Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-13 / 10. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — GYEREKEKNEK 1993. január 13., szerda A kiskakas és a varázsgömb Egyszer a kiskakas kapirgá- lás közben egy csillogó, fényes tárgyra bukkant. Gyorsan hívta a tyúkokat: — Kukorikú! Kukorikú! Nézzétek, mit találtam! A tyúkok lélekszakadva rohantak, és bizony, eltátották szemük- szájuk, mikor meglátták a napsugárban csillogó-vil- logó fényes tárgyat. Tanakodtak: vajon mi lehet? — Ide nézz, cicus! — szólították meg az arra sétáló kandúrt — Nem tudod, mi lehet ez a fényes? Gyere közelebb, nézd meg! A macska óvatosan som- fordált közelebb a szemétdombhoz, melynek aljában vakítóan világított a kikapart tárgy. Nézegette, forgatta, csodálta, a tyúkok meg türelmetlenkedni kezdtek: mondja már, mi lehet! — Azt hiszem — szólalt meg a cicus —, valamilyen csodát művelő tárgy ez. Talán a varázsgömb darabja... Aztán továbbment, hiszen fontosabb dolgai is akadtak. Ilyen haszontalansággal foglalkozzanak a tyúkok. Foglalkoztak is! A kakas kiállt a szemétdomb tetejére, és kikukorékolta ország-világnak, de leginkább a János bácsi portáján élőknek, hogy varázsgömböt talált, jöjjön mindenki, nézze meg! Jöttek is az udvar lakói. Körbeállták, csodálták. A kutyus megkérdezte: — No, és miben rejlik a varázstudománya? — Azt még nem tudjuk — válaszolták kórusban tyúkok — a cicus mondta, hogy ez varázsgömb. — No, akkor én majd kipróbálom! A kutyus kézbe vette a csillogó tárgyat, de egy akkora fejű kutya nézett vissza rá belőle, hogy megijedt és nyomban eldobta. A kecske is próbálkozott, de a látottaktól hirtelen mekegni kezdett, eldobta a követ, és már szaladt is az istállóba. A többiek már nem is mertek próbálkozni. Csak távolról gyönyörködtek a varázsgömbben. Ekkor került elő Dadogó Dani, a mérges pulyka. Álmosan ásítozott, aztán felfedezte a csődületet. — Mi az? Mi van itt? Haditanács? Udvargyűlés? — A kiskakas varázsgömböt talált! — tájékoztatták egyszerre tízen is. — Varázsgömb? Már csak megnézem! Ahogy belepillantott, rémesen megijedt: egy csúnya, kopasz fejű őslény nézett vissza rá, hatalmas szemekkel, lecsüngő lebernyeggel. Rémületében úgy felrúgta a varázsgömböt, hogy az rengeteg apró üvegtörmelékké válva szerteszét gurult a szemétdombon. Az állatok szétszéledtek. A kakas azóta is gyűjtögeti össze a darabjait, bízva abban, hogy egyszer újra ösz- szeáll a varázsgömb. Ha nem hiszitek, járjatok utána! Törő István Óvodássarok Sajtosdobozból Katicabogár Üres sajtosdobozból aranyos katicabogarat készíthettek. A dobozt vonjátok be márványpapírral és fessetek, rajzoljatok, esetleg ragasszatok rá hét pettyet, ahogyan a képen látjátok. Szárnyait más anyagból készíthetitek, és a 2. ábrán látható módon ráragaszthatjátok. ff / H Színező Színezzétek ki a ponttal jelölt részeket. Ha sikerült, egy karikatúra jelenik meg, amelynek a következő a szövege: A halra még egy kicsit várni kell! A tél Hóval fedett a határ, Kárognak a kányák. Szomorúak a nyulak, Az őzek olyan árvák. A rigó nem fütyürész, A mókus is fázik. Rókakoma bundája, A friss hótól megázik. Csak a medve egyedül, Nem fázik, nem ázik, Meleg barlangjában, Mélyen szunyókázik. Szarka Zoltán NÉGYLÁBÚ KEDVENCEINK A macskák csodálatos érzékszervei Kevesen tudják, hogy a macskák hihetetlen tulajdonságokkal rendelkeznek. Képesek a szemükkel hallani, talpukon olyan finom rezgéseket is érzékelnek, mint az egér surranása, sőt olyan pici vibrációt is érzékelnek, amely jóval korábban megelőzi a földrengéseket. A macska fején a szemek uralkodnak; látása hatszor jobb, mint az emberé. A macska szemét a recehártya mögött tükör módjára egy réteg borítja, amely a fényt kétszeres erővel veri vissza. így például ha sötétben fény éri az állat szemét, az valósággal fel- izzik. A nagyfokú érzékenység miatt a pupillák keskeny csíkká húzódnak össze, ám a pupilla formája az állat hangulatát is kifejezi. Például nappali fénynél a tág pupilla a düh vagy a riadalom jele. A zsákmányra történő halálpontos ugrása kitűnő hallása mellett a szemében levő kiegészítő sejteknek is köszönhető, amelyekkel vaksötét helyiségben is hallani képes. A macska az embernél és a kutyánál is lényegesen jobban hall. A legkitűnőbb elektromos riasztóberendezésnél is elsőbbrendű őr lehetne. Amikor a legtökéletesebb csend uralkodik az emberi fül számára, a macskafül rengeteg zörejt érzékel. Orruk, szaglásuk rendkívül finom, érzékeny. Táplálkozáskor mindenekelőtt az étel illata a meghatározó. A mindent felfaló kóbor állatokkal szemben a lakásban tartott macskák rendkívül pontosan meg tudják különböztetni az ételeket. A macska bajsza mint mérőműszer és radarkészülék, a farka pedig mint fék és kormánymű funkcionál. A cica bundájának minden egyes szála bőrének különböző mélységeiben levő szőrtüszőkből ered, amelyeket nagyon érzékeny idegsejtek vesznek körül. A simogatással járó gyöngédségre egyetlen más állat sem reagál dorombolással. Csillagokat rajzolt egy kisgyerek, de a filctolla fokozatosan kiszáradt. Próbálkozott, próbálkozott, ám a csillagok zömét nem tudta befejezni. Azért ha jól megnézed a rajzát, találhatsz tökéletesen elkészített csillagot is. Számold csak meg! Szerinted hányat tudott befejezni? HULL A HÓ... Hull a hó rétre Gyerek örömére. Kimehet ő már szánkózni, Megjött a Télapó bácsi! Jaj, de jó! Jaj, de jó! Leesett az első hó! Télapó zsákjában Cukrok vannak százan. Egyet kap, ki jó gyerek volt, Virgácsot, ki rosszalkodott. Legyél jó! Legyél jó! Mert itt van a Télapó! Kiürül a puttony, Elfogytak a cukrok. Télapó még int egyet, Üdvözli a gyerekeket. Hull a hó! Hull a hó! Jelzi, itt volt Télapó! Hadnagy Nór; tanuk
