztak volna a horvát kamionosokkal. A siklósi tüzép-telepen pakol­ták volna föl az árut, hogy együtt vigyék le Eszékre. A kamionok azonban nem ér­keztek. Gál Ferenc végül is úgy döntött, utána jár a dolog­nak. S neki volt igaza. Estig is ott rostökolhattunk volna, mert a jármüvek el sem Indultak. Mint Iván Kátalic, az Eszék felépülésével foglalkozó hiva­tal vezetője elmondta, ők el­küldték a telexet, hogy ké­sőbbre halasztják a szállítást, mivel sem Eszéken, sem a környékén nem találtak annyi teherautót, mellyel a segélyt el lehetne szállítani. A küldöttség az értesítést Az óvárosban még ott van a tűzoltáshoz használt homok meg is kapta, horvát nyelven, a fordításba pedig hiba csú­szott, s ebből adódott minden félreértés. Az út azonban mégsem ve­szett kárba, sok részletet sike­rült pontosítani. A hétszázezer forint értékű szállítmányból félmillió forint értékben vásá­rolt a kaposvári önkormányzat szenet, a többin pedig üveget. Nem tudták viszont eldönteni, hogy 750 tonna magasabb fü- tőértékü vagy 975 tonna gyengébb minőségű szenet vásároljanak. Karilic úr azon­ban gondolkodás nélkül mondta. A több szenet vá­lasztják, hogy minél több csa­ládnak juttathassanak belőle. Ötezer család fagyoskodlk az évek óta nem tapasztlat mí­nusz huszonöt fokos hideg­ben, s a kaposvári segélyből kétszáz család tüzelőgondját oldják meg. Üvegre is nagy szükség van, hisz szinte nincs olyan épület, amely ne rongá­lódott volna meg. A módosított időpont szerint kedden érkezik Eszékre a ka­posvári szállítmány. Széki Éva Időszámításunk nem az emberiségé Simái Mihály akadémikus: A világvégétől való félelem nem újkeletű Amióta ember él a Földön, mindig szerette volna meg­tudni a sorsát, ám a jövő rejté­lyes titok maradt. A próféciák, jóslások eleddig nem lebben- tették fel a sűrű fátylat, ami a holnapokat eltakarja a sze­münk elől. Napjainkban azon­ban új és megbízható lehető­ségek vannak a jövő megis­merésére; ez a tudományos jövőkutatás, amelynek segít­ségével megrajzolható a jövő képe. E tudomány világszerte is­mert hazai művelője Simái Mihály akadémikus, tanszék­vezető egyetemi tanár, a tokiói ENSZ-egyetem tanácsának elnöke. Vele beszélgetünk azokról a nyugtalanító és az emberiség létét fenyegető ve­szélyekről, amelyeket a tudo­mány segítségével értelmezni és prognosztizálni lehet. — Az ezredfordulóhoz köze­ledve ismét szárnyra kaptak a világvégével kapcsolatos jö­vendölések. Komolyan veszi őket a tudomány? A végveszély nem kívülről fenyeget! — A katasztrófaérzet, sőt a világvégétől való félelem nem újkeletű. Az ezred- és század- fordulók idején vissza-vissza- tér az emberiség történetében e tömeges és pánikszerű ret­tegés. Ezek a szorongások és félelmek, amelyek a nagy dá­tumokhoz fűződnek, alaptala­nok — válaszol Simái pro­fesszor. — Először is tudomá­sul kell venni, hogy ebben az időszámításban, amiben mi élünk, nem az egész ember­iség gondolkozik: a mohame­dán világ időszámítása egé­szen más, csakúgy, mint a zsidóságé. Ezeknek a népek­nek tehát nem jelent semmi­féle megrázkódtatást az ez­redforduló, s tudják, hogy nem a dátumok okozták eddigi tör­ténelmükben a bajokat. Ez természetesen nem azt je­lenti, hogy a Föld lakóira nem leselkednek veszélyek és nem keletkezhetnek katasztrofális helyzetek. — A tudományos kutatások alapján mire lehet számítani? — Rengeteg olyan gond van már ma is, amelyek az emberiség jövőjét veszélyez­tetik. Ezekkel számolni kell, mert ha nem cselekszünk idő­ben, súlyos válságok, kataszt­rófák következhetnek be. Pél­dául amiatt, hogy az ember gátlástalanul folytatja a Föld többi élőlényének a kiirtását, s ennek hatására bolygónk bio­lógiai egyensúlya vészesen kezd megbomlanl. Ez belátha­tatlan gondokat okozhat csak­úgy, mint azok, amik az egész világot érintik: a demográfiai helyzet alakulása, a nyomor és a népek létfeltétele közti egyenlőtlenségek tragikus nö­vekedése, amelyek odavezet­hetnek, hogy a szegény és gazdag országok között sú­lyos konfliktusok robbanhat­nak ki. A világon most érdekes változások tanúi vagyunk. Az úgynevezett szocialista térség megszűnt, nem létezik a régi értelemben vett első, második és harmadik világ. Ma már egyre inkább két világról: a fej­lett és a fejlődő világról be­szélhetünk. A volt szocialista térség, beleértve az egykori Szovjetuniót is, gyakorlatilag a fejlett, Kína pedig a fejlődő vi­lág része lett. Ily módon a ke­let-nyugati konfrontáció meg­szűnt és előtérbe kerültek az észak-déli konfrontációhoz vezető feszültségek. — Mivel fenyeget az így kia­lakult helyzet? — Ennek a következő évti­zedekben beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek, ha nem oldódnak meg, vagy nem enyhülnek a fejlődő országok belső és külső feszültségei. Azt senki sem tudja megmon­dani, hogy tíz, húsz vagy har­minc év múlva milyen esemé­nyek fognak bekövetkezni. Ez a jóslás birodalma. Ám az egyértelműen megfogalmaz­ható — a jövőkutatás ilyen kérdésekkel foglalkozik —, hogy hat-, hét-, vagy nyolc-mll- liárd embernek mennyi éle­lemre lesz szüksége, és ah­hoz, hogy ezt előteremtse az emberiség, mit kell tennie, mert ha nem teszi, éhínség lesz. Azt Is többé-kevósbé egyértelműen meg lehet mon­dani, hogy ennek a népes­ségnek olyan lesz a korössze­tétele, amiben növekvő a munkaképes korba kerülök aránya, ezért rengeteg mun­kahelyre lesz szükség ahhoz, hogy a példátlan arányú mun­kanélküliség ne váljék fenye­gető veszéllyé. Népvándorlás Délről? — Milyen konfliktusok rej­tőznek ebben a folyamatban? — Országok és térségek válhatnak kormányozhatat- lanná, s ez destabilizálná a nemzetközi rendszert. Ezen túlmenően vannak azonban más típusú konflíktusveszé- lyek Is. A túlnépesedés, az éhség és a munkanélküliség következtében óriási tömegek vándorolhatnak a fejlődő vi­lágból a délieknél kisebb nép­sűrűségű országok felé. Ezek az országok azonban nem rendelkeznek semmi olyan érdemi eszközzel, amivel megállíthatnák a déli részekről beáramló tíz- vagy százmilliós tömeget. Ha ez bekövetkezne, olyan tömeges elégedetlen­séggel kellene számolni, amely rendszerek összeomlá­sával, a kormányok egész so­rának bukásával járhat együtt. Ám azt is el kell mondanom, hogy a jövőkutatásnak nem­csak az a feladata, hogy a ve­szélyeket vázolja fel, hanem az is, hogy megpróbálja azo­kat a potenciális konfliktusokat felvázolni, amelyek megol­dása érdekében már a jelen nemzedéknek is sürgős tenni­valói vannak. A tudománynak segítenie kell e veszélyek el­hárításában. Ilyen tervek ma csak fejlett nemzetközi együttműködéssel valósítha­tók meg, ezért a segítségbe beleértem az Egyesült Nem­zetek Szervezetének moder­nizálását, reformjának támo­gatását is. A civilizációt fenye­gető veszélyek is globálisak, a megoldásuk is csak ilyen ala­pokon lehetséges. Erre kell minden döntéshozót rádöb­benteni és cselekvésre kész­tetni. — Mindezek után Ön mi­lyennek látja a jövő képét? — A hidegháború befejez­tével azok a problémák, ame­lyek az emberiség jövőjét be­árnyékolhatják, nem szűnnek meg automatikusan. A nem­zetközi viszonyokban egyide­jűleg jelennek meg pozitív és negatív tendenciák. Ma azon­ban a feltételek megfelelnek a közös cselekvés és az össze­fogás kialakulásához. Én ezért vagyok a jövőt illetően — a világ tudósainak nagy több­ségével együtt — optimistái Joggal bízom abban, hogy az emberiség meg fogja találni az utat a közös cselekvéshez. A történelem azt igazolja, hogy az ember hosszú távon mindig reálisan cselekedett, elkerül­vén a megsemmisülését, pusztulását. Az emberiség most is megtalálja ezt az utat, amely nemcsak a fennmara­dásához vezet el, hanem egy jobb, elfogadhatóbb élethez. Számítás­technikai labor Új épületszámnyal és egy minden igényt kielé­gítő számítástechnikai la­borral bővült a Fonyódi Szakközépiskola és Szakmunkásképző Inté­zet. A több mint ötmillió fo­rintot érő berendezés ta­lán legkorszerűbb az or­szágban.

Next

/
Thumbnails
Contents