Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
1993. január 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Munkahelyek Alsóbogáton Alsóbogáton nagy számban élnek munkanélküliek. Nemrégiben két vállalkozás is beindult a településen, amely állástalanokat is alkalmaz: megalakult az Aranyszárny betéti társaság, amely húsfeldolgozással foglalkozik, s tizenkét embernek ad munkát, valamint egy autójavító és -felújító műhely tulajdonosa biztosít megélhetést négy alsóbogáénak. Egészséges ivóvíz Polányban Polányban egészséges ivóvizet szeretnének. A hálózat építését több szakaszban végzik: a múlt évi 13 milliós költségvetésből 2 millió forintot fordított kútfúrásra e kistelepülés önkormányzata, a hálózat építéséhez az idei évben kezdenek hozzá. Húszezer forint ajándékra Húszezer forintot kapott ajándékra a hetesi általános iskola a helyi önkormányzattól, s ebből az iskola tanulóit ajándékozta meg a nevelőtestület. Persze a tanárok sem maradtak „ajándék” nélkül: kézhez kapták a tizenharmadik havi bérüket. A pedagógusok már ennek is örülnek manapság, hiába jár kötelezően nekik. Vízvezeték és vastalanító Bőszénfán Munkával kezdi a 93-as évet a bőszénfai önkormányzat. Ott folytatják a vízvezeték továbbé- píttetését, ahol tavaly abbahagyták. Szintén tavaly kezdtek bele a vastalanító megépítésébe is, amelynek elkészültét ugyancsak ez évben remélik. A beruházás költsége várhatóan mintegy 3 millió forint. Tornaterem a sárdi iskolának „Sárd új és rögös utakon” címmel nemrégiben többek között a készülő új tornateremről is írtunk, megemlítve, hogy az átadására még az óévben sor kerül. Az állítottakkal ellentétben, sajnos, nem készült még el. Várhatóan azonban hamarosan sor kerül az átadására. A beruházás tízmillió forintjába kerül a falunak. A somogysárdi iskolásoknak régóta hiányzik egy tornaterem. Az iskola 176 diákjának a zsibongóban és az udvaron tartják a testnevelésórákat. Kercseliget tervei Kercseliget önkormányzata ez évben szeretne létrehozni egy faluházat a község központjában. A képviselő-testület tagjai azon is gondolkodnak, miként lehetne megoldást találni egy szeméttelep és egy szennyvíz- tároló kivitelezésére egy helyen. A kommunális hulladék elszállításának megoldása is szerepel a tervek között. Citromért a városba kell menni Nadalosi csatározás Nemrégiben nyitották meg Szennában az önkormányzati beruházásból elkészített gyógyszertárat a kultúrház könyvtárának helyén. Az Őrangyal patika, mely a kaposvári fiókpatikája, hat község betegeit látja el. „Valahogy eldöngölodünk...” Amiért lapunk képviseltette magát Nadaloson, a falu gyűlésén, az sem érdektelen: felhívták a figyelmünket arra (a forrás lényegtelen), hogy valami nagy dolog készül — akkor és ott. Ami végülis volt: a vélemények (többnyire) intelligens és egészséges kinyilvánítása, kérdések és válaszok sora. Hadd ragadjunk ki ezek közül néhány szemléleteset, hogy aztán végül — megengedve magunknak — némi tanulságot szűrjünk le mindabból, ami ott és akkor megtörtént. „Mi ezért szenvedtünk, én is küzdtem érte fiatal életem- ben!" Mondotta ezt a jelenlévő mintegy húsz nadalosi közül az idősebb generáció tagja, a beszédes Steineczné. Amiről szólt, az a falu nemrégiben 600 ezer forintból felújított kul- túrháza. Igazán szép lett, mellesleg, és a nénike Horváth Miklós polgármester mellé állva arra célzott, hogy kár lett volna az enyészetnek odaadni. Kiss Kornél a feladatok sorrendiségét kifogásolta, miszerint a temetőhöz vezető műút (egyébként az önkormányzat „választási ígérete") fontosabb lett volna, mint a felújítás. A polgármester erre elmondta: az hatszor ennyibe kerül, s amúgy, ez évben megvalósul majd. Kiss Kornél, az „ellenzék mellvédjéről” további kifogásokat emelt az utcarendezés, a szemétlerakóhely hiányosságaira vagy teljes hiáKitűnő kapcsolat alakult ki a közös körjegyzőséghez tartozó négy község, Zselickis- lak, Zselicszentpál, Simonfa és Bőszénfa között. A községek többek között közösen létesítettek már egy föld- és törmeléklerakó helyet, és fölnyára vonatkozóan. Majd ösz- szegezte is véleményét: „olyan ez a Nadalos, mint egy állatorvosi ló: minden baj megvan benne". Gondolt itt a szegénységre és a széthúzásra is. ,,Mé' gyütt ide lakni a Dráva-partról, mé' nem ment máshova lakni, ha semmi nem tetszik” — ugrott fel székéről nem igazán európai módon emelve hangját magasra egy úr. Hozzáteszem: ez a hangnem nem volt általános, és azt is meg kell jegyeznem, hogy az ellenzék ilyenkor mindig lenyelte a személyeskedés keltette ingerenciáit, türelmesen várva a csendet. Kiss Kornél, úgy érzem, építő jelleggel kérdezett, s a polgármester is kielégítően felelt meg ezekre a kérdésekre. „Nem úgy van, hogy ugrálhatunk! Avval tudunk ugrálni, amit az állam ad” — mondta Horváth Miklós. További „ellenzéki” hangok szerint a bolt kínálata gyenge, a citromért a városba kellett menni. Jó lenne az is, ha lenne végre telefon. Ők is észrevették a pozitívumokat: kellettek a segélyek. Végülis Nadaloson kitisztult, hogy a legfontosabb az információ áramlása. És itt is ugyanúgy fontos, mint a magyar parlamentben: lehet, sőt kell csatározni és küzdeni az érdekekért. Csak nehogy elvesszen a lényeg: miért is van mindez... Balassa Tamás számolták az illegális szemétlerakóhelyeket. Szintén közös beruházásban körzeti szeméttelepet és szennyvízgyűjtőt alakítottak ki 2 millió 200 ezer forintért. Lakosságarányosan járultak hozzá az üzemeltetés költségeihez. A régmúlt emlékeit az idősek őrzik. Sok faluban élnek ők, akik az évszázad elején megszülettek, egyazon helyen élték meg a két háborút, otthon maradtak a gyerekekkel és bajlódtak a háztájival, s ma egy langymeleg kályha mellett ugyanott, a homályban üldögélve emlékeznek. így békésebb. Egyetlen kapcsolatuk a külvilággal, amikor elmennek a boltba... — Mi itt születtünk mind a ketten, azóta is itt élünk — mondja a simonfai Matus Já- nosné. Két szomszédjával bevásárlásból indult éppen hazafelé, egymásba kapaszkodva óvatosan lépkednek a havas, csúszós emelkedőn. — Mesélnének valamit a falu életéről? — Itt Simonfán...? Jöjjön angyalom, itt lakik a Nagy Pityu bácsi, máj ő elmond mindent, ergye... — int egyikük. — Na várj, annyian voltak itt, mint most. Eljártunk a mezőbe, dolgoztunk, utána el köllött menni a téeszbe, ott voltunk. Van, aki otthon maradt a háztájban, na hogyan kell mondani... — mondja Matusnéi — Akkor tele volt az istálló állattal, disznók voltak, minden volt. — Amikor megalakult a té- esz, elvitték a jószágot, most is tartunk egy-kettőt, amennyit tudunk. Én annyit már nem tudok a földben dolgozni, megöregedtünk. — Nekünk nem kell a föld, mi nem kaptunk egy vasat sem, mit csináljunk vele, amit adnak? — Nézzük a tévét, rádiót hallgatunk. — A fiatalok hol jártak ösz- sze, hol is? Van, amikor elmentek a faluba, a kocsmában bál volt, szórakoztak, utcákba' társalogtak, ma ilyen nincs. — Más mint akkor, a fiatalok csak nézik a tévét meg magnóznak, elvannak otthon. Meg hát mennek, van ilyen diszkó, vagy tánc. — Gyere, Katica, te is mondj valamit a régiségről, hogy hogyan éltünk valamikor? — hívja a szomszédját Matusné. — Erdőre járnak dolgozni az emberek, a Zselic azé' ad munkát. A fiatalok bejárnak a városba, van munka nélkül is bőven. Itt nyomorgosznak. Mi is nyomorgunk. Lassan a nyugdíjból nem tudunk megélni. Drágaság van. — És a kétkulcsos áfához mit szólnak? — Mit? — Hát, tudod, drágább lesz minden... — Hiszen most is drága. Mán megkapta a Vörös, a boltos, a papírt. A kenyér 54 lesz, nem tudunk megélni már. Ve- tegetünk, kapálunk, egy kis hízó, hogy éhen ne haljunk, így valahogy eldöngölodünk. Nem megyünk mi sehova sem. Fiatalok, akik városba járnak, valahogy letolják a havat, ha már nagy — mondja Katica, Nagy Istvánné. — Semmit sem kaptunk mi karácsonykor. Hallottuk, a szomszéd községben kaptak. Amit kis nyugdíjat kapunk, abból élünk. Régebben nem volt ez a sok munkanélküli. Nem rettegett, nem idegeskedett senki, hogy majd máma dolgozok, holnap meg má nincsen munkahelyem. Akinek egészsége volt, az mindig dolgozott. Régebben jobban került minden, de ma már nem ér semmit ez a kis nyugdíj. Eljártunk dolgozni, ha betegek voltunk is. A biztosítást is felemelték meg a tévét — magyaráz Nagy Istvánné. — Azt is, azt mennyi? — Háromszáz forint! — A világon mindent... — Ruhát nem veszünk, mert nem kerül, a gyerekeknek annyit termelünk, hogy az meglegyen. Sőt, a lányom mindig hoz az apjának. Bőven elég a fiataloknak is a nehézség... Tóth Kriszta Négy falu együtt PUSZTULÁSRA ÍTÉLTETETT Sorozatos betörések Sörnyepusztán Havas tavak Teleltetik a halakat a gálos- fai-halastavakban. A téesz és egy gmk tulajdonában lévő két nagy és két kisebb mesterséges tó halállományának egy részét az ünnepek alatt értékesítették. — Manapság ugyancsak nehéz pontosan előrejelezni, hogy miként alakul a halért^- kesítés — mondta kérdésünkre dr. Vörös András. — Bár mi csak nagy tételben foglalkozunk az eladással, a piac állandó változása, előre nem látható okok nekünk is okozhatnak meglepetéseket. Ilyen helyzetet teremtettek a Horvátországból becsempészett pontyok is, de egyéb dolgok miatt is eshetnek az árak, hiúsulhatnak meg üzletek. A téli öltözékbe burkolózott táj különösen szép látványt nyújt ilyenkor. Főként a mintegy harmincöt hektáron fekvő halastavak környékén megkapó a kép, ami Gálosfa határában a szem elé tárul. A tavak hozama hektáronkénti tíz mázsa; ilyenkor a lehalászás a teleltetőkből történik. A szerencsésebb kopoltyúsok azonban továbbra is nyugodtan élvezhetik a kissé hideg iszapfürdőt a havas jégpáncél alatt.-bSörnyepusztára hetente kétszer téved a postás. Ekkor hozzák ki a táviratokat, leveleket, újságot. Van egy busz reggel és egy este. Ezzel járnak a gyerekek iskolába, a felnőttek dolgozni — már akinek van munkája. Nem újság, hogy egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a falvak, olyannyira, hogy egyik-másik nem is éli túl. Alighanem ilyen lesz a mintegy 180-as — többségében cigány — lakosú Sörnye is. A halott falunak csak' egy pontján találni némi életet, mozgolódást, és ez a bolt. Élelmiszer- és italbolt együtt, a Kaposvár és Vidéke Áfész üzemelteti. A bolton kívül már minden és mindenki rég elmenekült innét. A falusiak elmondták, nemrég felröppent a hír, miszerint az Áfész hamarosan bezárja a falu „központját”. Dr. Somoskövi Gábor, az áfész osztályvezetője elmondta, valóban minden a további üzemeltetés ellen szól: elsősorban a szinte mindennapossá vált betörések: három év alatt 17-szer törtek be a boltba, több százezer forint kárt okozva. Volt, hogy traktorral húzatták ki az ajtaját, és senki nem vette észre. Ilyen betöréssorozat az amúgyis ráfizetéses üzletnél tovább már nem viselhető el. — Felajánlottuk a bolt vezetőjének, hogy maximális kedvezménnyel bérbe adjuk neki a boltot, kértük az önkormányzatot — Sörnye a somogysárdihoz tartozik —, hogy segítsenek megoldást találni, hiába. Elképzelhetőnek tartanánk például, hogy egy vállalkozó a saját házánál alakítson ki üzletet, ahol állandóan felügyelhet az árura... Időpont még nincs, de valószínűleg hamarosan ez a falu elveszti boltját. Mint megtudtuk, nincs egyedül. Néhány másik somogyi falu is követi, szintén a veszteségesség és elsősorban a betörések magas száma miatt. Sörnyepusztán tehát már csak a csoda seg íthetne. Azonban csodáért imádkozni is csak úgy lehet, ha bemegy az ember Sárdra, mivel Sörnyé- nek már papja sincs. Nagy László
