Somogyi Hírlap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-01 / 283. szám

1992. december 1., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TAJAK 5 Rendőrállomás lesz Tabon A tabi képviselő-testület megtárgyalta a Siófoki Rend­őrkapitányság vezetőjének tá­jékoztatóját. A térség közbiz­tonsági helyzetének javítása érdekében rendőrállomást kí­vánnak létesíteni december 31-ig Tabon. A városatyák el­fogadták a kapitányság veze­tőjének kérését, hogy a Tabra kihelyezett nyomozó elhelye­zésében és a munkaföltételek biztosításában nyújtsanak se­gítséget. A testület döntése: kiutalnak egy kétszobás kom­fortos szolgálati lakást. Köte­lezettséget vállaltak, hogy hozzájárulnak a szolgálati gépkocsi üzemeltetéséhez. A kapitányság tervei szerint a rendőrállomás lesz az alapja a későbbiekben megszerve­zendő rendőrőrsnek. Felújítás Kapolyon Kapolyon mintegy harminc évvel ezelőtt, épült a temetői ravatalozó. Állaga azóta na­gyon leromlott: az egyik tartó­fal megrepedt, így az épület megsüllyedt. A helyi önkor­mányzat pályázaton nyert pénzből és saját forrásból — összesen mintegy 2,6 millió forintért — felújíttatja. A mun­kát október közepén Papp La­jos helyi magánvállalkozó kezdte meg. Az önkormány­zattal kötött szerződés alapján december 15-ig kell az épüle­tet átadnia, A rekonstrukció során a ravatalozóban előtér is lesz. 59 családot támogat az önkormányzat Közeleg a tél, az állampol­gárok számára mind nagyobb megterhelést jelentenek a la­kásfenntartási költségek. Ta­bon a nyár végén több mint 300 ezer forintnyi hátralékot tartottak nyilván. Ezt az ösz- szeget a lakbér, illetve fűtési hátralék tette ki. A városban 26 rászoruló kamatadóterheit enyhíti az önkormányzat, il­letve harminchármán része­sülnek lakbértámogatásban. Házasságkötő-terem épült Miklósiban Miklósi önkormányzata pá­lyázat útján a polgármesteri hivatal felújítására 800 ezer forintot nyert. Új irodát is kia­lakítottak a régi mellett, amely új ruhát kapott. Befejezés előtt áll a házasságkötő-terem épí­tése. Ez méreténél fogva al­kalmas lesz más rendezvé­nyek megszervezésére is. Felülvizsgálják a rendezési tervet Megbízták a megyei’ön- kormányzat területrendezési társulatát, hogy készítse el a község rendezési tervének korszerűsítését. A karádi pol­gármesteri hivatal és a műem­lékvédelmi felügyelet kezde­ményezésére a központ régi épületeit védetté nyilvánítot­ták, hogy megőrizzék a telepü­lés mai arculatát. Napi 13 vonat Kapoly Tabtól mindössze öt kilométerre fekszik nyugatra. A Kapoly név hallatán számos férfiember fejében „bekattan” az emlék: katonaság. Nekem gyermekkorom boldog érzetét adja vissza, amikor a telepü­lésből leágazó zicsi útra tér­tünk szüleimmel, s már csak néhány percre voltam a nagymamától. A keresztező­déstől száz méterre a vasútál­lomás apró épülete bukkan elő a fák közül. 1906 körül épí­tették, s ekkor fektették le az első sínpárt is — tudom meg egy tájékozott helybelitől. Rix Józsefné, a vasútállo­más vezetője a jelenről be­szél: — Nyolc éve dolgozom a vasútnál. Az állomás feladatait egyedül látom el a szolgálat majd kilenc órája alatt. Az első vonat négy huszonötkor érke­zik hozzánk, az utolsó fél nyolckor távozik. Napi tizen­három személyvonat. Az utas- forgalom egyébként nálunk nagyon kevés, havi nyolc- van-kilencven ember. Inkább busszal járnak az itteniek. A teherforgalmunk viszont nagy, eddig hétszáz kocsiberakást végeztünk. — Hogyan szűrik ki a fize­tésképtelen cégeket a szállí­tást megelőzően? — Névsorunk van a fuva­roztató vállalatokról, vál­lalkozókról, akik bélyegzőre is szállhatnak. Egy új ügyfél­nek addig kell készpénzzel fizetnie, míg a központunk­ban szerződést nem köt. Ez­után kerül fel a listánkra. — Mi jelentene előrelépést az állomás életében? — Már többször szóvá tet­tem, hogy az állomásunk kút- vize nitrátos, s a mindössze száz méterre lévő nagy átfo- lyóból be kellene kötni hoz­zánk a vezetékes vizet. Lega­lább egy kerti csapunk lenne... Az utasoknak, főleg a gyere­keknek, nekünk. Már ez is so­kat segítene) C. Cs. Nemkívánatos személyek voltak Somban Egy gonddal kevesebb Ebben a házban tizenheten laktak (Sebők Dezső felvétele) Nemkívánatos személyek költöztek néhány hónappal ezelőtt Bábonymegyerre.a Kossuth Lajos utca 4. számú romos állagú épületbe, a tele­pülésen és az utcában lakók rémületére. A közvetlen kör­nyezetük nem szívesen fo­gadta őket... Debreczeni Géza nyugdíjas fodrászmester a szemben levő ház tulajdonosa. — Szeptember elején költö­zött a düledezőfélben levő házba négy román család. Összesen tizenheten voltak. Tudomásom -szerint Somból küldték el őket, s itt találtak „menedéket”... Azt mondták: azért jöttek ide az üres házba, hogy itt, a falu szélén majd nyugalmuk lesz. Szeretnének csendben élni. A ruhájukon kívül szinte semmilyük sem volt. Szegények voltak, mint a templom egere. Úgy kéreget­tek a szomszédoktól. Kenye­ret, krumplit, zsírt... Egyszóval mindent. Azt láttam, hogy dol­goznak is. Fűzfából készítet­tek kerti bútorokat, vékát és kosarat fontak. Október végé­től azonban már nem láttam itt őket. Állítólag lejárt a tartóz­kodási engedélyük... A bábonymegyeri polgár­mesteri hivatalban Kromek Pálné megbízott jegyzőnőtől azt kérdeztem: Mit szóltak a hívatlan vendégekhez? — Az itt-tartózkodásukhoz engedélyt nem adtunk ki. Igaz, hogy nem is kértek. A telepü­lésre be sem jelentkeztek. Csak az önvédelmi csopor­tunk ellenőrzéseiből tudtuk, hogy hetekig a községben tar­tózkodtak. A csoport tagjai fel­szólították őket, hogy hagyják el a falut. — Miért? — Azért, mert állítólag lop­tak. Ezt követően néhányan közülük elutaztak Romániába. Sajnos, mások viszont jöttek helyettük. Pedig úgy tudtuk, hogy mindannyian végleg el­költöztek... — Azt hallottam, hogy a visszajöttek közül az egyik meghalt. Igaz ez? — Igen, november 10-én. A posta környékén az egyik férfi rosszul lett. Az élettársa azt mondta: orvoshoz akartak menni, amikor az utcán ösz- szeesett. Mire az orvos kiért, már halott volt. A halálesetet bejelentő hölgy elmondása szerint végleg elköltöznek tő­lünk, és nincs szándékukban visszajönni. — Tehát már nem tartózko­dik itt senki? — Tudomásunk szerint nem. K. J. Átalakul a Haladás Jó lenne egy kapaszkodó Tócsákat kerülgetve, köve­ken ugrálva jutok a kapoly- pusztai Haladás Mezőgazda- sági Szövetkezet gépműhe­lyének irodájához. A beszél­getés nehezen indul. Szeren­csémre többen jönnek-men- nek, így lassan feloldódik zár­kózottságuk. A szövetkezet a múlt évben már veszteséges volt. Nem lehetett az alaptevékenységet jelentő növénytermesztést és állattenyésztést ért költség- növekedéseket kompenzálni. Már az előző években is töre­kedtek a több lábon állásra és melléküzemágként kötélfonó­üzemet létesítettek. Ez segí­tett a fennmaradásban, de az idén itt is visszaesés mutat­kozott. Az üzem acélsodrony­ból — elsősorban az építői­parnak emelőkhöz, aztán ha­jók vontatásához, kikötéshez, szállítmányok rögzítéséhez és egyéb célokra — készített kötélzetet. Sajnos, az építő­ipar válsága miatt a várt meg­rendelések elmaradtak. A termelőszövetkezet most majd átszervezik. A jelenlegi formában és feltételekkel nem működhet tovább. A gazda­ság 900 hektárt jelölt ki a föl­djéből a kárpótlási igények ki­elégítésére. Amikor a tagok döntenek arról, hogy mikép­pen rendezik az életüket és munkájukat, akkor megkez­dődhet egy új formájú gazda­ság megszervezése. Ä jövő mindenki számára bizonytalan. A tsz ebben az évben kenyérgabonát, ipari növényeket, mustárt, napra­forgót, kukoricát, zabot ter­mesztett. A műtrágya, a mun­kagép, a növényvédő szer és az energia költségének drasz­tikus emelkedését azonban nem lehetett kigazdálkodni. Az állattenyésztési ágazat ugyanilyen gondokkal küz­dött, többek között a takar­mányárak miatt. A sertésgaz­daság, speciális H-39, A-50 jelű Hungapig elnevezésű hibrid, továbbtenyésztésre al­kalmas kanok állománya sem biztosította a megfelelő nye­reséget. Hogyan tovább? Az elkép­zelések között szerepel, hogy az eladásba, forgalmazásba is bekapcsolódnak. Tapaszta­lataik szerint a kereskedők a saját lehetőségeiket jobban tudják szabályozni, tevékeny­ségük jellegének rugalmas­sága biztosítja mindenkor a jövedelmüket. így gondolkodnak, így ter­veznek Kapolypusztán. Inog, süllyed a termelőszövetkeze­tek körül a föld, de ez nem á napok óta tartó eső miatt van így. Jó lenne egy kapasz­kodó! Ondrejovics László ÜZLETHÁZ TABON Tabon november elején nyílt meg az Apolló üzletház. Autóal­katrészeket és kerti bútorokat árusít. A tulajdonos — bővítve a választékot — most több mint 20 négyzetméterrel növeli az el­adóteret. Elképzelése szerint különféle ruhaneműt és cipőt ér­tékesítenek majd olcsó áron. (Sebők Dezső felvétele) Jó üzlet a durum (Tudósítónktól) . Az ízléses, átlátszó cso­magolópapír jobb felső sar­kában — hét másik nyelv mel­lett - magyarul is olvasható a főzési tanácsadó: 100 gramm tésztához (10 dkg), számít­sunk 1 liter vizet és 10 g (1 dkg) sót. Ha a víz forr, tegyük bele a tésztát, időnként kavar­juk meg, és a megadott ideig főzzük. Utána öntsük le róla a levet, s előmelegített tálban szósszal és Parmezán sajttal ízesítsük. Főzési idő: 10 perc. Ez pusztán a főzési idő, s hogy az alapanyag termesz­tésének ötletét mennyi idő alatt főzte ki a ságvári téesz vezetése — örök titok marad. Jakab János, akit 13 év elnö- kösködés után „átminősítet­Ságváron a búza is megújult tek„ igazgatónak, nem a du­rum száraztészta nemzetközi sikerére a legbüszkébb. — Kétségtelen, hogy a du- rumbúza vetése jó üzletnek bizonyult, hiszen a 200 hektá­ron átlagosan 45 mázsát ter­mesztünk, s ennek piaci ér­téke vetőmagként 1300 forint mázsánként, de élelmi­szer-alapanyagként is 800 fo­rintot kapunk érte. Ez az év kísérleti volt, s hogy jól bevált az ötletünk, azt a jövő évi 454 hektáros elképzelésünk is igazolja. Tudtuk, hogy a ha­gyományos növénytermesz­tésben a jövedelmezőség meglehetősen alacsony, s ezért felvettük a kapcsolatot a Szegedi Növénytermesztési Kutatóintézettel. Ők ajánlot­ták figyelmünkbe a durumbú- zát, amely Nyugaton és Kele­ten egyaránt jól eladható ter­mék. Áz étkezési szokások átalakulásával ugyanis a tra­dicionális élelmiszer-alap­anyagok iránti igény is csök­ken. A durumbúzából közön­séges ivóvíz hozzáadásával kiváló tészta készíthető, s mi­vel tojást nem tartalmaz, nem romlik meg és nincs fertőzés- veszély. Ságváron tehát a búza is megújult, csakúgy, mint a termelőszövetkezet. Az összetett szó első része elmaradt, s a tagság úgy dön­tött: a szövetkezet igazgatója a korábbi elnök, Jakab János legyen. — A 13 év alatt most ne­gyedszer választottak vezető­jüknek Ságváron és Nyimben azok az emberek, akiknek megélhetését korábban is, most is a föld megmunkálása és az állattenyésztés bizto­sítja. Hihetetlenül jólesik ez a bizalom, hiszen az ötven ak­tív tag mellett még csaknem száz személy nyugdíját, gondtalannak ígérkező öreg­korát kell biztosítanunk: ked­vezményekkel, a háztáji megművelésével, időnként terményekkel, szállítással. Ezért én azt gondolom: ná­lunk gyakran nem is a fizetés nagysága a meghatározó, hanem az összjuttatás. A 2500 hektárnyi föld ésszerű kihasználását várják tőlünk az emberek. Most, amikor a nevesítések után megtartot­tuk átalakuló gyűlésünket, gyakran elhangzik: ez a bé­kesség maradjon meg to­vábbra is a tulajdonosok kö­zött. Lehet, hogy sokan fur­csának tartják, de a szövet­kezeti tagok — talán a társa­dalom, a gazdaság ingová- nyaira gondolva — megelé­gednek azokkal az eredmé­nyekkel, sikerekkel, amelye­ket eddig elértek. Számukra a legfontosabb: részesüljenek azokban a kedvezmények­ben, amelyeket megszoktak. Mandátumom 5 évre szól, s ha ennek az elvárásnak ele­get tudok tenni, még igaza lehet az egyik tagtársunknak: János, ha már négyszer megválasztottuk, ötödszörre miért keresnénk mást?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents