Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16 / 13. szám
6 SOMOGY HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1993. január 16., szombat BARZONGORISTAKENT KEZDTE A becsületrend lovagja Cziffra György egyik tanítványának magyaráz a keszthelyi Festetics-kastélyban 1989-ben megtartott nemzetközi mester kurzusán (Fotó: Király J. Béla) A francia állam legmagasabb kitüntetését, a Becsület- rendet ritkán adományozzák külhonban született polgárnak. Cziffra György, magyar származású zongoraművész azok közé a kevesek közé tartozik, akik átvehették ezt a legnagyobb elismerésnek számító francia kitüntetést. A hír öröm azoknak, akik figyelemmel kísérték életútját és nem felejtették el a hányatott sorsú művészt. A fiatalabb nemzedék lemez- és rádiófelvételeiből vagy a televízióban pár éve bemutatott portréfilmjéből, életrajzi regényéből ismerhette meg Cziffra Györgyöt. A művészetéről alkotott kép ellentmondásos. „Bárzongorista volt, és ezt sosem tudja levetkőzni” — nyilatkozta róla nemrégiben egy tehetséges ifjú muzsikus. Meghallgattam a Holdfény és álmodozás című lemezét, de a legnagyobb rosszindulattal sem tudtam fölfedezni benne a pejoratív ítélet bizonyítékát, így volt ez akkor is, amikor pár éve a keszthelyi Festetics-kastélyban hallottam játékát. Hallatlan belső fegyelem, pontosság, a technikai és a tartalmi megszólaltatás igényessége hatotta át minden mozdulatát. Szerettem volna közelebbről megismerni, beszélgetni vele, ám „udvaroncai” már időben figyelmeztettek: senkinek sem ad interjút a mester. Egy dél- előttön át láttam miként feszülnek izmai a karcsúsított ing alatt, miként biccent aprót a fejével, pa tetszett a tanítvány játéka és miként siklottak csodálatos könnyedséggel uj- jai a klaviatúrán, amikor korrigálta a produkciót. A nyilvános zongoraóra után lemezével a hónom alatt utánaeredtem. Cziffra fáradt, de nyugodt mosollyal nyugtázta közeledésemet, interjút azonban nem adott. — Je suis fatiqué... — hajtogatta. Láthatóan örült a sikernek és meginvitált a délutáni foglalkozásra is. — Csak a kezét szerettem volna látni egy pillanatra — motyogtam bizakodón. Tekintete fölélénkült, hirtelen mozdulattal megragadta mindkét karomat és kezet csókolt, majd fejét lehajtva, ólomléptekkel távozott. Tovatűnő, megtört alakja fölidézte bennem gyermekkorát. A Budapest környéki nyomornegyedet, ahol fölnevelkedett. Ahol az édesanyja szeles, téli napokon nehezéket kötött a cipőjére, hogy csonttébécétől legyengült kisfiát ne sodorja magával a süvítő szél. Monsieur Cziffra — Cziffra György —, a francia Becsület- rend lovagja, zsigereiben hordozza származásának jegyeit. Idegenből elszakadt bárzongoristaként figyelt föl tehetségére a világ. Am a hajdani vékonyka gyermek lelkében és szellemében szunnyadó tehetség feledteti a keserű éveket. Ha ujjai végissuhannak a zongorán, tudjuk, hogy Cziffra György játszik. Művészetét nem csorbítja a bárzongoristai attitűd. Fordítva: az intim hangulatú mulatók közönsége adhat hálát utólag is a Mindenhatónak, hogy az ő interpretálásában hallgathatta George Kozma (Kozma György), Gershwin, Strauss stb. halhatatlan remekeit. Várnai Ágnes Mónika Kaposváron Sáfár Mónika pulcsi- ban-nadrágban, lófarkasan és smink nélkül érkezik. Teát kér — nem dohányzik, és nem kávézik. — Hogyan került a színészi pályára? — Iskolás koromban nagy amatőr voltam. 16 évesen a Szkéné Színpadon játszottam. Érettségi után négyszer felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai szakára. Mind a négyszer kirúgtak. Ekkor elkezdtem a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének tagozatára járni. Egy évet végeztem itt, amikor végre ötöd- szöri nekifutásra felvettek a főiskolára. Ezért a konzervatóriumba csak egy évig jártam. A kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. Budapesten is játszik a Madách Színházban, a Mária evangéliuma című darab főszerepét alakítja. Gyönyörű, képzett hangja van. — Volt a családban valaki, aki tudott énekelni? — Szinte mindenki énekel a családban önmaga szórakoztatására, de senki sem ezzel keresi a kenyerét. Nagymamán nagynénje, tehát nekem csak nagyon távoli rokonom Osváth Júlia. Én amióta az eszem tudom, szinte mindig énekeltem. A nagypapám kedvence volt a Pál, Kata, Péter jó reggelt című dal, mert azt szerinte nagyon szép „üveghangon” tudtam visítani. Jókat nevettek rajtam. — Hogyan került Kaposvárra? — Harmadéves főiskolás koromban Babarczy László, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója kért fel egy szerepre. Budai Dénes „Csárdás” című darabjában játszottam Rozika szerepét. A főiskola elvégzése után az igazgató szerződtette az osztályunkat Kaposvárra. — Nem fél attól, hogy nagyon „vidéki" marad? — Nem, mert vidéki szerepléseimből próbálok minél többet profitálni. Nagyon jó szerepeket kapok! Ráadásul — ne felejtsd el — ez a kaposvári színház. — Milyen szerepeket játszik jelenleg? — Kaposváron a Kaukázusi krétakörben, a My fair Lady-ben és Bernstein CanSáfár Mónika a Ny fair Ldy-ban dide című musicajében, esten pedig a Mária evancjiu- mában éneklem a főszeret. — Nagyon csendes észerény. így van ez mindig? — Nem! Sőt! Azt hisim, hogy nagyon tudatos vapk, ami ezen a pályán nertúl szerencsés, hiszen a ínházban mindenki önmegló- sító. De talán horoszkóye- gyemből adódik — mert obz- lán vagyok —, hogy leniemben megfér egymás! a harcias amazon és a gyereki ártatlanság. — Miben érzi magát inbb otthon: prózában vagy ékben? — Az éneklés mindig isze- lebb állt hozzám, de mikét műfajban eddig csak sikemé- nyek értek. De ha prózaiere- pet kapok, azt is szíves veszem, és megpróbálom Jiető legtökéletesebben megofii. A színházban és a magántben is maximalista vagyok, jnos. Ez nem mindig jó. — Mennyire áll köze My fair Lady főszerepe? — És talán nem vág; any- nyira naiva, mint Audr Hepburn. Valamivel életszebnek gondolom magam ebben a szerepben. Sokszor elgondolkozom azon, hogy milyen lenne, ha én kerülnék ilyen szituációba. Hogyan lesz az esetlen kislányból híres nő, a szó legszorosabb értelmében? Nagyon szeretem ezt a szerepet, mert kiélhetem benne minden energiámat. Sok színésznőnek szerepálma ez a darab. Én szerencsés vagyok, mert a főiskola elvégzése után rögtön megkaptam, ezzel indíthattam az évadot Kaposváron. — A Mária evangéliumában nagyon hihetően alakítja az anya szerepét. Szeretne családot? Van ideálja? — Családot természetesen szeretnék, de még nem. A férfiideálom? Szeretem a tőlem távol eső foglalkozású embereket, azokat, akik teljesen mást csinálnak, mint én. Az a lényeg, hogy lássam a szemét. A tekintete tiszta, nyílt legyen. A szem a lélek tükre, és ón ebben hiszek. — Szerepálma van? — Nem, nincsen. De nagyon szeretenék operát énekelni!-Ez lenne a csúcs. Ezt nagyon szeretném elérni. Szabó Tünde Marad a kísérletező kedv Csurgón Nem engedték el az igazgatót Laczó János: Gyerekeink nyelvi tudása másfél év után meghaladja a hagyományos képzésben négy év alatt elérhetőt Mint ismeretes a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium építményét fokozatosan átveszi a Somogyi Református Egyházmegye. E változással azonban az élet nem áll meg az állami középiskolában sem, sőt talán még az eddiginél Is nagyobb lendülettel megy tovább. Előremutató tenniakarás sugárzott beszélgetésünkkor Laczó János igazgatóból, akit — mivel elpályázott egy nagykanizsai intézményhez — pedagógus kollégáinak aláírásgyűjtése tartott Csurgón. — Kicsit rossz szemmel néztek rám Nagykanizsán, amikor visszavontam a pályázatomat, de nem tehettem mást. Nem hagyhattam cserben azokat a kollégáimat, akik mindvégig kiálltak mellettem. — E váltás idején tekintsünk kicsit előre: melyek azok az oktatási eredmények, amelyekre büszke, és milyen változtatásokat terveznek? — Másfél éve indítottuk el a nyolcosztályos gimnáziumi képzést. Egyik jelentős eredményünk — s erről a szülőknek is számot adtunk —, az idegen nyelv oktatása. Gyerekeink nyelvi tudása másfél éves képzés után meghaladja a hagyományos képzésben négy év alatt elérhető tudást. A kitűzött cél az, hogy négy év múlva az egyik nyelvből középfokú nyelvvizsgát tegyenek a diákok. Biztató gyerekeink számítástechnikai jártassága is. — A pegagógiai szakközép- iskola területén várhatók-e változások? — Továbbra is megtartjuk kísérletező kedvünket: a pedagógiai szakközépiskolában a hagyományos képzési formát továbbfejlesztve a pedagógusutánpótlás elitjét szeretnénk nevelni. A tanulók érdeklődési körének megfelelően nyújtunk alaposabb jártasságot; azt szeretnénk, ha ettől függetlenül a gyerekek az érettségi bizonyítvány mellé egy nyelvvizsgát is letehetnének. Úgy érezzük, hogy a hagyományos gimnáziumi képzésben is szükség van a váltásra: nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy mindenki érdeklődési körének megfelelő tantárgy-csoportokat tanulja. Úgy érezzük, hogy a korszerű műszaki ismeretek elsajátítása nem lehetséges matematika és fizika nélkül, ezért speciális fizika-tagozatot indítunk emelt matematika óraszámmal. Emellett indul számítástechnikai fakultáció is. — Miként fogadja mindezt a tanári testület? — A testület tagjai vállalják e kísérletezést, szívesen vesznek részt benne. Ennek azért örülök, mert egyrészt a szakmai megújhodásukat biztosítja, másrészt pedig a fogadandó új szakemberek látják, hogy ez nem egy be- tokosodott középiskolai struktúra, hanem nyitott az új iránt. — Milyen változásokat hoz magával az a tény, hogy az eddigi középiskolát idővel teljesen átveszi az egyház? — A tárgyi feltételek jelenleg adottak a két iskola működéséhez. Ha az egyházi iskola fokozatosan kiépül, akkor az állami iskola működéséhez adottak a feltételek; több épület is a rendelkezésünkre áll. Örülök annak, hogy a meglevő tanári állomány kilencven százaléka az állami iskolában kíván tovább tanítani. Mindez jobb munkára kell, hogy ösztönözzön bennünket. Balassa Tamás Szőkétől Kotnyig — az igényes közönségnek Moziklö az SMK-ban Az igényes film hcovább csak filmklubokban ban föl, ahol viszont csak együk közönség „épülhet” általa. Már-már azt lehet mlani — rímelve egy neves »ember gondolatára —, ha filmet akarsz nézni, nosza, lálj magadnak. A Somogy Megydüvelő- dési Központ most r másra vállalkozott, mint hogényes, gyakran és előszeresl kísér- lezető, formát bontó,»Ivet kereső filmeket kínáljo megye érdeklődő közégének. Mindezt mindennemlenszol- gáltatás nélkül, ingssen. A héten kezdődött és tán minden második csütöön megtartandó Moziklub ország független (amatőr) leseinek munkáiból válogat, an filmesek alkotásaiból, valamilyen indíttatásból szercsak kamerát vettek keza, s megnyomták a gombcyen egyszerű. Sokan közüa mai napig nem lettek prc holott tudásukra, ötleteikrenyt tartottak abban a szerzésben is, amit filmiparnak hk. Ilyen — biztos i örül neki, hogy ezt látja — fogalom Kot- nyek István neve. Egytől egyig díjnyertes kisjátékfilmjeit és tárgyanimációit láthatták a Moziklub első vetítésén megjelentek. A szervezők alapkoncepciója: az alkotók maguk vetítik e filmjeiket, s ez egy közönségtalálkozóra is remek alkalmat kínál. Egy másik nevet is érdemes kiemelnünk a sorból: Szőke András (Vattatyúk, Európs kemping) néhány éve még ama tőrfilmes volt, ma már azonbar — megtartva könnyed és utá nozhatatlan stílusát — a nagy mozik „nagyközönségének dolgozik. Feltétlen szólnunk kel a Közgáz Vizuális Brigádról is amelyet a hazai független filme zés egyik pillérét jelenti. A Mozi klub ez évben tizenhét alka lommal várja a megye fllmked velő közönségét, azok a bérle tesek pedig, akik rendszeresei (legalább egy tucatszor) látogat ták a klubot, s ezt az alkalman ként lepecsételt bérlettel igazol ják, a karácsonyi sorsoláson - a Schwimm Csepel kaposvái szakbolt felajánlásában — eg mountain bike-ot nyerhetnek. B.l
