Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-18 / 14. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP — HAZÁNK ES A NAGYVILÁG 1993. január 18., héti Földrengés San Franciscóban és Japánban Erőteljes földrengés keltett pánikot szombatra virradó éjjel San Franciscóban, de károkról és sérülésekről nem érkezett jelentés. A helyi idő szerint este fél 11-kor észlelt mozgás tíz másodpercig tartott, energiája a Richter-skála szerint 5,1-es volt. Ennél komolyabb károkat okozott a földrengés Japánban. A hatóságok közlése szerint két halálos áldozata és több mint négyszáz sebesültje van a péntek esti rengésnek, amely Japán északi szigetét, Hokkaidót sújtotta. Tizenegy év óta nem mértek olyan erős földmozgást, mint most. Az egyik áldozat beteg feleségét akarta megóvni a lezuhanó csillártól: föléje feküdt, hogy testével felfogja az ütést. A csillár őt sebezte halálra. A másik áldozat gázmérgezést szenvedett, miután Kusiro városában egy ötemeletes épületben gázömlést okozott a földrengés. Honecker elhagyta a klinikát Erich Honecker volt keletnémet vezető pénteken már el is hagyhatta azt a santiagói klinikát, ahová rögtön csütörtöki megérkezése után szállították kivizsgálásra. A 80 éves férfit a családja kérésére engedték ki, s Chilében élő lánya lakására vitték. Az orvosok szerint állapota „sokkal bonyolultabb, mint eredetileg hitték”, s bár jelenlegi egészségi állapota jó, a klinika aligazgatója megerősítette, hogy utolsó szakaszban lévő májrákban szenved. Az orvos szerint most a családnak kell eldöntenie, hogy megpróbálkozza- nak-e egy újabb műtéttel. Lengyel vélemény a Visegrádi Együttműködésről A biztonságpolitika cseh és szlovák illetékesei tudatták, hogy érdekeltek a Visegrádi Együttműködés folytatásában. A négy ország képviselői a tervek szerint hamarosan találkoznak, hogy tárgyaljanak a védelmi együttműködés kiszélesítéséről, amelyet lelassított Csehszlovákia felbomlása. Erről beszélt Janusz Onyszkie- wicz lengyel védelmi miniszter Washingtonban. Szigorúan őrzik a Keresztapát Az olasz hatóságok szombaton szigorú őrizet mellett az ország egyik legbiztonságosabb börtönébe, a római Re- bibbia fegyházba szállították Tota Riinát, a szicíliai maffia pénteken elfogott vezetőjét. Megerősített őrizet vigyáz rá ott is, kamerákkal éjjel-nappal szemmel tartják. A nyomozó- csoport már öt hónapja éjjelnappal Toto Riina sarkában volt. Nagy távolságról is használható minikamerákkal lefilmezték Riina mozgását, kapcsolatait. Letartóztatására olyan pillanatot választottak, amikor a maffiafőnök egy közönséges Citroen ZX típusú autóban utazott. A művelet néhány másodperc alatt játszódott le: a fegyvertelen maffiavezért öten kibiztosított pisztolyokkal közrefogták, belökték a rendőrautók egyikébe, takarót borítottak rá, hogy ne lássa, hová viszik, és elrobogtak. Tito Riina csak annyit tudott kinyögni, hogy „összetévesztenek valakivel”. RMDSZ kongresszus a romániai magyarságról Nemzeti kisebbség vagy közösség A magyar államtitkár felszólalása — Mérsékelt, kezdeményező állásfoglalás várható (Folytatás az 1. oldalról) A kongresszus ebédszünet nélkül folytatta vitáját abban a reményben, hogy még az éjszaka beállta előtt sor kerülhet a lezárásra. Délután, miután elfogadták a programnyilatkozatot, a szervezeti szabályról szóló határozattervezetek részleteit vitatták meg. Több külföldi vendég is felszólalt, köztük Éva Maria Bárki, Bécs- ben élő nemzetközi jogász, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnöke, és a Magyarországi Roma Parlament elnöke, Horváth Aladár. Megfigyelők szerint a kongresszus mérsékelt, átgondolt állásfoglalásokat dolgoz ki, amely a reális, ugyanakkor kezdeményező politikát hirdető erők túlsúlyát mutatja a szövetségen belül. A sokkal radikálisabban és nem mindenben az eddigi keretek között továbbhaladni kívánó erők elszigetelődtek. Ezt egyébként bizonyos értelemben alátámasztja az a nyilatkozat, amelyet Katona Ádám, a leghatározottabb politikát követelő egyik szerveződés, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés vezetője adott ki: tiltakozott a platform nevében az ellen, hogy a romániai magyarságot mint nemzeti kisebbséget definiálták a programban, és ehelyett a kolozsvári nyilatkozatban is szereplő „nemzeti közösség” megnevezés használatát sürgette. A kongresszus azért döntött a „nemzeti kisebbség” fogalom mellett, mert ez szerepel a legtöbb nemzetközi kisebbségi jogi okmányban. Ugyancsak tiltakozott az Erdélyi Magyar Kezdeményezés az ellen, hogy az RMDSZ most megszavazott programjából hiányzik a területi autonómia követelésének megfo- galmalzása. A RÜGENI TRAGÉDIA UTÁN Befejeződött a mentés Szombaton már nem folytatták a keresést a mentőalakulatok a rügeni tragédia esetleges túlélői vagy áldozatainak holttestei után. Az eredménytelen kutatás bizonyossá tette: az eltűnt személyeket már nem tudják fellelni, valószínűleg az elsüllyedt lengyel komp, a Jan He- weliusz belsejében rekedtek — közölte a hajótöröttek megmentésére alakult német társaság szóvivője. A szakemberek abból indulnak ki, hogy a halálos áldozatok száma 54. Harminckilenc holttestet halászták ki a tengerből, kilenc személyt élve mentettek ki, a többiek eltűntek. A kompon 63-an vagy 64-en tartózkodhattak. A kimentettek a csak lengyelekből álló személyzethez tartoznak. Szemrehányások érik őket, mert állítólag sorsukra hagyták az utasokat, csak magukra gondoltak, és csak nekik volt olyan különleges hőszigetelő öltözékük, amelyben több órát is ki tudtak bírni a jeges vízben. Andrzej Milczanowski lengyel belügyminiszter büntetőjogi felelősségrevonást helyezett kilátásba. KÉRDŐJELEK Eltűnnek a vegyi fegyverek? Az elmúlt három napban — ezúttal igazán nem túlzás, ha történelmi jelentőségűnek nevezzük az eseményt — újabb lépést tett az emberiség egy békésebb, biztonságosabb világ felé. A francia főváros adott otthont annak a nemzetközi találkozónak, ahol a részvevők aláírták a vegyi fegyverek betiltásáról szóló egyezményt. Méghozzá száznál is többen, köztük az USA és Oroszország külügyminisztere és sok tucat kollégájuk. Jeszenszky Géza külügyminiszter e fontos ügyben az aláíráskor Magyarország teljes támogatásáról biztosította a nemzetközi közösséget. A szegények atombombája? Számtalanszor titulálták így a harci anyagok e különösen veszélyes csoportját, arra célozva, hogy gyártása, felhasználása sokkal olcsóbb (volt), mint mondjuk a fejlett nukleáris technika alkalmazása. Ezért sajnos, Észak-Koreától Irakig a harmadik világ egy sor állama birtokol olyan készleteket, amelyek kiterjedt, tömegpusztító hatásuk miatt csaknem az atombombával vetekszenek. Különösen, hogy bevetésük előtt — lásd a kurdok elleni bagdadi megtorlásokat — hasonlíthatatlanul kisebb a használók lelkiismeretfur- dalása, mint nukleáris fegyverek esetében, vagyis a szakértők nyelvezetén alacsonyabb a „pszichológiai korlát”. Mit várhatunk a mostani párizsi szerződéstől? Elsősorban azt, hogy végleg száműzi az arzenálokból e fegyverfajtát. Az előírások ugyanis tiltják a készletezést, a gyártást — mini ahogy hosszú évek óta a felhasználást is. S mit ne várjunk? Gyors eredményeket, mert minderre, a rendelkezések teljesítésére egy évtizedes haladékot szabtak, reménykedve, hogy időközben a most távolmaradók, a „renitensek”, például az arab államok is csatlakoznak a megállapodáshoz! Bízzunk abban is, hogy beválik az ellenőrzésre kidolgozott, aprólékos rendszer: enélkül ugyanis — bizalom ide, ünnepélyes aláírás oda — a legkomolyabb, legrészletesebb egyezmény sem ér sokat. Ezért ajánlotta fel a magyar kormány, hogy szakértőkkel segíti a Hágában februárban létreho- zadnó ellenőrző központ munkáját. (Szegő) CLINTON A FEHÉR HÁZBAN (1.) Menetrend száz napra A január 20-ai ünnepélyes elnöki beiktatás nyilvánvalóan jó ideig beszédtéma lesz Washingtonban, elvégre hasonló ceremóniákra csak négy évente kerül sor. „Nyílt nap”, a Fehér Házban, rajongott hollywoodi sztárok fellépése, pazar fogadások, kulturális programok és diplomáciai események sora — az amerikai átlagpolgárnak e külsőségek fontosak és megragadók. A szakemberek és politikusok számára azonban a tartalom a lényegesebb: mi várható most, amikor végéhez ért a novemberi voksolás óta tartó különös „béna kacsa” időszak és George Bush republikánus adminisztrációja végleg lelépett a színről? Megannyi forgatókönyv van forgalomban. Közte derűlátók is szép számmal: az Egyesült Államok gazdaságán máris a javulás jelei láthatók, s a Clinton—Gore páros által képviselt generáció- és stílusváltás e felívelésének további lökést adhat. Megszűnik az áldatlan csatározás az elnök és a törvényhozás közt, hiszen most nemcsak a Kongresszus két házában érvényesül demokrata többség, hanem (több, mint egy évtizedes kihagyás után) e párt tartja kézben a Fehér Házat is. A lelkes választók körében Akadnak persze pesszimista verziók is. Clintonnak, aki a kampányhetek kiélezett küzdelmei során egyformán síkra szállt az adóterhek könnyítéséért, az állami kiadások „célzott” növeléséért, meg az elviselhetetlen kölöncként cipelt költségvetési deficit lefaragásáért, most szembe kell nézni saját ígéreteinek következményeivel. Igen gyorsan ki fog majd derülni, hogy a kitűzött célok sokszor ellentmondásosak, s az elnökcserét kísérő viszonylagos örömmámor hamar ki fog fulladni — így a borúlátók jellegzetes elemzése. Az igazság, — úgy tűnik — mint oly sokszor, most is valahol középen húzódik. Nem vitás, a biztos győzelmet arató demokrata politikusnak is rá kell jönni, hogy más dolog a kihívó, a külső bíráló szerepét játszani, s más a kormányzati felelősség birtokában a szükséges döntéseket meghozni. E nyomás kényszerét ő sem kerülheti el, s az is valószínű, hogy csakugyan visszakoznia kell jónéhány túlzottnak bizonyuló kampányígérete teljesítésétől. Ám ez mit sem von le abból, hogy Washingtonban egyelőre a felfokozott várakozás légköre uralkodik, s a jelek szerint — az első időkben legalábbis — a máskor oly sokszor ellenszegülő Kongresz- szus részéről is messzemenő segítséget remélhet a Little Rock-i kormányzói palotát elhagyó arkansasi politikus. Hogy ez a mézeshetekre jellemző hangulat meddig fog tartani, az már persze kérdéses. Az elterjedt vélekedés szerint az új elnököknek hagyományosan megszavazott „kegyelmi időszakra" (finomabban: türelmi időre), tehát az első száz napra mindenképp. Kulcsfontosságú így, milyen problémákat vesz előre Clinton, hol keresi az „áttörési lehetőséget”, milyen törvényjavaslatokat terjeszt be elsőként. Nem mintha a sorrend maga nem lenne világos: a lényeg a gazdaság, s megint csak a gazdaság. Legyenek bármily sürgetőek vagy nyo- masztóak egyes külpolitikai gondok, Szomáliától Boszniáig, Jelcintől a GATT-tárgya- lásokig, a fő figyelem várhatólag az amerikai gazdaság „rendbetételére” irányul. • Sok ideje például már a beiktatás után sem marad az újdonsült elnöknek: néhány héten belül be kell nyújtania saj költségvetési tervezetét, s < ebben szereplő közki dás-növelések illetve adóm dosítások máris sok részletl gazdagítják majd, az egyelő általános célkitűzéseke Ugyancsak az első időszak várható az egészségügyi r form tárgykörében Ígért inté kedéscsomag beterjesztés Munkahelyteremő és átké zési programok, a közoktat; javítására vonatkozó elképz lések és a hadsereg költsé vetésének megnyirbálása; ir rastrukturális beruházások < az amerikai kereskedelmi é dekek határozottabb képvis iete a nemzetközi fórumoké — a szakértők szerint val mennyi téma és hangsúlyv; tás jellemző lesz a Fehér H; új lakójára, a legelső napoki kezdve. Persze arra is tan esős lesz figyelni a fiatalos,' éves elnöknek. Kérdés term szetesen, hogy a hatalomgy koriás mindennapjai, a nagy' lág elvi sorrendet nemige tisztelő válságai mennyire e gedik meg az eredeti men« rend betartását, s hogy ne kell-e Clintonnak ráébredni keserű tényre: az elnökse megszerzése szinte kismisl volt a továbbiakhoz képest... Szegő Gáó Hillary Clinton, az év asszonya, az első First Lady, akinek saját kabinetje van, és sokak szerint nélküle nem győzhetett volna Clinton
