Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1993. január 4., hétfő Modern „kincskeresők” Szántóföldön a „kincskeresők” Nem robbanószerkezeteket, hanem régi pénzeket, fém használati és dísztárgyakat keresnek a modern technikával HOGYAN GAZDÁLKODJON A CSALAD? (I.) / Építeni csak a biztosra lehet Tovább növekszik a munkanélküliség Mérséklődött a munkanélkü­liek számának emelkedése Fejér megyében: a múlt év első felében 53,7 százalékkal nőtt az állásukat elhagyni kényszerülők száma, a máso­dik félévben csak 20,5 száza­lékkal. Ennek ellenére a mun­kanélküliségi ráta még mindig magasabb az országos átlag­nál, s elérte a 11,9 százalékot. Az Idei esztendő első heteiben pedig újabb 1000-1100 dolgo­zótól kénytelenek megválni a megye vállalatai. Szerkezetátalakítás az iparban 1992 az ipari szerkezetáta­lakításban sikerév volt — je­lentette ki Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter, s arra utalt, hogy ebben az évben kezdődött meg a Suzuki*és az Opel gyártása, Székesfehér­váron letelepült a Ford, s Győrbe pedig „megérkezett” az Audi. Miskolcon az olasz kormánnyal kötött megállapo­dás értelmében megkezdődött egy 20 milliárd forintos beru­házás: egy alumíniumfeldol­gozó üzem létrehozása. Az építőiparban befejeződött az átalakulás; a korábbi mamut­cégek helyett 6500 kisebb, de hatékonyan dolgozó szer­vezet jött létre. Közép-dunántúli Universitas Elérhető közelségbe került a Közép-dunántúli Universitas alapítása; erről szándéknyilat­kozatot írt alá a Veszprémi Egyetem a Római Katolikus Hittudományi Főiskolával és a Pannon Agrártudományi Egyetemmel. A megállapo­dáshoz kapcsolódik még a Magyar Tudományos Akadé­mia tihanyi kutatóintézete, va­lamint a veszprémi toxikoló­giai intézet, s az alapító okirat aláírására már e hónapban sor kerülhet. A veszprémi egyetem egyébként már ko­rábban is sokat tett a sokszínű oktatásért: az országban elő­ször itt szervezték meg a kör­nyezeti mérnöki szakot, az idén pedig környezettudomá­nyi és tanári szakok indítását tervezik. Ehhez a tárgyi felté­telek is meglesznek. Az egye­tem január végén birtokába veszi a felszámolás alatt lévő Nehézvegyipari Kutatóintézet három épületét és kollégiu­mokkal is gyarapodik. Népszerű kisautók Egyre népszerűbbek a kis­autók Japánban, bár a szakér­tők még tartózkodnak attól, hogy „virágzásról” beszélje­nek. A Suzuki eredménye ki­magaslik: 10,2 százalékkal bővült a tél elején a gyár érté­kesítése az egy évvel korábbi szinthez képest. A vállalat kedvező eredményét annak tudják be a szakemberek, hogy a Suzuki csaknem hatévi szünet után sikerés modellvál­tást hajtott végre. Devizaszámlák Hárommilliárd forinttal emelkedett a devizaszámlák forintértéke a múlt hónapban, de a növekedés lényegében még a korábbi forintleértéke­lésből származik. A belföldi lakosság devizaszámláinak értéke 149,1 milliárd forint — 1,8 milliárd dollár — volt; ez azt jelzi, hogy az utóbbi idő­ben megállt a számlák növe­kedési üteme. Ez az összeg lényegében megegyezik az ősz eleji devizaszámla-érték­kel. Tavaly egyébként a szám­lanövekedés értékben lénye­gesen kisebb volt, mint egy évVel korábban. A család létfenntartásához nélkülözhetetlen, alapvető szükségleteken csak nehezen lehet változtatni. Az viszont megfigyelhető, hogy az igé­nyekre vonatkozó mit szeret­nék kérdésre, főleg az utóbbi két évtizedben egyre értéke­sebb, tartós fogyasztási cikket neveztek meg az emberek. Húsz esztendővel ezelőtt a robogó, öt éve a video, napja­inkban pedig az autó szerepel a család felnőtté érő tagjainak a kívánság listáján. A társadalom anyagi réteg­ződéséből adódik, hogy a je­lenlegi helyzetben sokaknak viszont még a létszükséglet kategóriájába tartozó élelmi­szerek egy részéről is le kell mondaniuk. A 2,5 millió nyug­díjas 70 százaléka él a létmi­nimum alatt, vagy annak köz­vetlen közelében. Ilyen körül­mények között minden eddigi­nél nagyobb jelentősége van a családi költségvetésnek. Van­nak, akik kevesebből is köny­Vadász Jánossal, a Köz- művelődési és Közgyűjtemé­nyi Dolgozók Szakszerveze­tének országos titkárával be­szélgettünk azokról a kérdé­sekről, amelyek a szakszer­vezetek szerint utólagosan tisztázásra szorulnak. — Ilyen például a munkál­tató meghatározása. Vegyünk egy példát: Kaposvárott a le­véltár igazgatója a munkáltató és a vele kollektív szerződést kötő szakszervezet a munka- vállalók képviselője. Csak­hogy ha a levéltárat fenntartó önkormányzat nem biztosítja azokat a költségvetési forrá­sokat a levéltár számára, ame­lyek a kollektív szerződésben rögzített megállapodás teljesí­tését lehetővé teszik, akkor nyebben kijönnek, míg mások viszonylag magas jövedelem­ből is rosszul élnek. Ugyanúgy, mint az állami költségvetésnél, a családi költségvetés készítésekor is a bevételeket és a kiadásokat kell számbavenni. Számolni csak a biztos jövedelemmel szabad, a csupán remélt be­vételt csak a távlati céloknál, — „még jó a tévé, de ki kel­lene cserélni egy korsze­rűbbre” — szabad figyelembe venni. A tartós fogyasztási cikkeket a családok többsége hitelből vásárolja, és gyakran megfeledkeznek arról, hogy a törlesztést az állandó kiadá­sok közé sorolják. Miből áll a család biztos jö­vedelme? Természetesen az esedékes bérből, fizetésből, nyugdíjból, a havonta rend­szeresen kapott járadékból, családi pótlékból, a gyermek- gondozási díjakból, és sajnos egyre több famíliát érintően a munkanélküli-segélyből. rögtön kiderül: a munkáltató nem valóságos munkáltató, mivel jogai korlátozottak. Ám ha összefüggésben nézzük a dolgokat, kiderül, hogy végül is a kormány a munkáltató, hi­szen az önkormányzatok mű­ködéséhez szükséges anyagi eszközöket, normatívákat és céltámogatásokat a központi költségvetés, illetve a parla­ment biztosítja. Tehát a mun­káltató ebben a szakmában nem egyenlő a helyi intéz­mény vezetőjével. Ebből a megoldatlan kérdésből aztán a dominóelv alapján adódik a többi gond. Ugyanis ha olyan­ról feltételezzük, hogy munkál­tató, aki nem az, attól kezdve a munkáltatói megegyezések mindegyike labilissá válik. A várható bevételek kategó­riájába tartozik a prémium, a borravaló, a hálapénz, a rend­kívüli szociális vagy szakszer­vezeti segély. Melyek az ál­landó kiadások? A lakásfenn­tartás költségei — a lakbér, a hiteltörlesztés, a biztosítások; a röviden csak rezsinek mon­dott, fűtés-, világításdíj, vagyis az energiákra fordított pénz, továbbá a víz- és csatornadíj, a szemétszállításért kért ösz- szeg; a közlekedési kiadások (bérletek, autó- biztosítások, tankolás); tévé- és újságelőfi­zetés, a telefonszámla. Ezek állandó kiadások, de össze­gük változhat, ezért a költség- vetést napra készen kell tar­tani. Az élelmiszer és a háztar­tási cikkek vásárlását is az ál­landó kiadások kategóriájába kell sorolni. Bár ezek árválto­zásait már szinte lehetetlen nyomon követni. A fenntartási költségek egy része is vissza­térően jelentkezik. Ennél a ke­— Mint tapasztalható a poli­tikai ígéretek és a valóság el­lentétéből is adódnak gon­dok... — így igaz. Nagy ígéret volt a stabil közalkalmazotti jogvi­szony és a költségvetés terü­letén dolgozók foglalkoztatási biztonsága, amely lehetet­lenné tette volna, hogy bármi­féle személyi ellentét vagy fik­tív indok alapján el lehessen bocsátani a közalkalmazottat anélkül, hogy az alkalmassági kritériumait körvonalazták volna a jogalkotók. De említ­hetném a fegyelmi szabály­rendet is, amely számtalan szubjektív intézkedésre ad le­hetőséget a munkáltató szá­mára. A foglalkoztatás biztonságát érinti a törvénynek az a ren­delkezése is, amely szerint „a közalkalmazottnak a munka­helyén kívül is közalkalmaz­otthoz méltó magatartást kell tanúsítania”. Et azt jelenti, hogy a közalkalmazott magá­néletébe névtelen vagy neve­sített feljelentéssel bárki bár­mikor beleszólhat. — A törvény másik nagy rétnél már érdemes számolni a lakás karbantartási költsége­ivel is — csőrepedés, ablaktö­rés, zárjavítás — továbbá be kell kalkulálni a gépkocsi javí­tását, a hitelek törlesztését, a telek, a nyaraló után fizetendő adó mellett az ottani víz-, vil­lany- és szemétdíjat is. Jellemző, hogy mind több család fordítja jövedelme na­gyobb részét ezekre a kiadá­sokra. A megmaradó kisebb hányadból pedig fizeti a gyógyszert, a családtagok zsebpénzét és talán vala­mennyit még takarékba is tud tenni, hogy a váratlan kiadá­sokra — tartós betegségre, esküvőre, temetésre — le­gyen valamennyi tartaléka. Elgondolkoztató, hogy a családok többsége már nem tervezi előre az üdülést és a nyaralást, talán attól tartva, hogy az infláció miatt úgy sem jut rá pénze. (Folytatjuk) ígérete volt a bérbiztonság... — A jogalkotók azt ígérték, hogy az alacsony, rossz bér­viszonyok megváltoznak. A törvény már életbe lépett, a bérrendszerre vonatkozó ren­delkezések viszont csak 1994. január 1-jétől érvényesek. Ami persze korántsem jelenti azt, hogy ebben az időpontban mindenki számára kötelező bevezetni a kormány által elő­írt bértarifákat, inkább azt, hogy ettől az időponttól kezdik el a végrehajtást. Az illet­mény- pótlékot, a 13. havi fize­tést, a jubileumi jutalmat 1992. július 1 -jétől írja elő a törvény, viszont az ehhez szükséges anyagiakat a kormány általá­nosan nem bocsátotta rendel­kezésre. A kormányszintű végrehajtási utasítások nélkül a törvény megvalósíthatatlan, de ha kiadják, akkor azonnal ki kell fizetni a járandóságo­kat, amelyekkel a közalkalma­zottak helyzetén javítani le­hetne. Szertintünk ezek azok a makroszintű problémák, amelyeknek a megoldása a parlament feladata. <» (újvári) A „szociális piacgazdaság”, avagy a gazdasági élénkülés receptje A „szociális piacgazdaság” témája egyike azoknak a di­vatos fogalmaknak, ame­lyekről napjaink közgazdá­szai szívesen beszélnek. Egyik szószólója, Müller-Ar- mack professzor szerint ez az iskola nem tekinthető le­zárt gazdaságpolitikai kon­cepciónak, sokkal inkább az ilyen koncepció kidolgozását segítő gondolkodásmódnak. A háború után a keleti és nyugati megszállási öveze­tekre osztott Németország egységesülési útkeresése Nyugat és Kelet, a kapitaliz­mus és a szocializmus között megjelent a közgazdaság- tanban is. Ennek az útkere­sésnek lett az eredménye egy újfajta gazdasági libera­lizmus elméletének kidolgo­zása. A manapság nálunk is gyakran emlegetett szociális piacgazdaság legfontosabb elméleti tétele: a legjobb szociálpolitika a növekedést elősegítő gazdaságpolitika. A gazdasági növekedésnek a piacgazdaság a legjobb termőtalaja. A piaci szabad­ság elvét azonban ki kell egészíteni a társadalmi kie­gyenlítődés elvével, amelyet a katolikus szociáltudomány is elismer és az egyének tár sadalmi felelősségéből, az emberi szolidaritás elvéből vezet le. Ezek olyan elvek, amelyeket a demokratikus szocializmus is a magáénak tekintett. A piac működését társada­lompolitikai korlátoknak kell alávetni. Ezt vallja a Német­országban kormányzó koalí­ció két, jelentős többséggel rendelkező pártja, a Kohl kancellár vezette Keresz­ténydemokrata Unió (CDU) és a Bajorországban mű­ködő Keresztényszociális Unió (CSU) amelyet Weigel pénzügyminiszter irányít. így a szociális piacgazdaság a német kormányzat gazda­ságpolitikájának, sőt — mondhatjuk — társadalom- politikájának is az alapját ké­pezi. Magyarországon mind az MDF, mind a Keresztény- demokrata Néppárt gyakran hivatkozik erre az iskolára mint követendő rendszerre, de úgy tűnik, mintha ezzel az utóbbi gondolatkörrel az MSZP is rokonszenvezne. A közelmúltban a párt egyik országgyűlési képviselője, Békési László volt pénzügy- miniszter a Magyar Nemzet­nek adott interjújában maga is azt nehezményezte, hogy a magyar gazdasági rend­szer nem szociális piacgaz­daság. A közgazdaságtan nagy iskolái a szociális piacgaz­daság megvalósíthatóságát elemezve kimondottan vagy kimondatlanul azt fejtegetik, hogy mit kell a kormányza­toknak tenniük — vagy ép­pen elkerülniük — annak ér­dekében, hogy az ország gazdasági élete élénk le­gyen, az emberek jólétben éljenek, s a munkaképes korú lakosság nagyobbik ré­szének legyen munkája és a jövedelmi különbségek a tár­sadalom többsége által elfo­gadott vagy eltűrt mértékre csökkenjenek. ' Bácskai Tamás sz. m. Ki a munkáltató? — Egy törvény kérdőjelei Tisztázásra szoruló paragrafusok Mintegy egymillió munkavállalót érint a közalkalmazottak jogállásáról szóló, 1992. július 1-jén életbe lépett törvény. A régi munka törvénykönyve helyét átvevő új jogszabály az önkormányzati és állami költségvetési intézményekben dolgozó közalkalmazottak, az egészségügy, a kultúra, a művészet, az oktatás, a tudományos igazgatás területén dolgozók, valamint a fegyveres testületek polgári alkalma­zottainak munkajogi viszonyait rendezi. Van azonban a tör­vénynek néhány olyan sarkalatos pontja, amelyet kezdettől fogva vitattak a szakszervezetek. Római ezüst-es bronzpénzek, fibulatöredékek és gyűrű dolgozó régészek. Sikerrel kutatják fel így a hajdani római, illetve középkori települések környékén található leleteket.

Next

/
Thumbnails
Contents