Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1992. december 7., hétfő Elnöki pár lakást keres Aki megmosta Clinton fejét... Berlin fővárosi külsőt ölt Berlin hársfákkal szegélye­zett sugárútja, az Unter den Linden, öt éven belül még a Champs Élysées-nél is szebb lesz: ezt állítják a régi-új né­met főváros építészei. Ők ja­vasolták Berlin vezető politi­kusainak, hogy a fasor há­romszázötven éves jubileu­mára tegyék színpompássá az 1390 méter hosszú, erede­tileg Frigyes Vilmos választó- fejedelem számára épített utat. A Linden leghíresebb pontja a Keletet a Nyugattól negyven éven keresztül elvá­lasztó Brandenburgi kapu, amely alatt ma újra gyalogo­sok sétálnak a város egykori keleti és nyugati része között. Thomas Nagel építész szerint a gyalogutakat három-négy méterrel megszélesítik, újabb utcai kávéházakat létesítenek, s új fákkal díszítik a külső fa­sort. A sétálóutak kiszélesíté­sével természetesen az autó­utak keskenyebbé válnak. A 9,50 méterre szűkülő úton mindössze két illetve három sávban haladhat a forgalom. Az Opera és az egykori Fegy­verszertár előtti részen teret alakítanak ki. „Történelmi té­regyüttest hozunk létre” — mondja a tervező, akinek leg­főbb célja: az egységes Né­metország fővárosa hozzá méltó külsőt öltsön. Demográfiai robbanás az őserdőben Dél-Afrikában és Zimbab­wében komoly gondot okoz az elefántok szaporulata. Mind­eddig a kilövés volt az egyet­len módszer, amellyel befo­lyásolni próbálták a nagy testű állatok „demográfiai” mutatóit, ám a kutatók most a szüle­tésszabályozás más módját javasolják. Elképzelésük sze­rint tablettát kellene szedetni a mamaelefántokkal, éspedig banánba rejtve. Nem terhes­ségmegelőzésről van szó, ha­nem a vemhesség megszakí­tásáról az RU 486 elnevezésű gyógyszerrel, amelyet egyéb­ként nők is szedhetnek. Egye­lőre azonban-tasm világos, nűgy az ember és az állat kö­zötti hormonális különbségek miatt azonos-e a tabletta ha­tása. Ennek kiderítésére Dél-Afrikában vizsgálatnak ve­tik alá a kiszemelt elefánt mé­hének nyálkahártyáját. Évente öt százalékkal kívánják csök­kenteni az elefántok számát, mert túl sokat esznek és ha­talmas pusztítást okoznak Af­rika nemzeti parkjaiban. Férfimagazinok háborúja A két rivális amerikai maga­zinnak, a Playboynak és a Penthouse-nak köszönhetően a bőség zavarával küszköd­nek a szexvideózás megszál­lottjai. Miközben a képeslapok példányszáma stagnál, a pi­acra dobott videofilmek révén a kiadóvállalatok „kiszállnak”. A versengésben egyelőre a Playboy van az élen. Az Egyesült Államokban legkere­settebb negyven kazetta közül hét az övé, míg a Penthouse csak öttel szerepel a toplistán. Ez utóbbi keményebb történe­tekkel rukkol elő, a Playboy valamivel visszafogottabban igyekszik szórakoztatni a szexlátvány élvezőit. Üzleti taktikáját az is igazolja, hogy évente mintegy huszonöt százalékkal több — húsz dol­láros — videokazettát ad el. Végső soron ez a két lap uralja az amerikai video- szex-piacot. „Elnöki pár, jó környéken, legfeljebb négy hálószobás, egy szebb lakást keres...” — így hangzana a hirdetés, ha megjelentetnék az amerikai lapokban. Erre azonban nincs szükség, mert Jack Steel, az ismert ingatlanközvetítő, Ge­orge és Barbara Bush közeli barátja vette kézbe az ügyek intézését. Az egyetlen feltétel, hogy a jövendő ház Tangle- wood-ban, a texasi Houston előkelő szomszédságában le­gyen. A Bush házaspár nem­sokára odautazik és Steel re­méli, hogy legalább há­rom-négy ajánlat közül válo­gathatnak majd. A jelenlegi elnök, aki az év elején még aligha hitte volna, hogy ki kell költöznie a Fehér Házból, nem rendelkezik ugyanis állandó lakhellyel. ’’Magáncímük” most a hous­toni Houstonian Hotel egyik bérelt lakosztálya, dehát nyil­ván nem kívánnak állandó szálloda-lakók lenni. Átme­netként szóbajöhetne a Maine állambeli Kennebunkportban levő nyaralójuk, az óceánra nyíló, fenséges panorámával és kiváló horgászati lehetősé­gekkel, Bushék azonban Te­xasi részesítik előnyben. A megválasztott elnök, Bili Clinton közben az új csapat összeállításával foglalkozik. Ehhez tartozik majd, ha nem is politikai vagy államigazga­tási szerepvállalással a Brüsszelben született, majd hosszú időn át Párizsban te­vékenykedő Christophe is. Aki arról nevezetes, hogy még a biztos győzelem után is szük­Az elmúlt nyáron a több hul­lámban érkező turista-invázió ál­lította sosem tapasztalt megpró­báltatások elé Hispánia vám- és határőreit. Hiszen egy évben rendezni olimpiát és világkiállí­tást nem csekélység. Voltak órák, amelyekben a menetrend- szerű járatokkal párhuzamosan 15-20 chartergép landolt a bar­celonai és sevillai betonszőnye­gen. Sokszorosára nőtt a Pirene- usok felőli autóforgalom, és még Gibraltáron át is megjelentek az illegális bevándorlók csapatai. A parti őrség járőrhajói és helikop­terei tucatszám horgászhatták ki a tengerből a fuldokló és elcsi­gázott jövevényeket, akiket az embercsempészek már több­ségesnek tartotta megmosni a jövendő elnök fejét. Chri­stophe ugyanis a legfelkapot­tabb amerikai fodrászok egyike, akinek Los Angeles-i hajstudiójában Dustin Hoff- mantól Sally Fields-en át Ste- van Spielberg-ig gyakran for­dulnak meg világhírű sztárok. Nem tudni, ki ajánlotta Clin- tonéknak, de bevált: elsősor­ban Hillary Clinton esetében. Az új First Lady-nek olyan fri­zurát terveztt, amely végre megszabadította — idézzük az amerikai lapokat — „előny­telen hajpántjától.” A Figaro műhelytitokként elárulta, hogy először Clinton asszony ruha­tárát vette alaposan sze­mügyre s annak ismeretében alkotta meg a kedvenc öltözé­kekkel harmonizáló hajvisele­tet. Az elnöki beiktatás napján Christophe a Fehér Házban tölti a reggelt Clinton csak né­hány percre „ül” majd rendel­kezésére, mosáson, fazoni­gazításon, fésülésen kívül nem sokat tervezhet. Az el­nöki pár lánya, a tizenkét éves Chelsea esetében is csupán hajvágásra és fésülésre ke­rül sor, Hillary azonban ismét a beiktatás és a bál ruháihoz igazodó frizurát kap. Christophe, saját terveiről szólva, elmondta, hogy a jövő év elején nyitja meg stúdiójá­nak fiókintézményeit Miami­ban és San Franciscobsn. Washingtonban egyelőre írem tervez ilyen állandó jelenlétet, de ha Clintonéknak szüksége van rá, máris patap a legköze­lebbi repülőgépre.. száz méterrel előbb vízbe kény­szerítettek. Általában reményt- vesztett észak-afrikai férfiak vál­lalkoztak a kalandos útra. Szúrópróba érte utói azt a kamiont is, amely a kikötőből egyenesen az andorrai határ fe­lé vette útját. A papírok rendben voltak, a zúzott jég közé ágya­zott heringszállítmány mégis gyanút keltett. Az elkülönített fémkádak egyikéből éppencsak találomra emelt ki egy szép pél­dányt a csendőr, és már-már dobta volna vissza, amikor egy nejlontasakra lett figyelmes a hal szájnyílásában. Á tüzete­sebb vizsgálat már a helyszínen kiderítette az új leleményt: ko­kain utazott a heringek belsejé­ben. L. B. Hillary Clinton, a most megválasztott 42. amerikai el­nök felesége első alkalommal kereste fel a jövendő lak­helyét a Fehér Házat. Bush elnök felesége fogadta. (FEB Foto) Jegelt heringsaláta kokdinndl Eladják Tito jachtját. A 40 méter hosszú hajót Tito a külföldi vendégek fogadására hasz­nálta. A fedélzeten látta vendégül többek között II. Erzsébetet, Husszeint, a Jordán kíiályt, Khadafit Líbiából, a dán királynőt... A horvát kormány, a gazdasági nehézségekre hivat­kozva szeretne megszabadulni az értékes „ékszertől”. Egy olasz cég szervezi a hajó ?} adását, illetve az árverést a hajóért. Szabadkereskedelem „visegrádi módra” A visegrádi hármak — Magyarország, Lengyelország és az év végéig még egységes Csehsziovákia — közötti sza­badkereskedelem vonzó, ám bizonyos buktalókat, gyakor­lati problémákat is fölvető elgondolás. Ez magyarázza, hogy az egyezményt az érintett országok szakemberei ugyan részletesen kidolgozták, aláírására azonban a terve­zeti november 30-a helyett várhatóan pár hetes késede­lemmel kerül sor. A szabadkereskedelem tar­talmáról elég eltérőek az el­képzelések. Sokan úgy gon­dolják, hogy a megegyezést követően a vámhatárok azon­nal megszűnnek, mások vi­szont attól tartanak, hogy ez a folyamat egy évtizedet, vagy annál is hosszabb időszakot vehet igénybe. Jelentősek ugyanis a különbségek nem­csak az ipar, a mezőgazdaság és az infrastruktúra fejlettsé­gét illetően, hanem a privati­záció mértékében, a külföldi cégekkel közös vállalatok lé­tesítésében, a külföldiek be­ruházásaiban is. S mirtdez ér­zékenyen érintheti-a'Jövendő vámuniót. \Y A térség három (vagy 1993-tól már négy) országa közti szabadkereskedelem azt jelentheti, hogy a vámkorláto­zásokat, s a kereskedelem út­ját akadályozó egyéb ténye­zőket, megfelelő ütemterv alapján és csak fokozatosan lehet kiiktatni úgy, hogy lehe­tőleg már az ezredfordulóig az övezet gazdaságilag valóban egységes legyen. A fokozatosság a mi szem­pontunkból azt jelenti, hogy a magyar mezőgazdaság és az élelmiszeripar termékei a le­hető legkevesebb akadállyal jutnak el a cseh, a szlovák és a lengyel fogyasztókhoz, ugyanakkor a hazainál fejlet­tebb cseh gépipari termékek, különösen a háztartási gépek, a mezőgazdasági kisgépek a magyar vásárlók számára lesznek jobban hozzáférhe­tőek, hiszen ezeket a termé­keket nem, vagy csak kevéssé sújtja majd a vám. Lengyelor­szágból viszont szenet és más alapanyagokat lehet majd kedvezőbb feltételekkel impor­tálni, ami a magyar kis- és kö­zépipar, de a lakosság szá­mára is fontos lehet. A fokozatos szabadkeres­kedelem tehát olyan terméklis­ták alapján jön létre, amelyen az áruk köre évről-évre bővül. Ez kemény kereskedelmi alku kérdése, amelyben az orszá­gok érdekei közti egyeztetés a a szakértők felelőssége. A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar azonban ked­vezőbb pozicióba juthat, az ipar más területein pedig a fej­lettség, a minőség, a szállítási készség a döntő tényező. E három országnak az Eu­rópai Közösséghez való csat­lakozását a várható szabadke­reskedelmi megállapodás is gyorsíthatja, hiszen az EK szi­gorúbb követelményeire a tér­ség minden országának fel kell készülnie. Együtt ez is könnyebben mehet. Ny. V. Szétváló csehek és szlovákok Csehszlovákia, hivatalos fogalmazás szerint a Cseh és a Szlovák Köztársaság meg­próbálkozik azzal, ami a haj­dani Szovjetuniónakés Jugosz­láviának nem sikerült: a fáj­dalommentes szétválással. A jelenlegi szövetségi államot szeretnék úgy két, független részre tagolni, hogy a lakos­ság szinte ne is érezze ezt a folyamatot. Ennek jegyében már elfogadták azt az első, nagy csomagot, amely több, mint húsz kétoldalú megálla­podást tartalmaz. A két ország között „láthatatlan határokat” akarnak létesíteni, nem lesz útlevél-ellenőrzés, vámolás, nem állítanak fel sorompókat s a határjelző oszlopok kitűzé­sével sem sietnek. Kölcsönösen elismerik az iskolai bizonyítványokat, s a végzettséget igazoló más do­kumentumokat; a munkaválla­lás teljesen szabad lesz; a nyugdíj bármelyik országban felvehető; s általában egyezte­tik, egymáshoz igazítják a leg­jelentősebb munkajogi és szociális rendelkezéseket. Mindez elejét veheti annak, hogy tömeges költözködés kezdődjön. Megoldatlan kér­dés viszont, mi lesz az eddigi szövetségi intézmények mun­katársaival, hol és hogyan ta­lálhatnak új elfoglaltságot. A csehek és a szlovákok kapcsolata tehát olyannak ígérkezik, mint amilyen — a maastrichti szerződések meg­valósulása esetén — egy ideá­lis Európában, a tizenkettek között jönne létre, sőt annál is szorosabb lenne. Természe­tesen sok részlet tisztázásra vár. Például, ha nem lesz vám a láthatatlan határon, miként lehet majd visszatéríteni a másik országban forgalmi­adóval vásárolt cikkeket. S a szétválásnál hogyan osztoz­nak a meglevő vagyonon, kö­veteléseken, tartozásokon, mi­lyen lesz a nagy elszámolás? Döntöttek a pénzügyi unió­ról is. Európában a cél a kö­zös valuta, az ECU beveze­tése, itt már a startvonalon egységes korona lesz. Ám éppen ezt tartják a két ország kapcsolatrendszerében a leg­gyengébb pontnak. Szlovákia tartalékai kimerülőben van­nak, ami azzal járhat, hogy rö­vid időn belül fel kell monda­niuk a pénzügyi uniót, lepe­csételni az „önálló” pénzt stb. Mennyire a levegőben van ez, arra jellemző, hogy miközben az emberek általában nyuga­lommal szemlélik a szétválás eseményeit, a szlovákok közül rengetegen mentik külföldi va­lutákba pénzüket. Ha valaki netán adatokkal kívánná alá­támasztani, hogyan képzeli a zavartalan szétválást, ajánla­tos, hogy minél gyorsabban forduljon a mai szövetségi sta­tisztikai hivatalhoz. Január el­sejétől ez az intézmény is vá­lik, a szlovákok pedig igényt tartanak az őket érintő adat­bázisra s múltbeli dokumen­tumokra. Csak remélni lehet, hogy az elrettentő példák után — s ez egyaránt lényeges a résztvevőknek, valamint kö­zeli és távoli szomszédoknak — a csehek és a szlovákok gyötrelmek nélkül osztoznak majd múlton, jelenen és jövőn. Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents