Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-07 / 288. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1992. december 7., hétfő Nélküle nincs piacgazdaság Jövőre: kamarai törvény Bővítik, korszerűsítik és csomópontokkal látják el Kaposváron a Vár utca és a Kanizsai utca közötti 1400 méter hosszú útszakaszt a Strabag Hungária Kft szakemberei. A 36 millió forintos beruházással a jövő év júniusában végeznek. (Fotó: Gyertyás László) ^ T •• a •• H Ne rogtonzo agrárpolitikát! Or. Kunos Péter: Tudni kell, ki az igaz tulajdonos, a bérlő Ganz Ansaldo berendezések Kuvaitba Kuvaiti megrendelésre gyártott kapcsolóbérendezések szállításáról írt alá szerződést a Transelektro és a Ganz An- saldo Electric olasz-magyar vegyes vállalat. A szerződés értelmében a Ganz Ansaldo 6,2 millió dollár értékben szállít kapcsolóberendezést a Transelektro által elnyert kuvaiti beruházás számára. A \ Ganz Ansaldo a jövő év elején a berendezések szállítását megkezdi, a teljes megrendelést 24 hónap alatt teljesíti a fővállalkozó. Közigazgatási konferencia A magyar közigazgatás modernizációja címmel kétnapos konferenciát rendeztek a fővárosban a hét végén. Ezen csaknem 400 hazai és külföldi szakember vett részt. Az európai közösségi szakemberek nyilatkozataikban a magyar közigazgatás reformját jónak ítélték, s az EK illetékes bizottsága egyébként 5 millió ECU-s támogatást szavazott meg Magyarországnak. Hazánk ezt az összeget a köz- igazgatás fejlesztésére költ- heti. ' Caterpillar-gyár Gödöllőn Glen Barton a földmunka- gépeket gyártó Caterpillar al- elnöke is részt vett a cég magyarországi vegyesvállalata gödöllői gyárának avatásán. Az új vegyesvállalatba a gödöllői gépgyár 200 millió forint értékű tárgyi apportot, épületeket, gépeket, az amerikai fél pedig 150 millió forint értékű készpénzt vitt be. A tervek szerint á gyár még az idén 80 millió forint értékben szállít alkatrészeket a Caterpillar nyugat-európai gyáraiba, jövőre pedig már, 250-300 alkalmazottal mintegy 500 millió forint értékű termelésre számítanak. Nemzetközi ÖKO- klubrendezvény A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium nem törekszik a környezetvédelmi adatok titkosítására — mondta többek között Keresz- kes K. Sándor miniszter, a Nemzetközi ÖKO-klub budapesti rendezvényén. Rámutatott: csak egészen kivételes esetben indokolt az ilyen adatok titkossága, s ezt is gazdasági, állami szempontból meg kell indokolni. A titkosításra vonatkozó törekvés ellentétes a riói környzetvédelmi világtalálkozón megfogalmazottakkal, a demokratikus társadalmi berendezkedéssel és a minisztériumnál már elkészített környzetvédelmi törvénytervezet szellemével. Vontatott a tsz-átalakulás Vontatottan halad a termelőszövetkezetek átalakulása Komárom-Esztergom megyében: ez idáig a 41 tsz közül csak 12 alakult át valamilyen új típusú szövetkezetté. További 15 közös gazdaság készítette elő a vagyonmegosztási közgyűlést. Az átalakulások elsősorban pénzügyi problémák miatt húzódnak el. A megyében a termőföld-árveréseket is mérsékelt figyelem kíséri. Az eddig megtartott csaknem félszáz árverésen a 3700 hektárnyi kijelölt területből 1100 hektárnyi kelt el, 21 674 aranykorona értékben. A különböző tömörülések egyetértenek abban, hogy szükség van az egységes rendszert biztosító kamarai törvényre mint a jól működő piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen eszközére. A törvény részleteit illetően azonban már jelentősen eltérnek az érdekek, a vélemények. Gyarmatiné dr. Rácz Ágnes, a Magyar Gazdasági Kamara főtikára például azt hangsúlyozta: A törvénytervezet szerint a kamara közjogi alapon, teljesen önállóan és politikailag függetlenül működne. Az érdekvédelem mellett a kamarák aktív, cselekvő szerepet töltenek be a makrogazdaság fejlesztési koncepciójának, valamint a hozzá kapcsolódó törvényeknek a kidolgozásában, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok segítésében, alakításában. Magukra vállalnák a szakmunkásképzés irányítását, szervezését. Minthogy ezek az elképzelések számos állami feladat átvállalását jelentik, meg kellene teremteni a szükséges infrastruktúrát és biztosítani a pénzügyi feltételeket. A kamarák vezetői ennek megoldását a korábbi kamarai vagyonok visszaadásában (illetve azok ellentételezésében), valamint megfelelő pénzügyi eszközök (például szakképzési hozzájárulás, adók) átcsoportosításáTöbb ágazat — a konzerv-, a hűtő-, a hús-, a tej-, valamint a gabonaipar — privatizációs stratégiai tervét adták át az Állami Vagyonügynökségnek — jelentette be Raskó György Budapesten tartott sajtótájékoztatóján. A szaktárca vezető képviselője elmondta, az édesipar területén már 100 százalékos a privatizáció. A növényolaj-ipar egyetlen vállalatát ugyancsak privatizálták, ám ez a külföldi tulajdonba adás szakmai körökben sok vitát keltett. Ezért a minisztérium a jövőben gondosabban megvizsgálja ennek az ügynek tanulságaként a különböző privatizációs programokat. A söripar öt vállalatából öt alakult át, ám csak hármat privatizáltak. A dohányipar hét vállalatából hat cég alakult át, négyet privatizáltak. A hűtőipar kilenc vállalatából hétnél már sor került az átalakulásra, kettő pedig magántulajdon lett. ban látják. Számításuk szerint a visszakapott vagyon nonprofit működtetésével hozzávetőlegesen annyi bevételhez jutnának, mint amennyihez tagdíj vagy — ahogy szívesebben nevezik —, közbefizetés útján. Az induláshoz természetesen jelentősebb befektetésre lenne szükség. Ezért is hangsúlyozta nyomatékosan Keszthelyi Péter, a Budapesti Ipari és Kereskedelmi Kamara főtitkára: 1993 közepéig meg kell születnie a kamarai törvénynek, mert csak így képzelhető el, hogy az 1994-es költségvetés tervezésekor figyelembe vegyék ezeket az igényeket. A kamarai tagság az érintett iparosok, vállalkozók számára kötelező lenne. Ez azt jelenti, hogy a vállalkozó vagy a gazdasági társulás működése megkezdésével automatikusan kamarai taggá válik. De a tevékenység jellegétől függően választási lehetősége van az ipari, a kézműves- és mezőgazdasági kamarák között. A kamarák vezetői tisztában vannak azzal, hogy addig nagyon sokat kell tenniük a szakmai, jogi és anyagi kérdések tisztázása és megoldása érdekében. Emellett sürgetni kívánják a kapcsolódó törvények mielőbbi megalkotását. A boripar hét állami vállalata közül ötben történt meg az átalakulás, ám csak egyet privatizáltak. A cukoripar 12 vállalatából kilenc alakult át, és hét került privatizálásra. Ez utóbbiaknál a külföldi tőkerész aránya mintegy 30 százalékos. A szeszipar nyolc vállalatából öt alakult át és három a privatizált. A 14 konzervipari vállalat közül a felében zajlott le az átalakulás, míg négy került privatizálásra. Az államtitkár szerint ebben az iparágban már hagyományos privatizációra nem is nagyon lehet számítani. Több vállalat ellen csődeljárás- folyik, és a felszámolás után értékesítik őket. A baromfiipar 10 vállalatából ugyancsak a felében történt meg az átalakulás; kettőt privatizáltak. Ebben az iparágban Raskó György szerint elengedhetetlen a privatizációhoz egy átgondolt, reorganizációs program, mivel kapacitás-leépítéssel kell számolni. (Folytatás az 1. oldalról) Tágabb értelemben természetesen már működnek a vidék bankjai. Ilyen intézmény például az Agrobank. Dr. Kunos Péter vezérigazgató így vélekedik az agrárszféra finanszírozhatóságáról: Végre legyenek tulajdonosok! — A legfontosabb feltétel a mezőgazdaság kaotikus tulajdonosi struktúrájából eredő bizonytalanságok enyhülése. Amíg nem lehet tudni: ki az „igazi” tulajdonos, ki a bérlő és kinek milyen jogai vannak, szinte lehetetlen biztonságosan finanszírozni. Hiszen mire lejár a hitel, a termelőszövetkezet átalakul, az állami gazdaságot privatizálják, a vezetőséget lecserélik, és a bank rá sem ismer adósaira. Mielőbb létre kell hozni a hajdan volt földhitelintézetet, hogy a közép- és hosszú lejáratú hitelek nyújtásakor a termőföldet mint biztosítékot figyelembe lehessen venni. Az első lépés már meg is történt: a leginkább érdekelt bankok és állami szervek létrehoztak egy alapítványt a földjelzá- log-hitelintézmény jogi és pénzügyi feltételeinek megteremtésére. A rendkívül szerteágazó előkészítő munkán kívül nélkülözhetetlen az állam anyagi támogatása, mert enélkül nem születhet újjá az intézmény. Az ár- és támogatási rendszer, á piaci rendtartás és egyéb alapkérdések átgondolásával olyan agrárpolitika kialakítása szükséges, amely nem a rögtönzésen, a „tűzoltáson” alapul. Enélkül ugyanis a termelő nem tudja, hogy gazdaságos-e a termék előállítása, eladható-e, s ha igen, mikor és mennyiért. A bank számára felmérhetete- len, hogy a termelő vagy a termék biztonságosan finanszírozható-e. — Milyen biztosítékot kíván az Agrobank, hogy csökkentse hitelkihelyezési kockázatát? — Az új vállalkozások finanszírozásának — kivált az agrárszférában — ma nagy a kockázata. Vagyis elengedhetetlen különféle garanciaalapok működtetése. A már létező Agrárvállalkozói Hitelgarancia Alapítvány által vállalt kisebb garanciák után a most születő Hitelgarancia Rt remélhetően hozzájárul a szükséges fedezetek erősítéséhez is. A banki források biztonságát előmozdító betétvédelmi alap és a portfolió rendbetételét segítő hitelkonszolidációs alap ugyancsak fontos alkotóeleme lesz majd a bankok és az agrárszféra harmonikus kapcsolatának. Az állam szerepvállalása A biztosítótársaságok ma nem ajánlanak a mezőgazda- sági vállalkozóknak megfelelő biztosítási formákat. Csakhogy a banki finanszírozás e szférában, láttuk, biztosítás nélkül különösen kockázatos. Alapvető feltétel tehát, hogy feloldódjanak a magyar bankok alultőkésítettségéből eredő ellentmondások. Elengedhetetlen, hogy a vidék bankjai — legyen szó akár új bankokról, akár működőkről — kiterjedt hálózattal rendelkezzenek. A banki infrastruktúra létrehozása és működtetése rendkívül tőkeigényes. A már meglévő bank tőkeerejének növelésével lényegesen kevesebb pénzből lehetne bővíteni a finanszírozási forrásokat, mint egy teljesen új hálózat kiépítésével. — Hogyan látja: az agrárszféra csak állami támogatással működhet kielégítően? — Az állami szerepvállaláshoz a betétesi pozíció is jó lehetőség, különösen ha ez a pozíció alárendelt kölcsöntőkeként funkcionálna. Ezenkívül szóba kerülhet az agrárfinanszírozásra képes bankok tőkeemelésébe való bekapcsolódása is, mondjuk, az agrárterületekről befolyó privatizációs bevételekből. Az állam mint tulajdonos befolyásolhatná a bankok kihelyezési politikáját, egyéb tekintetben pedig bizonyos önkorlátozást keljene vállalnia. Érdemes a mezőgazdaságra koncentrálni, mert elsősorban ez az az ágazat, amelyik nemzetközi összehasonlításában különleges komparatív előnyökkel bír. A jó lehetőségeket igazolja, hogy a nagyfokú dezorganizáció ellenére is megvan a gazdaságos termelés alapja, az export pedig növekedett. F. V. Hiányzik a valós érdekegyeztetés (Folytatás az 1. oldalról) — Az ágazati egyeztetés szintjén történő tárgyalásoknál meg kell említenem a közalkalmazotti törvényhez kapcsolódó kormányrendeletet, amely a pedagógusok jogállását tartalmazza, ha lehet még mostohább sorsú, hiszen sehol sem történt meg annak a konszenzusnak a keresése, amelynek minden fázisban meg kellett volna jelennie. A tárgyalások mindutalan financiális kérdéseken buktak meg. - mondta Szöllősi Istvánná. — Ez rengeteg problémát fog okozni 1993-ban, hiszen hoztak egy olyan törvényt, ami sok tízmilliárdba fog kerülni, és ebből munkaügyi perek, helyi villongások, akár sztrájkok is lehetnek. Az ágazati egyeztetés nem szívvel-lélekkel való végrehajtására példa az oktatási törvény tervezete is, amelynek sokadik változata állítólag kész, és jövőre hatályba lép. Ehhez képest fogalmunk sincs arról, hogy mi van az utolsó változatban. így nem tudni azt sem, hogy azok az érdekek, amelyeket az iskola szempontjából a szak- szervezetek fogalmaztak meg, milyen formában kerültek a tervezetbe. — Milyennek ítéli az önkormányzatok és az iskolák viszonyát? — A képviselő-testületek sok esetben törvénybe ütköző dolgokat tesznek: meghatározzák, hogy ezt az iskolát bezárják, azt az óvodát megszüntetik... Pedig az intézmények átszervezésével kapcsolatosan ott van az 1991/20-as törvény, amely az önkormányzatok feladat- és hatásköréről szól. Legalább a rájuk vonatkozó jogszabályokat ismerjék! — Megfelelő-e az oktatási intézményeken belüli együttműködés? —■"Az iskolán belül, a vezetés és a szakszervezet között működő érdekegyeztetés funkcionál talán a legcsiszoltabban. Itt működnek a korábbi mechanizmusok. A nagy kérdés az lesz, hogy a hamarosan belépő közalkalmazotti tanács és a szakszervezetek egy új felállásban milyen munkamegosztásban tudnak majd együtt dolgozni. Összegzésül azt tudom mondani: vannak törvények, de azt hiszem, nagyon hosszú lesz az út addig, hogy rájöpnk, ezeket a törvényeket nem előrángatni kell, amikor valamelyik fél bizonyítani akarja, hogy ezt és ezt a paragrafust a szemközti oldal megsértette. Odáig kell eljutni, hogy minden érintett igényelje, hogy e törvények szellemében együtt dolgozhassunk. Dóró János Sorra alakulnak át a vállalatok Privatizáció az élelmiszergazdaságban
