Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-20 / 16. szám

1993. január 20., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Babgulyás a kanlegényeknek A turistaház jó évet zár Az épület átalakítása 1,3 millió forintba került Kereskedőház Büssüben Meggondolják az emberek, hogy mit vegyenek” Csökkenő terhek három községben Nem növelik tovább az idén a helyi adókat Mosdóson és Kercseligeten — így döntöttek a két község képviselőtestüle­tei. Nagyberkiben pedig arról határoztak, hogy eltörlik a te­lek adót, s kisebb, és igazsá­gosabb teherelosztást előse­gítő kommunális adót vetnek ki. Mozigondok Somogybán Huszonhat somogyi telepü­lésen működik jelenleg mozi. Kizárólag a helyi önkormány­zatok működtetésében. Ők már megértették, hogy bár működtetésük továbbra sem gazdaságos, a fiatalság meg­tartásához szükség van a mo­zik létére is. így gondolkodnak többek között Igái elöljárói is, itt nyár óta működik újra a mozi. Vízhálózat­fejlesztés támogatással Az igali önkormányzat már tavaly megpályáztatta a köz­ség tervezett vízhálózat-fej­lesztési programját. Ebben az évben azonban ezt ismételten meg kell tenni. Attól függ, sike­rül-e még az idén elkezdeni a munkát, hogy időben megtud­ják-e a pályázat eredményét. Az igali vízhálózat fejlesztését mintegy 62-65 millió forintos költséggel (ennek 40 száza­léka lenne az állami céltámo­gatás) három évre ütemezik be. A tervek szerint két tározó medencét építenek, egyet a község belterületén, egyet pedig a benzinkútnál. A teljes vízhálózat-fejlesztés azt je­lenti, hogy Igái valamennyi ut­cája (a fürdő területe is, itt egyeztettek a fürdőfejlesztési programmal) megkapná a ve­zetékes vizet. A következő két évre ütemezik be Igáiban a szennyvízhálózat és a sze­méttelep kialakítását. A tervek már elkészültek. Segítőkész fiatalok Egyre több község dicse­kedhet lelkes fiatalokkal. Igái­ban például kisebb csoport verbuválódott a művelődési ház és a népművelő köré. Se­gítségükkel születik újjá a he­lyi ifjúsági klub is, egyelőre mintegy harminc fiatal részvé­telével. A cél közösségekbe szervezni a fiatalokat, s szín­vonalas szórakozást nyújtani a közösségeiknek. Aláírásgyűjtés az orvos mellett A gamási polgárok aláírás- gyűjtést kezdeményeztek az orvos mellett, mivel a polgár- mester — egyelőre nem tudni mi okból — fel kívárlja bontani szerződését. Mint megtudtuk, az állampolgári kezdeménye­zést sokan támogatják a falu­ban; a településen élők nagy része aláírásával igazolta: szeretné, ha maradna az or­vos. Fehér épület a dombolda­lon, s alatta a falu. Körülötte gyönyörű vidék. Az épület tu­ristaház, a falu Simonfa. A lát­vány élmény, s nem is kerül sokba. A kispénzű turista is szállásra talál a simonfai Me­teor turistaházban. Bakonyi János egy sze­mélyben a turistaház vezetője és a fenntartó Meteor Termé­szetvédelmi Egyesület elnöke. Elmondta: jó évet zártak, s egyre népszerűbb a turista- ház, idén a bevétel 240 ezer forint volt. Ehhez a bevételhez nem kis forgalom kellett, hi­szen a szállás diákoknak mindössze 100 forint, másnak 150. A szilveszterre Fehérvár­ról bérelték ki a házat, s 93-ra már két német csoport jelezte érkeztét. Nemrégiben készült el az új épület, s így tovább nőtt a tu­ristaház befogadóképessége. Az egykori családi ház átalakí­tása 1,3 miirió forintba került, s december óta új 5-10-12 ágyas, fűthető zuhanyzós szobák várják a nyugalmat kedvelőket. Persze a gond itt sem ke­vés: a diákok, a turisták job­ban is vigyázhatnának a ház berendezésére. A régi épület felújításása el­kerülhetetlen: 1993-ban sze­retnék elvégezni a teljes felújí­tást. A jelenlegi 26 ágyas szobát 4-6 ágyas szobákká alakítják át. A jelenlegi turistaház egyébként több mint 40 sze­mélyt képes befogadni. A turistaház-vezetőt ke­resve a falusiaktól érdeklőd­tünk s tőlük sok jót hallottuk róla. Hogy Bakonyi János igazi lokálpatrióta. Hogy mi­lyen sokat tesz a faluért. Ott- jártunkkor épp a simonfai kan­legények társaságának Já­nos- és István-napi vacsoráját készítette elő. Babgulyás ké­szült javában. Elmondta, sok mindent ter­vez jövőre is: a falu időseinek több rendezvényt, egy cser­készcsoportot is szeretne összehozni, s felújítani a cser­késztábori miséket. — Pályázatot szeretnénk ki­írni diákcsoportoknak. Kapnak itt egy kertet, ahol maguknak termelhetnék meg a zöldsé­get, gyümölcsöt, így tanulva a föld művelését. A falu csinosítása is szívü­gye. Havonta takarítási, sze­métszedő akciót szervez, s mint mondja, még néhány díszfa is jól mutatna a falu ut­cáin. Nagy László Igái eladta a fürdőt Teljes rekonstrukció 50-80 millió forintos beruházással Az igali fürdő messze föl­dön híres felüdülési-gyógyá­szati lehetőség az erre vágyó embereknek; többségében külföldről érkezett vendégek jönnek ide. Az intézmény mára ugyan­csak leromlott állapotba ke­rült, s teljes rekonstrukciójára — anyagi források hiányában — a község még csak nem is gondolhatott. Az év végén megszületett a megoldás: Igái eladta a fürdőt. A vevő a Comark kft, amely- lyel az önkormányzat — hosszú tárgyalássorozat eredményeként — december 18-án ült asztalhoz, hogy megkössék a szerződést. Eb­ben benne foglaltatik, hogy az önkormányzat, az eddigi tu­lajdonos átruházza a fürdő te­rületét a Comark kft-re, a föl­dhasználati és az üzemelte­tési jogot az intézmény egész területén biztosítja részére. Az új tulajdonos úgy tervezi, hogy a szezon kezdetére részben elkészül a fürdő tel­jes körű rekonstrukciós mun­káival; ez előreláthatóan mintegy 50-80 millió forintba kerül majd! Ezt követően egyéb beruházásokat is ter­veznek. B. T. A településeken, főképp a kisközségekben egyre nehe­zebben tudnak talpon maradni az élelmiszerboltok. Büssü­ben két áfész-bolt is működik, s — honnan az ötlet? — egy kft kereskedőházat nyitott a mintegy hatszáz lelket szám­láló településen. A Numero Unó kereskedőházat egy bu­dapesti kft alakította ki, élelmi­szereket és vegyi árukat kínál a helyi lakosoknak. A decem­berben nyílt üzlet vezetője, Kovács Lászlóné már 30 éve dolgozik kereskedőként, nyolc évig az egyik helyi áfész-boltot vezette. Ottjártunkkor éppen az átárazást végezték. — Mostanság az emberek meggondolják, hogy mit ve­gyenek — fogad az üzlet ve­zetője. — Ünnepekkor még elmentek a dezodorok, a drá­gább dolgok. Régóta keres­kedem, de most már képte­lenség követni az árváltozá­sokat. Valamikor minden egy­szerű volt, tudtam, hogy 9,60-ba kerül a cukor — régen volt —, s annyi volt két év múl­tán is. Ha álmomból felkeltet­tek, akkor is tudtam, minek mennyi az ára. Most meg? — Bejött a kétkulcsos áfa, lassan megfizethetetlen min­így múlik el a világ dicső­sége, mondhatnánk. S mivé válnak az egykori jelképek, kérdezhetnénk. Volt már vil­lanyoszlopon magasztosabb jelkép is, de — mint utóbb ki­derült — hasznosabb nem­igen annál a zászlófélénél, amit a minap láttunk Kisgya- lánban. A színe ugyan meg­közelítőleg hasonló volt az egykori május elsejéken vil­lanyoszlopokra tűzötte, s jel­zésértékét sem veszítette el, jeleznivalója azonban alapo­san megváltozott. — Az inszeminátornak tet­tem ki — árulja el érdeklődé­sünkre Szabó József kisgya- láni sertésnevelő —, hogy be­jöjjön mihozzánk is, a mester­séges megtermékenyítés vé­gett. Mint mondja, az inszeminá- tor 20 község kocáit látja el, s Kisgyalánba épp aznapra ígérte jövetelét. Szabó úr disznai mindenesetre már na­gyon „várták”. — Egy disznóm — imigyen mondja — már „búg", s további négy is hama­rosan megkezdi. Azt túlzás lenne állítani, hogy urasan élnek a disznó­tartásból. den. A falun élőknek is egyre nehezebb, s minél drágább volt valami, most az áfa jól megdobja. Nemcsak nekünk, kereskedőknek nehéz, hanem az embereknek is. Persze azért vannak olyanok, akiknek mindegy; lehet akármilyen drága az ital, megisszák, ak­kor is, ha a családnak nem jut kenyérre sem. A cigányok a cigarettát okvetlenül megve­szik, az mindennél előrébb- való. A boltban lehet válogatni az áruk között, bőséges a kí­nálat. — Leginkább csak az alap­vető élelmiszereket keresik — mondja Kovács Lászlóné —. Az időseknek már csak kevés élelmiszerre futja a kicsi nyugdíjukból. Egy liter tej most 36 forint. Megdöbbentő, hogy egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy megve­gyék. Iparkodik mindenki, hogy a maga szükségletére megtermelje, amit lehet. Egy-két állat, a kert... Hitelt persze nem tudok adni; addig sem adtam, amíg az áfésznél voltam, tudják az emberek, hogy most sem ad­hatok. Képtelenség, ami itt van; ha tehetném, már most nyugdíjba mennék... T. K. — Panaszra sincs azonban okunk: eddig már vagy ötven disznót eladtunk, s huszon­nyolc malacunk van még. Föl­neveljük őket szépen. Nem­csak disznókkal foglalkozunk ám, nagy a gazdaság... Valóban nem kicsi. Kiderül, hogy a malacokon kívül tehe­neket is tartanak. Föld is van, s az udvarban kistraktor áll az Aro mellett. — A feleségemmel mind a ketten nyugdíjasok vagyunk. Ha nem lenne ekkora a ház­táji, bizony, nem nagyon bír­nánk fönnmaradni. Azonban fiatalabbak nem leszünk már, ekkora munkát nem bírunk magunkban. Jó ideje, hogy az egyik fi­unkkal és a családjával csinál­juk együtt. Nekik sem árt egy kis mellékjövedelem. Építkez­nek, itt a közvetlen szom­szédban. Öregségünkre lega­lább ránk néznek, megtakarí­tanak majd. Szívesen találkoztunk volna az inszeminátorral is, ám to- vábbindulásunkkor még min­dig nem tűnt föl a „búgató”. A kisgyaláni disznótartók kocái várhattak tovább. N. L. „BUGATORAy VARVA Kisgyaláni disznótartók „Ha nem lenne ekkora a háztáji, nem bírnánk fönnmaradni” — mondja Szabó József Emlék a II. világháború böszénfai áldozatainak és hősei­nek. Ez olvasható azon a emlékművön, amit a község ka­tolikus temploma előtt állítottak fel, a templom fennállá­sának 89. évében.

Next

/
Thumbnails
Contents