Somogyi Hírlap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-12 / 9. szám

1993. január 12., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Rendezték a tulajdoni jogot Tab város képviselő-testü- lete tavaly döntött a helyi buszpályaudvar tulajdonará­nyának megosztásáról. Az épületek tulajdonjogát 50-50 százalékban a Kapos Volán és a városi önkormányzat kö­zött osztották meg. A városa­tyák elfogadták a Volán kéré­sét és hozzájárultak ahhoz, hogy a buszpályaudvarnak az autóbusz-közlekedésre szol­gáló részét a Volán meghatá­rozatlan ideig díjmentesen használja. Minderre azért ke­rülhetett sor, mert a pályaud­var építési költségének mint­egy 60 százalékát ők adták annak idején. Bérbe adott „Napsugár” Január 1 -jétől a Johann csa­lád bérli a Tab és Vidéke Áfész Napsugár Áruházának kultúrcikk osztályát. A szövet­kezet igazgatósága tavaly döntött arról, hogy az áruház mindhárom osztályát bérleti formában kell üzemeltetni. A cipő- és a ruházati osztály működtetésére kiírt pályázatra azonban nem volt érdemi je­lentkező. Nágocsi jelentkezők A Magyar Környezetvé­delmi Alap Egymillió fát az ez­redfordulóra elnevezésű felhí­vására — ennek keretében amerikai szponzorok anyagi­lag is támogatják a magyaror­szági közterületek fásítását — a nágocsi lakosok közül hat­van család jelentkezett és küldte el címét New Yorkba. Hozzájárulás a kollégiumépítéshez Balatonboglár város közép­iskolai diákotthon építkezését tervezi, akárcsak Tab. A két város képviselő-testülete — viszonossági alapon — 800-800 ezer forinttal járulna hozzá egymás beruházásá­hoz. A támogatás fejében köl­csönösen biztosítanák, hogy négy-négy tabi, illetve bala- tonboglári középiskolás diákot elhelyezzenek egymás kollé­giumában. A tanulókat a kép­viselő-testületek jelölnék ki. A két város megállapodását a polgármesterek január végéig írják alá. Eredményesen működő könyvesbolt Tabon — a városi könyvtár irányítása alatt — október kö­zepétől működik ismételten a könyvesbolt. December 30-ig több mint másfél millió forint értékű volt a forgalma. Mindez jól mutatja, hogy az észak-somogyi kisvárosban és a vonzáskörzetében élő polgároknak szüksége van kulturált körülmények között üzemelő könyvesboltra, amely műsoros kazettákat, hang és 3D-lemezeket is árusít. Felemás évet zártak a gépgyártók A piac parancsa az alkalmazkodás Megmaradtak a külföldi partnerek — Folytatódik a gyártmányfejlesztés Felemás évet zárt a Kapos- gép Tabi Gépgyártó Kft. A múlt évre meghatározott leg­fontosabb célt — a talpon ma­radást — sikerült elérniük, ám nem minden ment simán. Kaveczki János ügyvezető igazgatót arra kértem: érté­kelje az 1992-es évet és fo­galmazza meg az idei felada­tokat. — Piaci helyzetünk az előző évihez viszonyítva jelentősen nem változott. Az exportpia­con a korábbi német, holland és osztrák partnereket sikerült megtartanunk. Az év folyamán a belföldi piacon — ha csekély mértékben is — termékeink iránti keresletnövekedést ta­pasztaltunk. A legnagyobb gondunk az volt, hogy sem a hazai, sem a külföldi piac nem adott hosszabb távú igénye­ket. Ez azt jelentette, hogy csak egy-két hónap termelési feladatait láttuk előre. Ez némi bizonytalanságot okozott, le­hetetlenné tette a tervezést. Viszont hozzászoktatott ben­nünket a piaci igényekhez való gyors és rugalmas alkal­mazkodáshoz. Nagy dolognak tartom, hogy cégünk a pénz­ügyi likviditását az év folya­mán is fenn tudta tartani, bár a második félévben — az or­szágosan ismert tartozáshul­lám következtében — bizo­nyos fizetési kötelezettsége­inknek csak késve tettünk ele­get. A jelenlegi kintlévősége­ink 3 millió forinttal haladják meg a mi tartozásainkat. Lét­számunk tavaly tovább csök­kent, ma összesen 78-an va­gyunk. Ennyi embert nagyon nehéz lesz megtartani. Két al­kalommal volt bérfejlesztés, átlagosan 28 százalékban. Új termékünket, a Jumbó fantá­zianevű kommunális szemét- felszívót bevezettük a piacra, míg költséggazdálkodásunkat — a korábbi szigorú takaré­kossági intézkedéseket figye­lembe véve — kényszerűség­ből tovább szigorítottuk. Csak a legszükségesebb, a műkö­désünkhöz föltétlenül fontos javításokat tudtuk elvégezni. A tervszerű karbantartások nem jöhettek szóba... Sajnos, 1993-at is hasonló nehézségekkel kezdjük, mint a múlt évet. A legfontosabb célunk most is csak az lehet, hogy talpon tudjunk maradni! Piaci oldalról várhatóan ez biz­tosítható, bár most még csak egy-két hónapra van megren­delésünk. A költséggazdálko­dás továbbra is csak szűk ke­retek között lehetséges. Gyártmányfejlesztési mun­kánk fő irányvonalát a kom­munális kisgépek határozzák meg. A létszámgazdálkodást az elvégzendő feladatainkhoz igazítjuk. Ha a cég helyzete indokolja, akkor néhány sze­mély leépítésével is számolni kell. A mostani céljaink között szerepel még a kereskedelmi tevékenység bővítése. Ezt az évet bizakodással, de a meg­levő sok belső és külső bi­zonytalanság miatt némi szo­rongással vártuk. (Krutek) Posta Somogydörö Somogydöröcske a Koppány-patak völgyében meghúzódó német nemzetiségi zsáktele­pülés. Hosszú éveken át egy magánházban bérelt szobában működött a posta. A Pécsi Igazgatóság azt tervezte, hogy felszámolja. Az önkormányzat tiltakozására — majd anyagi hozzájárulásával — a posta a községházával egy épületben új hivatali helyiséget alakítta­tott ki mintegy 700 ezer forintért. így elmúlt a veszélye annak, hogy a döröcskei idős embe­rek akárcsak egy bélyegért is más településre utazzanak. (Fotó: Sebők Dezső) A TÖRÖKKOPPÁNYIAK KÉRDEZTEK A polgármester megoldást ígért Törökkoppány képvi­selő-testülete a közelmúltban közmeghallgatással egybekö­tött falugyűlést szervezett az iskola tornatermében. Dr. Gruber Attila polgármes­ter részletesen beszámolt a te­lepülés 1992. évi bevételeiről és kiadásairól. Külön kiemelte a lakosságtól befolyó helyi adók összegét, megjegyezve: a testület erre az évre sem tervez emelkedést! Ezt köve­tően felolvasta azt a lakossági kezdeményezést, amely a fa­lugyűlés megtartására és a szociális kiadások ismerteté­sére vonatkozott. A szociális és gyámügyi ráfordításokat számadatokkal alátámasztva mutatta be. A képviselő-testü­let ez évi terveiről, pénzügyi helyzetéről szólva kiemelte: az önkormányzat várhatóan forráshiányos lesz, míg az életveszélyessé vált alsó ta­gozatos iskolai pályázat is megvalósításra vár. Ez azon­ban a parlament döntésétől függ. Bognár Hajnalka a körjegy­zőség fenntartásának anyagi és szakmai indokai után a ha­tósági ügyintézésről beszélt, majd röviden ismertette az új szociális törvény életbelépé­sével várható változásokat. A közmeghallgatáson a falu lakói közül többen is közér­dekű észrevételeket mondtak, kérdéseket tettek föl. Lovász Béla a közvilágítási lámpates­tek számát kevesellte. Fel­hívta az önkormányzat figyel­mét arra, hogy sok a kóbor ku­tya a faluban. Sümegi Györgyné a Tompa utca kőz­úzalékkal való javítását kérte, mert nem lehet megközelíteni. Horváth László a hiányzó házszámtáblák beszerzését javasolta, mire Detre Gyula megjegyezte: az utcanévtáb­lák is hiányoznak. (Pedig je­lenleg három Petőfi és két Kossuth utcát tartanak nyil­ván!) Dobos Ferenc a tejcsarnok előtti járdaszakasz megjavítá­sát szorgalmazta, míg Gyenis Sándorné a tűzoltószertár melletti romos illemhely lebon­tását javasolta használhatat­lansága és a fertőzésveszély miatt. Egy lakó rákérdezett az életveszélyes épület lebontá­sának határidejére. Szóba ke­rült a közút beláthatóságának gondja éppúgy, mint az Ady Endre utcában összegyűlő és károkat okozó víz elvezetése. A kérdésekre a polgármes­ter adta meg a választ, leg­több esetben erre az évre ígérve megoldást. Csicsmann Imre tengődi seprűkötö kisiparos Minőség és hírnév Cirokseprűk Tengődről Csicsmann Imre 1979-ben még a kányái tsz-ben dolgo­zott mint állattenyésztő, ami­kor az újságban olvasta a Somogyszabadi Seprűkötő Üzem felhívását cirokszakáll termesztésére. Úgy gondol­kodott: ha nekik megéri meg­termeltetni a cirkot, akkor megpróbálja ő a saját terme­lést és a seprűkötést. 1980-ban váltott ipart. Seprű­készítő kisiparos lett... — Úgy kezdtem a seprűkö­tést, hogy semmit sem tudtam róla — emlékszik vissza a több mint tíz évvel ezelőtti időre Csicsmann Imre. — Szétszedtem egy kopott sep­rűt, s megpróbáltam a folya­matot ellenkezőleg végigcsi­nálni. Addig-addig gyakorol­tam, míg a tizedik jó lett. A varrást a szomszédos I reg­szemcsén Csirke Pista bácsi­tól „lestem” el... — Hol értékesítette az árut? — Kezdetben a Tamási Kop-ka Áfésznek, termelő- szövetkezeteknek és állami gazdaságoknak szállítottam. 1985-ben azonban beadtam az ipart, mert elmentem a fe­leségem mellé a helyi ve­gyesboltba. A két munkát nem tudtam együtt végezni, ezért szüneteltettem az ipart. A helyhatósági választások után azonban újból megkezdtem a seprűkötést, mert láttam: a vállalkozásból — ha vala­ki tisztességesen dolgozik — meg lehet élni. A cirok­seprűre ugyanis igény van! — Úgy hallottam tervei van­nak. — Igen. Tervezem, hogy az idén pályázatot nyújtok be munkahelyteremtés céljából. Az első lépcsőben — ha a megfelelő mennyiségű pénzt megkapom — hat személyt foglalkoztatok. Két éven belül viszont nem kizárt a 15-20 személy alkalmazása sem. Hiszen kereslet van. A piacon csak jó minőségű, viszonylag olcsó termékkel lehet megma­radni. Az az elképzelésem, hogy továbbra is magam ter­melem az alapanyagot. így egy kézben lenne a termelés, a gyártás és az értékesítés. — Mennyi seprűt készít most?, — Évente mintegy három­ezer darabot, s ezt folyama­tosan értékesítem. Raktárra nem termelek... Az utóbbi idő­ben rendszeres vásárlóm a tabi, a tamási és a dombóvári áfész. Pillanatnyilag csak szobaseprűt kötök, 3-4-5 var­rással, de tervezem a válasz­ték bővítését. Csicsmann Imre tengődi kis­iparos saját technológiával, saját fejlesztésű célgéppel ké­szíti termékét: mindig szem előtt tartva a minőséget, vi­gyázva a hírnévre. A vállal­kozó azt reméli, hogy 1993-ban már nemcsak egye­dül köti a falvakban nélkülöz­hetetlen házieszközt! Krutek József Rossz a bekötőút Somogymeggyest, az alig több mint 600 lakosú Tab tér­ségi zsáktelepülést kedvező adottságú községként tartják nyilván a hatóságok, ezért nem részesülhetnek azokban az előnyökben — különféle pályázatokra való benyújtás­nál —, mint a kedvezőtlen helyzetű kistelepülések. A fa­lut csak a szántód-kaposvári útvonalról leágazó igen rossz minőségű útról, amelyet a közúti igazgatóság kezel, le­het megközelíteni. A keskeny bekötőút azon­ban mostanra olyan rossz mi­nőségű lett, hogy gyakorlatilag egy nyomvonalon közleked­hetnek az erre járók. Szabó László polgármester és Mein- hardt Sándor körjegyző több­ször fordult már kéréssel a Közúti Igazgatóság szántódi üzemmérnökségéhez és a kaposvári főmérnökséghez — a biztonságos közlekedés ér­dekében —, ám ügyük eddig nem talált orvoslásra. Igaz, az illetékesek ritkán közlekednek erre. Vajon mikor jut pénz arra, hogy egy kistelepülés közútját megjavítsák, illetve kiszélesít­sék? K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents