Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-27 / 22. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. január 27., szerda Oktatók és iparosok Siófokon A Somogyi Hírlap január 9-i számának 7. oldalán cikk je­lent meg Törvényre vár a szakiskola címmel. Ebben Prohászka István, a siófoki Ipari Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója a „maszekokat" sértő módon, általánosítva nyi­latkozott. Mivel sem a cikk írója, sem Prohászka István nem érezte hiányát a korrekt, pártatlan, mindkét felet meghallgató tá­jékoztatásnak, így ennek pót­lására kérjük észrevételeink közlését. Iparosaink fölkértek és fölhatalmaztak bennünket erre. Az ipartestületünkhöz tartozó mintegy 900 iparos majd 200 szakmunkástánuló gyakorlati oktatását végzi a Prohászka István által közölt 800 tanulóból. Tehát az általa is elismerten kedvezőtlen pénzügyi szabályozás mellett is a „maszekoknál’’ sajátítja el a gyakorlatot a tanulók 25 százaléka. A hallomásra ala­pozott, általánosító, tanulófel­vételért 200 ezer forintot kérő iparosok megnevezését kér­jük Prohászka Istvántól, hogy ha van ilyen, azt kivonhassuk a tanulóképzésből. Ipartestü­letünk és a tisztességes ipa­rosok visszautasítják az álta­lánosságokban mozgó vádas­kodásokat. Az ilyen nyilatko­zatok azt sugallják az érdekelt szülőknek, hogy kétszázezer nélkül kár is elindulni oktató mestert keresni. Több, ma még oktatást vál­laló iparosunk felhatalmazott annak közlésére, miszerint a jelenlegi tanulójának fölsza­badulása után többet nem vál­lal gyakorlati oktatást. Ha ez a szemlélet uralkodóvá válik, akkor az elméleti oktatást nyújtó iskolákra sem lesz szükség. Prohászka István azt is elfelejtette megemlíteni az intézetét bemutató interjúban, hogy az ipartestületünk és az Iposz támogatásával több szakoktató, szaktanár jutott el a Német Kézműves Kamara továbbképző központjába szakismeretei gyarapítására, fölkészülve ezzel az európai követelményeknek megfelelő, emelt szintű szakképzést nyújtó Iposz-osztályok indítá­sára. Az 1992/93-as tanévben az indításra azért nem kerül­hetett sor, mert Prohászka Ist­ván — ki tudja, miért — nem merte ezt vállalni. Lehet, hogy a múlt konzerválásával ki le­het húzni nyugdíjba vonulá­sig? A jövő európai szintű szakembereit ma kell képezni ahhoz, hogy le ne késsük a csatlakozást. Ezt késleltetni bűn! Végezetül tiltakozunk a „maszek" kifejezés pejoratív használata miatt. Ezt a kifeje­zést az átkos ötvenes évek­ben egyik konferansziénk ra­gasztotta ránk. A szép magyar nyelv egy fogalom meghatá­rozására sok kifejezést ismer. A hiányos szókinccsel rendel­kezőknek ajánlom a maszek helyett a kisiparos, kiskeres­kedő, egyéni vállalkozó kifeje­zések használatát. Igali József egyéni vállalkozó a Siófok és Vidéke Iparfestület titkára A szülők panaszkodnak Intézetünknek évek óta igen jó a kapcsolata a tanulókat képező kisiparosokkal és az őket tömörítő Iposz-szal. Bi­zonyítja ezt a levélíró is, ami­kor említi, hogy négy szakta­nárunk 3-3 hetet töltött Né­metországban továbbképzé­sen. Ezért nem értem a levél hangnemét, stílusát, és azt sem. miért az újságban kér­dezik újból: „miért nem mer­tem az Iposz-osztályt 1992/93-ban indítani”. Az in­tézetünkben tartott kisiparo­sok értekezletén a levélíró je­lenlétében elmondtam már: amíg nincs megfelelően elő­készítve, a személyi, tárgyi fel­tételek nincsenek biztosítva, nem rendelkezünk engedél­lyel, nem szabad felelőtlenül beindítanunk semmilyen új képzési formát. A megvalósí­tással foglalkozunk, hiszen szakemberünk is részt vett és vesz az országos Iposz-tan- tervek kidolgozásában. Az 1993/94. évi indítás lehetősé­gének kidolgozásával a tanév elején a műszaki igazgatóhe­lyettest bíztam meg. Ami a magánkisiparosok pénzkérését illeti, nem vonom vissza az újságban leírtakat. Elnézést kérek viszont attól a sok tisztességes, becsületes kisiparostól, aki nem kér pénzt. Kiegészítem azzal, hogy ez nemcsak az autósze­relőkre, hanem más szak­mákra is vonatkozhat. Ezt bi­zonyítja több szülői értekezlet, ahol részt vettem, mint például a siófoki Széchenyi általános iskolában január 18-án meg­tartott, ahol több mint száz szülő előtt mondta el egy na­gyon elkeseredett édesanya: gyerekéből nem lehet „N" szakember, mert négy kisipa­rost is fölkeresett, akik'X ösz- szeget kértek évenként a kép­zésért. A levélíró ne tőlem kérjen neveket. A szülőktől sem fog kapni, mert ezt bizonyítani senki nem tudja. De ez akkor is igaz lehet, és a jelenségre fel kell hívni a figyelmet. Azon kell dolgoznunk közösen, hogy olyan körülmények ala­kuljanak ki (adókedvezmény, képzésialap-támogatás stb.), amelyek arra késztetik a kis­iparosokat: ők keressék fel a szülőket azért, hogy gyerekü­ket hozzá adják gyakorlati képzésre. Ami a levélíró ve­lem kapcsolatos személyes­kedését illeti, figyelmen kívül hagyom, mert az a levélírót minősíti. Prohászka István igazgató Kaposvár pénze Rövid időn belül másodszor olvasok „szegény” anyagi gondokkal küzködő kaposvári költségvetésünkről. Tele van ellentmondással. Befagyasz­tották az intézményi támoga­tást, ami eddig is csekély volt. Ennek a társadalomnak nincs szüksége felnövekvő, értel­mes fiatalokra? Akkor kik fog­ják az önök nyugdíját kiter­melni, hölgyeim, uraim? Vagy szerencsétlen szülőkre rá­kényszerítik a tízosztályos ál­talános iskolát, s minden ter­het a szülő vállal? Két példa: harmadikos gyermekem angol könyve majd 500 forint volt, s úgy hallottam, lesz olyan első osztály, ahol az olvasókönyv 600 forint lesz. Ez az érem egyik oldala. A másik: hitelt veszünk fel. Tes­sék mondani, mire? Ennyi pénz az életben soha nem folyt be az önkormányzatok­hoz és az államhoz. Mégis meg lehetett élni tisztességes munkával. Most semmire nincs pénz: a város rendelőin­tézete koszos és kopott. Az iskolák elhanyagoltak, illetve elhagyatottak. (Csak saját, jó gazdaságpolitikájukra számít­hatnak, holott az oktatás, ne­velés lenne a legfőbb felada­tuk!) A vállalkozókat a végletekig kizsákmányolják. Hol a sok pénz, uraim?! Ezzel szemben új piac- és vásárterületet akarnak létesíteni. Miért? Azért, mert amit a múlt rend­szerben kigondoltak, mind rossz? Mi a garancia, hogy Önök mindenhatók? Két év múlva, önök után új elképze­lések, újabb hatalmas kiadá­sok nehezednek majd ránk? így a világ pénze elfogy majd, s egyszer nem lehet az átkos negyven évre fogni mindent. Visszatérek az új vásárterü­letre. Gondoltak-e arra, hogy sárban, hóban vagy szeles, poros időben hogyan árusít­hatnak ott kereskedők? Hogy ad-e árnyat egyetlen fa is a 40 fokos melegben? Hogy a ka­posvári kereskedőknek joga legyen megválasztani, hol akarnak árusítani (jó példa Fonyód és Marcali) — előnyük legyen a vidékiekkel szem­ben? Egyébként elképesztő az öt­let! A Cseri parkban alig fért el a vásár, ezen a helyen majd sikerül rendet rakni? És még egy: a Cseri park a vásárok előtt sem volt sem szebb, sem csúnyább, viszont akkora hasznot hozott a városnak, hogy öt ilyen parkot lehetett volna már építeni az árán. Egy okos ötlet már kihelyezte a használtcikk-piacot a prérire. Tessék megnézni és meghall­gatni az ottani pavilontulajdo­nosokat! A város pedig azt érte el, hogy piaci napokon nagyobb az iparcikkárusítás a vásárcsarnokban, mint bárhol. Igazuk van: ott kell árusí­tani, ahol a vevő van. Meg­jegyzem: az állomással szem­közti (volt lengyel piac) tér tényleg „színvonalas” parkoló lett. Gratulálok a szavát hal­lató MDF-nek! Jó lenne tudomásul venni, hogy pénzt akkor lehet elvenni a néptől, ha hagyják őket dol­gozni, és nem hatalmi eszkö­zökkel tartják kordában. Ennyi hatósági ember sohasem kó­szált a vásárokban sem, mint manapság. Közben a jól is­mert „társulat” tömött szaty­rokkal tér haza — fizetés nél­kül. Akkor, a segítségkiáltá­soknál nincs felelet. (A zsebe- sekről, más bandákról van szó.) Másik jó tanácsom: „Ad­dig nyújtózkodj, amíg a taka­ród ér!” Ne a hiteleket szapo­rítsuk, ne is a Kossuth tér testvérvárosainkat jelző tábláit (ugyanakkor karácsonyra a szégyen karácsonyfáját állít­ják fel — elképesztően ízléste­lenül és szegényen), hanem a meglévő pénzből a fontosakat fedezni. Nem ötletekben kell túlszárnyalni az elődöket, ha­nem jó gazdaságpolitikával. Aztán ha eljön az ideje, mege­reszthetjük a nadrágszíjat. Vízhányóné Fonyó Irén a teljes cím a szerkesztőségben Szentmihályhegy útja A közelmúltban többször jártam Őrtilos-Szentmihályhe- gyen. Aki még nem volt ezen a vidéken, az bizonyára nem tudja, hogy Délnyugat-Dunán- túl egyik legszebb fekvésű kis­településéről van szó, amely az utóbbi időben egyre köz­kedveltebb hellyé vált a gaz­dálkodni, kirándulni, pihenni, üdülni szándékozók számára. Többszöri ottjártamkor egyre bosszantóbbá vált számomra a szentmihályhegyi belső főút minősége, sőt rossz paramé­tereinél fogva szinte már nem is nevezhető útnak. A község­jelző táblánál — ha jól emlék­szem — egy bukkanóveszélyt jelző kresztábla felhívja ugyan a gépjárművezetők figelmét, itt azonban már nem bukka- nókról van szó; 30 km/órás sebességnél lehetetlen gyorsabban közlekedni, mert annak vagy a gépkocsi, vagy a vezetője látja a kárát. Gon­dolom, hogy a közút tulajdo­nosai, kezelői tudnak e prob­lémáról, azonban annak érde­kében, hogy az ott élő vagy oda érkező embereknek jobb útjuk legyen, semmit nem tet­tek. A probléma megoldása nem lehet pénzkérdés. Egy telepü­lés főútjának totális tönkreme­neteléről van szó. Észrevéte­lem megírását nemcsak a szentmihályhegyi lakosok ér­deke motiválta, hanem az egyre több ide érkező kirándu­lóé, turistáé is, aki felfedezte ezt a szép vidéket. Javaslom a kirándulást, panorámát, hor­gászatot kedvelőknek: keres­sék fel Őrtílos-Szentmihály- hegyet és vidékét. Remélem, hogy felhívásomnak a közút fenntartói is eleget tesznek — nemcsak kirándulási célból. Ferencz József Csurgó Késik az Apeh a visszatérítéssel Múlt év szeptembereben az Apeh Somogy Megyei Igazga­tósága adófolyószámla-kivo­natot küldött a számomra, mely szerint 1991. január 1. és 1992. március 31-ig terjedő időszakra az adómat 10 688 forinttal fizettem túl. Türelmesen vártam, hogy majd visszafizetik ezt az ösz- szeget. Mivel novemberig nem érkezett meg a pénz, személyesen kerestem fel a kaposvári hivatalt, ahol azt ígérték, hamarosan utalják. Január elejéig vártam. Akkor újra felkerestem őket, de szinte szóba sem álltak velem: a pénzt azóta sem küldték meg. Ha én tartoznék az Apeh-nek, vajon mit tettek volna? Kamatostól hajtották volna be rajtam az összeget — napokon belül! Lendvai Elemér Siófok, Irinyi u. 3. Nem ismerik a rendeletet Január 13-án hat évnél idő­sebb gépkocsit hoztam kül­földről. Január 9-étől érvényes rendelet van arról, hogy hat évnél idősebb gépkocsit az autotelügyelet engeoeiyével lehet üzembe helyezni, enél- kul a kocsit nem vámkezelik. A kaposvári autofeiugyelet- töl kertem az engeoelvt. ők azonban nem tudtak a rende­let végrehajtásáról. Miért hoz­ták ezt a rendeletet, ha nincs kidolgozva a gépkocsik felül­vizsgálatának a formája. Vagy ha kidolgozták, miért nem tá­jékoztattak erről az autótelü- gyeletet9 Gyuricza József órokkoppany, Bajcsy-Zs. u. 21. A zágrábi antennáért Pár évvel ezelőtt Kaposvá­ron jól lehetett fogni az osztrák és a zágrábi televízió adását. Amióta a helyi erősítőket üzembe helyezték, sajnos, az említett adások gyakran zava­rossá. élvezhetetlenné válnak. Többször szóitam emiatt a pécsi zavarelhárítóknak ok azonban elzárkóztak azzal az indokkal :sak akkor önnek ha a magyar adások veteie- ben van zavar. Ismereteim szerint van egy egyezmény a világ oszágai között, mely sze­rint nem sugároznak ugyan­azon a frekvenciasávon, hogy ne zavarják egymás adását. Úgy tapasztalom, ez az egyezmény nálunk csak papí­ron van meg. Ugyanis ha a magyar adások megszűnnek, a horvát és osztrák adók mű­sora jó minőségben vehető Szakemberek szerint egy­szerű beállítás dolga az «gesz. Ha a magyar allam ala­tta a ra nezve is kötelező egyezményt, akkor miért nem tartja be? A mi televíziós prog­ramunk csapnivalóan rossz. Tele van reklámmal, köztük jó pár gusztustalan, a nézők nagy többségét nem érdekli, főleg nem étkezési időben. Az osztrák és horvát televíziók ienyegesen ]Obb, szórakozta­tóbb műsort adnak Főleg a hí- etkben előbb áthatok az esemenyeK No. meg a nyelv­gyakorlás sem elhanyagol­ható. A régi rendszerben volt divat a szomszéd államok adásainak zavarása. Nem hi­szem, hogy nagy munkába kerülne egyes adók zavará­sának megszüntetése. A mi pénzünből működnek a televí­ziók, ezért joggal elvárható, hogy egyrészt tartsák be azt. amit aláírtak másreszt bizto­sítsák az adók normális vete­knek iphptóseget Thurzo László építészmérnök Kaposvár. Géza u. 62

Next

/
Thumbnails
Contents