Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-27 / 22. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1993. január 27., szerda Oktatók és iparosok Siófokon A Somogyi Hírlap január 9-i számának 7. oldalán cikk jelent meg Törvényre vár a szakiskola címmel. Ebben Prohászka István, a siófoki Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója a „maszekokat" sértő módon, általánosítva nyilatkozott. Mivel sem a cikk írója, sem Prohászka István nem érezte hiányát a korrekt, pártatlan, mindkét felet meghallgató tájékoztatásnak, így ennek pótlására kérjük észrevételeink közlését. Iparosaink fölkértek és fölhatalmaztak bennünket erre. Az ipartestületünkhöz tartozó mintegy 900 iparos majd 200 szakmunkástánuló gyakorlati oktatását végzi a Prohászka István által közölt 800 tanulóból. Tehát az általa is elismerten kedvezőtlen pénzügyi szabályozás mellett is a „maszekoknál’’ sajátítja el a gyakorlatot a tanulók 25 százaléka. A hallomásra alapozott, általánosító, tanulófelvételért 200 ezer forintot kérő iparosok megnevezését kérjük Prohászka Istvántól, hogy ha van ilyen, azt kivonhassuk a tanulóképzésből. Ipartestületünk és a tisztességes iparosok visszautasítják az általánosságokban mozgó vádaskodásokat. Az ilyen nyilatkozatok azt sugallják az érdekelt szülőknek, hogy kétszázezer nélkül kár is elindulni oktató mestert keresni. Több, ma még oktatást vállaló iparosunk felhatalmazott annak közlésére, miszerint a jelenlegi tanulójának fölszabadulása után többet nem vállal gyakorlati oktatást. Ha ez a szemlélet uralkodóvá válik, akkor az elméleti oktatást nyújtó iskolákra sem lesz szükség. Prohászka István azt is elfelejtette megemlíteni az intézetét bemutató interjúban, hogy az ipartestületünk és az Iposz támogatásával több szakoktató, szaktanár jutott el a Német Kézműves Kamara továbbképző központjába szakismeretei gyarapítására, fölkészülve ezzel az európai követelményeknek megfelelő, emelt szintű szakképzést nyújtó Iposz-osztályok indítására. Az 1992/93-as tanévben az indításra azért nem kerülhetett sor, mert Prohászka István — ki tudja, miért — nem merte ezt vállalni. Lehet, hogy a múlt konzerválásával ki lehet húzni nyugdíjba vonulásig? A jövő európai szintű szakembereit ma kell képezni ahhoz, hogy le ne késsük a csatlakozást. Ezt késleltetni bűn! Végezetül tiltakozunk a „maszek" kifejezés pejoratív használata miatt. Ezt a kifejezést az átkos ötvenes években egyik konferansziénk ragasztotta ránk. A szép magyar nyelv egy fogalom meghatározására sok kifejezést ismer. A hiányos szókinccsel rendelkezőknek ajánlom a maszek helyett a kisiparos, kiskereskedő, egyéni vállalkozó kifejezések használatát. Igali József egyéni vállalkozó a Siófok és Vidéke Iparfestület titkára A szülők panaszkodnak Intézetünknek évek óta igen jó a kapcsolata a tanulókat képező kisiparosokkal és az őket tömörítő Iposz-szal. Bizonyítja ezt a levélíró is, amikor említi, hogy négy szaktanárunk 3-3 hetet töltött Németországban továbbképzésen. Ezért nem értem a levél hangnemét, stílusát, és azt sem. miért az újságban kérdezik újból: „miért nem mertem az Iposz-osztályt 1992/93-ban indítani”. Az intézetünkben tartott kisiparosok értekezletén a levélíró jelenlétében elmondtam már: amíg nincs megfelelően előkészítve, a személyi, tárgyi feltételek nincsenek biztosítva, nem rendelkezünk engedéllyel, nem szabad felelőtlenül beindítanunk semmilyen új képzési formát. A megvalósítással foglalkozunk, hiszen szakemberünk is részt vett és vesz az országos Iposz-tan- tervek kidolgozásában. Az 1993/94. évi indítás lehetőségének kidolgozásával a tanév elején a műszaki igazgatóhelyettest bíztam meg. Ami a magánkisiparosok pénzkérését illeti, nem vonom vissza az újságban leírtakat. Elnézést kérek viszont attól a sok tisztességes, becsületes kisiparostól, aki nem kér pénzt. Kiegészítem azzal, hogy ez nemcsak az autószerelőkre, hanem más szakmákra is vonatkozhat. Ezt bizonyítja több szülői értekezlet, ahol részt vettem, mint például a siófoki Széchenyi általános iskolában január 18-án megtartott, ahol több mint száz szülő előtt mondta el egy nagyon elkeseredett édesanya: gyerekéből nem lehet „N" szakember, mert négy kisiparost is fölkeresett, akik'X ösz- szeget kértek évenként a képzésért. A levélíró ne tőlem kérjen neveket. A szülőktől sem fog kapni, mert ezt bizonyítani senki nem tudja. De ez akkor is igaz lehet, és a jelenségre fel kell hívni a figyelmet. Azon kell dolgoznunk közösen, hogy olyan körülmények alakuljanak ki (adókedvezmény, képzésialap-támogatás stb.), amelyek arra késztetik a kisiparosokat: ők keressék fel a szülőket azért, hogy gyereküket hozzá adják gyakorlati képzésre. Ami a levélíró velem kapcsolatos személyeskedését illeti, figyelmen kívül hagyom, mert az a levélírót minősíti. Prohászka István igazgató Kaposvár pénze Rövid időn belül másodszor olvasok „szegény” anyagi gondokkal küzködő kaposvári költségvetésünkről. Tele van ellentmondással. Befagyasztották az intézményi támogatást, ami eddig is csekély volt. Ennek a társadalomnak nincs szüksége felnövekvő, értelmes fiatalokra? Akkor kik fogják az önök nyugdíját kitermelni, hölgyeim, uraim? Vagy szerencsétlen szülőkre rákényszerítik a tízosztályos általános iskolát, s minden terhet a szülő vállal? Két példa: harmadikos gyermekem angol könyve majd 500 forint volt, s úgy hallottam, lesz olyan első osztály, ahol az olvasókönyv 600 forint lesz. Ez az érem egyik oldala. A másik: hitelt veszünk fel. Tessék mondani, mire? Ennyi pénz az életben soha nem folyt be az önkormányzatokhoz és az államhoz. Mégis meg lehetett élni tisztességes munkával. Most semmire nincs pénz: a város rendelőintézete koszos és kopott. Az iskolák elhanyagoltak, illetve elhagyatottak. (Csak saját, jó gazdaságpolitikájukra számíthatnak, holott az oktatás, nevelés lenne a legfőbb feladatuk!) A vállalkozókat a végletekig kizsákmányolják. Hol a sok pénz, uraim?! Ezzel szemben új piac- és vásárterületet akarnak létesíteni. Miért? Azért, mert amit a múlt rendszerben kigondoltak, mind rossz? Mi a garancia, hogy Önök mindenhatók? Két év múlva, önök után új elképzelések, újabb hatalmas kiadások nehezednek majd ránk? így a világ pénze elfogy majd, s egyszer nem lehet az átkos negyven évre fogni mindent. Visszatérek az új vásárterületre. Gondoltak-e arra, hogy sárban, hóban vagy szeles, poros időben hogyan árusíthatnak ott kereskedők? Hogy ad-e árnyat egyetlen fa is a 40 fokos melegben? Hogy a kaposvári kereskedőknek joga legyen megválasztani, hol akarnak árusítani (jó példa Fonyód és Marcali) — előnyük legyen a vidékiekkel szemben? Egyébként elképesztő az ötlet! A Cseri parkban alig fért el a vásár, ezen a helyen majd sikerül rendet rakni? És még egy: a Cseri park a vásárok előtt sem volt sem szebb, sem csúnyább, viszont akkora hasznot hozott a városnak, hogy öt ilyen parkot lehetett volna már építeni az árán. Egy okos ötlet már kihelyezte a használtcikk-piacot a prérire. Tessék megnézni és meghallgatni az ottani pavilontulajdonosokat! A város pedig azt érte el, hogy piaci napokon nagyobb az iparcikkárusítás a vásárcsarnokban, mint bárhol. Igazuk van: ott kell árusítani, ahol a vevő van. Megjegyzem: az állomással szemközti (volt lengyel piac) tér tényleg „színvonalas” parkoló lett. Gratulálok a szavát hallató MDF-nek! Jó lenne tudomásul venni, hogy pénzt akkor lehet elvenni a néptől, ha hagyják őket dolgozni, és nem hatalmi eszközökkel tartják kordában. Ennyi hatósági ember sohasem kószált a vásárokban sem, mint manapság. Közben a jól ismert „társulat” tömött szatyrokkal tér haza — fizetés nélkül. Akkor, a segítségkiáltásoknál nincs felelet. (A zsebe- sekről, más bandákról van szó.) Másik jó tanácsom: „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!” Ne a hiteleket szaporítsuk, ne is a Kossuth tér testvérvárosainkat jelző tábláit (ugyanakkor karácsonyra a szégyen karácsonyfáját állítják fel — elképesztően ízléstelenül és szegényen), hanem a meglévő pénzből a fontosakat fedezni. Nem ötletekben kell túlszárnyalni az elődöket, hanem jó gazdaságpolitikával. Aztán ha eljön az ideje, megereszthetjük a nadrágszíjat. Vízhányóné Fonyó Irén a teljes cím a szerkesztőségben Szentmihályhegy útja A közelmúltban többször jártam Őrtilos-Szentmihályhe- gyen. Aki még nem volt ezen a vidéken, az bizonyára nem tudja, hogy Délnyugat-Dunán- túl egyik legszebb fekvésű kistelepüléséről van szó, amely az utóbbi időben egyre közkedveltebb hellyé vált a gazdálkodni, kirándulni, pihenni, üdülni szándékozók számára. Többszöri ottjártamkor egyre bosszantóbbá vált számomra a szentmihályhegyi belső főút minősége, sőt rossz paramétereinél fogva szinte már nem is nevezhető útnak. A községjelző táblánál — ha jól emlékszem — egy bukkanóveszélyt jelző kresztábla felhívja ugyan a gépjárművezetők figelmét, itt azonban már nem bukka- nókról van szó; 30 km/órás sebességnél lehetetlen gyorsabban közlekedni, mert annak vagy a gépkocsi, vagy a vezetője látja a kárát. Gondolom, hogy a közút tulajdonosai, kezelői tudnak e problémáról, azonban annak érdekében, hogy az ott élő vagy oda érkező embereknek jobb útjuk legyen, semmit nem tettek. A probléma megoldása nem lehet pénzkérdés. Egy település főútjának totális tönkremeneteléről van szó. Észrevételem megírását nemcsak a szentmihályhegyi lakosok érdeke motiválta, hanem az egyre több ide érkező kirándulóé, turistáé is, aki felfedezte ezt a szép vidéket. Javaslom a kirándulást, panorámát, horgászatot kedvelőknek: keressék fel Őrtílos-Szentmihály- hegyet és vidékét. Remélem, hogy felhívásomnak a közút fenntartói is eleget tesznek — nemcsak kirándulási célból. Ferencz József Csurgó Késik az Apeh a visszatérítéssel Múlt év szeptembereben az Apeh Somogy Megyei Igazgatósága adófolyószámla-kivonatot küldött a számomra, mely szerint 1991. január 1. és 1992. március 31-ig terjedő időszakra az adómat 10 688 forinttal fizettem túl. Türelmesen vártam, hogy majd visszafizetik ezt az ösz- szeget. Mivel novemberig nem érkezett meg a pénz, személyesen kerestem fel a kaposvári hivatalt, ahol azt ígérték, hamarosan utalják. Január elejéig vártam. Akkor újra felkerestem őket, de szinte szóba sem álltak velem: a pénzt azóta sem küldték meg. Ha én tartoznék az Apeh-nek, vajon mit tettek volna? Kamatostól hajtották volna be rajtam az összeget — napokon belül! Lendvai Elemér Siófok, Irinyi u. 3. Nem ismerik a rendeletet Január 13-án hat évnél idősebb gépkocsit hoztam külföldről. Január 9-étől érvényes rendelet van arról, hogy hat évnél idősebb gépkocsit az autotelügyelet engeoeiyével lehet üzembe helyezni, enél- kul a kocsit nem vámkezelik. A kaposvári autofeiugyelet- töl kertem az engeoelvt. ők azonban nem tudtak a rendelet végrehajtásáról. Miért hozták ezt a rendeletet, ha nincs kidolgozva a gépkocsik felülvizsgálatának a formája. Vagy ha kidolgozták, miért nem tájékoztattak erről az autótelü- gyeletet9 Gyuricza József órokkoppany, Bajcsy-Zs. u. 21. A zágrábi antennáért Pár évvel ezelőtt Kaposváron jól lehetett fogni az osztrák és a zágrábi televízió adását. Amióta a helyi erősítőket üzembe helyezték, sajnos, az említett adások gyakran zavarossá. élvezhetetlenné válnak. Többször szóitam emiatt a pécsi zavarelhárítóknak ok azonban elzárkóztak azzal az indokkal :sak akkor önnek ha a magyar adások veteie- ben van zavar. Ismereteim szerint van egy egyezmény a világ oszágai között, mely szerint nem sugároznak ugyanazon a frekvenciasávon, hogy ne zavarják egymás adását. Úgy tapasztalom, ez az egyezmény nálunk csak papíron van meg. Ugyanis ha a magyar adások megszűnnek, a horvát és osztrák adók műsora jó minőségben vehető Szakemberek szerint egyszerű beállítás dolga az «gesz. Ha a magyar allam alatta a ra nezve is kötelező egyezményt, akkor miért nem tartja be? A mi televíziós programunk csapnivalóan rossz. Tele van reklámmal, köztük jó pár gusztustalan, a nézők nagy többségét nem érdekli, főleg nem étkezési időben. Az osztrák és horvát televíziók ienyegesen ]Obb, szórakoztatóbb műsort adnak Főleg a hí- etkben előbb áthatok az esemenyeK No. meg a nyelvgyakorlás sem elhanyagolható. A régi rendszerben volt divat a szomszéd államok adásainak zavarása. Nem hiszem, hogy nagy munkába kerülne egyes adók zavarásának megszüntetése. A mi pénzünből működnek a televíziók, ezért joggal elvárható, hogy egyrészt tartsák be azt. amit aláírtak másreszt biztosítsák az adók normális veteknek iphptóseget Thurzo László építészmérnök Kaposvár. Géza u. 62
